[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczy Napok (2. rész)

szerző: Máté László 2015-03-28

 

46. Kazinczy Napok (2. rész)

 

 

Dermesztő népszámlálási adatok

 

     Az utóbbi két népszámlálási eredmények számunkra riasztóak, a 2011-es pedig egyenesen dermesztő. A lélektani félmilliónál kevesebben vagyunk, leegyszerűsítve: 20 év alatt 20 százaléknyi csökkenés! Pomogáts Béla kimutatta, hogy a 20. században a Kárpát-medencében a magyarok száma több mint két millióval csökkent. Mostanra az is nyilvánvaló, hogy az értelmetlen háborús áldozatok mellett a legnagyobb veszteségeket az asszimiláció okozta. Csak egy mutató a sok közül: Kassa, lakosok száma: 240 688, ebből magyar: 6582, ami 2,65%!

 

     Közösségünkben is egyre jobban terjed az erózió; az önfeladás, a szórványosodás, az

„otthonmagyarok?” (Fábry Zoltán meghatározása) száma. Ebben a helyzetben hiba lenne elkendőzni a tényeket, egyenes beszédre van szükség. Olyan országban élünk, ahol törvényeket ellenünkre hoznak. Már az Alaptörvény több kitétele ellenünk fogalmazódott; a nyelvtörvény, állampolgársági törvény és különféle kormányrendeletek minket vesznek célkeresztbe. Ma is érvényes Fábry Zoltán intelme: „Nem elég csak titokban helyteleníteni a zsarnokságot, de nyíltan szót is kell emelni ellene!” Mert zsarnokság nemcsak a diktatúrákban van, kifinomult, ravasz formái a mai napig élnek és léteznek. Alapvető gond: helyzetünk a mai napig nincs rendezve! Volt egy próbálkozás, az 1968. évi 144-es számú nemzetiségi alkotmánytörvény, amit már jóváhagyása után meghamisítottak, később elszabotálták, elhallgatták. Azóta számottevő kezdeményezés nem történt, pedig már huszonöt éve, hogy megtörtént a rendszerváltás!

 

     Azt, hogy a probléma komoly, jelzik a magyar kormány utóbbi intézkedései is. Ebből néhány: Magyar Nyelv Napja – 2011, Nemzetstratégiai Kutatóintézet – 2012, Magyar Nyelvstratégiai Intézet – 2014. Hatékonyságukat majd az idő és az eredmények igazolhatják. Nem éppen szerencsés, hogy miközben új intézmények létesülnek, a közel fél évszázada eredményes tevékenységet folytató Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) tevékenysége ellehetetlenült, mert a fent említett intézmények költségvetéséhez viszonyított morzsányi támogatást is megvonták. Az sem szerencsés, hogy az ezen a területen tevékenységet vállalókat szeretem és nemszeretem emberekre csoportosítják!

 

Identitáserősítés – nyelvmentés

 

     Aktuális a kérdésfeltevés: Mi a teendő a globalizáció cunamija okozta kaotikus állapotok közepette, amikor az értékek relativizálódnak, és a tömegkultúrával szemben vesztésre áll a magas kultúra? És tegyük hozzá még: ha a nagy nemzetek nyelvével szemben a kisebb nemzetek (közösségek) nyelve is? Fábry Zoltán a hagyományok feladását és az anyanyelv elárulását tartja a legnagyobb bűnnek. A „janicsárnevelés” nemcsak az Oszmán Birodalmat jellemezte, itt van közöttünk, amikor az itteni magyar szülők több mint egyharmada önként, lelkesen (megtévesztve?, kényszerből?) gyermekét szlovák iskolába íratja.

 

     Tudjuk és egyre többet hangsúlyozzuk is: az anyanyelv az identitás alapja, és a nemzeti öntudat nemzeti önismereten alapszik. Ebből nyilvánvaló, hogy anyanyelv- és identitáserősítő programokra van szükségünk. Valahogy úgy, hogy az anyanyelvhez való viszony alapvető életszükséglet legyen, ahogyan Márai megfogalmazta: „Magyarnak lenni nem állapot, hanem feladat és hivatás”, mert – szintén az ő megfogalmazásában: „Nincs más haza csak az anyanyelv”. Ehhez közeli az Illyés Gyula által megfogalmazott „haza a magasban” összetartozás gondolata. Aktuális lenne felújítani a magyar szervezkedés ősi módszerét, a tizedesek rendszerét, az egymássegítés magyarság által sikeresen gyakorolt módját, ahogyan ezt Egerben a fertálymesterek tevékenysége igazolja.

 

     Valamiféle kisebbségi minimum, esetleg kisebbségi tízparancsolat megfogalmazására történtek próbálkozások nálunk és más magyar kisebbségi közösségekben. Ötven évvel ezelőtt Balogh Edgárék Kolozsvárott így próbálták ezt kicövekelni: Magyar az, akinek a gyermeke magyar iskolába jár, magyar lapot járat, bérlete van a magyar színházba,…és tovább bővítve a kritériumok sorát. Fábry Zoltántól tudjuk, de személyes tapasztalataink is alátámasztják, hogy az asszimiláció útjára tért kisebbségi magyar érzékeny pontja anyanyelve és hagyományai feladásának a számonkérése. Mindezt ismerve azért néha mégis helyénvaló lenne néha Sütő Andrással köszönteni elbitangolt magyarjainkat: „Uram/Hölgyem, hogy és mint szolgál az édes anyanyelve?...”

 

     Belső szolidaritásunkat – nyelvi, kulturális, szociális! – erősítő programokra van szükségünk, amelyek a családra, a kisközösségekre, iskolákra, egyházakra, egyéb intézményekre, civil szervezetekre és egyesületekre támaszkodik. Összetartozásunkat nem véleményegységként értelmezzük, hanem cselekvési egységként. Helyhatósági választások előtt állunk. Eljött az ideje, hogy a polgármestereinket, képviselőinket ne aszerint értékeljük, – illetve: nem csak aszerint! –, hogy hány méter új járdát építettek, hanem az alapján is, hogy mit tettek közösségeink megerősítése, iskoláink megtartása és hagyományaink ápolása terén. A belső kohézió fluidumának megteremtése Szabó Dezső óta ismert: „Minden magyar felelős minden magyarért!”

 

Európa, hol vagy?

 

     Mivel tanácskozásunk témája „magyarság és európaiság”, végezetül ezzel kapcsolatban is szükségesnek tartok néhány gondolatot elmondani. Közösségünk jelesei a „vox humana” (emberi hang) szellemében mindig is európai horizontokon jártatták tekintetüket, neveztek bennünket csehszlovákiai, szlovenszkói, szlovákiai, felvidéki vagy felföldi magyaroknak. Most csak három személyt emelnék ki, akik hiteles szószólói voltak az európai összetartozásnak, az európai kultúrának. Ezek: Fábry Zoltán, Márai Sándor, Esterházy János.

 

     Fábry Zoltán két kötete: Hazánk, Európa, Európa elrablása vallomás az európai humanizmus mellett és földrész óvása olyan eszméktől, mint a fasizmus-nácizmus, bolsevizmus-kommunizmus. 1967-ben, 70. születésnapján, köszöntőjében Illyés Gyula így jellemezte őt: „…egy klasszikus európai, egy szentszagúan hű szabadsághívő…” 

 

     Márai Sándor két kötete: Napnyugati őrjárat, Európa elrablása, de a Kassai polgárok című drámájában János mester intő szava is a világot látni induló fiának: „Mindig Nyugatra menj! És ne feledd soha, hogy Keletről jöttél” is ezt igazolja.

 

     A mártír Esterházy János tanácskozásunk témáját már több mint háromnegyed évszázaddal így fogalmazta meg: „Hivatásom: magyar, küldetésem: európai.”

 

     Sajnos, a hittel és hűséggel vállalt európaiságunkat sokszor érte csalódás, különösen a „hontalanság évei” (Janics Kálmán) alatt, aminek Fábry Zoltán többször is hangot adott „A vádlott megszólal” című röpiratában és titkos naplójában (Üresjárat 1945–1948). De Márai Sándor is keserűen jegyzi be naplójába: „A kisebbségek sorsa világszerte tragikus.” Az Esterházy János megmentésére tett kísérletek és erőfeszítések is eredménytelenek maradtak.

 

     Az európai közösség történelmi esély kontinensünknek. A mi féltekénken élő európai polgárnak a fejlemények láttán olyan érzése támad, hogy az egész a nagy és gazdagabb országok érdekközössége, és például olyan kérdés, mint az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete – sokszor: kiszolgáltatottsága – visszhangtalanul elvesznek a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben. Ennek a megváltoztatásán munkálkodni nemcsak a képviselőink feladata, hanem mindnyájunké – szabad és öntudatos európai polgároké.

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :