[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A borostyánszoba rejtélye 2. rész

szerző: Kiss László 2011-08-10

 

A borostyánszoba rejtélye  2. rész

Az NDK-ban ugyanekkor Paul Enke (Stasi-ügynök) kutat lázasan a borostyánszoba után. Megbízatása titkos. Az államtól mindent megkap. Nyomozás, ásás, földmunkagépek. Évtizedes munka, hatalmas összegeket emésztett fel. Miért áldozott erre ennyit a szűkölködő szocialista német állam? Az NDK kommunistái a szoba visszaszolgáltatásával a német-szovjet barátság megbonthatatlanságát akarták prezentálni. És ez bármi pénzt megért. Száz és száz aknát, pincét tárnak fel. Ha NDK-s személy utazik Moszkvába, mindig viszi a "Puskin-aktát". Így hívták, nem túl szellemesen, a borostyánszoba ügyiratát. Az oroszok erősen érdeklődnek, de a Stasi felsült, nem találnak semmit. (Csak egy szászországi bezárt kaolinbánya feltárására 2,5 millió márkát költöttek!) A rendszerváltáskor az iratok jelentős részét széthordják. Ma is házalnak velük kincsvadászok nyugaton. 
 

De mi van, ha a szoba a nyugati zónába került? Nem zárható ki. Az amerikaiak találtak is rengeteg dolgot. A porosz királyok koporsóit, Hitler föld alatti múzeumát, a Reichsbank aranyát. Volt, amit visszaszolgáltattak, és volt, amit nem. Lehet, hogy egy amerikai milliárdos esti szivarját palotája alagsorában a borostyánszobában szívja el...? 

 

Az oroszok. A közelmúltban felbukkant nyugaton Alexander Brjuszov művédelmi tiszt 1945-ös naplója. Ebben azt állítja, Königsberg bevétele után részeg orosz katonák örömmámorukban tüzet okoztak a kastélyban, s ennek estek áldozatul a szobát tartalmazó ládák. Brjuszov naplójában azt írja, látta a maradványokat. Egyébként Sztálin megbízásából kutattott a Szovjetunióból elhurcolt műkincsek után. Ugyanő szellőztette meg a Rohde házaspár mérgezéses halálát. Viszont Brjuszov még évekig kereste a borostyánszobát. Vajon miért? Nem merte bevallani az igazságot a generalissimusnak? Vagy rájött, hogy tévedett? Beszámolójának mindenesetre ellentmondanak Rohde igazgató fennmaradt, már említett levelei. Filipp Bobkov, a KGB volt helyettes főnöke az oroszországi változások után fölényesen azt a kijelentést tette egy interjúban, hogy régóta ismerik a naplót, nincs jelentősége, a szoba megvan, biztosan. Valahol Kalinyingrádban (Königsberg). Kutatták is. 1988-ban(!) egy sörfőzde jégpincéjét tárták fel. Egy idős asszony ugyanis úgy emlékezett, súlyos ládákat cipeltek oda SS-ek, s berobbantották a bejáratot. Az idős nő a Ponath negyedet jelölte meg. Az oroszok semmit sem találtak. Viszont később rájöttek, 1945-ben létezett a negyedben egy másik sörfőzde is. Ez a fordulat azért állt elő, mert az oroszok szisztematikusan lerombolták, s a későbbiekben átépítették a várost. Valószínűleg azért, hogy a németség emlékét is eltöröljék újabb szerzeményükből. (A königsbergi dóm, mely Kant sírját rejti, ma is romos - nyugati forrásból szándékoznak újjáépíteni.) Viszont a KGB a másik jégpincében sem talált semmit. Ezt a feltárást az NDK televíziója élőben közvetítette, annyira biztosak voltak a dolgukban. A KGB hamis nyomra vetődött? Amatőrök gyülekezete lenne? Sok mindent állíthatunk, de ezt aligha. Több mint 200 épületet vizsgáltak még át, de semmi. 
 

Itt illik viszont megjegyezni, hogy minden ősi város (sőt, falu) alatt kiterjedt pincerendszer húzódik. Ezek jelentős része elavult, megrongálódott. Különösen a világháború alatt. A városok újjáépítésekor nem nagyon volt pénz az egyébként már nagyrészt értéktelen pincék helyreállítására, így ezeket gyakran feltöltötték, lezárták. Így járt például Berlin is. Ki tudja, milyen értékek, titkok lapulhatnak a rengeteg pincében? Csak véletlenül, de inkább soha nem fogjuk megtudni. Készült egy tanulmány Berlin pincerendszerének feltárására. Milliárdos költség lenne.
 

1991-ben egy idős férfi vallomása alapján Kalinyingrádtól északra kutatnak az oroszok. Itt állítólag német katonák mocsárba süllyesztettek hatalmas ládákat. A kutatást viszont megszakítja a moszkvai keményvonalas pucss, s utána már személycserék miatt nem folytatják. 
Viszont a Kreml utasítására már 1980-ban hozzákezdett egy szakembergárda a borostyánszoba reprodukálásához. Feladták? Akkor miért voltak a későbbi akciók? Viszont a munka nem nagyon haladt. Egyszerűen azért, mert a Balti-tenger már nagyon kevés borostyánt dob ki (a gyűjtés szigorúan tilos, de persze azért csinálják), s azok is kisméretűek. Úgyhogy a Katalin-palotába látogató turistáknak sokáig be kellett érniük azzal, hogy itt volt a borostyánszoba... Ugyanakkor 2003-ra a rekonstrukciós munka, ha nehezen is, de befejeződött. De minket az eredeti szoba érdekel.
 

Sokan vártak sokat a szoba ügyében (is) Erich Kochtól, Kelet-Poroszország rettegett gauleiterétől, aki Németországban bujkál, míg az angolok le nem fülelik. Visszaviszik rémtettei színhelyére. Egy lengyel bíróság (400 ezer lengyel legyilkolásáért) halálra ítéli, de életfogytiglanra módosítják az ítéletet. Az 1986-ban bekövetkezett haláláig sokszor kihallgatják, egyik téma a borostyánszoba. Koch rejtélyes figura. Haláláig tökéletesen tisztában van a világ dolgaival, a vasfüggönyön túl is, pedig csak egy NDK-s újságot olvashat. A szoba ügyében ő is ködösít, látja az érdeklődést, engedményeket csikar ki. Nagy játékos. Az oroszok dühösek, úgy gondolják, többet szednének ki belőle, mint a lengyelek. (Ja, az orosz módszerek...!) Koch egy alkalommal azt állítja, hogy a szobát tartalmazó ládákat egy hajóra rakták. Az SS a kikötőhöz vezető utat felszabadította, s négy hónapig, a város végső elestéig tartotta is. (A szerző megjegyzése: a Berlin ostromával foglalkozó korábbi cikkemben említettem, Rokosszovszkíj I. belorusz frontja Kelet-Poroszországban súlyos harcokba bonyolódott, ezért is maradt le Berlin ostromáról. Hitler betegesen ragaszkodott az ősi germán fészekhez. A legjobb SS-alakulatok védték. Fel is örlődtek, gyakorlatilag teljesen.)
 

Behajózás. Az idő tájt sok hajó horgonyzott a térségben, s szállított menekülteket Németországba, és természetesen mindegyikre pakoltak ládákat is. Koch "elfelejtette", melyikről lenne szó. A kutatók gyanúja a Wilhelm Gustloffra terelődött, mert Heinz Schön, a személyzet századosa, úgy emlékezett, a behajózás előtt váratlanul teherautók jelentek meg a kikötőben, s azokról súlyos ládákat cipeltek a hajóra. A százados először úgy gondolta, bizonyára élelem, de a ládák súlyából arra következtetett, "lehet, hogy a borostyánszoba". A hajó kifut a mínusz 17 fokos hidegben. Nem sokkal 21 óra után egy szovjet tengeralattjáró megtorpedózza. Alexander Marinesco kapitány a sötétben hadihajónak vélte. Állítólag. A 6000 menekültből, sebesült katonából 5300 ember pusztult el. (Újabb megjegyzés: Pearl Harbour, vagy a "D-nap" áldozatainak száma...? S ez csak EGY német hajó.) Tudunk róla, hogy a németek sok műkincset menekítettek ki Kelet-Poroszországból a háború végén. Ha a borostyánszoba a Wilhelm Gustloffon volt, örökre odaveszett. A Balti-tenger mélyén pihen...

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Lovas Tibor e-mail: lovast@stonline.sk dátum: 2011-08-10
Nagyszerű történelmi krimi. Élvezettel olvasom, és várom a folytatást. Szép munka Leslie.