[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A barokk mûvészet. II. rész

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-09-21

Rembrandt: Krisztus-fejDélen a barokk mûvészet a katolikus egyház ellenreformációs céljait elégítette ki. Északon viszont hatalmas ûr keletkezett. A protestáns egyház nem látta el újabb megrendelésekkel a mûvészeket, így maga a mûvészet is új megnyilvánulási formát keresett.


Rembrandt

Éjjeli õrjárat

Vermeer van Delft

Az északi Giocconda

Tejet öntõ

Delft egyik utcája

Németalföldnek − a mai Hollandiának − sikerült kivívnia a függetlenséget a Habsburgok befolyása alól, valamint szakítani a katolikus egyházzal.
A mûvészet pedig, szolgálatkészen alkalmazkodott. A halkereskedõk céhe csendéleteket vásárolt − sok-sok hallal. A hajógyártók céhe és a hajótulajdonosok háborgó tengeren hánykolódó bárkákat és vitorlásokat ábrázoló képeket vásároltak. A posztógyártók céhe a céh vezetõit − mondjuk − tárgyalás közben. A városi polgárság tájképet a városukkal...
A holland festészet formavilága még sokáig megpróbálta életben tartani a reneszánsz formanyelvét, de a megfelelni akarás tönkretett mindent.

A holland festészet óriása, Rembrandt van Rijn, még ellenszegült a tetszeni akaró, a mindenkit minden áron megnyerni akaró polgári felfogásnak. Festett bibliai jeleneteket, festett mitológiai történeteket, csoportképei sem egészen a megrendelés szerint készültek − így lett Amszterdam önkormányzatából „Éjjeli õrjárat”, a „Posztós céh «elöljárói»-ból  történet, „Doktor Tulp anatómiaelõadásából” drámai kifejezés, önarcképeibõl személyes vallomás és bûnbánat...

Vermeer van Delft fotorealizmusa ugyan lenyûgöz, de hol van már a mûvészet lényegétõl. Egyszerû élethû ábrázolás mind. Töltés nélkül, belsõ kényszer nélkül, hivatástudat nélkül. Képei szépek ugyan − mint ahogy szép egy jól megmunkált asztal, egy jól megvarrt ruha, egy cipõ, egy táska, míves fegyver, vagy lószerszám... Mesterségbeli tudása magas fokú, mondhatni, tökéletes. Úgy ért Vermeer a festéshez, mint a legjobb ács, kovács, asztalos a saját mesterségéhez. Ismeri a mestersége legapróbb részleteit is. Viszont a mûvészet nem csak mesterségbeli tudás. Nem csak színkeverés, még csak nem is kizárólag a pontos rajzolás. Sokkal több annál. Az írónál, a költõnél a gondolatokat, a kitalált történetek fordulatait tartjuk zseniálisnak, és nem azt, hogy milyen szépen tudta írni az A-betût, vagy az elipszilont, vagy  − hogy milyen szépen néz ki nála egy teleírt oldal.

Németalföld függetlenségi harcában a terület két részre szakadt. A XVI. század végén a mai Hollandia területe független országgá vált és a kapitalista fejlõdés útjára lépett. A mai Belgium területe maradt a spanyol Habsburgok tartománya, tehát a katolikus egyház hatása is megmaradt.
Ugyanaz a nép, két különbözõ hatás alatt.

Peter-Paul Rubens neve fémjelzi a belga barokk festészetet. Vermeerrel összesahosnlítva õ is fantasztikus szaktudással rendelkezett. Nála azonban a festészet nem mesterség. Színeinek harmóniája lenyûgözõ, kompozíciói pontosak. Képei viszont mégsem pusztán az ábrázolt alakokról szólnak, hanem egy mély, belsõ mondanivaló kifejezésére törekszenek. Képei így expresszívek, kitörõ indulatok feszítik alakjait, gyakran nem természetes pózokba. 
Az ellentmondást nála az jelenti, hogy a realista ábrázolásmód és az expresszív mondanivaló ütik egymást.

Nehéz az út az expresszionizmusig, az absztrakcióig, nehéz az út a XX. századi kötetlen, szubjektív kifejezésmódig. Talán itt kellene keresnünk a XX. század figuralistáira jellemzõ furcsa rajzmódot − a gyermekrajzokhoz hasonló fantáziadús kifejezésmódot. A belsõ lelki feszültség, az indulatok, a kedélyállapotváltozások, a gyötrõdés, a szenvedés kifejezhetetlen realisztikus formanyelven − állítják sokan.

Rubens híres alkotásai − a „Madonna szentek társaságában” vagy a  „Kereszt felállítása” − a barokk gyöngyszemei. A kövér alakok, a dagadt kis angyalkák, a robusztus izomkolosszusok, természetesen, nem tetszhetnek mindenkinek. A lehulló leplek, a fedetlen testrészek, a spekulatív kompozíció sem egyértelmûen a mûvészi kifejezésmód csúcsa.
Van azonban valami kimondhatatlanul nyugtalanító bennük... Valami drámai feszültség, valami szavakban megfogalmazhatatlan töltet. Valami, ami a mûvészet maga. A szellem diadala; tanúságtétel a transzcendens világról, a magasba törõ emberi akaratról.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: :-) e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-22
Köszönöm, számomra nagyon nagy segítség!!!!!!!!!!
név: visitor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29
nagyon tetszik a cikk
név: otto e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-27
A transzcendenciának van ugyan némi köze a mágiához, de a mágia lényege, hogy különféle eljárások segítségével szellemek és démonok kegyeit és segítségét akarják elnyerni, mert nem bíznak saját ügyességükben és rátermettségükben. A transzcendencia az érzékszerveinken túli dolgokról szól, amelyeket, ha jók a szenzoraim (az öt érzékszerv erre már képtelen), fel is foghatok talán. Jelen esetben a mágia a mûvészetben azt jelentené, hogy különbözõ rituálékat végeznék, hogy inspirációhoz jussak. Mai legprimitívebb formája ennek a drog, az alkohol..., aztán az alkotások nem szólnak másról, mint egy drogos ember hallucinációiról. Más hasonlattal élve: mintha a szilvaszedés a szilvaverõ rúdról szólna és nem a lekvárról, vagy a pálinkáról... Nevezhetnénk ihletnek is azt a transzcendens erõt, ha úgy jobban megfelel. Nélküle is gyárthatod a képeket, azonban csak általa találsz befogadóra. A mûvészetrõl pedig jó, ha tudod, hogy nem a mûvészrõl szól, hanem az alkotás és a befogadó dialektikájáról. Másik dolog: kik is a "normális" emberek? Normális, vagyis a normának, a társadalmi elvárásoknak megfelelõ. A többségi elvárásnak tehát, ha demokráciáról beszélünk. Szerinted normális, hogy valaki egy életen át nem ad el egy képet sem és mégis éjt nappallá téve fest? Szerinted normális, ha valakinek jól fizetõ állása lehetne és õ mégis tengõdik csupán, hogy a mûvészetnek élhessen? Egyáltalán: normális ember szerinted festéssel vagy szoborfaragással tölti idejét? Szerinted feláldozza családját, szabadságát, egészségét, boldogságát és boldogulását, egész életét egy ködös és bizonytalan jövõkép elõtt? Csak az amatõr és a mûkedvelõ fest olyan titkos szándékkal, hogy egyszer majd híres lesz és keresettek lesznek az alkotásai. Hajszolja is a kiállítási alkalmakat és a megmutatkozás lehetõségét, hajszolja a bizniszt, önmagát ajánlja és agyondicséri saját alkotásait, de eszébe nem jutna, hogy esetleg nem jó az, amit csinál. A tehetséges ember viszont a saját tehetségének a rabszolgája. Tehetsége zsarnok gyanánt uralkodik rajta és elszívja minden energiáját. Miután pedig már nem tudja hasznát venni, mint egy kifacsart citromot dobja el. Ó, nagyon sok, magát mûvésznek tartó ember tagadja, hogy mindez így lenne. Ezeket aztán az idõ el is tünteti szépen. Mágikus transzcendencia... Hm, alkotó lennél netán? Akkor hogyhogy nem érted, mirõl írok? Vagy mégsem lennél az? - Akkor viszont honnan veszed, hogy el tudod képzelni az alkotási folyamatot? Az ekészült mûrõl lehet véleményed, de ebben az esetben is bölcsebb, ha tartózkodsz a véleménnyilvánítástól. Én mûvész vagyok. Abszolúte nem dicsõség. Életmód. Én rengetegszer tapasztalom azt a bizonyos kényszert. És azt is, hogy nem tudok olyankor semmihez se kezdeni, ha az a kényszerítõ erõ nincs.
név: dud e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-26
nem hiszem hogy egyik igazi muvesz sem "normalis" ember, es azt sem, hogy minden mu keszitesenel egy magikus transzcendencia kell hasson az alkotora. nekem ez a velemeny altalanositonak tunik, kozben szubjektiv gondolat.
név: otto e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-24
Félreértettél. Nem írom le Vermeert, bár leírtam, hogy a mûvészet nem a mesterségbeli tudásról szól. Nem csak színkeverésrõl, még csak nem is a pontos rajzolásról. Sokkal több annál. Tovább megyek: a mûvészet még csak nem is a mûvészrõl szól. Az alkotót kell, hogy kényszerítse "valami" arra, hogy akár éjnek idején felkeljen és fessen, faragjon, gyúrja az agyagot... Hogy ne úgy éljen, mint a többi "normális" ember... Ezért aztán a társadalom perifériájára kerül sokszor. És senkit se zavarjon, ha vénségére úgy tûnik, hogy elfogadták és megbecsülik. Lásd Faludyt, aki úgy jellemezte kalandos életét és azt, hogy a világ különbözõ pontjain élt, hogy a világ különbözõ pontjain utálták. A festészet nem a vászon precíz felfeszítésérõl szól és nem is a helyes és részletes lealapozásról. Cipõsdoboz kartonjára is lehet festeni... Késztetés, az kell viszont! Szerinted mirõl szól a tejet öntõ nõ? Milyen transzcendens erõ nem hagyott Vermeernek nyugodni, amikor festette? Ahol ezt az erõt nem lehet kiérezni, ott a mûvész saját nagyságának fitogtatásáról szól az alkotás. Nem a gyerekrõl, hanem a nemzésérõl. Pózokról.
Ugyanez érvényes napjaink nonfiguratív tendenciáira is...
név: laatoo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-22
Jo cikk, jo gyors "kepformalasra"....de azert Vermeert nem kell annyira leirni. Tobb volt o egyszeru fenykepesznel. Ajanlom a kovetkezo munkait:
http://fi.wikipedia.org/wiki/Kuva:Jan_Vermeer_van_Delft_002.jpg
vagy pedig http://fi.wikipedia.org/wiki/Kuva:Jan_Vermeer_van_Delft_003.jpg