[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczy Napok (1. rész)

szerző: Kolár Péter, Dr. Máté László 2015-03-22

 

46. Kazinczy Napok (1. rész)

 

Köszöntő 

 

A Kazinczy Nyelvművelő Napok a szlovákiai magyarság legrégebbi közművelődési rendezvénye. 1967-ben a kassai Batsányi Kör kezdeményezéséből indult útjára ez a nyelvművelő sorozat. Hivatalos státusza kezdetben „helyi rendezvény” volt. Néhány éven belül már országosan is jegyezték. Ez aligha volt véletlen, hiszen előadói között üdvözölhettük az akkori legismertebb nyelvészeket és irodalmárokat: Deme Lászlót, Lőrincze Lajost, Grétsy Lászlót, Czine Mihályt, Pomogáts Bélát, Montágh Imrét és sok-sok más kiemelkedő előadót. Megpróbáltam statisztikai kimutatást végezni. Ha egy-egy Kazinczy Napokon  átlagosan  8-9 előadót üdvözölhettünk körünkben, akkor ma már elmondhatjuk, hogy ez közel 400 elhangzott előadást jelent. Ha átlagosan ötvenen vettek részt egy-egy rendezvényen (korábban mintegy húsz éven keresztül akár száz hallgatót is jegyezhettünk, nem beszélve a „Szép Magyar Beszéd” versenyének résztvevőiről), akkor elmondhatjuk, hogy ez mintegy két és félezer hallgatót jelent. Tudnunk kell, hogy korábban, amikor azt még az oktatásügy országos-és helyi vezetői is jó néven vették és lehetővé tették részvételüket a rendezvényen, a hallgatóság nagy része pedagógusokból, nyelvészekből és újságírókból állt, tehát olyan szakemberekből, akik a hallottakat munkájuk során közvetlenül kamatoztathatták.

 

A megnyitó gondolatok elmondására Dr. Máté Lászlót kértük fel. A tanár úr a budapesti székhelyű Anyanyelvi Konferencia vezetőségi tagja. A szervezetet segítségével is szeretnénk Kassán aktivizálni, hiszen anyanyelvünk megtartása és ápolása legkiemelkedőbb feladataink közé tartozik.

 

Kolár Péter okl. mérnök, a szervezőbizottság elnöke

 

 

Dr. Máté László: Nyelvművelés – nyelvvédelem – nyelvmentés

 

Immár 46. alkalommal jövünk itt össze Kassán, hogy legféltettebb kincsünkről, az anyanyelvünkről folytassunk eszmecserét. 20, esetleg 30, illetve 40 évvel ezelőtt az „összejöttünk” helyett inkább az „összesereglettünk” szó jött volna a nyelvemre, mert közösségünk legnagyobb nyelvművelő rendezvényére régebben összesereglett értelmiségünk színe-java: Pozsonytól Nagykaposig.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én az utóbbi időben szorongva megyek a Kazinczy Napokra, de hasonló aggodalmakról beszélt már más résztvevő is: Vajon leszünk-e elegen?.., Vajon megfelelünk-e az alapítók és az önmagunk által megfogalmazott igényeknek?...

Igen, mert az utóbbiakban szorongásos időket élünk… Szorong a magyar pedagógus, hogy lesz-e elég gyerek az osztályában; a magyar iskolaigazgató, hogy megmarad-e az iskola; a magyar párt, hogy eléri-e a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges szavazatokat; a magyar színház igazgatója, hogy lesz-e elég bérletes; a magyar egyházközösségeink, hogy kell-e még magyar szertartás; a magyar lapok és folyóiratok szerkesztői, hogy lesz-e elég előfizető; a magyar kiadók munkatársai, hogy lesz-e elég olvasó?.., és mindnyájan rettegünk a következő népszámlálástól: mennyivel leszünk kevesebben látva a sorok szembetűnő fogyatkozását, illetve az etnikai határok újabb bedőléseit?!...

A szorongások ideje: lehetőség – és kötelesség! – helyzetünk racionális felmérésére és elemzésére. Mivel pedig a nyelv elsősorban az emberi kapcsolatokban realizálódik (de gondoljunk itt Márai Sándorra, aki magyarul hallgatott!), anyanyelvünkön kívül szólni kell közösségi és társadalmi dolgainkról is.

 

Kazinczy Napok – nyelvművelés, nyelvvédelem

 

A Kazinczy Napok közel ötven évvel ezelőtt – akár korábban az Új Szó, Csemadok, Irodalmi Szemle és egyéb kezdeményezés kisebbségi térfelünkön – Fábry Zoltán gondolataival indultak. „Mert kevesen vagyunk, és oldott kévét kell összetartanunk!” - szólt az intése, akinek szellemi, erkölcsi és tárgyi hagyatéka az utóbbi negyedszázadban lassan ebek harmincadjára került.

A Kazinczy Napok elsődleges küldetése: anyanyelvünk és nyelvi hagyományaink ápolása, vagyis maga a nyelvművelés. A névadó intelméhez – „Jót s jól!” – társultak a további kritériumok: igényesség, minőség, tudományosság, s ezek szellemében beindult egy csodálatos nyüzsgés, céltudatos munkálkodás anyanyelvünk portájának a karbantartására. Tanulmányok, nyelvművelő cikkek jelenetek meg; beindult a nyelvjárásgyűjtés, a földrajzi nevek gyűjtése és kiadványok megjelentetése. Tematikus tanácskozások keretében sor került nyelvhasználatunk egy-egy szegmensének a megvizsgálására: az iskolai anyanyelvi oktatás, a sajtó nyelvének, a színházi beszéd, a szakszavak s ezen belül a jogi nyelv aktuális kérdéseinek a megvitatására.

 

A hatalom nyelvünk gúzsbakötésére tett intézkedései folytán a nyelvművelés mellé egyre gyakrabban került a nyelvvédelem. Különösen aktuális volt ez a magyar iskolák ellen tervezett és foganatosított intézkedések miatt; a névhasználat (személyi és földrajzi) állandó megnyirbálására elfogadott intézkedések, és egyéb anyanyelvünket diszkrimináló lépések miatt.

 

Érdekesen alakult a Kazinczy Napok időpontja, ősszel indult, majd tavaszra került.

A három évvel később induló Fábry Napok kapcsán létrejött egy kőbe vésett szabály: Kazinczy Napok tavasszal, Fábry Napok – ősszel. Különösen aktuális lett akkor, amikor – magyarországi mintára – az országos kiejtési versenyre a Kazinczy Napok keretében került sor. Ennek következtében a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején Kassa lett a (cseh)szlovákiai magyar nyelvművelés fellegvára lett. Az őszi és tavaszi terminusok vitáját eldöntheti a Magyar Nyelv Napja (november 13.) törvénybe iktatása. Az azonban elfogadhatatlan, hogy a Kazinczy és Fábry Napok egyazon időpontban kerüljön megrendezésre, amint erre már az előző években volt példa!

 

A kassai helyszín váltakozott: a Csemadok épülete, a Thália Színház, a Slovan-szálló, majd hosszú ideig a kezdetben munkásszállónak tervezett Hutník-szálló lett otthona. Az utóbbiból tulajdonosváltással és felújítással Yasmin-szálló lett, de kétszeri próbálkozás után bebizonyosodott, hogy a kisebbségi kultúrák stabil és átlátható támogatottságának a hiánya miatt – 10 év kormányzati jelenlétünk mellett! – nincs esélyünk oda visszakerülni – bejutni!

 

Egy időpontot is aktuális az idén megemlíteni. 20 évvel ezelőtt – a mečiarista téboly tobzódásának az idejében – sikerült Kassán, a Fő utcán, leleplezni Kazinczy Ferenc emléktábláját, Bartusz György szobrászművész alkotását. A neves szobrászművész elkészített egy Kazinczy-emlékplakettet is, amit mindenki megkapott, aki támogatta a közadakodásból felállított fontos emlékhelyet. S az is a krónikához tartozik, hogy Löffler Béla szobrászművész  nejével Klárikával többször részt vett a Kazinczy Napok tanácskozásain. Egy inspiráló együttlét után elkészítette Kazinczy-plakettjét, amelyet a későbbiekben az országos kiejtési verseny győztesei kaptak meg. Löffler Béla – híven mecénási vénájához – minden évben térítésmentesen készítette el a márványlapra helyezett emlékplakettet!

Közeledik a Kazinczy Napok 50. évfordulója (2017). A jubileum az eddigi tapasztalatok és eredmények számbavételére köteleznek, egyben a nyelvművelés, nyelvvédelem stratégiájának a kiegészítésére, többek között a nyelvmentés időszerű formáinak a kimunkálása terén.

 

Kassa – otthontalan otthon

 

A Kazinczy Napok helyszíne a kezdeményezők és elindítók – Csemadok, Batsányi Kör - szerint Kassa lett. Az a város, amely a magyar történelem, irodalom, színjátszás, újságírás, képzőművészet, és kultúránk egyéb területein is évszázadokon át fontos szereppel bírt. Az is elvitathatatlan, hogy Kassa a Nagyar Királyság alatt lett a Kárpát-medence jelentős települése, mesterséges felduzzasztása a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben mindenki számára nyilvánvaló szándékkal történt. A város mellett szólt a kassai triász – Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Baróti Szabó Dávid – itteni tevékenysége, és az első irodalmi folyóirat, a Magyar Museum. 

 

A huszadik század kataklizmái megroppantották a kassai magyar közösséget, különösen a második világháborút követő masszív magyarellenesség, aminek máig ható következményei vannak. Nem alaptalanul jegyezte le titkos naplójában Fábry Zoltán: „Košice megtagadta Kassát.” A magyar nyelv kassai helyzetét látva az embernek az az érzése, hogy anyanyelvünk egyre otthontalanabb sorsra jut a városban. Mert ha még maradék intézményeinkben (óvoda, iskolák, színház), civil szervezeteinkben, közöttük a Csemadokban, nyugdíjas klubokban, gyarapodó elektronikus honlapokban ott is vagyunk, a város életében a magyar nyelvnek marginális szerep jut.

Példa erre Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 programsorozat, amely – szemrebbenés nélkül kimondhatjuk – a magyartalanítás jegyében zajlott. A magyar kultúra jelenlétét részben pótolták a Kassai Magyar Főkonzulátus által szervezett rendezvények, de ezek nem feledtették a város adósságát. A város kiadványairól is sokat lehetne beszélni, egyedüli kivételként említhető az előző városvezetés által kiadott szlovák-magyar Márai-kötet. (Košický mešťan Márai – Márai, a kassai polgár) Vannak azonban kiadványok, ahol a magyar nyelv 4., 5., esetleg a 6. helyen van, általában a szlovák nyelv és a 3, illetve 4 világnyelv után. De már olyasmivel is találkoztam, hogy a lengyel nyelv, illetve a román is megelőzte a magyart! Ismerem a jelenlegi nyelvtörvény diszkriminatív paragrafusait, egy második nyelv használatának a kritériumait, mégis azt mondom, ha Kassán nem a második nyelv a magyar, akkor – József Attilától szabadon – meggörbül a világ gyémánttengelye, de ha az nem is, a demokrácia gyémánttengelye mindenképpen!

 

Szeretnék egy friss tapasztalattal szolgálni. A napokban egyik mobilszolgáltatónál kísérőként jártam. Az ajánlatokat böngészve felfedeztem, hogy a szolgáltatásaikat szlovák, angol és magyar (!) nyelven hirdetik. Harmadik helyen a magyar! Gondoltam, próbát teszek. Az egyik csinos munkatárshoz magyarul fordultam, aki jócskán meglepődött, de rövid szünet után szlovákul közölte, hogy ő ugyan nem tud magyarul, de rögtön megkéri a kolléganőjét. És megkérte a kolléganőjét, és az beszélt magyarul!

 

 

Kassáról gyakran elhangzik, hogy a tolerancia városa, különösen a jelenlegi városvezetés részéről. Számomra jobban hangzana valahogy így: Mit tesz a város vezetése azért, hogy Kelet-Szlovákia metropolisza valóban a tolerancia városa legyen? Mert ha valaki azt gondolja, hogy a tolerancia az, ha mi lemondunk anyanyelvünk használatáról, az tévúton jár. Különben is Kassa jelenlegi vezetése adósa a város magyar közösségének! /folytatjuk/

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :