[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A csönd körülöttünk

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2017-04-01

 

A csönd körülöttünk

 

Soóky László:

A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd

/kassai Thália Színház/

 

Kitelepítésről, lakosságcseréről, a negyvenes és ötvenes évek méltánytalanságairól már a negyven és ötven felé araszolóknak sincs közvetlen élményük, csak a náluk jóval idősebb generációk elmondásából mérhetik fel azt a dicstelen kort. Soóky László, aki a szomorú ötvenes évek elején született, szintén inkább szülei tapasztalataiból meríthet, nem saját emlékeiből. Ám derűs szomorújátéka ettől még nagyon a miénk. Az azóta tartó (cseh)szlovákiai magyar csönd úgyszintén.

 

Hány arca van egy színésznek? Hány arca van Benkő Gézának, aki a legnehezebb színészi műfaj, a monodráma nehézségeit minden erőlködés nélkül, könnyedén gyűri le? Összeszámolni lehetetlen, hányféle karaktert jelenít meg az egyórányi produkció alatt. A kenetteljes katolikus paptól a bárgyú párttitkáron, buzgó elvtársakon, élvhajhász falusi legényeken, alkoholista tűzoltókon át a megkeseredett kitelepítettig és megriadt zsidóig ahány arca van, mind valóságos, mindre azonnal ráismerünk. Pedig külsőségeket nem használ egy-egy figura megjelenítéséhez, kellékei minimálisak, ő belülről az, aki. Mindig más. És mindig a miénk. 

 

A ráismerés itteni keserves csöndünkre nem nélkülözi a groteszk elemeket. Lehet nevetni. Lehet elszomorodni. Van valami fura bája az ötvenes évek falucskájának, a focimeccset szemlélő egyházfiaknak, a „máus elsejét” ünneplő embereknek, a titkos légyottoknak, a kocsmázásoknak. Valami, amiről Bohumil Hrabal és Miloš Forman jut eszembe, ez az egész kelet-európai tragikomikus légkör, amely valahol mérhetetlenül kicsinyes is. 

 

De a kicsinyes és nevetséges mögött ott van a valódi tragédia. A kitelepítettek visszavágyakozása azzal a tudattal, hogy már nincs hová visszamenniük. A betelepítettek rettegése az ellenséges fogadtatás miatt. A beilleszkedés nehézségei. A népre erőltetett elvtársiasság, a tartalom nélküli, külsőségekbe fojtott szocializmus. A buta pártfejesek kiskirálykodása. Az elvesztett birtokok, a változó országhatárok. S emellett a kisember személyes tragédiái, halálos motorbaleset, tűzvész. Ki tudná mindazt számba venni, ami egy faluban történik néhány év alatt?

 

Ahogy A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című monodrámában felvillannak az egyes események, az teljesen elég az éles, kristálytiszta összképhez. Egy letűnt korszak képéhez, melynek közvetlen áldozatai már csak igen kis létszámban vannak közöttünk.

De örökségként megmaradt a csönd. A máig sem felülbírált erőszakos cselekedetek által okozott, nagy-nagy csönd. Csönd a színpadon. Csönd a lélekben.

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :