[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

46. Kazinczy Napok (5. rész)

szerző: Petővári Ákos 2015-06-07

 

46. Kazinczy Napok (5. rész)

 

Dr. Petővári Ákos irodalomtörténész,

a miskolci Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakközépiskola tanára

 

KAZINCZY FERENC VÉLEMÉNYE AZ EURÓPAI PÉLDÁRÓL

3. rész

 

 

Pályája 1801. június végétől

 

A Martinovics-féle összeesküvés felszámolása után a magyar politikai és szellemi élet megbénult a politikai rendőrség zaklatása és a cenzúra miatt. Miután Kazinczy Ferenc újra szabad lett, meglátogatta a megfélemlített, elszigetelten élő írókat, költőket, és folytatta a levelezést velük. A börtönök nem törték meg a lelkét, bátran vállalta a harcot a nyelvújítás ügyéért. Ő élesztette fel a magyar irodalmat. 

 

Fiatal feleségével, Sophie-val, gróf Török Lajos leányával 1806-ban költöztek a széphalmi birtokra. Állandóan súlyos anyagi gondokkal küzdött a peres ügyei miatt, és a rabtartás költségeit igazságtalanul utólag fizettették meg vele. A stílus megújításával kapcsolatos elveit főleg levelezésében fejtette ki.

 

A széphalmi vezér az új európai nyelvek példáját állítja kortársai elé, ezzel sürgeti a neológiát, vagyis a nyelvújítást. Erről tanúskodik orvosának, Szentgyörgyi Józsefnek 1805-márciusában írt levele: „Minél ismeretesebb valaki az új nyelvekkel és az új nyelvek literatúrájának szerencsés előmenetelével, annál hajlandóbb annak óhajtására s követésére, hogy a mi nyelvünkkel is ez történjék; mert ott, ahol van, nem maradhat. Didaktikus munkákat és prédikációkat neologizálás nélkül írhatunk: de nem mindent a stilisztikának más nemeiben.” /11/ 

 

A Tübingai pályamű Kazinczy Ferenc eléggé elfeledett munkája. Alcíme így hangzik: A magyar nyelv polgári nyelvvé emelése felől. Ebben az anyanyelvről összegezte addigi gondolatait egy pályatételre. A pályázati felhívás az Allgemeine Zeitung mellékletében 1808. március 10-én jelent meg, magyarul pedig a Hazai Tudósítások hasábjain. Azt puhatolták, hogy tanácsos-e a magyart egyedüli állami nyelvvé tenni Magyarországon a nemzetiségekkel szemben. A kérdés lényege így hangzott: „El vagyon-é a nyelv arra így készülve, amint elkerülhetetlen szükséges?” /12/ Valójában a pályázatot a bécsi titkosrendőrség gondolta ki, provokatív szándékkal. A magyar írók gondolatait akarták még jobban megismerni. Kazinczy Ferenc a pályaművet magyar nyelven írta meg, majd németül küldte el Tübingába. Másokat is arra biztatott, hogy válaszolják meg a kérdést.

 

Már a mű elején határozottan kijelenti a hazaszeretet kapcsán: „S a patriotizmus nem ellenkezik a kozmopolitizmussal: ez amazt csak nemesíti.” /13/ Bátorságát mutatja, hogy felidézi azt a boldog percet, amikor a hosszú börtönévek után magyar földre léphetett: „aszerint sír a hazájába megérkező magyar, midőn hajója előtt Dévén feltűnik s a földet Pozsonyban ujjára nyomott csókjával illeti.” /14/ Ezt a motívumot később a Fogságom naplója című könyvében olvashatjuk. 

 

Azért sorolja fel érveit az értekezésben, hogy az ő kifejezése szerint „idegen nemzetbeliek” a magyar nyelv helyzetét megismerhessék, és a kérdésről helyesen tudjanak ítélni. A mű a magyar irodalom addig elért eredményeit első ízben akarta bemutatni a külföldieknek. A Tübingai pályamű egyik legfontosabb gondolata az, hogy nyelvünket művelni szükséges. „De a haza nyelvétől megtagadott gond nemcsak azt a kárt szüli, hogy a tudományok és mesterségek nem juthatnak közforgásba; hanem azt is azonfelül, hogy maga a tudomány nem kap annyi gyarapítót mint különben kaphatna.” /15/

 

Kazinczy Ferenc a magyar „polgárnyelvvé” emelése mellett azzal érvel, hogy a hazai műveltség és irodalom már kellően fejlett. De a háborús események miatt a pályázat eredményét nem hirdették ki. Kazinczy soha nem tudta kiadatni az értekezést teljes formában. Munkáját először csak 1916-ban nyomtatták ki a Régi Magyar Könyvtárban, Heinrich Gusztáv bevezetőjével.

 

1811-ben jelent meg a Tövisek és virágok című kötete és Poétai episztola Vitkovics Mihály úrhoz című szatíra. Ezek az írások indították el a nyelvújításai harcot az ortológusok és a neológusok között. Az ortológusok mereven elzárkóztak a nyelv modernizálásától, minden új szót „sehonnai eredetű koholmánynak” vagy „bolondgombának” neveztek. A két tábor közötti vita eldurvult, személyeskedővé vált. A dunántúli és a debreceni ellenfelek Kazinczy Ferencet azzal vádolták, hogy nemzetietlen. A széphalmi vezér aktívan bekapcsolódott a gúnyiratokkal gerjesztett vitába. De végül még hívei is józanságra intették.

 

Az európaiságról és hazafiságról több levelében kifejtette véleményét. Ebből érezhető, hogy a világpolgárság gondolata nála egyáltalán nem jelentette a nemzeti érzés és a kultúra lebecsülését. Ezt írta főtisztelendő Musiczky Luciánnak 1812. február 5-én, tulajdonképpen megismételve a Tübingai pályamű egyik gondolatát: „Az én patriotizmusom nem ellenkezik a kozmopolitizmussal, s midőn a magyar nyelvnek virágzását ohajtom, midőn azt, amennyire tőlem kitelik, elősegéleni igyekszem, nem könyörgök azért az egeknek, hogy – más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem;” /16/ 

 

Folyton vívódott, állandóan átírta, csiszolta munkáit. Az egyszerűséget és a méltóságot tekintette fő stíluskövetelménynek. Szerb Antal így foglalja össze a Kazinczy-féle fentebb stílus lényegét: „Mint bírálót, a tartalom és a kompozíció egyáltalán nem érdekelték, sem pedig az eredetiség kérdése, csak a stílus, a szavak megválogatása és összetársítása, a mondat lejtése, a hangszín; igaz, hogy a stílusárnyalatok iránt olyan kifinomult és tudatos érzéke volt, mint azóta kevés embernek irodalmunkban.” /17/

 

A nyelvhasználati hibákról, a nem megfelelő stílusról Szabó Jánosnak írt levelében fejti ki véleményét 1818-ban: „Mi tehát ami nem szabad? Az, ami a közönséges nyelvek ideálja által nem kívántatik, amit a magyar nyelv géniusza tilt, és amit a klasszikusok (a görögöké és a rómaiaké s a franciáké s a németeké) oskolájában gyakorlott ízlés mint tarkát, darabost megvet. – Ezeket s az efféléket addig kell mondani, ha bennünket érte vernek is, míg végre feleszmélnek némelyek megértésére.” /18/

 

Az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című értekezése (1819) egyensúlyt akart teremteni az ortológusok és neológusok felfogása között. Ez a műve a magyar nyelv gazdagításáról vallott felfogását, gondolatait összegzi. Felismerte, hogy a nyelv fejlődése soha nem zárul le. Ezt szép hasonlattal érzékelteti: „Egyedül a kiholt nép nyelve nem változik többé; az élő népek nyelve minden nyomon változik, s örökké fog változni, hasonló a Horác folyamjához, melynek elfutását a paraszt csak várja, s mégis fut, változik, s az marad, ami volt.” /19/

 

Az idegen nyelvekkel kapcsolatos ismereteit egyre bővítette. Ezzel a tudásával magasan kiemelkedett kortársai közül. Az ókori görög-latin mintát és társaival együtt a korabeli, főleg a német és francia nyelvet tanulmányozta és a szerzett tapasztalatokat a magyar nyelvben akarta alkalmazni. 

A nyelvünk akkori állapotát hasonlítja össze az idegen nyelvekkel egy szép körmondatban, amely így kezdődik: „A mi nyelvünk anya, leány és ismert rokon nélkül úgy áll a többi nyelvek között, mint a főnix az ég madarainak számában…” 

Majd később ezzel folytatja a mondatban: „valamint azért, hogy ez a görög nyelv bájait, a rómainak méltóságát, az olasznak hevét, a franciának könnyűségét, az angolnak és németnek erejét igen nagy mértékben már most is utolérheti…” /20/ Tehát nyelvünket más nyelvekkel méri össze, de közben tiszteletben tartja a hagyományait, adottságait.

 

Z. Szabó László szerint a múlt században sokszor nem törekedtek a teljes életmű bemutatására: „Lassan elfeledkeztek legnagyobb érdeméről is. Arról a felismerésről, hogy a magyar belterjességgel szembeszállva, a történelmi pillanathoz igazodva, eszmét, eszményt, elvet meg nem tagadva előre kell tekinteni, küzdve, harcolva, szervezve az Európához igazodó magyar életet.” /21/

Dr. Tolcsvai Nagy Gábor az író nyelvértelmezésének funkcionális alapjaira hívja fel a figyelmet tanulmányában. „Kazinczy egyik fő célja a nyelvet beszélő közösség nyelvi teljesítményének a növelése volt. Ehhez kereste a belső nyelvi lehetőségeket és a külső nyelvi mintákat, az irodalmi, retorikai klasszicizmustól mindinkább Herder és Humboldt nyelvfelfogása felé tájékozódva.”  /22/ A szerző szerint Kazinczy felfogása nyelvészeti szempontból funkcionális, irodalomelméleti szemszögből pedig esztétikai. 

 

Kazinczy Ferenc 1831-ben egy hosszabb útról tért haza, majd augusztus 23-án elhunyt az északi vármegyékben pusztító kolerajárvány miatt. 1844-ben V. Ferdinánd végre engedett a több mint ötvenéves követelésnek, és nyelvünk hivatalossá vált hazánkban. A nyelvújítás törekvései révén a magyar hivatalos stílus már jól be tudta tölteni társadalmi szerepét. Az újítók a polgári társadalomra vágytak, ennek a fogalmait, szavait alkották meg.

Hogyan követték Kassán a nagy író hagyományait, törekvéseit a múlt században? A Kazinczy Társaság, amely korábban is tevékeny irodalmi-közművelődési egyesület volt, 1938-tól újjáéledt. Löffler Béla az egyesület tagjaként 1939-ben készítette el Kazinczy Ferenc portréját. A szobor a művész múzeumában ma is megtekinthető. 1945 után a hatóságok betiltották a társaság működését. 

 

A Csemadok és a kassai Batsányi Kör indította el a Kazinczy nyelvművelő napokat. 1967. október 20–22. között rendezték meg az országos tanácskozást, amely történelmi eseménynek számított. Akkor kezdődött el a felvidéki magyar nyelvművelő mozgalom. Először Fábry Zoltán A Kazinczy elkötelezettségében című írását olvasták fel. Ebben a széphalmi vezér magyarságát és európaiságát hangsúlyozza. „Kazinczy Európai volt, olyan értelemben, mint a reformkor emberei, akik egy évezredes tespedést és patópálságot akartak és tudtak rövid néhány év alatt felszámolni.” /23/ Fábry Zoltán írásában az anyanyelv erősítésére, védelmére buzdítja a szlovákiai magyarságot. 

 

A Kazinczy Napokon évtizedek óta töretlenül ápolják az író hagyományait, a nehézségek ellenére is. A nézete korunkban is időszerű és példa lehet. Fejleszteni akarta a nemzeti nyelvet, építve sajátosságaira, a szülőföldjéért, a magyar népért igaz áldozatot vállalt, de ugyanakkor követni akarta a nyugat-európai példát.

 

/11/ „Jót s jól!”Kazinczy-breviárium, Bp., Tankönyvkiadó, 1980, 67.

/12/ KAZINCZY Ferenc, Tübingai pályamű = Uő.,Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok, a válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek SZAUDER Mária munkája, Bp., Szépirodalmi, 1979, 910. Az idézet a jegyzetekben található.

/13/ Uo., 747.

/14/ Uo., 748.

/15/ Uo., 756.

/16/ KAZINCZY, Levelek, i. m.,354. A levelet dr. Kováts Dániel idézi Kazinczy Ferenc és Európa című tanulmányában, Fókusz, 2010/1, 58.

/17/ SZERB, i. m., 230.

/18/ Kazinczy Ferenc levele Szabó Jánosnak 1818. december 17. = „Jót s jól!” i. m., 69.

/19/ KAZINCZY Ferenc, Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél= Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok, Bp., Szépirodalmi, 1979, 817.

/20/ Uo., 833-834.

/21/ Z. SZABÓ László, Kazinczy Ferenc (1759-1831), Jót s jól!, 14.

/22/ TOLCSVAI NAGY Gábor, A különbözés egysége. Kazinczy nyelvértelmezésének funkcionális alapjai mta.hu/fileadmin/I_osztaly/eloadastar/Kazinczy_TolcsvaiNG.pdf. Letöltve 2014. november 3.

/23/ FÁBRY Zoltán, Kazinczy elkötelezettségében = Uő. Összegyűjtött írásai 11, Pozsony, Madách-Posonium, 1999, 226.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :