[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

22 éve verték agyon

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-06-29

fiatalkori képe Néhány napja, június 23-án múlt 22 éve, hogy agyonverték Dúdor Pistát. Idén lenne 60 éves. El se hiszem! De ez van. Szobrának már lenne alapköve, hogy szobor mikor lesz, nem tudni. Pénz kérdése, abból meg most senkinek nincs, pláne nem ilyesmire. Kérdés, miért kellett meghalnia Dúdornak olyan gyalázatos módon.



angyalai


így múlni el


élményei


Kihívta volna maga ellen a sorsot? De mi a sors?! Virtuális világba költözött, a megfoghatatlan emlékekben lebeg, nekem, meg még pár embernek. Mások meg megpróbálnak megélni abból, hogy fénymásolt rajzaival üzérkednek, kiadva magukat a festõ barátjának, miközben soha nem találkoztak, míg Pista még élt és járta e világot Deresk-Pozsony-Prága háromszögben ingázva végig a halformájú országot.


Dúdor István képeirõl mondtam egyszer, valahol Tornalján:

Arc – táj – tér – kép – rendszer! Ha Dúdor István Gyémánthegyen címet viselõ, hirtelen kézzel, indulatból papírra vetett arcképsorozatát nézem, számtalan kérdés gurul elõ a sejtések közül. Ki tudja, él-e még közülük valaki? Viselik-e még a reménytelennek tûnõ arcot? Kik õk, kik voltak, voltak-e egyáltalán vagy csak a festõ látta az arcukat. Az biztos, a festõ, Dúdor István, ilyennek látta õket. Arc. Emberi, esendõ, törött, csikart, vesztes, álmatlan, csipás szemû, gondterhelt, horpadt, lélektelen, szellemtelen, viseltes.
Táj. Gyûrött, hullámzó, szakadozó színû, vert, szakadt, álhatatos.
Tér. Az állandóan megújuló, állandóan változatlan, örök és kiismerhetetlen. Tanúja szerelemnek, lopott csóknak, elkeseredett barangolásnak, gyerekek kacajának, halálnak, gyilkosságnak. Macskakövein idõ nem, de ember fogott már.
Kép. Vetítés, álomszerû zuhatag, összegyûrt falu, felette imbolygó Krisztussal, nagyanyámmal, toronnyal, beszáradt festékkel, galambszaros ereszaljával, kiskertben megásott saját sírral. Örök koszos tornacipõk nyomával. Olajban, vízfestékben, tusban, tollvonásban, szénben, szépiában megolvasztott átsodort, megpenderített világ.
Rendszer. Prométheusz tûzlopását sem bírta a maga rendszere. A fényt hozó, azt vászonra papírra, farostlemezre záró létezését hogyan is bírta volna elviselni a rendszer.

Arc – Dúdor István, Táj – Gömör, Deresk, Komárom, Rimaszombat, dombok Bacskaiéknál, Tér – végtelen, idõtlenbe átemelõ, kinyitott és emléket dédelgetõ, szobornak kockányi követ rejtõ, Kép – itt, most, ma és soká még a falakon, bent a fejben, újságpapírokon, emlékezetben halványulón vagy erõsödõn, megmaradó lenyomat, Rendszer – mint kiegyensúlyozott csillagkép, a festõ csillaghalmaz, valahol messze, tudaton és meghatározhatón innen és túl, mindörökké Dúdor Pista, ki huszonkét éve már csak mosolyog, mosolyog, mosolyog!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :