[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A demokráciáról

szerkesztette: Kiss László, 2010-03-21

Szamothrakéi NikéSulykoljuk gyermekeinkbe a demokráciát. Tankönyveink prioritásként kezelik a témát. A magyarországi választásokhoz közeledve egyre gyakrabban halljuk a kifejezést. És ezzel ugyan mi bajom lehet...?


Kariatidák csarnoka


Periklész


osztrakiszmosz


Drakón


Irak


Afganisztán 1.


Afganisztán 2.

Elõször is, számomra már van a dolognak egy kis áthallása. Hogy úgy mondjam, "déjá vu" érzésem van. Húsz éves koromig azt bizonygatták nekem, hogy a szocializmus, kommunizmus az emberiség fejlõdésének következõ állomása. És tegyem össze a kezem, hogy ebben élhetek. Felejtsem el a rothadó kapitalisták Mercédeszét, s hogy õk bármikor ehetnek banánt. Ez pusztán átmeneti máz, s a hatalmas tömegek kizsákmányolásából tehetik meg egyesek. Bevallom, eléggé el voltam szédítve, hihetõnek tûnt. Bár a Balatonon járva már tizennégy évesen is úgy tûnt, azok az egyesek elég sokan vannak. A Kádár-rendszer svájcisapkás, talpascigis, lumpenprolis feelingjében azért szentségtörõ módon elkacérkodtam a gondolattal, mi lenne, ha én is azokhoz az egyesekhez tartoznék...


   Aztán jött a parabolaantenna, s többé nem lehetett eltitkolni a két rendszer közötti különbséget. Igen, a parabolaantenna rombolta le a szocializmust. S 1989-90-ben elmondták nekünk -nagyrészt azok, akik még egy éve, mit éve, néhány hónapja még a kommunizmust, mint egyetlen utat éltették -, hogy bocsi, tévedtünk, bocsi, kamu volt az egész, mégiscsak a kapitalizmusé a jövõ. És persze, a demokráciáé. Ez az utóbbi kifejezés azóta is jolly-joker, mindenre rá lehet csapni, mindenki ellen be lehet vetni.
    A szociban fejezeteket szenteltek a történelemkönyvekben a munkásmozgalom történetének és november 7-ének. Ma az iskolákban létezik ilyen tantárgy, hogy demokratikus közélet. Biztos, hogy jól van ez így? Jó az, ha a régihez hasonlóan erõltetjük?
  

A közép-kelet európai változásokkor a társadalom egyenlõségjelet tett a demokrácia és a jólét közé. Politikusaink nem nagyon siettek felvilágosítani a választókat, hogy ez azért sántít. Sokan bele is buktak. A be nem következett jólét csalódottságot hozott, és mivel a két dolog össze volt kapcsolva, megrendült az emberek bizalma a demokráciában is. Ez nem jó. Talán ezért sulykolják ma olyan nagy vehemenciával? Még a görögjoghurt reklámjában is ezt halljuk.


   Mi is hát az a demokrácia? Népuralom. A görög démosz szóból származik. Eredetileg a polgárjoggal nem rendelkezõ parasztokat, kézmûveseket, kereskedõket értették alatta az ókorban. És hát helyben vagyunk, a görögöknél. A forgalomban lévõ tankönyvek hosszú bevezetõben fetisizálják a démosz harcát a hatalomért, a csúnya arisztokratákkal folytatott heroikus küzdelmet, melynek végén megszületett az egyedül üdvözítõ demokrácia. És vegyük tudomásul - így a tankönyvek -, hogy minden épeszû, normális europid kultúrának is ez, és kizárólagosan ez a gyökere. Lépései: Kr. e. 621 - Drakón írásba foglalja a törvényeket, ezáltal kiüti a szokásjogot. Kr. e. 594 (570?) - Szolón eltörli az adósrabszolgaságot és az adósságokat, a politikai jogokat kiterjeszti a legszegényebb polgárokra is, a társadalmat csoportokba osztja vagyoni helyzetük alapján. Aztán a türannisz. Zsarnokság. Kr. e. 560-510. Amikor a démosz még nem elég erõs ahhoz, hogy átvegye a hatalmat, az arisztokrácia pedig már nem olyan erõs, hogy kézben tartsa. A zsarnokok arisztokraták, de intézkedéseikkel a démoszt támogatják. Például nagy építkezések. Kr. e. 508 - Kleiszthenész reformjaival betetõzi a demokráciát. Területi felosztásával garantálja a démosz jogait, többségét. A fõhatalmat a népgyûlés, ekklészia gyakorolja.


Röviden.


   A görög demokrácia hegyként magasodik az érettségi témák között, megkerülhetetlen az írásbelin, a szóbelin, emelt- és középszinten. A téma nagy túlélõ egyébként, a szociban is favorizálták. A démosz harcába az osztályharcos elméletet láttatták bele, s a baloldali mozgalmak gyökereit keresgették itt az ókorban.
   Nem vonom kétségbe az események horderejét, de a történet így számomra nem teljes. Mindebbõl a jóból ki voltak zárva a rabszolgák (ez még az intézmény logikájából következõen természetes is) és a metoikoszok, idegenek, betelepültek. Tehát a társadalom nagyobb része. De a fõ bajom az idõvel van. Periklész (Kr. e. 495-429) idején teljesedett ki a demokrácia, de már az õ idején össze is omlik. Õ volt az, aki kénytelen bevezetni a napidíjat, mert a vidéki parasztok nem jártak el a népgyûlésbe, hiszen kiesett egy munkanapjuk. De a napidíj csak átmeneti megoldás volt, hiszen a gazdagok ráfizettek, s megvásárolták a szegények szavazatait. Tehát a Kr. e. V. század közepére már ki is múlt a demokrácia Athénban. Alig ért meg egy emberöltõt. Mi tette tönkre? A pénz, a vagyonosodás. Napjainkban mi is a fõ cél...?


   S a demokratikus Athén zsarnokként uralkodott a gyengébb poliszokon (déloszi szövetség), tulajdonképpen ezért robbant ki a peloponnészoszi háború, melybe bele is bukott, s lehanyatlott.
   Csak az idõvel játszadozva: az egyiptomi birodalom a fáraók és a papság uralma alatt (népgyûlés nélkül!) 3000 évig állt fenn. A Római Birodalom nagyjából 500 évig. A Magyar Királyság 918 évig. Lehet persze ellenpéldát is hozni: Nagy Sándor birodalma néhány évtizedig, a szovjet birodalom bõ hetven évig állt fenn.
  

Konklúzió, hogy nincs konklúzió. Az emberiség történelme oly gazdag és változatos, hogy gyermeteg dolog örök igazságokat, dogmákat megfogalmazni. A görög demokrácia maga bizonyította életképtelenségét, de módosításokkal lehet, hogy életképes. Lehet. Tanuljuk, és tanítsuk, de úgy, mint egyet a sok közül. Térben és idõben eltérõ, hogy mi tud mûködni, mi nem. Úgy tûnik, az europid-amerikai demokráciát majdnem egészében sikerült adoptálni Japánba. De Afganisztánban, Irakban fog ez mûködni valaha? Nem hiszem. Történelmi távlatban "a demokrácia a végsõ állomás" szólam ugyanúgy valótlan lesz, mint "a kommunizmus a csúcs".


   A demokrácia nem államforma. És ez a szép benne. Lehet demokratikus egy királyság és lehet diktatórikus egy magát népi demokráciának nevezõ állam. A demokrácia egy filozófia, életforma, magatartás. Nehéz definiálni. Nehéz, mert nem egy-két okos ember által kiagyalt, kidolgozott rendszer, hanem alulról szervezõdõ, létrejövõ valami. Bonyolult és összetett, emberi. Térségünkben az erõltetéssel le fogják silányítani a kelletlen, kötelezõ anyag kategóriába. A demokratikus köztársaság és annak hagyományai állandó szólam a politikai szakzsargonban. Anakronisztikus. Olyanról beszélnek, ami itt sosem volt. Megérdemelne egy gondolatmenetet, még akkor is, ha elsõre vadnak tûnik, hogy a világ nagy történelmi múltra visszatekintõ országainak (s a volt szocialista országok ilyenek) többségében királyság ma az államforma. Alkotmányos persze. Talán ez a bajunk. Nem találtunk vissza a múlthoz. Nincs kontinuitás.
  

Egyébként Churchillnak volt igaza, amikor azt mondta, a demokrácia nem jó dolog, csak nem tudok jobbat kitalálni!   
          
  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: demokrácia e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-25
népuralom soha nem is volt, és soha nem is lesz...
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-22
Ha már a Görögök szóba jöttek...Az idióta kifejezés görög eredetû (ἰδιώτης, idiōtēs), az ἴδιος, idios saját maga, magán szóból. Eredetileg magánembert jelentett, azaz olyan polgárt, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében...Ma ez pont fordítva van,zömével idióták vesznek részt a politikai életben...