[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A bagolyköltő nem alszik

szerző: Mezősi Miklós 2012-06-07

 

A bagolyköltő nem alszik

 

Mezősi Miklós:

Gonosz légy – ha tudsz

 
 
Csak azt tudnám, mitől vagyok szerelmes
folyton – megállás ebben szinte nincsen.
Ó tudnám, hogy kihez legyek ma kedves...
A kedvem ezt sugdossa: „az lesz jó, ha mindhez”.
 
Van-e olyan, hogy „kedves”? Vagy csak képzeleg
a méla elme: „kell legyen” – hát kedve leng.
Mért vágyom arra, hogy szeressenek
inkább, mint arra, hogy reszkessenek
 
tőlem? Édes az, mikor szeretnek és a kedv
reszketni és belül remegni kezd. – 
Szonett-előírás szerént úgy illenék,
ha itt, a végén csattanót is ellenék.
 
Legyek gonosz? Gonosz legyekből annyi van:
mindet bekapja végül unka vagy varangy
       



 

Vasárnapi óda

 
 
Minden kérdések mostan legnagyobbika
úgy fújtat bennem, mint a mitikus bika
(tudod, Poszeidón isten félelmes-nagy állata,
ki szépséges-szűztiszta Hippolütoszt
könyörtelen-szörnyűen elpusztította).
Hogy mondhatnám, mi mondhatatlan,
ám dübörgve legbelül feszít a katlan?
Most hogy belső erőm szabaddá tetted, Grácia,
kedvem nem szegted és kedves valál:
dolgoznom illenék, alkotni volna jó!
Az alkotásom most te vagy, te lány:
ajándék vagy nekem, kiváltság.  
Balsejtelem fészkelt belém,
furdalni kezdő sejtelem.
Pompássá tettelek – szép izgalommá
varázsoltam kedves leányos életed.  
Pedig csupán előcsaltam szívedből
azt, mi lényeged: kedvesség és zavar,
szépség és kedv kart karba öltve jártanak.
Így alkottalak téged én
pompásnak és varázslatosnak...
 
 
Pompád tiéd, e kedves és részvéttelen-derült,
magából feslő és kibomló s rám mosolygó,
éltem tövisse közt az útamat szegélyző
rózsacsokrú kedv-tökéletesség.
Őszi reggelen ha szépen átragyog szemed,
a szőlő sincs ilyen, ha vízcsepp iramlik róla el.
Honnét, honnét nem kelt e pompa és derű,
akármekkorka részem volt e tágterű
szépségben, feltéve hogyha volt egyáltalán – 
az tiéd, sajátod és rendelkezel vele.
 
 
Elmondom néked azt azért,
dúdolgatok neked sok szép mesét,
e pompát és szépséget hogy miért
keltettem és ébresztettem föl én.
 
 
Elmondom hát, hogy áll a pompa és a vers.
Költő, ki költ – ez, mint vakablak, oly világos.
Nézzük a szót, fejtsük fel a szó fonalát a szövetből:
költő akkor az ember, hogyha felébreszt.
Költő, ki kelt – vágyat, pompát, szerelmet:
egyremegy, a lényeg mindben egy:
alvót s a mélyen szunnyadót éber állapotba tesz.
 
 
Egy érzést felkelt, mondhatom: felébreszt,
az álom lágy paplanját félrehajtja – 
van, hogy szemérmetlenül tárja
fel, mi rejtve volt.
Őtőle érzed azt, hogy felkelt már a nap,
meg azt, ha nyugszik épp aranyló pírja.
Kelés van szíveden: őtőle fölfakad
s már nem mérgez, nem fáj, mi mart;
keltészta így kel meg s lesz édes-jó a fánk
farsang-időben, belésütött szalaggal ízlik ám.
Pedig, hidd el, semmit nem csinál és nem teremt,
olyat, mi eleinktől fogva nem lenne meg.
Költés ez, ó igen: tojás melengetése ez,
rejtőzködő fiókák hogy napvilágra bújjanak.
 
 
Tojást költ hát a költő? Világtojás az, nem övé.
Napvilágra jő, mi rejtve volt: így keletkezik derű.
Ő, a költő, csupán e világ-omlett mellett sündörög,
nem-létező vagy épp csak rejtező formákat ő
létezőkként napvilágra hoz: eképp ő a felfedő.
Az, mi eddig ráborult s alaktalan homályba bújt:
kihozza onnan, ködvészt körűle szertefúj,
keltő-dalt dudorászva – mi köd volt, vonja derűbe.
Fölkel, akár trónjáról a Hajnal, vagy Szemirámisz –  
az, kit a költő kelt, ébreszt föl az éjjeli ködből.
A vers, mint mindig (ez törvényszerű),
opálosan homályló vissza-fény csupán
tárgyához képest: nem magába-forduló
tökéletesség, és nem is részvéttelen derű.
 
 
Ámde ottan, túl a nagyszobán,
ebédbe fordult reggelim
aranylevessel asztalán
(hol elkószál a kecskerím)
már int nekem – talán
mégis jó így... haláli csíny.
 



 

 

Fullasztás vagy koszorú

 

(Az örök gyermekség költőjének)

 

 

Mit szólsz ehhez, szép Helené,
és aranyos Aphrodité,
s amennyi tanítványotok,
szép leányok s asszonyok,
mondjátok, ti mit szóltok:
Éva, Phaidra, Médeia,
Salomé meg Béthsabé,
Fiordiligi s Júlia,
Kleopátra és Zerlina
és az összes Grácia,
Kháriszok és Mária?
Ezt én írtam, de írhattam
volna mást is, ezt vagy azt is – 
én, vagy más is óhatatlan,
bírhatatlan de nyugodtan.
Mert nem az kell, hogy én írjak,
éppen én –  csak ne a varjak,
s más efféle apró barma
vagy nagyobb, de semmi karma
nincsen, ám körmét növeszti
s fogát vicsorogva veszti.
Hogyha, kígyók, marva-martok,
üszkötökben hamvadjatok!
Nem pont az kell, hogy én írjak,
kell azonban, hogyha hívnak.
Gyémánttengely elkorrodál:
varjat kígyó most sem komál.
Éden-Évám, tapodj rájok,
cipősarkkal morzsold fejök;
tudod, hogyan megy ez velök.
Ne engedd, hogy gomblyukamra
tapodjon a cipősarkod.
Gomblyuk mögött a szívkamra
várva-várja tapodásod.
Dobog egyre, de nem dohog,
ég, de földi lángon lobog
– mígnem a vég besompolyog.
De addig sem füstöl-kormol,
tiszta derű, de nem hűsöl.
Íve szépnek mindnek híve.
Egyre kérlek, hátha elég:
gomblyuk mögött a szív lobog,
tiszta minden, ami ott van,
nincs ott se doh, nincsen samott,
friss az, mint a hó és ropog,
hogyha csizmában taposod.
Járj hát közben énérettem:
ezt mondjad majd, tedd meg értem
 – vagy hadd kérjem inkább én meg
kedves finom cipősarkod –:
„Hova kell, te oda tapodj!”
Nehogy félreérts ma, Phaidra!
Ne gondolj te semmi rosszra –  
semmi-semmi bajom nincsen.
Megírtam én ezt a pár sort:
az tesz boldoggá és akkor,
hogyha ebből öröm fakad
neked s kinek versem kaland.
Mind közt, tudod, mint a bálban,
te vagy első helyt a várban.
Félig isten, félig ember
néz reánk a nagy szemével
(nem is eggyel, nem is eggyel).
 
 
Amit tett: az nagyon penge,
soha jobbkor soha élesb
nem és nem és nem lehetne,
tette, vette, teremtette,
elvetette, kiszedette,
mindig a legjobb ütembe′.
Fullasztás helyett azonban
koszorúzzuk meg is nyomban
nem költőcskét: Ady Endrét!
Ha lehet, napig se várjunk.
Koronázunk, jó királyunk:
ne fulladj meg, Ady Endre,
lehetőleg máma még!
 



 

Rejtvény

 

"A görögök úgy tartották, hogy a hexametert

Delphoiban találták föl."

(Nietzsche)

 

 

Szörnyen idétlennek hat, hogyha magázza a költő
azt, akihez versét intézi – tehát letegezlek.
Mondtam már ilyet én – legalább kétszer (nem is egyszer).
Megkattantam-e, hogy kétszer mondom Neked én ezt,
kétszer mondom Néked el ezt? – Szürkék hegedőse
nem volnék, de az ősi Kaján, amikor minapában
meghívtam borivásra: nem is hezitált, hanem eljött,
s mámorosan felbiztata engem verseket írnom.
Nagy mámor-rianással megpengette a lantját,
majd nekem adta – akárha Apollónnak kicsi Hermész.
 
 
Így s nem másmilyen úton lett az enyém ez a hangszer.
Fölhangoltam, s ott mindjárt belekezdtem a dalba...
Most már csak nehezen tudom én leereszteni lantom.
Édessége a csurgó mézénél is erősebb,
mámora bornál is maradóbb (ércről ne beszéljünk):
édesen árad a szó, puha álomnál finomabbat
szór és hint a szemedbe (nem ám port, jaj! nehogy azt hidd!).
 
 
Tudni szeretnéd, hogy minek „édessége [...] erősebb”,
„mámora [...] is maradóbb” (hogy az „ércről” már „ne
beszéljünk”)?
Hát az igazság az, hogy amennyiben eddig a versben
nem vált napfénynél hevesebb s izzóbb ragyogással
egyértelművé, mi a válasz e kérdésünkre,
nos, bizony akkor a vers nem más, mint – újraírandó.
Ennek azonba’ nem egy akadálya van, ámde tömérdek.
Részben ezért s másrészt meg egyébért nem fogom újra-
költeni, és inkább torzóba’ hagyom. De Te annyit
bőven megcselekedhetnél, Aki olvasod ezt itt,
hogy kideríted a választ pusztán versszövegemből.
S hogyha Te végeztél vele és meg is oldtad a kérdést,
kínzó kétségben ne igen hagyd, lécci, a költőt...
Verskötetünk kiadójához, nosza, küldd el a választ.
 



 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :