A barokk mûvészet. II. rész |
szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-09-21 |
Vélemények :
név: :-) e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-22 |
Köszönöm, számomra nagyon nagy segítség!!!!!!!!!! |
név: visitor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29 |
nagyon tetszik a cikk |
név: otto e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-27 |
A transzcendenciának van ugyan némi köze a mágiához, de a mágia lényege, hogy különféle eljárások segítségével szellemek és démonok kegyeit és segítségét akarják elnyerni, mert nem bíznak saját ügyességükben és rátermettségükben. A transzcendencia az érzékszerveinken túli dolgokról szól, amelyeket, ha jók a szenzoraim (az öt érzékszerv erre már képtelen), fel is foghatok talán. Jelen esetben a mágia a mûvészetben azt jelentené, hogy különbözõ rituálékat végeznék, hogy inspirációhoz jussak. Mai legprimitívebb formája ennek a drog, az alkohol..., aztán az alkotások nem szólnak másról, mint egy drogos ember hallucinációiról. Más hasonlattal élve: mintha a szilvaszedés a szilvaverõ rúdról szólna és nem a lekvárról, vagy a pálinkáról... Nevezhetnénk ihletnek is azt a transzcendens erõt, ha úgy jobban megfelel. Nélküle is gyárthatod a képeket, azonban csak általa találsz befogadóra. A mûvészetrõl pedig jó, ha tudod, hogy nem a mûvészrõl szól, hanem az alkotás és a befogadó dialektikájáról. Másik dolog: kik is a "normális" emberek? Normális, vagyis a normának, a társadalmi elvárásoknak megfelelõ. A többségi elvárásnak tehát, ha demokráciáról beszélünk. Szerinted normális, hogy valaki egy életen át nem ad el egy képet sem és mégis éjt nappallá téve fest? Szerinted normális, ha valakinek jól fizetõ állása lehetne és õ mégis tengõdik csupán, hogy a mûvészetnek élhessen? Egyáltalán: normális ember szerinted festéssel vagy szoborfaragással tölti idejét? Szerinted feláldozza családját, szabadságát, egészségét, boldogságát és boldogulását, egész életét egy ködös és bizonytalan jövõkép elõtt? Csak az amatõr és a mûkedvelõ fest olyan titkos szándékkal, hogy egyszer majd híres lesz és keresettek lesznek az alkotásai. Hajszolja is a kiállítási alkalmakat és a megmutatkozás lehetõségét, hajszolja a bizniszt, önmagát ajánlja és agyondicséri saját alkotásait, de eszébe nem jutna, hogy esetleg nem jó az, amit csinál. A tehetséges ember viszont a saját tehetségének a rabszolgája. Tehetsége zsarnok gyanánt uralkodik rajta és elszívja minden energiáját. Miután pedig már nem tudja hasznát venni, mint egy kifacsart citromot dobja el. Ó, nagyon sok, magát mûvésznek tartó ember tagadja, hogy mindez így lenne. Ezeket aztán az idõ el is tünteti szépen. Mágikus transzcendencia... Hm, alkotó lennél netán? Akkor hogyhogy nem érted, mirõl írok? Vagy mégsem lennél az? - Akkor viszont honnan veszed, hogy el tudod képzelni az alkotási folyamatot? Az ekészült mûrõl lehet véleményed, de ebben az esetben is bölcsebb, ha tartózkodsz a véleménnyilvánítástól. Én mûvész vagyok. Abszolúte nem dicsõség. Életmód. Én rengetegszer tapasztalom azt a bizonyos kényszert. És azt is, hogy nem tudok olyankor semmihez se kezdeni, ha az a kényszerítõ erõ nincs. |
név: dud e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-26 |
nem hiszem hogy egyik igazi muvesz sem "normalis" ember, es azt sem, hogy minden mu keszitesenel egy magikus transzcendencia kell hasson az alkotora. nekem ez a velemeny altalanositonak tunik, kozben szubjektiv gondolat. |
név: otto e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-24 |
Félreértettél. Nem írom le Vermeert, bár leírtam, hogy a mûvészet nem a mesterségbeli tudásról szól. Nem csak színkeverésrõl, még csak nem is a pontos rajzolásról. Sokkal több annál. Tovább megyek: a mûvészet még csak nem is a mûvészrõl szól. Az alkotót kell, hogy kényszerítse "valami" arra, hogy akár éjnek idején felkeljen és fessen, faragjon, gyúrja az agyagot... Hogy ne úgy éljen, mint a többi "normális" ember... Ezért aztán a társadalom perifériájára kerül sokszor. És senkit se zavarjon, ha vénségére úgy tûnik, hogy elfogadták és megbecsülik. Lásd Faludyt, aki úgy jellemezte kalandos életét és azt, hogy a világ különbözõ pontjain élt, hogy a világ különbözõ pontjain utálták. A festészet nem a vászon precíz felfeszítésérõl szól és nem is a helyes és részletes lealapozásról. Cipõsdoboz kartonjára is lehet festeni... Késztetés, az kell viszont! Szerinted mirõl szól a tejet öntõ nõ? Milyen transzcendens erõ nem hagyott Vermeernek nyugodni, amikor festette? Ahol ezt az erõt nem lehet kiérezni, ott a mûvész saját nagyságának fitogtatásáról szól az alkotás. Nem a gyerekrõl, hanem a nemzésérõl. Pózokról. Ugyanez érvényes napjaink nonfiguratív tendenciáira is... |
név: laatoo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-22 |
Jo cikk, jo gyors "kepformalasra"....de azert Vermeert nem kell annyira leirni. Tobb volt o egyszeru fenykepesznel. Ajanlom a kovetkezo munkait: http://fi.wikipedia.org/wiki/Kuva:Jan_Vermeer_van_Delft_002.jpg vagy pedig http://fi.wikipedia.org/wiki/Kuva:Jan_Vermeer_van_Delft_003.jpg |