[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

23 + 1 mondat versekrõl

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-11-18

Íme az antológia Egy antológia milyensége mindig a válogatóján múlik. Ez tény. Recenziója is egyedi. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának 2006-ban kiadott Szép Versek antológiájáról a Szõrös Kõ fõszerkesztõje, H. Nagy Péter, irodalomtudós, kritikus írását ajánlom. 23 + 1 mondat. Kemény, koppanó, mérvadó véleménysor.


H. Nagy Péter


Kukorelly Endre


Barak László


Hizsnyai Zoltán


Juhász Kati és Mizser Attila


Németh Zoltán


Vida Gergely


Tõzsér Árpád


Z. Németh István


Hodossy Gyula


Kulcásr Ferenc


Polgár Anikó


Szászi Zoltán


Bettes

H. Nagy Péter

23 + 1 mondat egy antológia kapcsán
Szlovákiai magyar szép versek 2006


0. Az alábbiakban 23 + 1 mondat található a Szlovákiai magyar szép versek 2006 címû antológia kapcsán, melyek – az antológiaolvasás lehetõségeinek megfelelõen – tetszõleges sorrendben olvashatók, folytonosságuk bárhol megszakítható; s bár nem vagyok híve az egymondatos verselemzéseknek, e kombinatorikus struktúrát alkalmasnak tartom arra, hogy – tárgyának megfelelõen: 23 szerzõ + 1 szövegválogató interakciója – bemutassa az adott korpusz összetettségét.

1. Ardamica Zorán harmincöt címû prózaverse József Attila-újraírásként indul, majd több ízben úgy vált át a szerzõk életkorának katalogizálásába (vö. Földényi F. László: Melankólia, Kalligram, Pozsony, 2003, 226–227.), hogy közben a privátszféra diszkurzus-felfüggesztõ játékát teszi láthatóvá (a befejezés ugyanakkor megkettõzi e megszakítás funkcióját, hiszen a központozás hiányának következtében a „ja” indulatszó – útban a képiség felé – a hivatkozott költõ monogramjaként is olvasható).

2. Balázs F. Attila kötetbeli versei közül A hiány sajátossága címû aposztrofikus szöveg oly módon idézi fel a Baudelaire-líra tapasztalatát, hogy – Ardamicától eltérõen, aki életrajzi alakként utal a francia klasszikusra – létrehozza annak egyik korszakos alakzatát, a spleen és ideál közti vertikális mozgás alapszerkezetét („Isteni józanodás / És újra mámor” stb.).

3. Barak László kurvaanyja címû szövege bár Baudelaire-motívumhálóból bomlik ki (a „tenger” összekapcsolása a „menny és pokol” távlatával, vö. Az utazás) – Balázs F. megoldásától eltérõen –, azonnal át is vált a modern líra köznyelvérõl a mindennapok poétikus szóhasználatára, így számolva fel annak a beszédszituációnak a kitüntetettségét, mely lehetõvé teszi az innovatív megszólalást, de immáron alkalmatlanná vált az esztétikai ideológián túli reflexió kifejezésére.

4. Bettes István betûcserés „támadása”, a Szabódó kurta címû opus másképpen teszi próbára az alulretorizáltság teljesítõképességét, mint például a Barak-líra (s itt az antológiában jól megfigyelhetõ a különbség), mivel az elõbbi megkísérli felmutatni a nyelv uralhatatlan dimenzióját, ám nem a jelentések, hanem a jelölõk visszaverõdésének, materialitásának szintjén (pl. kendõ – dönt – döng, illetve az õ-k homofóniája stb.).

5. Csehy Zoltán A perzsa freskófestõ címû kiváló alkotása az antológiabeli szövegek legtöbbjétõl (pl. Ardamica Zorán, Juhász Katalin, Kulcsár Ferenc) távolodva – furfangos módon – úgy teszi témává a kompozíciót alakító képzeletet és az idézéstechnikát (itt: imitáció), hogy éppen azon szövegek lesznek hagyománybéli elõzményei, a rájátszás kimondatlan apropói, melyeket nem idéz: Rilke híres Archaikus Apolló-torzó címû költeménye és Hölderlin Visszaemlékezése.
 
6. Gál Sándor nincs visszatérés címû verse – Csehyhez hasonlóan szintén utal Hölderlinre, csak másképp: az eredet elvesztése kapcsán – a líra „nagy témái” (belsõ terek, antropomorfizmusok) mentén haladva jeleníti meg az elmúlás és a halál képeit, melyek egymásra utaló rendszerként terjesztik ki a „vég” alakzatát, s ezzel a szöveg retorikai tartományában mintegy színre viszik az allegória mortifikációját (a versbeli szekvenciák rombolását).

7. Hizsnyai Zoltán Különb világot… címû szonettkoszorúja (József Attila, A Kozmosz éneke címû szonettkoszorújának mesterszonettje) lelkesítõen profi munka: a szerzõ nem csak a versírás technikáival van maradéktalanul tisztában (ahogy Csehy az antik strófaszerkezetek szabályaival), de úgy képes a hagyomány dialogikus megszólaltatásának (az Ars poeticától az Eszméletig) és az „én” kimondhatóságának az összeegyeztetésére, hogy versének beszélõje nem véti el a József Attila-féle hangot (a szótagszámmal egyetemben), ám pragmatikailag mégsem azonosítható vele maradéktalanul, sõt olykor önmagával sem identikus (erre az ingamozgásra remek példa a zárlat: „kinek a Léthén túl is dolga van / külön[b] világot alkotok: magam”).

8. Hodossy Gyula Tavaszi levél ajtóval, ablakkal címû mikropoémája (mint Csehy verse, képzõmûvészeti párhuzamokra utalva) bár nem használja ki a „levél” szó kétértelmûségét, mégis megalkot egy „talányos” szituációt (rügyfakadás vágya), mely érdekes módon a deiktikus utalások (pl. hogy mi mi után következik) nélkülözésével is  – miközben nem szimultán szerkezetû – közelíteni tudja a líra nyelvét (üres deixis) az elbeszélõi diszkurzusokban honos narrációhoz (pl. követhetõ idõbeli viszonyok).

9. Juhász Katalin Reménytelenül címû mûve (bár Ardamica Zorán alkotásával összhangban ebben is elhangzik valamilyen formában a 35 éves lírai alanyra tett utalás, és valószínûleg ez is köztes mûfajú, mégis attól eltérõ beszédpozíció jellemezi) magába olvaszt egy teljes József Attila-szöveget, melyet érintetlenül hagy ugyan, de hangsúlyait mégis megváltoztatja, hiszen az átkötéseknél a másképpen mûködõ artisztikus nyelv – a regiszterváltás ellenére – magához idomítja, ügyesen eltulajdonítja az idézett részlet elemeit (pl. áttördelem: „Mit megízlelek, elõbb édes, majd savanyodik, sárrá lesz Bennem // a mult hull, mint a kõ” stb.).

10. Kacsinecz Krisztián jelek címû párrímes verse olykor Bettes szövegeire emlékeztetõen erõsíti fel a hangzás poétikáját (törött tõr – turul – gurul), de értelmezhetõségében valószínûleg nem ez dominál elsõsorban, hanem a strófákban felvillantott látványelemek (pl. csillag, sebhely, kereszt stb.) és számok (77, 7, 13, 3, 1) visszavonatkoztatása a címre, illetve ezek egymáshoz rendelésének logikája (pl. éppen az ok-okozatiság eltörlése).

11. Kulcsár Ferenc Erdõ címû alkotása Ardamicával, Juhász Katalinnal, Hizsnyaival (stb.) egyetemben hozza a József Attila-utalást (szószerinti idézetként az Ars poeticából), ám jelen esetben a beszélõ konkrétan ebbõl bontakoztatja ki tulajdonképpeni tárgyát, R. C. monológját, mely projekcióként tágítja ki és transzponálja „a mindenséggel mérd magad” állítás határait a természet–kultúra–transzcendencia hármas vonatkoztatási rendszerében.

12. Mizser Attila Andersen paradigma címû verse – mely Hizsnyaitól eltérõ módon alkalmazza a szonettformát – könnyed szórakoztatás, melyben az írás mint aktus sokfélesége (pl. kényszerítõ jelleg, csonkolás) és széttartó dinamikája (pl. töltelékszavak halmozása, konzisztenciatörések) jut fõszerephez egy redukálttá konstruált tudattartam horizontjában.

13. Németh Zoltán Állati nyelvek, állati versek címû kisciklusa a poétikai barkácsolás – Mizsertõl például különbözõ – példája, melynek hibridgyártó logikája a zoológiát és a taxonómiát, egyáltalán az evolúciót nyelvi kontingenciákkal helyettesíti, megteremtve ezáltal a líra „borgesi fordulatának” horizontjába illeszthetõ mesterséges univerzum „képzelt lényeinek könyvét” (biológia órákra nem ajánlott olvasmány).

14. Öllõs Edit szûkszavú verseinek egyike, a Szieszta nagyon is beszédes a költõi megnyilatkozás szintaktikai eldöntetlenségének szempontjából (tehát itt pl. nem a Németh Zoltán-féle nyelvjátékról, vagy a képek metaforizáltságáról van szó), hiszen e pár sor azzal duplázza meg önnön alanyát, hogy a mondatszerkezetbe beírható lesz az, amit nem kell kitenni, és nincs is ott, de mégis funkciója van: az õ (vagyis a „gondolat” megszemélyesítése mentén, illetve egy jelöletlen személy odaérthetõsége alapján egyaránt olvasható a vers).

15. Polgár Anikó Részképzés a Valhallában címû költeménye többek között azért is (sárkány)vérpezsdítõ színfoltja az antológiának, mert egyrészt nagyon visszafogottan kerüli el a túlesztétizált bölcsészszemlélet közhelyeit (de mégsem úgy, mint párja, Csehy), másrészt az egyetemi diszkurzus és az északi mitológia törmelékeinek egymásba ékelésével termeli ki a posztmodern irónia azon válfaját, mely a szöveg rendeltetésének (Tanácsok héroszoknak) és használhatóságának (tanszéki kutatás) szeparációja által leplezi le és tartja fenn dezorientált kulturális kódjait.

16. Rácz Boglárka – Öllõs Edit verseinek minimalizmusával rokonítható – négy sor a télrõl címû költeménye szubjektív életkép, melynek elsõ, figuratív és második, kiasztikus sora szinesztézikus látásmódot alapoz meg, ám a folytatás (egyben lezárás) mindezt úgy lényegíti át, hogy a hátravetett szcenikai elemek megkérdõjelezik a klasszikus toposz negativitását (tél – csend – hó – halál helyett decemberi hóesés – cigarettázás – gondtalanság).

17. Szászi Zoltán Csarnok címû szabad verse a felejtés és az emlékezet rekvizitumainak egymást váltó, olykor kiegészítõ momentumaira épül (Hizsnyaival karöltve például a Léthe/Lét fiktív etimológiai azonosságára terelve a figyelmet), olyan nagy erejû definitív szólamok közbejöttével („ez az életed / két csillagpislantás közé kifeszített / vászondarabban hintáló véres húsdarab”), melyek nemcsak szétfeszítik a generációs memória és a személyes identitás kereteit, hanem át is rajzolják, labirintusszerûvé tágítják a családi arcképcsarnok – csakis az emlékek kontrasztjában – bejárható útvonalait.

18. Tóth László Értekezés a világteremtésrõl címû (irónia dolgában Polgár Anikó antológiabeli eljárásával említendõ egy lapon, de mindjárt látjuk, másképp mûködik), sziporkázó nyelvi leleményrõl tanúskodó kórházi helyzetverse a kiszolgáltatottság tapasztalatát kétféle értelemben is precízen viszi végig, mivel egyfelõl a lírai alany orvos általi alávetettségérõl – közben a szöveg hagyomány általi megelõzöttségérõl (Dante-allúzió, Kosztolányi-rímválasz) – tudósít a végbélvizsgálat kínos pillanatainak fókuszba állításával, másrészt pedig a teljes szituáció teremtését – más síkon – visszautalja az „én” kompetenciájába: „járjon bár doktorom ujja úgy végbelemben / miként a Teremtõé matathatott Ádám formázása közben a végtelenben, / a világot s benne õt is – legalább filozófiai értelemben – / azért még én teremtem.”
 
19. Tõzsér Árpád – akinek Tóth László egyik, általam nem idézet versét ajánlotta – Hol van már a … címû kritikus szerzeménye régi vitákat elevenít fel, amikor a költészet mibenlétére kérdez rá történeti és személyes vonatkozásban egyaránt (késleltetve egyfajta ars poeticát), de – mint már a szerzõtõl joggal számíthatunk rá – az állásfoglalás nyitottsága elsõsorban nem a mondottság szintjén, hanem a tradíciókezelés mikéntjében nyilvánul meg, hiszen az elégikusnak tûnõ modalitást klasszikushoz méltó eleganciával billenti ki a termékeny párbeszédkészség irányába („Ó, herceg, hol van már a tavalyi tükrözõdési elmélet”); ez a mindenkor megújulásra kész szemlélet éppen ezért nincs – még villoni értelemben sem – elhavazva.

20. Varga Imre Nevembõl a hegy az út címû egyenletesen magas színvonalú alkotása ékes bizonyítéka annak, hogy a hihetetlenül fontos utómodern nyelvhasználat miért tud újra és újra produktívan (megkerülhetetlen módon, a Tóth László párhuzam kétségtelen) integrálódni egy nélküle elképzelhetetlen beszédmódba: mindaz, ami itt mozgósítva van (pl. kozmikus metaforika, a fenomenalisztikus motivika leváltása stb.), maradéktalanul felerõsíti a visszhang nem önmásolódásra berendezkedett, hanem jövõorientált visszacsatolásokat is preformáló jelképzését.

21. Vida Gergely Õszi kérdés címû darabja az antológia egyik gyöngyszeme, mivel a szövegköziség olyan transzdialogikus felfogására tereli a figyelmet, melyben a hagyománytörténés logikája szerint a múlt beszéde a közbejövõ szólam által is artikuláltként válik érthetõvé (módosított vendégszövegként, mint pl. ez esetben a Babits-vers a József Attila-költemény felõl, vagy Hizsnyainál a József Attila-mû Babits felõl bevilágítva), mégpedig úgy, hogy ezek a beszédformációk egymás jelentéseit gazdagítják.

22. Z. Németh István Lenni más címû versére csak rábólintani lehet: ez igen!, végre!, de jó, hogy nincs elrontva: infinitívusz a vége!; hiszen a költõ rendkívül jól kamatoztatja (megértettként gondolja át) azt a poétikát, melyet anno Kovács András Ferenc a Borges Ars poeticáját újraíró Ars memoriæ-vel nyitott fel, s melyet utóbb Halmai Tamás Pascal kertje címû katalógusverse emelt ismét jelentékeny magaslatokba (az antológián belül nincs párja).

23. Zirig Árpád nincs a testnek szerelemillata címû verse – melynek hangulatrögzítõ érdekeltsége Gál Sándor felé mutat – organikus képhasználatot mozgósít, a természeti elemek és a lélekállapot közti jelentésátvitel mozzanata ily módon felidézi a romantikát, kifutása azonban rákérdez az avítt világ lecserélhetõségére, s ezzel a gesztussal el is utasítja a reflektálatlan szentimentalizmust.

+ 1. Kukorelly Endre, a Szlovákiai magyar szép versek 2006 címû kiadvány szövegválogatója imígyen szól koncepciójának elõfeltevéseirõl: „Aki az irodalom alakulásáról, könyvekrõl, szerzõkrõl ír, errõl igen és arról nem, folyamatosan a maga antológiáját állítgatja össze”, azaz a szelekciót az irodalomértés létmódjával hozza összefüggésbe, ami minden valószínûség szerint nagyon rendben van így…


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-12
Nohát, én most vettem észre, hogy valaki használta a betûjeleimet.
Itt alább nem én írtam véleményt, habár egyetértek az alteregómmal. A kötet szerintem nagyon jó. Sõt
név: Rebeka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-12
nem ezt kértem de jó ha tudom!!!    :D
név: senki e-mail: senki@hootmail.hu dátum: 2008-02-12
versetkértem nem írókat       egyépként meg jóóóóó      
név: hnagy e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-24
Igen, most már látom, nagyon köszönöm... külön öröm, hogy a karácsonyi blokk az egyik favoritommal indul: Ady szellemében kívánok magam is kellemes ünnepeket a rovartosoknak és minden kedves olvasónak...
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-15
Nem megy le a Rovartról csak éppen második lesz egy ideig, aztán meg haramdik és majd tíz év múlva meg sokadik de akkor is az egyik legfigyelemreméltóbb cikkek egyike
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-15
Kedves H. Nagy Péter, szeretném egy kicsit pontosítani, a cikk nem kerül le az odalról, csupán az irodalmi rovat címlapjáról. Nem lehetetlen, hogy a jövõben akad még hozzászóló, aki érveket is tölt és lõ. A szerkesztõség nevében BUÉK.
név: H. Nagy e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-14
Kedves Mindenki,
értesüléseim szerint hamarosan lekerül a szöveg az oldalról, köszönöm tehát mindnyájatoknak a hozzászólásokat. Természetesen nem konkrétumokat vártam elsõsorban, hanem olyan észrevételeket, melyek tisztában vannak a maguk elõfeltevéseivel és képesek megindokolni értelmezési döntéseiket. Amit hiányoltam tehát bizonyos esetekben, az az érvelés. Nagyon is jellemzõnek tartom ugyanis a mai vitakultúrára, hogy dobálóznak a figurák a jobbnál jobb hasonlatokkal, de mindenfajta érvelés nélkül. Arról pedig nem érdemes vitát nyitni, hogy miért nem becsüljük egymás munkáját... Nagyon köszönöm továbbá Szaszkénak, hogy létrejöhetett ez az oldal. Búcsúzóul engedjetek meg egy kissé talán didaktikus észrevételt: egyáltalán nem magától értetõdõ, hogy foglalkozunk az irodalommal, éppen ezért volna arra szükség, hogy értelmezéseink árnyaltabban komponálják meg a saját tárgyukat. Mert ha nem így lesz, akkor tényleg semmi sem indokolja, hogy miért olvasunk verseket, bármi más helyett. Ezt a "bármi mást" majd egy másik weboldalon osztom meg Veletek... üdv. és BUÉK, H. Nagy
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-05
Kedve H. Nagy Péter! Ne várj konkrétumokat, nem tudják azt megfogalmazni az emberek, csak úgy érzésbõl, csípõbõl nyomják a sódert. A kötet néhány kiegyensúlyozatlanul gyenge vers ellenére is jó keresztmetszete a mostani lírának. tényleg sokszínû, de éppen ettõl jó az összhatás. Antológiát olvasva z a jó, hogy ott nyitom ki és csukom be, ahol éppen én akarom. A líra gyógyszer, éleny, vagy élet, vagy segítésg lehet az embernek, ha pedig nem tudja elmondani mirét vagy miért éppen nem, tán az se baj. ilyen az olvasó. Ha van még olvasó. De csak van!
név: H. Nagy e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-05
Ennek még mindig nem sok köze van a lírához vagy a kötetben található egyes versekhez... egyéb "konkrétum"?
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-05
Nézzétek, a szar valamikor étel volt. Díszesen csomagolt, vagy elõkelõen tálalt, esetleg egyenesen a konzervdobozból kenyérrel kitörölgetett... Sokat hallani manapság, hogy a valóságot át kell transzformálni magunkon... Nos, különbözõ az emésztésünk, a gyomrunk sem mindig vesz be mindent. MIM az emésztési folyamatát elemezte, nem a tálalást
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-04
...hmm...mim esetleg ha bõvebben ecsetelnéd a problémádat az ,,egyébként nagyon szar kötet"-tel kapcsolatban?Mert ha igazad van akkor indokold is meg mert eddig csak undokoltál meg fuldokoltál a gyülöleted pöcegödrében,hiszen a szarhoz úgy néz ki nagyszerûen értesz,meg a favágáshoz...
név: miskin e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-01
Te MIM! Nincsen nekd véletlenül vakami személyes bajod az antológiában közlõkkel. Olyan vagy mint egy megcsalt szeretõ, aki helyett már az új nõt énekelték meg. Na hogy van ez akkor????
név: erika e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-01
Szerény véleményem, hogy, az aki nem tud elemezni, vagy nem tudja átélni a vers mondanivalóját, ne mondjon róla kritikát. Megjegyzem, kétlem azt, hogy MIM kezébe vette a köteteket. Olyan sohasem lesz, hogy minden írás elnyerje az olvasó tetszését, de hogy szar az egész, túlásnak tartom. Valjuk be barátom õszintén, tõled nagyon távol áll az irodalom. Sokat kell pedáloznod azért, hogy meggyõzz az ellenkezõjérõl.
név: H. Nagy Péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-12-01
Ha valaki pl. a Hizsnyai-szonettkoszorút, a Vida-verset, a Polgár Anikó-költeményt, a Z. Németh-darabot vagy a Tõzsér-szöveget szarnak tartja, az nem ért a lírához... sõt még a feledést is rosszul hozza játékba, mert amúgy az természetes folyamat... világos, hogy több alkotás fennmarad a kulturális emlékezetben, ha lesz kanonikus értelmezése... ráadásul homogenizálja a kötetet, amit nem szabadna megtenni ennyi erõvonal láttán... úgyhogy azt javaslom, barátom, menj vissza olvasni vagy ne foglalkozz az irodalommal...
név: mim e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-30
egyébként nagyon szar kötet. Úgy tesznek, mintha irodalom lenne, de hányadék az egész. Sajnos ez mind a feledés jótékony homályába fog rövdesen borulni, kár volt az erdõt kivágni...
név: miskin e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-30
Azé van köztük néhány féldilettáns is szerintem, meg olyan nagy féltéglával nemzetmentõ figura is ha jól értelmeztem. No ezeket leszámítva tényleg nem rossz az antológia, a H. Nagy meg még ezekrõl a féldilettánsokról is okosan és szépen de hylererakva tud írni. Ezt csípem ám!
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-28
Gábornak mondom, kattinst rá arra hogy irodalom fent és kibújik még x textus majd meglátod
név: erika e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-28
Igaz, hogy nem H. Nagy vagyok, de válaszolok Misikének. Igen, olvasnak szlovákiai magyar verset. Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy a párkányi Írófesztivál keretén belül megrendezett rendhagyó irodalomórákon bizony voltak gyerekek, akik felnõtteket megszégyenítõ módon kérdezték a szerzõket és mondtak véleményt a versekrõl. prózákról. Nagy dolog ez, mivel sok esetben az irodalmat oktató tanárok sem ismerik hazánk tollforgatóit. S a bajok itt kezdõdnek. S hogy a fenti költõk olvassák-e egymást? Tapasztalatból mondom, hogy igen! Kedves Misike, ha Péter írása megmozgatott benned valamit, ami arra késztet, hogy verset olvass, ne habozz, fogd az antológiát a kezedbe, elemezd alaposan, s mondj róla váleményt. Nem állítom, hogy az összes mû tetszeni fog, mert ugyebár ízlések és pofonok kólönbözõek. Ha csak egy kicsit is szereted az irodalmat, élvezni fogod, garantálom.
név: Csanda Gábor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-27
Köszönöm annak, aki felhívta erre az oldalra a figyelmem, magamtól ide nem találok, az biztos. Jó ez a H. Nagy Péter, és nem is koppanós. De most hogy találok innen ki? Egyelõre elvagyok, bár fogytán a szöveg, már a véleményeknél tartok. Kérdés: ha megadta az e-mail címét, lehet levelet írni az Orsolyának?
név: misike e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-27
Azt itt a kérdés, ki olvas verset? Pláne szlovákiai magyart? Lehet, hogy a fenti költõk egymást se nagyon olvassák? Nem tudom, kérdezem? Válaszol valaki? MOndjuk H. Nagy Péter, mert õa recenzens vagy hogy írják ezt a titulust. Választ várok!!! Hahó!!!!
név: Szászi Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-21
Orsolya, köszönjük. Ilyet még én sem olvastam a H. Nagy-tól, igen jó írás, nagyon örülünk neki. Figyelmére továbbra is számítunk!
név: Hegedûs Orsolya e-mail: h.orsika@freemail.hu dátum: 2006-11-21
Jó ötlet H. Nagytól, ilyet még nem olvastam. És remek az oldal is a képekkel.