[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL

szerkesztette: krónikás, 2009-08-10

Mike Tonkin, Anne Liu: SzélImmanuel Kant szállóigévé vált mondatáról van szó. „Két dolog tölti el csodálattal a lelkem: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”. Az erkölcsi törvény az egyénben: a felelõs döntés képessége a jó jegyében.


Ez nem más, mint mikrokozmikus tükre a makrokozmoszban meglévõ egyedülálló konstellációnak: a rend és szabadság tökéletes együttállásának, ami maga a harmónia. A csillagos ég és az erkölcsi törvény definitív összekapcsolása, és mindkét eleme feltételezi az Abszolútum létezését.
Ha ez nem volna egyértelmû pusztán Kantból, akkor nekünk, magyar anyanyelvûeknek segít ebben József Attila, aki egyedül pótolni látszik a nem igazán létezõ magyar filozófiát.
„Ahol a szabadság a rend, / mindig érzem a végtelent.”
Hogy érezte a végtelent, és a csillagos ég összefüggését az erkölccsel, arról egy másik közismert töredéke is tanúskodik: „Ne légy szeles./ Bár munkádon más keres -/ dolgozni csak pontosan, szépen,/ ahogy a csillag megy az égen,/ úgy érdemes.
Ugyanez megvan a Téli éjszakában, de még az Eszméletben is, pedig ott az égre nézve azt látni, hogy a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol, és hogy a Göncölök úgy fénylenek, mint a rácsok a cella fölött. De éppen valaminek a hiánya jelzi, hogy egyébként annak a valaminek lennie kellene, tehát az a valami egyáltalán lehetséges.

Kosztolányi Hajnali részegségében a csillagokat, a fényes eget szemlélõ ember hirtelen megvilágosodása azt sugallja, hogy mégiscsak van valami, vagy inkább talán valaki: egy „nagy, ismeretlen Úr”.
A harmincas évek magyar lírájában tehát úgy tûnik, hogy a csillagos ég még mindig biztosítéka - ha éppen ebben a korban ingataggá váló biztosítéka is – a lét végtelenségének. A személyiség elhelyezhetõ valamiféle értelmes rendben, ezáltal lehetséges az erkölcs is.

A XIX. században még kevésbé volt ez kétséges. Jó példa erre Mikszáth A jó palócok címû kötete. Ebben a szereplõk – mielõtt elkövetnének bármit is, tetteik erkölcsi megítélése végett– a csillagokra emelik tekintetüket: „Mit szólna hozzá az a millió szem az égen?”(Az a pogány Filcsik). És megvan a harmadik, összekötõ elem is, az Abszolútum: az egész nép ”az Úr ölében pihen” (A gózoni Szûz Mária).

Ezzel szemben a rendszerváltás után megjelent Bodor Ádám-remekmûben, a Sinistra körzetben, a címnek megfelelõen, az öröklét számkivetettjei élnek. (sinistra: bal – v.ö.: „ Mikor eljön dicsõségében az Emberfia…így szól a balján állókhoz: Távozzatok tõlem, átkozottak” Mt 25).
Pedig A jó palócok és a Sinistra körzet olyan sok mindenben párhuzamos, hogy dialógust folytatnak egymással. Elõször is, mindkét mû a Hamvas Bála Öt géniuszában megjelölt északi térségben játszódik. Tehát a hely szelleme ugyanaz. Mindkét kötet tizenöt novellából álló összefüggõ novellaciklus, mindkettõnek jellemzõ minõsége a kedélyesség, a humor, az utánozhatatlan zamatosság. A legfõbb különbség (amibõl az összes többi eltérés is levezethetõ) abban áll, hogy Mikszáthnál lehetséges az erkölcs és a személyiség integritása, a nagy történetek: egyetemes érvényû életút – mert van a világnak értelmes, megbízható rendje. Bodor Ádámnál viszont emberi cselekedetek erkölcsi megítélésére alig néhány elvetélt kísérlet akad, a nyomorult szereplõknek valódi személyiségük sincs, így aztán a velük történtek a nagyelbeszélések posztmodern dekonstrukcióinak iskolapéldái – mert nincs és nincs a világnak értelmes és jóindulatú rendje. Ennek megfelelõen csillagok sincsenek. Quod erat demonstrandum.

Kitérõ.
Legyen igazuk azoknak is, akik jelen írás címébõl arra következtettek, hogy Illyés Gyuláról lesz szó. Az Egy mondat a zsarnokságról a szabadság szélsõséges hiányáról ordít, a csillagos ég tehát eképpen jelenik meg: „fönt a Tejút is már más :…aknamezõ…a nyüzsgõ égi sátor egyetlen munkatábor”.
Van ennek a versnek is egy posztmodern átirata, ami a rendszerváltás után ránk szakadt szabadságról szól: Márton László Bowen monológja, sötétben c. költeménye. „ Hol szabadság van, / ott szabadság van…az a megtestesült szabadság, / melyért az életüket adták / oly sokan, és most szabadság van, / középszerû, fantáziátlan….ott a mulandóság: öröklét / hol szabad a tárgyak esése, / mint az emelkedés esélye…” Nos, ez a vers nyomról nyomra leköveti Illyés hosszú versét, s az égbolt-csillagok motívumnak itt ez a megfelelõje: ”a mûholdakkal figyelt ég”. Ha egyéb nem is, ez a mozzanat végképp megértetheti velünk, hogy látszatszabadságról van szó csupán, ami nem kevésbé zsarnoki, mint a zsarnokság, s olyan, amiben nem lehetséges az erkölcsi törvény.

A címválasztásom miatti kitérõnek itt vége, hiszen nem a politikai értelemben vett szabadság a voltaképpeni témám, hanem a metafizikai értelemben vett szabadság. Hagyjuk tehát el a politika amúgy is ingoványos terepét – vissza az elvontabb vizekre!
Tandori Dezsõnek az Egy talált tárgy megtisztítása c. 1973-as kötetében szerepel a Kant-emlékzaj címû kétsoros vers: A fûnyírógép (odakint) / Villanyborotvám (odabent)
Itt a játékos-fanyar irónia jelzi ugyanazt, amit Bartis Attila nemrégiben híressé vált regényének utolsó mondatában a hiány. A Nyugalom ugyanis így ér véget: Már csak egy dolog tölt el csodálattal: a csillagos ég felettem.
A regény az ember mint erkölcsi lény meglehetõsen brutális, és persze kudarcos körülírásával foglalkozik. A végsõ kudarcot jelenti be az utolsó mondat csonkasága.

Honnan is indultunk el? Ja, persze, Kanttól. Aztán körüljártunk egy hármas motívumot irodalmunk néhány szignifikáns példányában. Némelyiket bõvebben, némelyiket szûkszavúbban.
És akkor még nem is esett szó Dantéról, aki az Isteni Színjáték mindhárom részét a csillagokkal fejezte be…


Veress Zsuzsa


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Tilless Ágnes e-mail: tillessagnes@gmail.com dátum: 2011-10-26
Véletlenül találtam erre a bejegyzésre - "csillagos ég" - ütöttem be a googl képkeresőjébe, s ezt leltem.
Örülök, éppen ilyen összefüggéseket szeretek találni-értelmezni-átadni az irodalomban.
Üdvözlettel:TÁ