[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A demokráciáról

szerkesztette: Kiss László, 2010-03-21

Szamothrakéi NikéSulykoljuk gyermekeinkbe a demokráciát. Tankönyveink prioritásként kezelik a témát. A magyarországi választásokhoz közeledve egyre gyakrabban halljuk a kifejezést. És ezzel ugyan mi bajom lehet...?


Kariatidák csarnoka


Periklész


osztrakiszmosz


Drakón


Irak


Afganisztán 1.


Afganisztán 2.

Elõször is, számomra már van a dolognak egy kis áthallása. Hogy úgy mondjam, "déjá vu" érzésem van. Húsz éves koromig azt bizonygatták nekem, hogy a szocializmus, kommunizmus az emberiség fejlõdésének következõ állomása. És tegyem össze a kezem, hogy ebben élhetek. Felejtsem el a rothadó kapitalisták Mercédeszét, s hogy õk bármikor ehetnek banánt. Ez pusztán átmeneti máz, s a hatalmas tömegek kizsákmányolásából tehetik meg egyesek. Bevallom, eléggé el voltam szédítve, hihetõnek tûnt. Bár a Balatonon járva már tizennégy évesen is úgy tûnt, azok az egyesek elég sokan vannak. A Kádár-rendszer svájcisapkás, talpascigis, lumpenprolis feelingjében azért szentségtörõ módon elkacérkodtam a gondolattal, mi lenne, ha én is azokhoz az egyesekhez tartoznék...


   Aztán jött a parabolaantenna, s többé nem lehetett eltitkolni a két rendszer közötti különbséget. Igen, a parabolaantenna rombolta le a szocializmust. S 1989-90-ben elmondták nekünk -nagyrészt azok, akik még egy éve, mit éve, néhány hónapja még a kommunizmust, mint egyetlen utat éltették -, hogy bocsi, tévedtünk, bocsi, kamu volt az egész, mégiscsak a kapitalizmusé a jövõ. És persze, a demokráciáé. Ez az utóbbi kifejezés azóta is jolly-joker, mindenre rá lehet csapni, mindenki ellen be lehet vetni.
    A szociban fejezeteket szenteltek a történelemkönyvekben a munkásmozgalom történetének és november 7-ének. Ma az iskolákban létezik ilyen tantárgy, hogy demokratikus közélet. Biztos, hogy jól van ez így? Jó az, ha a régihez hasonlóan erõltetjük?
  

A közép-kelet európai változásokkor a társadalom egyenlõségjelet tett a demokrácia és a jólét közé. Politikusaink nem nagyon siettek felvilágosítani a választókat, hogy ez azért sántít. Sokan bele is buktak. A be nem következett jólét csalódottságot hozott, és mivel a két dolog össze volt kapcsolva, megrendült az emberek bizalma a demokráciában is. Ez nem jó. Talán ezért sulykolják ma olyan nagy vehemenciával? Még a görögjoghurt reklámjában is ezt halljuk.


   Mi is hát az a demokrácia? Népuralom. A görög démosz szóból származik. Eredetileg a polgárjoggal nem rendelkezõ parasztokat, kézmûveseket, kereskedõket értették alatta az ókorban. És hát helyben vagyunk, a görögöknél. A forgalomban lévõ tankönyvek hosszú bevezetõben fetisizálják a démosz harcát a hatalomért, a csúnya arisztokratákkal folytatott heroikus küzdelmet, melynek végén megszületett az egyedül üdvözítõ demokrácia. És vegyük tudomásul - így a tankönyvek -, hogy minden épeszû, normális europid kultúrának is ez, és kizárólagosan ez a gyökere. Lépései: Kr. e. 621 - Drakón írásba foglalja a törvényeket, ezáltal kiüti a szokásjogot. Kr. e. 594 (570?) - Szolón eltörli az adósrabszolgaságot és az adósságokat, a politikai jogokat kiterjeszti a legszegényebb polgárokra is, a társadalmat csoportokba osztja vagyoni helyzetük alapján. Aztán a türannisz. Zsarnokság. Kr. e. 560-510. Amikor a démosz még nem elég erõs ahhoz, hogy átvegye a hatalmat, az arisztokrácia pedig már nem olyan erõs, hogy kézben tartsa. A zsarnokok arisztokraták, de intézkedéseikkel a démoszt támogatják. Például nagy építkezések. Kr. e. 508 - Kleiszthenész reformjaival betetõzi a demokráciát. Területi felosztásával garantálja a démosz jogait, többségét. A fõhatalmat a népgyûlés, ekklészia gyakorolja.


Röviden.


   A görög demokrácia hegyként magasodik az érettségi témák között, megkerülhetetlen az írásbelin, a szóbelin, emelt- és középszinten. A téma nagy túlélõ egyébként, a szociban is favorizálták. A démosz harcába az osztályharcos elméletet láttatták bele, s a baloldali mozgalmak gyökereit keresgették itt az ókorban.
   Nem vonom kétségbe az események horderejét, de a történet így számomra nem teljes. Mindebbõl a jóból ki voltak zárva a rabszolgák (ez még az intézmény logikájából következõen természetes is) és a metoikoszok, idegenek, betelepültek. Tehát a társadalom nagyobb része. De a fõ bajom az idõvel van. Periklész (Kr. e. 495-429) idején teljesedett ki a demokrácia, de már az õ idején össze is omlik. Õ volt az, aki kénytelen bevezetni a napidíjat, mert a vidéki parasztok nem jártak el a népgyûlésbe, hiszen kiesett egy munkanapjuk. De a napidíj csak átmeneti megoldás volt, hiszen a gazdagok ráfizettek, s megvásárolták a szegények szavazatait. Tehát a Kr. e. V. század közepére már ki is múlt a demokrácia Athénban. Alig ért meg egy emberöltõt. Mi tette tönkre? A pénz, a vagyonosodás. Napjainkban mi is a fõ cél...?


   S a demokratikus Athén zsarnokként uralkodott a gyengébb poliszokon (déloszi szövetség), tulajdonképpen ezért robbant ki a peloponnészoszi háború, melybe bele is bukott, s lehanyatlott.
   Csak az idõvel játszadozva: az egyiptomi birodalom a fáraók és a papság uralma alatt (népgyûlés nélkül!) 3000 évig állt fenn. A Római Birodalom nagyjából 500 évig. A Magyar Királyság 918 évig. Lehet persze ellenpéldát is hozni: Nagy Sándor birodalma néhány évtizedig, a szovjet birodalom bõ hetven évig állt fenn.
  

Konklúzió, hogy nincs konklúzió. Az emberiség történelme oly gazdag és változatos, hogy gyermeteg dolog örök igazságokat, dogmákat megfogalmazni. A görög demokrácia maga bizonyította életképtelenségét, de módosításokkal lehet, hogy életképes. Lehet. Tanuljuk, és tanítsuk, de úgy, mint egyet a sok közül. Térben és idõben eltérõ, hogy mi tud mûködni, mi nem. Úgy tûnik, az europid-amerikai demokráciát majdnem egészében sikerült adoptálni Japánba. De Afganisztánban, Irakban fog ez mûködni valaha? Nem hiszem. Történelmi távlatban "a demokrácia a végsõ állomás" szólam ugyanúgy valótlan lesz, mint "a kommunizmus a csúcs".


   A demokrácia nem államforma. És ez a szép benne. Lehet demokratikus egy királyság és lehet diktatórikus egy magát népi demokráciának nevezõ állam. A demokrácia egy filozófia, életforma, magatartás. Nehéz definiálni. Nehéz, mert nem egy-két okos ember által kiagyalt, kidolgozott rendszer, hanem alulról szervezõdõ, létrejövõ valami. Bonyolult és összetett, emberi. Térségünkben az erõltetéssel le fogják silányítani a kelletlen, kötelezõ anyag kategóriába. A demokratikus köztársaság és annak hagyományai állandó szólam a politikai szakzsargonban. Anakronisztikus. Olyanról beszélnek, ami itt sosem volt. Megérdemelne egy gondolatmenetet, még akkor is, ha elsõre vadnak tûnik, hogy a világ nagy történelmi múltra visszatekintõ országainak (s a volt szocialista országok ilyenek) többségében királyság ma az államforma. Alkotmányos persze. Talán ez a bajunk. Nem találtunk vissza a múlthoz. Nincs kontinuitás.
  

Egyébként Churchillnak volt igaza, amikor azt mondta, a demokrácia nem jó dolog, csak nem tudok jobbat kitalálni!   
          
  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: demokrácia e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-25
népuralom soha nem is volt, és soha nem is lesz...
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-22
Ha már a Görögök szóba jöttek...Az idióta kifejezés görög eredetû (ἰδιώτης, idiōtēs), az ἴδιος, idios saját maga, magán szóból. Eredetileg magánembert jelentett, azaz olyan polgárt, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében...Ma ez pont fordítva van,zömével idióták vesznek részt a politikai életben...