[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

20 éves az Alldevils zenekar

szerző: Kovács Ágnes 2014-06-04

 

20 éves az Alldevils zenekar

 

Autodidakta zenekar, amely sosem akart sztár lenni

 

 

     Jellemző rájuk, hogy külső segítséget sosem vettek igénybe. Mindig maguk oldották meg a gondjaikat, feladataikat. Mindig mentek a saját fejük után. Sikerüknek a titka talán kitartásukban rejlik, s leginkább ez jellemzi az együttes frontemberét is, Kovács Károlyt, vagy ahogy mindenki nevezi őt, Karcsi bácsit. Vele beszélgettünk e 20 éves jubileum kapcsán.

 

Minden együttesnek van egy története, a tiétek hogyan szól?

Nekem a kassai ipariskolás éveim alatt is volt egy zenekarom, a Kremathory. A zenekari tapasztalataimat innen szereztem. Azt gondoltuk, hogy azzal a négy akkorddal, amit ismertünk, tudunk zenélni. A szöveget meg a dallamot is mi írtuk. Visszahallgatva a kazettára rögzített felvételeket, mai füllel persze, hogy is mondjam, elég érdekesen hangzanak azok a számok. Mindazonáltal én komolyan gondoltam az együttest. Ezért, miután leérettségiztem, megalakítottam a jabloncai zenekart. Az alapításban részt vett Öcsi (ifj. Bazin István). Ő akkor még alapiskolás volt, ő volt a legfiatalabb mindannyiunk közül. Jabloncán, a szülőfalunkban a hagyomány szerint mindig is működött zenekar. Összeszedtük hát a régi zenekari tagoktól a még fellelhető zeneszerszámokat. Eleinte mi ketten próbálkoztunk és még néhányan a faluból. Senki nem gondolta ezt komolyan, senkinek sem volt zenei képesítése, de jó szórakozásnak ígérkezett. Bálokat szerveztünk a híres jabloncai Bikaréten (szabadtéri sportközpont – a szerk. megj.), s tökéletlenségünket mindig valamire ráfogtuk: hogy nem volt jó az idő, azért jöttek el kevesen, vagy hogy a hangszerek nem jók stb. Komolytalan szárnypróbálgatások voltak. 1993-ban jött a katonai szolgálatom – ennek apropójából írtam is egy dalt, Katonadal címmel. Az eskütétel után másfél nap eltávozást kaptam, ezalatt megcsináltuk a hangfelvételt. Szóval, én már akkor azon spekuláltam, hogy ha vége a szolgálatnak, alakítunk egy normális zenekart. Saját számokkal, rockzenével, nem báli zenével. Amikor leszereltem, 1994-ben még megvártuk a tavaszt, és új alapokra helyeztük a zenekart. Oszi, az öcsém lett a bőgős, én a szólógitáros és énekes, Öcsi a dobos. Egyelőre természetesen olyan dalokat játszottunk, amelyekben nem kellett virtuóz ujjgyakorlatokat végezni, mint például a Börtön ablakába soha nem süt be a nap, vagy Egy kis anarchia az Aurorától, Tinédzser dal a Dinamittól, stb. Akkor már írtam saját számokat is, mint az Így élek, Feltámadás, Cápaveszély stb.

 

A régi saját számokat nem akarjátok átdolgozni?

Azokat nem lehet. Azok úgy vannak jól a maguk tökéletlenségében, ahogy vannak. Meg azokat inkább ne is hallja meg senki... De ebben a kezdeti időszakban is már születtek olyan dalok, amelyeket mind a mai napig játszunk, olyan számok, amelyek már ma is megállják a helyüket Ilyen a Csucsu fesztivál, Halálvölgy, Szomorú asszony – bár ez utóbbi később született. Rövid zenélgetés után az öcsém Pozsonyba került egyetemre, és felváltotta őt a szintén jabloncai Cseh Gabi (Csiga), aki már a kezdetektől lelkesen eljárt a próbáinkra nézőnek. Neki sem volt zenei múltja és képzettsége sem, de a basszusgitáron megtanítottuk őt néhány fogásra. Később, amikor már bonyolultabbakká váltak a dalaink, nem tudta tartani a lépést és megvált tőlünk. Közben készítettünk néhány demófelvételt az akkori szerzeményekről, amelyek ma is megvannak. Majd Öcsi és Csiga berukkoltak, és a zenekar gyakorlatilag szünetelt, de szellemi síkon tovább működött, mert mindig kapcsolatban voltunk egymással, és szinten tartottuk az igényt. Amikor 1996-ban leszereltek, Csiga beszervezte Várady Lackót Szilicéről. Ő lett a billentyűs. Lackó apja azonnal beleinvesztált, és megvette az akkori legdrágább hangszert. Laci 2012-ig zenélt velünk. Aztán már nem bírta tovább, hiszen bárhová mentünk, mindig ő volt a sofőr. Elég sokat kellett neki tolerálni, mi viszont nem voltunk vele szemben ilyen előzékenyek. Most már van sofőrünk is. Lacust a billentyűkön a barkai Fazekas Béla váltotta fel. 

 

Ezek szerint rajtad és Öcsin kívül mindenki lecserélődött a zenekarban.

Csiga 2000 decemberéig bírta velünk a tempót, de akkor már mindenki érezte – ő maga is – hogy visszatartott bennünket. Követte őt a szilicei származású Mezei Krisztián, aki jelenleg is velünk zenél. Zenei múltja – de nem képzettsége – csak Fazekas Bélának van, a jelenlegi billentyűsünknek. Az korábbi billentyűsünk, Lacus járt zeneiskolába, el is végezte. De Béla csak autodidakta módon tanult zenélni, ám mielőttünk már négy zenekarban is játszott. Illetve Krisztinek a basszusgitárosnak is vannak tapasztalatai, aki amolyan gyorstalpalót végzett. Neki is volt korábban zenekara, Axxe néven. Krisztivel egészen más volt a helyzet, mert már az első próbán megtanult 40 számot. Ezek után mindenki jobban ki tudott bontakozni. 2005-ben, amikor Krisztián külföldön dolgozott, a borzovai Jánosdeák Péter helyettesítette őt, aki akkoriban már Görgőn lakott. Amikor Kriszti hazajött Angliából, Pétert sem akartuk elküldeni, így lett egy időben két gitárosa a zenekarnak. Aztán Péter hagyott el minket. 

 

Mikortól tudtatok egy egész estét betöltő koncertet vállalni?

Lényegében már 1998-tól, akkor már lagzikan is zenéltünk. De mindig éreztük, hogy fejlődnünk kell. 2001-től pedig már elég sokat hívtak bennünket bálokra, falunapokra zenélni.

 

Prágába is eljutottatok...

Igen, először 2012-ben, majd 2013-ban ismét a Prágai Magyar Bálban zenéltünk. Miskolcon is jártunk, Parasznyán egy motoros összejövetelen. Nyugat-Szlovákiában sokat, egy időben Nyitrán, ahol többször is megfordultunk a Jugyik szervezte bálon, Búcson, a Felvidéki Magyar Szigeten, Komáromban. De jobbára a Rozsnyói járásban és Kassa megyében ismernek bennünket. A tavaly előtti év mondható a legsűrűbbnek, mert akkor minden hétvégén zenéltünk valahol. 

 

Beneveztetek valamilyen versenyre vagy részt vettetek-e megmérettetésen?

Főleg az elején, 1995-ben Feleden volt egy Ki mit tud első fordulója, ahol zenekar kategóriában nyertük. Igaz, mi voltunk az egyetlen zenekar... De a Rozsnyói járásban, főleg Rozsnyóbányán, mindig volt ilyen-olyan seregszemle a járási zenekarok részére. 

 

Az előbb említett első helyezésen kívül volt-e más sikeretek?

Tavaly ősszel, Szepsiben, a kolbásztöltő versenyen a zenekar a harmadik helyezést érte el, de ennek nincs köze a zenéhez, ezt hanyagolhatjuk. Komolyra fordítva a szót, mi mindig önmagunk örömére zenéltünk, sosem volt ambíciónk versenyezni, megmérettetni magunkat. Arra büszkék vagyunk, hogy soha, senki után nem mentünk a meghívásokért. Mindig megkerestek bennünket. Bár kezdetben volt menedzserünk is, Fülek környékéről, de csak a pénzt vitte tőlünk és hatékonysága nem volt a munkájának. Így hát megváltunk tőle. Talán, ha valaki komolyan menedzselte volna a zenekart, biztos más szintekre is el lehetett volna jutni. 

 

De nektek a zenélés hobbi szinten működik, eltérő esetben sok mindent fel kellene adni, talán a munkahelyet is.

Így van, úgyhogy az Alldevils megmarad hobbizenekarnak.

 

Mindazonáltal voltak olyan fellépések, koncertek, amelyekre méltán büszkék lehettek.

Persze. A bálok, falunapok után egy-egy olyan koncert adta a legtöbbet, amikor valakinek az előzenekara lehettünk. Ilyen volt például az EDDA, Bikini, Karthágó, P. Mobil, Ossián, Pokolgép stb. A rozsnyói Sexittel is olyan nagyszerű kapcsolatban vagyunk, többször zenélünk együtt. Egyszer Hobót kísértük Hosszúréten, egy jótékonysági koncerten. Hobónak volt ott egy előadói estje, de mivel koncertet is vártak tőle, szüksége volt egy zenekarra, aki kísérné őt. Hat számról volt szó, és minket ért a megtiszteltetés, nekünk szóltak a rendezők. A koncert jól sikerült, ő is meg volt velünk elégedve. Nagyon sokat jelentett számunkra, hogy ilyen egyéniséggel zenélhettünk együtt, mint Hobó. 

 

Hogyan vélekedett rólatok Hobó?

Azt mondta, hogy banditák vagyunk. Ez dícséret volt a részéről. 

 

Mikor próbáltok és milyen gyakorisággal?

Amikor van időnk. És amikor szükséges. Vagy ha egy komolyabb fellépésre készülünk vagy régi dalokat kell előbányásznunk, akkor összehívunk egy próbát. Lényegében az alkalom mindig a próba is egyben. Egyébként tavasszal és ősszel szoktunk próbálni. Ilyenkor tanulunk új számokat is. A kezdetekben persze, minden nap próbáltunk. Most már mindenkinek megvan a családi élete, meg a munkája, ezért alakult így. 

 

Az Alldevils név honnan származik?

Forgott mindenféle megnevezés a fejünkben, de egyik sem volt igazán jó, ami azért kellően rockos hangzású is. Egyszer aztán a szomszéd fiú, Kálmán Attila, alias Kopasz jött ezzel a névvel. Akkor ő már kb. 15-ödszörre olvasta a Winnetout. Abban valamelyik bandita, talán Santer – nem emlékszem pontosan, mert én csak kétszer olvastam – elkáromkodta magát, hogy Alldevils, és zárójelben utána ez a magyarázat állt: ezer ördög és pokol. Kopasznak ez megmaradt a fejében, és nekünk is tetszett. Ráadásul A betűvel kezdődik, mindenütt az első helyen szerepel. 

 

 

Stílusváltás történt a 20 év alatt?

A kezdeteket a punkos elemekkel tarkított kemény rock jellemezte. Mostanra sokat finomodtunk zeneileg, érettebbek lettünk. 

 

Koncerteken saját szerzeményeket is kell játszani, nem?

Igen, bár túlnyomó részt átvett dalokat játszunk. Igaz, mostanában kezdjük visszahozni a saját dalainkat, egyre többet csempészünk bele a repertoárba belőlük. 

 

A 20 éves jubileumra nem készül valamilyen lenyomat? 

Külön erre az alkalomra írtunk egy számot, amelyet a közeljövőben szeretnénk rögzíteni és egy videóklippet is forgatni fogunk. Igaz, 2007-ben már készítettünk egy CD-t stúdióban, de azt nem terjesztettük. Azon van a 15 év terméke. Lehet ugyan, hogy a jubileumra írt dal mellé írunk továbbiakat is. Messze van még a június 21-e.

 

Mi lesz akkor? 

Június 21-én készülünk egy szülinapi bulival Jabloncán, a Bikaréten. A Sexittel együtt zenélünk majd, a sexites régi tagokkal, az őstagokkal, hiszen ők voltak azok, akik igen sokat segítettek nekünk, főleg a kezdetekben azzal, hogy előzenekaruk lehettünk. Gondolkoztunk sztárvendégen is, de talán ebből nem lesz semmi, elég sztárok vagyunk mi magunk is. Igazából Nagy Ferót szerettük volna meghívni, hiszen neki nagy szerepe van a zenekar megalakulásában. Azelőtt a Garázs című rádióműsort hallgattuk mi is, és ez sok zenekart elindított a pályán. Ő azonban már nem vállal ilyen haknikat. De remélem, ennek ellenére jó szülinapi buli lesz. 

 

Szerinted miért szeretnek benneteket? Állítólag mindig kiérziktek a közönség igényét.

Ebben van valami, elég jó a repertoárunk. Kb. 200 számot tudunk játszani. Azelőtt számolgattuk, mert alig vártuk, hogy meglegyen a 40, mert ennyivel már el lehet indulni. Főleg nosztalgikus, örökzöld számaink vannak, amiket szeretnek az emerek hallgatni. De mindig figyelembe vesszük a közönség összetételét. Mindig ott, a helyszínen alakul ki, hogy mit játszunk, de előtte persze, idehaza is megbeszéljük, hogy mire lehet számítani, mi várható, milyen helyre hívnak. Nem az a titkunk, hogy olyan jól zenélnénk, mert ez így nem igaz. Külün-külön sem virtuóz közülünk senki, de együtt valahogy működik a dolog. 

 

Angol számaitok is vannak, holott senki sem beszél közületek angolul

Korábban egyes együtteseknél ez komikus is volt, mert a szöveget angol hangzással próbálták visszaadni, de nem túl meggyőzően. A zenekarban még én beszélek legjobban angolul, pedig csak két évig tanultam. De én sosem fonetikusan írtam le a szavakat, hanem angol helyesírással. Manapság nem gond az internetről levadászni a szövegeket, azelőtt viszont mindig megkértünk valakit, hogy írja le a szöveget angol helyesírással. Mindent értek, amit énekelek, persze, a kiejtés biztos nem mindig olyan, amilyennek lennie kellene. De nekem nagyobb gondom van a csehvel... utalok itt Karel Gott Karnevál számára. Idén Restén játszottunk a vadász bálban. Ezt a számot nyomtuk, majd jött valaki, és megkérdezte, hogy ez a paródia volt? Ezen kaptunk is, és most már az Irigy Hónaljmirigy paródiáját játszuk az eredeti szöveg helyett. Prágában, a magyar bál másnapján, egy kocsmai akciókor kedveskedni akartunk a cseheknek, és cseh számokat játszottunk. Jöttek, és szóltak, hogy inkább ne, játsszunk csak magyar, esetleg angol dalokat. 

 

 

Összegezve és visszatekintve hogyan látod a zenekar jelenét és jövőjét? Hová szeretnétek fejlődni?

 

Az ember, ha optimistán nézi a dolgokat, és ha a jelenlegi életvitelünkben nem változik valami – például munkahely elvesztése –, nem várható, hogy magasabb szintre kerülünk. Ha így kibírjuk, ilyen intenzitással, még 20 évig megmaradhatunk hobbizenekarként. Visszatekintve szép volt ez a húsz év, sokat adott nekünk. Sok zenekar nagy elánnal ez alatt alakult és esett szét. Mi még itt vagyunk és azt hiszem, ez igazol is bennünket.

 

Fotók: Alldevils archívum

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :