[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczi Napok (14. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-02-29

 

46. Kazinczi Napok (14. rész)

 

Isépy Natália (2. rész)

 

Folytatjuk Balassa Zoltánnak Isépy Natáliáról szóló cikkét, méghozzá az elfelejtett költő, újságíró, színész, rádiójáték-író egyik művével. 

 Az írását, melyből idézünk, minden jel szerint 1974-ben olvasta föl a Csemadok mellett működő Asszonyok Klubjában. Azért idézünk belőle, mert így őt hallhatjuk.

 

Rádiós emlékeim a múltból”

„Engedjék meg, hogy egy kicsit visszakalandozzak az időben. No, nem nagyon messzire, csak úgy van 50 évvel ezelőttre. /12/ A jelenlevők nagy többsége még akkor persze nem is élt, vagy egész pici baba volt, de az én korosztályombeli[e]k még biztosan emlékeznek ezekre az időkre. Talán 1927-ben, vagy 28-ban készült el a főposta és a rádió épülete és mindkettőt akkor helyezték üzembe. /13/ Naponta délután ½ óra magyar adás volt és minden kedden reggel 7-kor gyermekeknek való hangjátékokat sugároztak a magyar iskolák részére. /14/ A délutáni adásnak nagyon szép, változatos műsora volt –, pl. komoly és könnyűzene, kórus és szóló ének, felolvasás, helyszíni közvetítés, riportok érdekes emberekkel, stb. Pár évvel később itt hallottuk a mi szeretett Olgánk, Hemerkáné kamarakórusát is, akkor még »Lágler Olga kamarakórusa« néven szerepelt. Azóta sem hallottam olyan csodálatosan finom, álomszép női karéneket, mint amit ők produkáltak!

No és persze hetenként néha 2x is hangjátékokat [,közvetítéseket] /15/ sugároztak.  /16/ A szereplő „törzsgárda” a Kazinczy Társaság, [Katolikus] Legényegylet és más kassai kultúregyesületek tehetséges műkedvelőiből verbuválódott, később aztán mások is szerepet kaptak. /17/ Meghatározott szerepkörünk nem volt, mindenki mindent játszott [játszottunk mindent], ahogy jött. Mikor [Amint] felfedezték, hogy tudok kicsit alakítani, minden női karakterszerepet rám osztottak. Voltam én [Oá! Oá!] csecsemőhang, [jó kislány, rossz kisfiú, vagy bármi, öreg zsidó asszony, szépasszony,] fiatal lány, öreg parasztasszony, házsártos menyecske – egyik szerepem pl. így szólt: Kósáné, a falu szája. A többit elképzelhetik! A darabok szerzői kassai írók voltak, mint Tamás Mihály, Palotai Boris, Lányi Menyhért, Juhász Árpád és még sokan mások. /18/ – Egyszer én is megpróbáltam darabot írni és mikor elfogadták és sikere volt, vérszemet kaptam és akkor már futószalagon gyártottam a felnőtt és gyerek hangjátékokat. /19/ [Akkoriban] Sokat olvastam Prága történetéről és ez arra ihletett, hogy megírjam [a] „Prágai szimfónia”[-t]. [Volt abban minden. Kezdve Libusa álmából, a város alapításától, szerepelt benne rabbi Juda Löw ben Bezalel, a csodarabbi, a Gólem alkotója, a huszita harcok, prágai egyszerű kis emberek látószögéből nézve és több hasonló fontosabb epizód. A képeket versben írt összekötő szöveg fogta egybe, a zenei aláfestés Smetana Hazám c. szimfonikus költeményéből a Vltava [Moldva] volt. /20/ Mikor beadtam, közölték, a központ pályázatot hirdetett szlovák és magyar hangjátékokra, hát ezt küldjem be én is. Dehogy is akartam! De rábeszéltek és mégis beküldtem. /21/ És mit tesz Isten: II. díjat nyertem vele! Ez volt a legértékesebb rókám, mert 3 bőrt nyúztam le róla: a II. díjért, az előadásért és a fellépésemért járó pénzeket. Azóta se volt ilyen szerencsém. Az egészben az a vicc, hogy soha életemben nem láttam Prágát, csak képeslapokon. /22/

Ma a rádiók stúdiói zsúfolásig tele vannak a modern technika vívmányaival és számtalan munkatárs nyüzsög a legegyszerűbb műsorszámoknál is. Pl. a reggeli híreket a bemondóval együtt hatan csinálják. Nem is értem, hogy a mi akkori, primitív berendezésünkkel [eszközeinkkel] hogyan tudtunk néha olyan jó előadást csinálni, hogy a központ is felfigyelt ránk. Ma mindent [minden adást] magnóra vesznek fel, ami rossz, azt kivágják és újra felveszik. A mi időnkben még nem találták fel a magnetofont. Minden egyenes adásban ment, ha jól, ha rosszul – eszi, nem eszi, nem kap mást jeligére. Nem létezett az a kis körte alakú kézi mikrofon sem, amit ma a hangtalan táncdalénekesek rágcsálnak, [hogy az ember fél, no, most nyeli le!]. A zenei stúdiónk az akkori viszonyokhoz képest jól fel volt szerelve, de a prózai stúdiónk bizony siralmasan nézett ki. Képzeljenek el egy hosszú virsli termet, vastag kókusz szőnyeggel borítva, az egyik végében egy embermagasságú, nehéz acélrúd, talpazatából kinyúlnak a kábelek. Tetején acélkarika, ennek közepén acélpálcikák tartanak egy gyufaskatulyányi dobozkát: az volt a mikrofon. Az egész helyiségben csak ő volt, a rendező és a szereplők. Kellékesünk, ügyelőnk nem volt, a hangkulisszákat magunk csináltuk, csak a kocsizörgést, tömegzajt és a zenei aláfestést kaptuk a gramofonteremből. Egy nagy faállványon felül ablak, lent ajtó volt, ezt az, akinek pillanatnyilag nem volt szerepe, nyitotta, csukta [a szerzői] utasítás szerint. A mennydörgéshez egy vastag bádoglemezünk volt, ezt kellett óvatosan meglötyögtetni, majd gyöngéden simogatni, hogy no, most elhall a mennydörgés.

A mikrofon igen érzékeny kis jószág, minden hangot sokszorosára felerősít és torzít is. Nem szabad a közelében kacagni, kiáltani! A szerepet olvasni kell, de szigorú utasítás, hogy éppen úgy kell mozogni, gesztikulálni, játszani, mint a színpadon, hogy természetesen jöjjön ki a beszéd, nem hasson olvasásnak. Mindezekből sokszor igen humoros jelenetek adódtak. Pl. a partneremmel összesimulva édes csacskaságokat gügyögtünk a mikrofonba, mikor kacagni, vagy kiáltani kellett, így összeölelkezve lábujjhegyen hátraosontunk, mint a szellemek – mikor elhangzott a kacagás vagy kiáltás, ugyan így villámgyorsan vissza a mikrofon elé és folytatni a csicsergést. Egy szerb királydrámában a királynét játszottam, akit megfojt egy forradalmár. Ez Marossy Lajos volt és Goldback, a rendezőnk figyelmeztette, hogy Lajoska jól megszorítani a Nata nyakát, hogy élethűen jöjjön ki a halálhörgés! No, Marossy alaposan betartotta az utasítást és úgy megmarkolászta a nyakamat, hogy alig bírtam nyöszörögni. Aztán így, torkomon a fojtogató marokkal hátraszaladtunk a terem másik végébe és nagy nehezen kipréseltem a sikolyt és a hörgést. Utána napokig sálat kellett viselnem, mert sokáig ott kéklett a nyakamon a Marossy ujja nyoma. Hanem a halálhörgésbe fúló sikoly nagyon élethűen sikerült.

Sok izgalmas és mulatságos élményben volt részem a hosszú évek során, de csúf dolog a hallgatók türelmével visszaélni, /23/ így még csak egyet említek meg. Helyszíni közvetítést kellet csinálnom a Dóm kincseiről Tost Barna plébánossal. Szokás szerint pár nappal előbb felkerestem és megbeszéltük a riportot. Leírtam neki a kérdéseimet, hogy kidolgozhassa a válaszokat. Az adás idején felkapaszkodtunk a toronyba. A szegény operatőr felcipelte a ménkő nehéz mikrofont a súlyos kábelekkel a keskeny csigalépcsőn a kincseskamrába és fejhallgatón figyelte a beszámolót a stúdióból. Mikor az végzett a konferálással, beintett, hogy kezdhetjük. Feltettem az első kérdést.

- Khu, hááá...őőő chuu khuu....

Egy pillanatra elsötétült a világ, azt hittem, mindjárt ránk szakad az egész Dóm. De aztán gyorsan feltaláltam magam és bedobtam kapásból egy kisegítő kérdést. Erre már Barna bácsi is megtalálta a hangját és – bár eleinte döcörészve is, de mégis baj nélkül lement a riport. – Mondhatom ez volt életem legizgalmasabb rádiószereplése. Bizony, a mikrofon ilyen kaján szerkezet. Aki először áll előtte –, lett légyen bármilyen rutinos előadó –, megkapja a mikrofonlázat. Ez persze csak az első alkalommal jelentkezik. Mert egész más dolog élő emberekhez beszélni, akikkel azonnal megvan a kapcsolatunk, mint ott állni a néma kis bűvös kocka előtt. Az ember úgy érzi, hogy magára hagyva, egyedül áll az egész világgal szemben.

Az elmondottak igazolására igen megbízható tanúm van: kedves klubtársunk Balogh Márta érdemes professzor, aki akkor még a legtehetségesebb gyermekszereplőnk volt.” /24/

 

Végezetül következzen egy kis ízelítő verseiből. Rég feledett folyóiratokban jelent meg néhány. A legtöbb kéziratban maradt. Egyesekért nem kár, de akad olyan, mely megérdemelné, hogy újra nyomdafestéket lásson.

 

Éjszaka a Ligetben

Levelezőlap 1904-ből

 

Hold, a kedélyes vén fiú

Lumpolás után megy haza.

Vénusz meglátja, rákiált:

„Ilyen rövid az éjszaka?

 

Hallod, bolondot ne csinálj!

Nézd, hogy tele van a liget!

Csupa szegény koldus-bagázs,

Pénzt nem hord egy se,

Csak szívet.

 

Tele van fénnyel a zsebed:

Csak nem viszed mindet haza?

Ráférne szegényekre lent

Egy szép holdfényes éjszaka!”

 

„Remek ötlet!” – A vén bohém

Két kézzel a zsebébe nyúl. –

Szép ezüst tallér, számtalan

A Tejúton végiggurul.

 

A vén fák bütykös ujja közt

A sok ezüstpénz földet ér.

- Kár, hogy nincs kiadó, aki

Így fizetne egy ötletér’!

 

 

Ősz asszony öregszik

Pasztell

 

Ősz van. Minden mondern fa-dáma

Vörösre festi a haját,

Sárgát kever a púderébe,

Felhőibe kevés lilát.

 

Éjjel vacogva húzza össze

Köd-szürke hálóköntösét. – 

Mogorván kél. – De délelőtt még

Legszebb mosolyát küldi szét.

 

Alkonyatkor a szeme alját

Mély-kék árnyékkal húzza meg.

- És titkon pénzt is visz magával,

Ha este randevúra megy. -

 

 

Haldoklik a mese

 

A kis fiú mai, modern mesét kér.

Nehéz dolog neki mesélni,

Mert mindig ettől kezdek félni,

Hogy a mesém kisiklik és

Szürke valóság lesz a vége.

Már nem kell neki Hófehérke,

Se Rübezahl, se Andersen meséi,

Piroskát unja, a farkast lenézi!

– Miről lehet hát neki mesélni? –

A Jézuskától traktort kér, teherautót, 

hadihajót és új repülőgépet.

Mackót, kutyát percek alatt kivégez,

–  „megoperálja”, mint egy pici sintér. –

A szobája most abesszin hadszíntér,

Drukkol a négus hadserege mellett.

A politikát jobban érti, mint én. –

Kis harcos ember, – meg se értem,

Mikor nekem a béke minden

S a háborútól fogvacogva félek.

„Tudod mit? Én talán nem is mesélek.

Inkább te kezdj el nekem új mesét!”

(Tolom magam előtt, mint hóekét,

hogy utat vágjon a Holnap fele

az idegen, vad emberrengetegben.)

Azt hiszem, hogy magában kinevet,

Hogy én még sírni is tudok

Egy félbemaradt szép álom felett.

 

Isépy Natália emlékét számon kell tartanunk, hiszen élt Kassán egy tehetséges nő, aki adottságaihoz mérten szolgálta a magyar kultúrát. Egy bekezdésnyi hely jár neki a magyar irodalomtörténetben és főhajtás ugyanúgy, mint feledett társainak. Már csak azért is, mert a mostoha 20. században kellett életét leélnie. /25/

 

/12/ Számunkra ez most 8–9 évtizedet jelent.

/13/ A Csehszlovák Rádió adása 1927. április 17-én indult és egy évre rá, december 16-án megindult a magyar adás is, éppen Kassáról. Az első adásokat a Posta u. 12 sz. házból sugározták. A magyar adásban elsőként Ladady Árpád előadása hangzott el a csehszlovákiai magyarokról 1928. december 16-án (i.m. 236.). A posta és rádió új épületét Csehszlovákia államünnepén, 1930. október 28-án adták át rendeltetésének. 

A magyar iskolarádió adása is megelőzte a pozsonyit, mivel Kassáról 1934. március 6-án indult meg, Pozsonyban március 12-én (Patzaková A. J.: Prvních deset let československého rozhlasu, Praha 1935, 690.). Az első adásokat naponta 11–12, 19:30–20:00, majd 21:30 és 22:00 óra között sugározták. 1928. június 1-jétől már az adó folyamatosan működött. – Nata Radiojournal-beli belépőjét 1938. május 23-án állították ki. (Ez nem azt jelenti, hogy korábbi belépője nem volt.)

/14/ Ebben az időben két gyermekhangjátékát játszották: Az ördög kocsijánt és a Búcsúzik Télapót. A prózát ¾ 6 és 6 között sugározták, saját feljegyzése szerint.

/15/ A kéziratban végzett kiegészítéseket, javításokat szögletes zárójelben közöljük. Ezek zöme a szerzőtől származik.

/16/ A magyar nyelvű műsor hírekből állt, hetente háromszor előadás hangzott el a magyar irodalomról, vagy ismeretterjesztő műsort sugároztak és persze zenét. A kassai adó 2 kW-os volt akkor, amikor Pozsonyé csak 500 W. 1927-ben már 12 kWattosra növelték, hogy Kárpátalján is tisztán lehessen hallani. Bevallottan a szlovákosítás volt a cél.

/17/ Zakariás Sándor egyfelvonásosának, A kalóznak a szereposztása megmaradt. Ezt 1931. február 8-án adták elő a Protestáns Nőegylet teadélutánján: Jakubcsák Olga, Isépy Natália, Bálint Dóra és Marossy Lajos lépett föl. Teleki Zakariás Sándor (Fehérgyarmat, 1870 – Kassa, 1957) a Kassai Jelzálogbank r. t. pénztárosaként kereste kenyerét. A Kazinczy Társaság igazgatója Különböző lapok munkatársa volt, többek között az Új Időknek is. Elsősorban várak regéit dolgozta föl. (Mihóková: Slovník košických osobností 1848–1918, ŠVK, Kassa 1995, 443–44., A magyar kultúra 50 éve Kelet-Szlovákiában, Kerület Népművelési Központ, Kassa 1968, 117.) Marossy Lajosról, Nata rokonáról viszont el kell mondani, hogy nagyjából 20 éve hallhatott meg. A lakásán pótolhatatlan értékű dokumentációt tárolt a Katolikus Legényegyletről és Kassáról, ám az halála után megsemmisült.

/18/ A törzsgárda: Zakariás Sándor, Fiedler József báró. Ez utóbbit Isépy udvarlójának mondták. Ez nyilván igaz lehet, mert a báró egyik kéziratban maradt munkáját, A meseárust, „Tormay Cecillenek és a Nemzetemnek” ajánlotta. Ceruzával ráírta: „Az én kis királynőmnek vazallusi hűséggel: Pepus, Kassa 1924. szeptember 25.”, Nata akkor 23 éves volt. Fiedler írásai is nyomdafestéket kaptak, ám azokat eddig senki sem kutatta. Fiedler a háború után Pestre települt nővérével Maryval és sógorával együtt. Onnan mint osztályidegent kitelepítették. Natával valamikor ezután szakadt meg a kapcsolata.

/19/ Hagyatékában összesen 20 hangjáték található. Azon kívül van még néhány olyan kézirat, mely hiányos.

/20/ A 18 oldalas kéziratban szerepel az Idők szelleme, Libuše hangja, Rabbi Juda Löw, a veje, Kohen Izsák, és leánya Mirjam, a Gólem, Husz János hangja, Vencel, prágai és Szaniszló krakkói ötvösmester és egyéb „hangok”. – Sajnos, az első három oldal hiányzik.

/21/ 1930-ban került sor az első szlovákiai rádiójáték versenyre (i.m. 940.)

/22/ A Válság c. rádiókomédiájára 1936. szeptember 14-én Prágában Nagy Jenő – a kommunista korszakban besúgó – szlovákul ráírta: „A darabot nem engedélyezik.” Ez egy szerelmi háromszögről szól. A férj és feleség egymás fejéhez vágnak sok mindent. Ezeket a kifejezéseket nyilván akkor nem tartották elfogadhatónak.

/23/ Óriási kár, hogy nem élt vissza!

/23/ Róla el kell mondani, hogy tankönyveket írt és jeles pedagógus volt. Kassa történetével foglalkozott

/24/ A nemrégiben megjelent kassai lexikon Lexikón Košičanov 1848–1938 I. kötetében (2014) már szerepel (456–57.).

 

Kapcsolódó cikk: Isépy Natália (1. rész)

 

https://www.rovart.com/hu/46-kazinczi-napok-13-resz_3380

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :