[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczi Napok (12. rész)

szerző: Nyíri Péter 2015-12-15

 

46. Kazinczi Napok (12. rész)

 

Nyíri Péter

Mese

 

Régen történt már mindez, sok évezreddel ezelőtt, amikor még nem voltak autók, villamosok, s nem volt telefon vagy számítógép sem. Mindenütt árnyas fák törtek az ég felé, a hegyekről vidám csermelyek csörgedeztek, és színes virágok integettek szirmaikkal az őzeknek, akik pajkosan ugrándoztak a zöld mezőkön. A nap mindig derűsen járta útját, és a hűsítő, rejtelmes éjszaka könnyű álomba ringatta a természetet. Az emberek békességben éltek az állatokkal, az anyák tenyerükből etették az agancsos szarvasokat, hallgatták a csalogányok énekét, és málnát szedtek a dörmögő mackókkal. Az apák megfejték a kecskéket, száraz ágakkal táplálták a tüzet, a gyermekek boldogan szaladgáltak a réteken, nagyokat kurjantva a mellettük ugráló hóbortos nyusziknak.

Az emberek akkor még nem tudtak beszélni, de annál többször mosolyogtak és nevettek. Néha azonban elkomolyodtak, mert nagyon szerették volna elmondani, hogy mennyire szeretik egymást. Egyszer egy édesanya, úgy alkonyat táján, olyannyira elszomorodott némaságán, hogy sírva fakadt, erre gyermekei is zokogni kezdtek, s az édesapa is búskomoly lett.

Ám ekkor csoda történt...

Éppen a csüggeteg család fölött röppent el két hófehér, kíváncsi, vidor angyal. Gyapjas bárányfelhőt terelgettek maguk előtt; ám amikor meglátták a síró gyermekeket, a lehajtott fejű édesanyát és a borús arcú, hallgatag édesapát, azonnal megértették az elkeseredett emberek gondját, és elhatározták, hogy segítenek rajtuk. Szédületes gyorsasággal repültek fel a mennyországba. Az égi csarnokban őrködő kerub égi mannáját majszolgatta. Az angyalkák egy-egy bájos mosollyal köszöntötték, majd megálltak az isteni trón előtt. A Jóisten gyöngéden, fürkészőn nézett le rájuk a csodaszép emelvényről.

„A felhők között játszottunk – mondták fölbuzdulva az angyalok amikor megpillantottunk egy szomorú családot. Azért sírtak és búsultak, mert nem tudnak beszélni. Minden vágyuk az, hogy elmondhassák egymásnak érzelmeiket. Kérünk Téged, ajándékozd meg az emberiséget a nyelvvel!"

A Jóisten tenyerébe hajtotta szép fejét, és csendben elmerengett. Nagyon jól ismerte ő az emberek gondját, hiszen mindent tudott, ami a birodalmában, égen és földön történt. De azt is tudta, hogy az emberi nyelv adománya veszélyeket is rejteget. Mi lesz, ha az emberek nem csak szépeket mondanak majd? Mégis úgy döntött, hogy megbízik bennük. Felemelte fejét, tiszta szemeiből jóság, szeretet és remény sugárzott:

„Beszéljetek hát, emberek! De jól vigyázzatok, szavaitokkal is alakítjátok majd a világot: ha szépet, jót és igazat beszéltek, ha szeretettel szóltok egymáshoz, a világ is szép lesz! Minden embernek adok egy nyelvtarisznyát: a beszéd képességét. Mesés kincseket rejt e tarisznya, szavakat, melyekkel önmagatokat és a világot formáljátok. De e tarisznyát nektek magatoknak kell megtöltenetek: erényekkel, becsülettel és fegyelemmel, hogy jó emberek legyetek, s jóra használjátok a nyelvet; és sok-sok áldásos, tüneményes, zengzetes szóval, hogy mindent el tudjatok mesélni, amit csak akartok."

Az emberek a földön meghallották a Jóisten szózatát, és nagyon örültek az ajándéknak. Amint az isteni beszély véget ért, látták, hogy az égbolt felizzik. A nap egy pillanatra kinyitotta fenséges szemeit, aztán újra elszenderült, s folytatta titokzatos álmát. Ismét sötét lett, csak a láng lobogott fényesen. Az édesanya családjára nézett, és kimondta a legszebb, legvarázslatosabb szavakat: – Szeretlek Titeket!

A mese a Médiaunió Alapítvány „Mesélj minden nap!" kampányához csatlakozva a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc egykori széphalmi birtokán álló nyelvművelődési központból, A Magyar Nyelv Múzeumából érkezett.

Tudtad, hogy a mesében vastagon kiemelt szavak a nyelvújítás során keletkeztek?

 

/A szerző a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának igazgatóhelyettese/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :