[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczy Napok (4. rész)

szerző: Petővári Ákos 2015-05-03

 

46. Kazinczy Napok (4. rész)

 

Dr. Petővári Ákos irodalomtörténész,

a miskolci Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakközépiskola tanára

 

KAZINCZY FERENC VÉLEMÉNYE AZ EURÓPAI PÉLDÁRÓL

2. rész

 

 

A 2387 napos rabság

 

Kazinczy Ferenc 1794-ben csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, és terjesztette ismerősei körében a Reformátorok Titkos Társaságának kátéját. Ezért 1794 decemberében otthonában letartóztatták. Ügyében meghozták az ítéletet: pallos általi halál. A királyi kegyelem a szörnyű ítéletet bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre módosította.

 

A Pályám emlékezete csak homályos képet ad a rabságról 1795–1801 között, mivel a szerzőnek gondolnia kellett a cenzúrára. Csak arról ír áttételesen, hogy a rabtársaival hová utaztatták. De a rabságának színhelyeiről nagyon szép képet fest.

 

A Fogságom naplója azonban részletesen mutatja be Spielberg, Kufstein és Munkács börtöneit megmaradt feljegyzései alapján. Az emlékirat nyugodt és tárgyilagos, de a tájleírások lírai hangvételűek. A mondatok jóval tömörebben fejezik ki gondolatait, mint a Pályám emlékezete című könyvében. Az író nem számított arra, hogy visszaemlékezése életében megjelenhet. Toldy Ferenc őrizte meg az emlékiratot a szerző gyermekei számára.

 

A könyveit többször ellenőrizték a fogság ideje alatt, a celláját átkutatták. Fordítással töltötte az idejét. A fogsága alatt a megalázó körülmények között is készült a jövőre. A régebbi fordításait csiszolta, vagy szorgalmasan újakon dolgozott. De akkor már a klasszicista példákat akarta követni. Goethe Stella című szomorújátékát újra lefordította, mert elégedetlen volt a korábbi változattal. Erről tanúskodik barátjának, Kis János írónak 1797 novemberében Brünnből küldött levele. /5/

 

1795 utolsó három hónapjában Brünnben, a spielbergi vár börtönében raboskodott. Gyermekkoromban láttam celláját, élénken megmaradt emlékezetemben. Márványtábla emlékezik meg honfitársainkról: „A magyar hazafiaknak, akik a vár börtönében szenvedtek a nemzeti függetlenségért és a haladásért – a magyar nép 1964.” Az író becsülte az európai népeket, nem tett különbséget köztük. Könyvében így vélekedik a cseh népről: „Szegény csehek! De csak a II. Ferdinand óta szegények. Egykor ők is szabadok voltak.” /6/

 

A tiroli Kufstein mellett a vár tornyában Batsányi raboskodott korábban 1795-ben. Kazinczy megérkezése után ilyennek látta a helyet: „Virradatkor kinézek ablakomon. Előttem meredezett az egekig a Kaiserberg. Alattam fekvék a külvároska, s leláttam az ország útjára. Gyönyörű lakás, de szabadnak. /7/ Naplójában le is rajzolta a hegyeket.

 

Gyakran előfordult, hogy nem volt tintája, papírosa az íráshoz. Szerb Antal találóan jellemzi a börtönben sínylődő Kazinczyt, aki mindig törekedett arra, hogy másokkal közölje gondolatait: „Az ilyen ember számára a levélírás létfeltétel. Ha elveszik a tintáját, vérével és rozsdás szöggel fog levelezni, és éjszakákon át kopogtatja jelbeszéddel Kufstein vastag falait, hogy a szomszéd fogollyal közölgesse véleményét a lélek halhatatlanságáról.” /8/

Kazinczy Ferenc mindig fogékony volt a szépre, akár festményről vagy irodalmi alkotásról volt szó. A természeti szépségekről pedig nagyon érzékletes képet adott. Társaival együtt úgy vélekedett, hogy „fogolynak jobb utazni, mint zárva lenni.” Amikor Kufsteint elhagyták, hajóra kellett szállniuk. Az író áhítattal nézte az elébe táruló látványt: „Nem képzelhetni, mely gyönyörűségek vártak itt reánk. Hajónk nyílsebességgel repüle el az Inn szélén álló, egyes fenyvesek mellett; amott a szenvedés foka, s a gyönyörű hegyek, felettünk sáfrányszínben a régen nem látott ég. Nemezís minden rosszért jót, minden jóért rosszat hoz reánk; boldog, akire sok kedvest a nem sok rosszért!” /9/ A hajó után szekérrel szállították őket Salzburg és Linz felé, majd Prágába érkeztek meg. 

Honszeretetét érzékeltetik azok a sorok, amelyek a hazánkba érkezését mutatják be: „JÚLIUS 26. estve hajónk kiköte Pozsony alatt. Kilépvén a hajóból, térdre estem, megcsókolám ujjom hegyét, s a magyar földre nyomám a csókot. Ölellek áldott föld! te bírd hamvaimat egykor.” /10/

 

/5/ KAZINCZY Ferenc, Levelek, Bp., Szépirodalmi, 1979, 85. „Barátom! Tintát tartanom nem szabad…”

/6/ Uő., Fogságom naplója, Bp., Magyar Helikon, 1976, 87.

/7/ Uo., 97.

/8/ SZERB, i. m., 232.

/9/ KAZINCZY, i. m., 108.

/10/ Uo., 127-128.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :