[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczi Napok (13. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-01-20

 

46. Kazinczi Napok (13. rész)

 

Isépy Natália (1. rész)

 

Egy elfelejtett költő, újságíró, színész, rádiójáték-író

 

Valamilyen oknál fogva, az irodalomtörténet nem tartja külön számon a rádiójáték-írókat. A játékok rendszerint elhangzanak az éterben, de ritkán jelennek meg kötetben. Így meglehetősen kérészéletűek, akár az újságcikkek. Ha a hallgató nem hallja a neveket és darabjaikat, kihullanak az emlékezetből és még a sajtóban is alig marad nyomuk. Ki böngészi manapság a megsárgult rádióműsorokat? A további ok – ebben az esetben – viszont a kisebbségi sors volt, mely a most feledett személy osztályrészévé vált.

 

1977-ben vettem egy házat Kassa Óvárosában, mivel annak tulajdonosa elhalálozott. Az elhanyagolt épületben a nagyszoba közepén egy kupac nyomtatvány, újság és papiros várt. Isépy Natália hagyatéka. A rádiójátékok, versek és írások zöme az egyik örököshöz került, aki vagy egy negyedszázad múltán átadta azokat nekem. 

 

Isépy Natáliáról röviden Fábry Zoltán is megemlékezett a Nőíró Szlovenszkón c. írásában, mely a kolozsvári Korunkban jelent meg: „egész szép, modern, sőt dekadensen finom és neurózus versek: Isépy Nata, Urr Ida…“ /1/ Fónod Zoltán, aki Fábry írásait összegyűjtve közölte, a kötet végi jegyzetekben meg sem említi nevét. Tehát irodalmi berkekben teljesen ismeretlenné vált. Ideje, hogy megismerkedjünk vele!

 

Magyarizsépi Isépy Natália 1901. december 6-án született Királyhelmecen. Édesanyja, Marossy Irén saját születésnapján szülte meg leányát. Ő ugyanis 1879. december 6-án született. Az apa, Isépy Zoltán Hugó, későbbi szolgabíró 1875. szeptember 11-én született. Magyarizsépen, a kúria előtt egy szelídgesztenye állt, mely ezekre az eseményekre még emlékezhetett volna. A szülők 1900. január 30-án házasodtak össze. Később elváltak és Isépyné 1913-ban Balogh Istvánhoz ment feleségül, aki még 1914-ben elesett a fonton. 

Isépy Zoltán később újra megnősült, Sátoraljaújhelyre költözött és 1934-ben magyar állampolgárságot kapott. Natáliának egy féltestvére született, Zoltán, akit Zebunak becéztek.

 

Nata – ahogy névjegykártyáján is szerepel – gyermekkorát Magyarizsépen töltötte, majd 1904-ben Kassára költözött édesanyjával. A Frangepán u. 3. sz. házában laktak. /2/ Izsépen azután már csak Isépy Ferenc élt feleségével, aki id. Zoltán testvére, vagy unokatestvére volt.

A leány 1916 és 1919 között elvégezte a Felső Kereskedelmi Leányiskolát, ahol elsajátította a gépírást. Valamelyest megtanult németül és franciául is. /3/ Hogy ezután hol talált állást nem tudjuk. 1933 májusától 1937, vagy 1938 szeptemberéig a Philatelia cégnél dolgozott az István utcában /4/, mint adminisztratív hivatalnok. A cégtulajdonosról jegyzeteiben azt írja, a néhai Kovács Tamásnál dolgozott, a tulajdonos halála után a boltot Fiedler József báró vásárolta meg. Róla még hallunk a későbbiekben. Kovács Tamás filatelista Nata hódolói közé tartozott ugyanúgy mint Fiedler.

 

1927-ben indult meg Csehszlovákiában a rádiózás és egy évre rá, Kassáról szólalt meg az éterben először a magyar szó Csehszlovákiában. /5/ Ekkortól Isépy Natália külsősként szerepelt, rádiójátékokat írt és riportokat készített.

 

Az édesanya 1936-ban az agrárbank által elárverezett Mészáros u. 49-es sz. házat vette meg, mely az átszámozás után ma a 43-as számot viseli. Ugyanis a házban Fekete Miklós és testvére, Sarolta lakott. Valami miatt nem tudták a banknak fizetni a kölcsön részleteit és így házuk kalapács alá került.

 

Kassa visszacsatolása után, Nata 1939. március 1-jétől 1944. december 1-jéig az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál helyezkedik el. Itt megbecsülik munkáját, mert az igazgatóság dicséretben részesíti és 1941-ben soron kívüli fizetésemelést is kap. 1945. január 1-jétől munkanélküli.

 

1944 végén viszont Péderen tartózkodik betegsége miatt. Nata azonban minden évben Péderen nyaral, vagy ott tölt el 2–3 hetet Nyomárky Béla földbirtokos és felesége Szemere Emke udvarházában. A házaspár viszonozza a látogatást, de rendszerint csak egy napot töltenek kassai otthonában. 

 

1945. január 18-án Késmárkon jelentkezik be és a hivatalos adatok szerint, 1945. március 19-ig tartózkodik ott anyjával együtt. Egy másik iratban az szerepel, hogy már 1944. december 28-án kerültek Késmárkra és a következő év március 25-ig tartózkodtak Josef Kégler lakásán mint albérlők, a Tátra, majd Partizán u. 2 sz. alatt.

 

Mindenesetre 1944 márciusában a két nő jónak látta értékeit egy ládában, melyben ezüst evőeszközök, kannák és tálak voltak, az Egyesült Felső-magyarországi Hitelbank és Kassai Takarékpénztár r. t. páncélszekrényeiben elhelyezni, mert úgy vélték, ott értéktárgyaik biztonságban lesznek. Tévedtek, mert vagyonukat a Vörös Hadsereg mint hadizsákmányt elkobozta. Isépy Natália 1945. április 18-án a Vörös Hadsereg helyi parancsnokságához fordult szlovák nyelvű levélben azzal a kérelemmel, hogy magántulajdonukat ne tekintsék hadizsákmánynak. Mi lett az ügy folytatása, nem tudjuk. Feltehetőleg a kezdeményezés eredménytelen maradt.

 

Egy bizonyos, a kassai születésű Šafárová Aurélia, aki a háború után Prágában élt, igazolta, hogy anya és leánya a nyilasok elől menekült Késmárkra. Meg azt is, hogy szüleit bújtatták, ám a nácik elhurcolták őket. Közben vagyonuk nagyobb részét szétlopták.

 

Nata egyik jegyzetében azt írja, 1946-tól 1949-ig isiászban szenvedett, de meggyógyult. Vélhetőleg Simai Béla /6/ nőgyógyász, a neves kassai orvos és irodalompártoló kezelte, és adott bizonylatot, hogy így mentesítse a vegzálástól, vagy kitelepítéstől. De Natát betegsége azért élete végéig kínozta. Már a háború előtt emiatt Pőstyénben kezeltette magát.

 

Anya és leánya később szlováknak jelentkezett, hogy állampolgárságot kaphassanak és ne toloncolják ki őket Kassáról. Ekkor Natát mint háztartásbelit tartották hivatalosan nyilván. Mikuláš Lexmann a Veritas gondnoka, a neves, non-konformista domonkosrendi szerzetes igazolta, hogy „Nataša Ižepiová” az első Csehszlovák Köztársaság idején fellépett a Veritas termében, amivel hozzájárult a szlovák kultúra terjesztéséhez az akkori Kassán. 

 

Miután édesanyja 1947. október 5-én elhunyt, a következő évben albérlőt kényszerítettek a Mészáros utcai házába. Albérlője azután mindvégig volt. A legutolsó is híres, ám ritkán emlegetett személyiség, Hemerkáné Lágler Olga népdalgyűjtő. /7/

A történethez az is hozzátartozik, hogy édesanyját úgy az első köztársaságban, mint azután a Magyar Királyságban elismerték hadiözvegynek, és ilyen jogcímen nyugdíjat kapott. 1945 után viszont arra való hivatkozással, hogy magyar nemzetiségű, ezt megvonták tőle. Szlováknak kellett jelentkeznie, be kellett lépnie a hírhedten magyarellenes Slovenská liga szervezetébe és tagilletményt kellett fizetnie. Tehát a magyarokkal fizettették meg reszlovakizálásukat. A sors fintora, hogy halála után ismerték el szlovák nemzetiségűnek.

 

Isépy Natália 1950 márciusában a Csehszlovák Építkezési Vállalat (Československé stavebné závody n.p., Expozitúra PV) kirendeltségén kapott állást. 1952-ben a kerámiaosztály adminisztratív hivatalnoka lett. Ekkor még egy nyomtatvány szerint, megpróbálkozott a rádiózással, de erről többet nem tudunk. A Megy a gőzös c. hangjátékát később újragépelte, ami arra utal, fontolgatta, ismét megpróbálkozik belépni a rádió világába azután, hogy 1949-ben megindult a magyar adás. Részt vett annak irodalmi pályázatán, sikertelenül. Írásait is beküldte valahová, de nem járhatott sikerrel. Valaki felajánlotta neki, segít írásai kiadásában, de a feltétel az volt, hogy az illető saját neve alatt adná ki munkáit. Ez természetesen elfogadhatatlan volt a számára.

 

1954-ben a Stavomontáže vállalatnál (Épületgépészeti Vállalat) 1958-ban már mint az Építkezések (Pozemné stavby) állami vállalatnál dolgozik, mint az anyagkészletek önálló könyvelője. 

Munkahelyén is ír cikkeket. Úgy látszik, mások írásait írta át úgy, hogy nyomdafestéket láthassanak. Valószínűleg a Stavomontážnik c. üzemi lapba, melynek harmadik oldalán magyar-nyelvű cikkek jelentek meg az 50-es években. Olyan örökbecsű cikkeket ír, vagy igazít át, mint az Előre tör a gépi vakolás, vagy: Ki lesz a legjobb levelező, netán: Munka a Szovjetunióban.

1971-ben, már nyugdíjasként még könyvelőként dolgozik az Építkezések vállalatnál. 1977. március 30-án távozott az élők sorából. A kassai temetőben nyugszik. /7/

 

Irodalmi munkássága

 

Könnyen írt, amiről a piszkozatok tanúskodnak. Alig javított beléjük. A világot, mely körbevette, kritikusan szemlélte. Néha megdöbbentő, hogy mondanivalója és nyelvi megformálása semmit sem veszített üdeségéből. Írásaiban mindig van humor, sőt irónia és egy nagy adag empátia. Lássunk egy példát. „Kedves idősebb korosztály! Tegyék a kezüket a szívükre és vallják be, hogy néha-néha, titokban a lelkük mélyén visszakívánják a békésen kocogó konflist, fiákert – a fiatalságuk ezer édes emlékét őrző, kedves, öreg Schalkházat, a gondoskodó, ügyes háztartási alkalmazottakat, a város híres, tiszta, egészséges, szennyezetlen levegőjét -, az önzetlen, segítésre mindig kész barátokat, az emberséget, a szeretetet.

No és a nyelvecskés, nyitókulcsos konzervdobozokat.”

 

1920–21-ben Ruttkay Lászlóval szerkesztette A Kassai Színházi Ujságot /9/ és gyakorta írt a Kassai Naplóba. 

 

 

1939. január 17-én sugározták az Arany c. hangjátékát, 1940-ben olvassa föl Amíg a téma eljut odáig c. írását. Nata írásai a háború végéig felhangzottak a kassai rádió hullámhosszán. /10/ A rádió bemondója ekkor Kenéz Lilla volt, Nata barátnője. /11/

/folytatjuk/

 

 

/1/ Korunk 1926 június, 6. sz., 392-94., 

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00234/korunk_EPA00458_1926_06_4162.html, Fónod Zoltán (szerk.): Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai 2, Madách, Pozsony 1981, 36. o., itt tévesen a Korunk májusi száma van megjelölve (38. o.)

/2/ Ez ma Tajovský nevét viseli

/3/ Az utóbbi nyelvet később nem tüntette föl a nyelvrovatban a kérdőíveken.

/4/ Szegényház utcának is hívták. Ez ma már nem létező utca, az Erzsébet tértől (ma Felszabadulás) délre terült el. Északi végén ma a Technika Háza áll. Egészen a ma is létező

/5/ 1928. december 16-án

/6/ Simairól és Berzeviczy János belgyógyászról el kell mondani, hogy a háború után „szórták” a pénzt. Minden magyart anyagilag támogattak, akit a csehszlovák hatóságok elbocsátottak, vagy akitől megvonták az illetékeket.

/7/ (1900–1987), férje Hemerka Ulrik karnagy és zeneszerző. 1945-ben azért vette el, hogy ne telepítsék ki.

/8/ Április 1-jén temették, sírjának helye a köztemetőben: X-11-41

/9/ Főszerkesztő id. Dr. Kemenczky Kálmán, felelős szerkesztő Kolos Ernő

/10/ Barátnője, F. Attiláné Sz. Dóra személyes közlése – 1939-ben a 259,1 méteres (1157 kHz) hullámhosszon (Délibáb XIII. évf., 33. sz., 1939.VIII.19.), majd később a 208,6 méteres (1437,2 kHz) középhullámhosszon (Magyar Rádió Újság I. évf., 8. sz.., 1944.VII.14.) sugárzott.

 /11/ Ennek féltestvére Németh László: Égető Eszter c. regénye főhősének mintája. A család nemrégiben kiadta Kenéz Lilla életrajzát. L. Döbrőssyné Síkfalvi Judit (szerk.): Szüleim története, Budapest 2011

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :