[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A borostyánszoba rejtélye 3. rész

szerző: Kiss László 2011-08-20

 

A borostyánszoba rejtélye  3. rész

A vasfüggöny leomlása újabb lendületet adott a kincsvadászatnak. A szabadabb légkör, az irattárak lassú feltárulása felpiszkálta a parazsat. Ezt lobbantotta máglyává Borisz Jelcin 1991 novemberében bonni látogatása alkalmából tett kijelentése, miszerint biztosan tudja, hol van a borostyánszoba. A sajtó azonnal kiderítette, hogy a helyszín Jonastal. Kincsvadászok hada indult jégcsákánnyal, lapáttal, nadrágtartóval felfegyverezve, hogy "behatoljon Olgába". Tudniillik Buchenwald foglyaival Hitler 1944-ben, a Jonastal melletti mészkőhegybe hatalmas bunkerrendszert vésetett. Ez lett volna a Führer utolsó főhadiszállása, innen irányította volna a háború végét, vetette volna be csodafegyvereit. A főhadiszállás fedőneve volt "Olga".

A kisváros élete teljesen felborult, kilométeres dugók alakultak ki. Békés hollandok piknikeztek az út szélén. De senki nem talált semmit.

 

A türingiai kormány megunja a felfordulást, betiltják a kincsvadászatot, de egy szakértőcsoporttal ők is átvizsgáltatják a járatokat. Ismét semmi. A jonastali őrületre Jelcin kijelentésén túl az adott okot, hogy szemtanúk szerint svájci vöröskeresztes autóknak álcázva a háború végén sok teherautó tűnt el nehéz rakománnyal az aknákban, s az NDK titkosszolgálatánál 1959-ben jelentkezett egy fiatalember, aki elmondása szerint elhunyt édesapja zsebében talált egy rádiójelentést, papíron rögzítve. Ezen az illető apja, bizonyos Gustav Wyst SS-őrnagy azt jelenti a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak, hogy a parancsot végrehajtották, a borostyánszoba-akció befejeződött. Robbantás következik. De az őrnagy fia - az elmondása szerint - úgy megriadt apja náci múltján, hogy összetépte a papírost, s csak bő évtized múltán mert jelentkezni. Kihallgatták az oroszok is, de szavait kétségbe vonták. 
 

Érdekes és komikus színfolt a borostyánszoba rejtélyében: egy riporter, bizonyos Gerd Heidemann jelentkezett Moszkvában, hogy megtalálta a szobát - Uruguay őserdejében. És hogy kicserélné Rudolf Hessre... Moszkvából kidobták. Heidemann már elhíresült a hamisított Hitler-naplóiról.
Az oroszok a rekonstrukciós munkálatokkal úgy tűnik, lemondtak a szobáról. Egyébként is a KGB szerint, ha megmaradt a szoba, akkor orosz területen, a kalinyingrádi körzetben van.

Az oroszországi átalakulások után megállapodás születik a németekkel a rablott műkincsek kölcsönös visszaszolgáltatásáról. Mindkét fél hatalmas listát készít, billiós értékben. Az oroszok ekkor ismerték el először, hogy "Priamosz kincse" náluk van. És láss csodát: ők viszont a követelési listájukon szerepeltetik a borostyánszobát. Akkor most megsemmisült, esetleg orosz vagy német területen van? Vagy csak egyszerűen, hátha...? 
 

Még egy fontos szál: Koch, aki tudatosan mellébeszélt, s a szoba ládáinak hajóra rakodására is célzott, egy alkalommal ilyen kijelentést tett: "Ott a borostyánszoba, ahol a magángyűjteményem is van!" Csakhogy gyűjteménye sok helyen felbukkant, itt-ott pihentették. A gyanú Weimar városára terelődött. Itt a körzeti fórumot Hitler gigászi elképzelése alapján három monumentális épülettel övezték: "Rendi tagoltság háza", "Népközösség csarnoka", "Munkafront háza". Köztük nényszögletes terület, az "Adolf Hitler tér". A futballpályányi terület négy emeletnyi mélységben alápincézve. Szemtanúk szerint itt is (már szinte unalmas) nehéz faládákat szállító teherautók tűntek el a háború végén. A bunkerrendszer szokatlanul erős, vastag falakkal bír, s látszólag semmibe vezető járatok, zsákutcák tarkítják. Miért ez a föld alatti páncélszekrény? Sokkal erősebb, mintha csak légvédelmi célokra készült volna. Viszont 1945-ben az oroszok berobbantották. Az NDK-s időkben a tér ugyan felkeltette Enke figyelmét, de sohasem kutatták, ugyanis Moszkva nem akarta. Vajon miért? Hans Stadelmann, egy helyi magánszorgalmú kutató biztos benne, hogy itt van a szoba. De tud másról is. Állítása szerint 1945-ben a megszálló oroszok nagyszámú német hadifoglyot hajtottak a bunkerbe, akik a berobbantás után nyomorultul pusztultak el ott. 
 

A fal leomlása után hatóságok végeztetnek ugyan a felszínen különböző vizsgálatokat, de aztán kijelentik, nincs a mélyben semmi. Később megjelenik a városban egy amerikai cég, nagy csinnadrattával. Teli harsogják a világot, fel fogják tárni a tér alatti bunkert, meg fogják találni a borostyánszobát. Mindezt élőben fogja közvetíteni az ABC. Hetekig bizniszelnek a közvetítés jogával. Amúgy a kocsmákban múlatják az időt. Aztán eltűnnek, anélkül hogy bármi történt volna. Érdekes, hogy a borostyánszoba-kutatók népes táborából a mai napig nem akadt senki, aki a bunker feltárására vonatkozó kérvényt nyújtott volna be a helyi hatóságokhoz. Weimar úgy tűnik, valamiért tabu.
 

A legutóbbi időkben kapott szárnyra egy újabb hír. Heinz Schön, aki túlélte a Gustloff elsüllyedését, azt állítja, a szobát szállító teherautók valóban a kikötőbe igyekeztek, de az oroszok közben elzárták az utat. Így az egység egy közeli mocsárba süllyesztette a rakományt. Minden katona orosz fogságba esett, de egyikük túlélte, és sok év után hazatérve Németországba elmesélte mindezt Schönnek. Ez összevág az oroszok félbeszakadt 1991-es kutatásával. 
Létezik egy mendemonda, miszerint NSDAP-tagok, SS-ek annak idején megesküdtek, hogy nemzeti ereklyéjüket, a visszaszerzett borostyánszobát soha nem engedik újra orosz kézre jutni. Nem kizárt, hogy létezett ilyen eskü, de nélkülözi azt az ismeretet, hogy ezt az oroszok nem elrabolták, hanem ajándékba kapták. És ugye ajándékot visszavenni...
 

Még a KGB is megállapította, furcsa, hogy a pedáns németek részéről, akik mindent többszörösen is dokumentáltak, semmi sem maradt fenn a borostyánszobáról. De ez azt bizonyítja-e, hogy megsemmisült, vagy éppen azt, hogy nem?
Ellentmondó vallomások, rejtélyes gyilkosságok, nagy felfedezések és csalódások övezik a borostyánszoba rejtélyét. Pedig csupán egy műkincsről van szó.  Legalábbis egyszerű ember úgy gondolná, ebben aztán semmi politika nincs. Ennyi idő elmúltával pláne. De a kérdés mégsem oldódott meg. 

1944-ben Königsbergben még megvolt. Azóta zavaros minden. Ládák után kutatnak a kíváncsiak. De hiszen abban az időben mindent ládába raktak! S a ládákba senki sem látott bele. Teherautók és súlyos ládák... Milliók láthattak ilyeneket a második világháborúban.
Nosza, ha valaki híres akar lenni, meg akar gazdagodni, találja meg a borostyánszobát!

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :