[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

66 szezon

szerző: Kovács Ágnes 2011-10-30

 

66 szezon


A Rovás Őszi Fesztivál műsorára tűzte Kerekes Péter 66 szezon című filmjét. Nem véletlenül esett a szervezők választása erre a dokumentumfilmre. Elsősorban azért, mert Kassa múltja és jelene elevenedik meg a riportalanyok visszaemlékezései során. Másodsorban pedig azért választottuk ezt a filmet, mert a rendező asszisztense Ötvös Anna volt, aki Rovás-tagként vállalta a program lebonyolítását. A vetítés után betervezett, szereplőkkel való beszélgetés sajnos betegségek miatt elmaradt. Ám éppen a vetítés napján töltötte be 91. életévét Samuelis Éva asszony, aki a filmrendező Kerekes Péter nagyanyja. Sajnos, őt sem lehetett felköszönteni, mivel röviddel a filmvetítés előtt kórházba került.

 

A rendező nagypapája emlékét szerették volna felidézni az uszodai történetekkel, emberi kapcsolatokkal, találkozásokkal. A filmben szereplő kassaiakon keresztül ismerjük meg a város hol vidám, hol tragikus hangvételű 20. századi történetét. Báron György filmesztéta az Élet és Irodalomban a következőket írja a filmről: „A kisváros, az ország, Közép-Európa huszadik századi történelme idéződik meg Kassa strandfürdőjében, emlékezésekkel, régi filmfelvételekkel, eljátszatott és spontán jelenetekkel, miközben azt is látjuk, miként alakul-formálódik az évek során ez a különös filozófiai dokufilm, amelynek készítői még hisznek benne, hogy komoly műalkotás létrejöttéhez nem feltétlenül szakajtó pénz szükségeltetik, hanem mindenekelőtt ötlet, gondolat és játékos, szabad tehetség“. /2004. 6. 25/ A megkérdezettek Kassa bombázására emlékeztek, elmesélték életük fordulópontjait. Szomorú és tragikus emberi sorsok rajzolódnak elénk, amelynek okozója a háború. A rendező három éven át forgatott a strandfürdő területén, ahol a jeleneteket sokszor el is játszatták a riportalanyokkal vagy a kiválasztott fürdőzőkkel. Az egész film inkább werkfilmre emlékeztetett, amelyben nyugodtan belóghatott a mikrofon, a rendező olykor a kamera mögül bekiáltott egy kérdést, néha megmondták, mit mondjon a szereplő stb.


„Nem hiszem, hogy lehetett bárkinek is boldog, egészséges gyerekkora, ha az nem medencék, tavak, különböző rendű és rangú vizek partján telt; miként idős korunkra sem kívánhatunk magunknak mást, mint egy barátságos, tiszta fürdő kegyelmét“. „…látszatra dokumentumfilm ez a mozgóképes strandhistória, ám igazából filozófia és költészet, kész csoda, hogy a tömérdek gagyi között vászonra kerülhetett“ - írja Báron György. Filozófia bizony, amelynek központi gondolata az uszoda. Az egyik idős úr úgy morfondírozott, hogy az élethez víz kell, az örök élethez is víz kell, és ahol víz van, ott biztosan uszoda is van. Az uszoda ebben a filmben már-már a világegyetem modellje, vagy a világegyetem egy kis atomja. Ilyen, és hasonló filozofikus gondolatok hangzottak el az uszoda kapcsán a filmben.


Idézzünk tovább Báron György írásából: „A kassai strandot Posová Kati nagyapja tervezte 1938-ban. Ha valaki nem tudná, annak elmondom, hogy Posová asszony a magyar film prágai nagykövete, Menzel, Chytilová és még sokak barátja. (Sajnos, már ő sincs az élők között - K.Á.). A filmből megtudhatjuk, hogy a gyermekkorát ő is kassai polgárként töltötte, miként Márai, akár találkozhattak is a nagypapa tervezte fürdőben, bár Márai figyelmét akkor (vélhetően a város értelmiségijeinek találkahelyéről, a nyilvánosházból jött épp) nem a Kati-féle kislányok kötötték le, hanem az érettebb ifjú hölgyek, például Kerekes Péter nagyanyja és barátnői. A nagymama háton úszott, amikor 1941-ben katonai repülőket pillantott meg az égbolton: Kassát bombázni jöttek. A nagyi ma már csak mellen bír úszni, ezért egy szépséges ifjú hölgyet kérnek meg, játszaná el a fiatal nagymamát, amint a hátán krallozik, s az égen feltűnnek a repülők... Később, e bombázástól nem függetlenül, Posová Katit és a családját bevagonírozták, koncentrációs táborba vitték, ahonnan a mama nem tért vissza. Kerekes nagyi barátnője nagy rajongója volt bizonyos Adolf Hitlernek; Hitler ott sétál az emlékező öreg hölgyek között a fövenyen, fitt ember ma is, semmit sem öregedett, az emberek összesúgnak mögötte - "egy színészügynökségnél találtam", vallja be a képen fel-feltűnő rendező. Idős úr sörözget a strandbüfében, valaha övé volt a város sörgyára, aztán államosították, sokáig arról ábrándozott, ha visszakapja, feltölti sörrel a gyerekmedencét. Azt mondja, a születésekor mindenki kap egy medencét, teli piával, de senki nem tudja, mennyi van benne: ez csak akkor derül ki, amikor kifogy. Egy másik deres hajú férfi búvárklubot vezetett a strandon; amúgy szenvedélyes amatőrfilmes, 1968 augusztus huszonegyedikén a kassai utcákon forgatott, mindössze harmincméternyi nyersanyaga volt, azt mind ellőtte, a fekete-fehér képeken ijesztő gyorsasággal száguldó szovjet tankok és katonai teherautók láthatók, meg kassai polgárok, akik tehetetlen dühükben kővel dobálják az idegen járműveket. Aztán golyó süvítését hallotta, éles ütést érzett, a fejéből vér folyt, "miért pont engem találtak el?", gondolta, mert világosan látta a helyzetét, azóta nem búvárkodik, szélesre nyit az arcáról a kép, kerekes tolókocsiban ül, abban gördül végig a medence partján. A búvárklub tagja volt két piknikus úr is, ők hajdan kis ablakon lesték meg a vetkőző lányokat, a medencében egyikőjük lefröcskölte őket, a másik pedig gálánsan a védelmükre kelt, így ismerkedtek - megmutatják most is, a mai fiatal lányokkal, akikből igen sok hever fürdőruhában vagy félmeztelenül a fövenyen. Gyönyörűek ma is a kassai lányok, miként gyönyörűek voltak a harmincas-negyvenes években készült amatőrfelvételeken. Az akkori történeteket mai strandoló fiatalokkal játszatja el a mulatságosan csetlő-botló rendező, s ez alkalmat nyújt eltűnődni azon, vajon tovább élnek-e köztünk azok, akiket elsodort a medence partjáról a történelem, vajon nem ők folytatódnak-e a napozó fiatal fiúkban és lányokban.“


"Az ember először a gyerekmedencében pancsikol - szól a filmvégi vidám-szomorú dalocska -, majd, ahogy nő, nagyobb medencébe kerül. Aztán felnőttként a legnagyobb-legmélyebb medencében úszkál. Kimegy egy sörért, s a büféből a gyerekmedencébe tér vissza, tapicskolni az unokákkal. Gyorsan elszalad az idő. Szeretne fürdőzni még, de rászólnak: záróra, kifelé!"
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: kinga e-mail: kingavaclav@gmail.com dátum: 2011-11-05
https://www.rovart.com/hu/index.php?nid=474