[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A doni katasztrófa

szerkesztette: Kiss László, 2009-01-12

Visszajött-e?Január 12-én a doni katasztrófára emlékezünk. 1943-ban a szovjet áttörést követõen napok alatt összeomlott a Magyar Királyi Honvédség 2. hadserege.  Magyarország elszenvedte történelme legnagyobb emberveszteségét. Mi vezetett ide? El lehetett volna kerülni? Az elesettek hõsök, vagy áldozatok?


Sok a megválaszolatlan kérdés. 
A magyar külpolitika, s részben a belpolitika, trianon után kényszerpályára került. A sovinizmus, és irredentizmus jegyében mindent az elcsatolt területek visszaszerzésének rendeltünk alá. De azért a magyar kormányok, még ha ez teljesen nem is mindig sikerült, igyekeztek a realitás talaján állni. A fõ koncepció: Magyarország gazdaságilag, katonailag gyenge, ezért békésen kell visszaszerezni a területeket, lehetõleg önerõbõl. Hadseregünket a lehetõségekhez mérten fejleszteni, de megõrizni semlegességünket (fegyveres semlegesség), s a háború után sértetlenül, erõs hadsereggel aktívan bekapcsolódni a területi rendezésekbe. Horthy Miklós kormányzó minden kinevezett miniszterelnöknek ezt az utasítást adta. A semlegesség mégsem sikerült. Sodródtunk a náci Németország uszályába, jóllehet, a realistábban gondolkodó politikai körök ezt szerették volna a legjobban elkerülni. Az elsõ és második bécsi döntés helyett nemzetközi döntést szerettünk volna, nem sikerült. Angliát, Franciaországot nem érdekelte Magyarország (Münchenben megpróbáltuk! 1938). Így, ha kelletlenül is, de Magyarország elfogadta Hitler ajándékát. Kárpátalja ment önerõbõl, de a Jugoszlávia elleni német támadáshoz való csatlakozással végképp német szövetségesek lettünk (Teleki Pál búcsúlevele! "hullarablók lettünk"). Mindazonáltal 1941-ig bízhattunk semlegességi politikánk sikerében. A németek uralták Európát, a Wermacht legyõzhetetlen volt, s Hitler különösebben nem igényelte a szövetségesek háláját. Bárdossy miniszterelnök ugyan beléptette Magyarországot a háborúba, de sokáig ez jelentéktelennek tünt, hiszen hogy tudná a Sztálin által kivéreztetett Szovjetunió megállítani a németeket, ha ez az angoloknak, Franciaországnak sem sikerült..?
   Változást az hozott, hogy a Szovjetunió elleni német támadás kezdett megakadni. A Vörös Hadsereg 1941 végére távol állt ugyan attól, hogy a németeket legyõzze, de hatalmas veszteségeket okozott nekik, s ezt nem tudták pótolni. Hitler korábban nem akart osztozni a dicsõségben, de ekkor már sürgette a szövetségesek szerepvállalását. 1942-re a németek fõ csapásiránya Sztálingrád, s a kaukázusi térség lett. A magyar politika látta, benyújtották a számlát. Így került kiszállításra a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióba, 1942 áprilisától. Rövid harcok után nyár végére elfoglaltuk a Don-kanyarnak nevezett területet, s védelemre rendezkedtünk be. A kiszállított katonaság: 7160 tiszt, 197 000 katona, összesen 204 160 fõ. A feladat a Sztálingrádot egyre elvakultabban támadó 6. német hadsereg északi fedezete.
   A magyar katonák harci morálja a kezdetektõl elég alacsony volt. Nem nagyon értették, hogy lehet, hogy kell a hazát, attól több ezer km-re megvédeni. Többségük agrár-proletár volt, rossz nyelvek szerint Horthy igyekezett megcsappantani a rendszer számára kellemetlen társadalmi réteget. Nem nagyon fûtötte õket a bolsevizmus elleni harc. Nagy volt az ûr az arrogáns, virtuskodó, különbözõ címeket viselõ tisztikar és a legénység között. Stratégiailag problémát jelentett, hogy két hídfõt (Uriv, Scsucsjen) nem tudtunk elfoglalni a nyár folyamán. A hadsereg vezetésében is voltak gondok, Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok és vezérkari fõnöke, Kovács Gyula ezredes között gyakori volt a surlódás. A hadseregnek egy 200 km-es szakaszt kellett védeni, amely túl hosszú volt ahhoz, hogy mélységben, több lépcsõs védelmet tudjanak kiépíteni. De az erõdítési munkálatokat nem is eröltették. Több okból. Nem volt fa, és sem a németek, sem a magyarok nem gondolták, hogy a Vörös Hadseregnek Sztálingrádnál kibontakozott heves támadása mellet jut ereje még egy mellékhadszintérre. Hitler maga üzente, nincs meghátrálás, mert az oroszok az utolsó erõfeszítéseiket teszik. A katonai felderítés gyengén szerepelt. Sem a légi, sem a gyalogjárõr felderítés nem észlelt semmit az Urivnál készülõ támadásból. Szabó László vezérõrnagy ugyan egy jelentésében megjósolta az urivi áttörést, de ennek nem tulajdonított a felsõ vezetés jelentõséget. Az oroszok novemberben szétzúztak két román hadsereget, decemberben az olaszokat. Ez intõ jel volt.
   A tél végképp demoralizálóan hatott a magyar katonákra. A -35 fok, a fûtetlen helyiségek, bunkerok, ellátási hiány. A legénység 50%-ának nem volt megfelelõ a ruházata, lerongyolódott. Téli ruházatot még az orosz lakosságtól is kaptak, s otthoni akciók is ezt célozták, mégis siralmas állapotok uralkodtak. Az élelmiszer-ellátás is akadozott. Pedig nem volt hiány, a front mögötti raktárak fel voltak töltve, de nem volt szállító kapacitás. A németek a használható jármûveket elvették saját céljaikra. Maradt a ló, de kevés volt. A fegyverzettel is baj volt. A németek ígérték, hogy a 2. magyar hadsereg jelentõs részét felszerelik (sok magyar katona puska nélkül ért ki a frontra!), ez elmaradt. Különösen nehézfegyverzetben volt hiány, páncéltörõ ágyú szinte nem is volt. A magyar tisztikar folyamatosan kérte ezeket, hiába. Nem volt fagyálló fegyverolaj, befagytak a závárzatok. Egy végletesen kimerült és rosszul felfegyverzett, "mit keresek én itt???"- hadsereg nézett szembe a hazájukat védõ, lelkes oroszokkal.
   És január 12-én 9.45-kor megindult a támadás...Folyt.köv.    

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Zoli,én Gömbösnek nem tulajdonítok nagy jelentõséget.A magyar politika a megváltozott Európában mindenképpen módosult volna.Egyébként,te is írod,Gömbös megbukott.A magyar szélsõségeseket Hitler biztatta igazán(ekkor még csak áttételesen).Gömbös kereskedelmi egyezményeivel(római jegyzõkönyvek,német ker.egyezmény)segített kilábalni a gazdasági világválságból.Igaz,németbarát volt,de nem feltétlenül,hiszen felvette a Szovjetúnióval a diplomáciai kapcsolatot,elsõként a térségbõl.Igaz,rohant Hitlerhez annak megválasztásakor,de csalódottan jött haza,mert akkor Németország csak Csehszlovákiával szemben támogatta revíziónkat.Gömbös példaképe az olasz minta volt(igaz,Hitler állama még gyerekcipõben járt ekkor).Egy ahhoz hasonló koorporatív államot szeretett volna létrehozni.Antidemokratikus kísérletei oda vezettek,hogy végletesen elszigetelõdött.Az elcsalt 1935-ös választás után 70%-os támogatottsága volt a parlamentben!És még sem tudott keresztülvinni semmit.A szakszervezetek,gyáriparosok,pártok,gyakorlatilag minden társadalmi réteg elutasította politikáját.Horthy csak halálos betegsége miatt nem váltotta le.Furcsa és ellentmondásos személyiség volt,de a világválság s Hitler színrelépésével mindenki számára nyilvánvaló volt,hogy a Bethlen-féle konzervatív liberalizmust nem lehet visszahozni.Még egy kiegészítés:Gömbös valóban kereste a népi írók barátságát,de a Zilahy Lajos villájában tartott megbeszélésük mindkét fél nagy csalódásával ért véget.Az Új Szellemi Front kisérlete így megbukott.
név: HaneszZ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-17
Bar nem foglalkoztam reszletesen a ket vilaghaboru kozotti Magyarorszag politikajaval, van nehany dolog, amit maskeppen latok. Magyarorszag az 1.vilaghaboru utan minden tekintetben ketsegbeejto helyzetbe kerult. A 20-as evek politikaja, Bethlen Istvan konszolidacioja, megmentette az orszagot a teljes osszeomlastol. Ezt a nehez, de paratlan megerosodest, egy egeszen masfele 10 ev kovette. Szerintem a 30-as evekben alapozodtak meg a Doni tragediahoz vezeto viszonyok. Gömbös Gyulaval kezdodott az a folyamat, mely egy egeszen masik politikai palyara allitotta az orszagot. Gömböstol tavol allt a semlegesseg, Hitler csodalojakent, elsosorban a Nemet peldabol kiindulo Magyarorszagot akart formalni es eleinte ehhez Horthy is hozzajarult. Gömbös gyors gazdasagi es politikai sikereket ert el az Olasz es Nemet befolyasra tamaszkodva, sot a Szovjetunioval is igyekezett jo kapcsolatokat apolni. A gazdasag komoly strukturalis atalakulast kezdemenyezte, igyekezett jobboldali tomegpartta fejleszteni a kormanypartot, a hadsereg kulcspozicioiba sajat naciszimpatizans embereit ultette Horthy segitsegevel. Gömbös Gyula jo kapcsolatokat apolt a nepi irokkal is, hiszen a paraszti tomegek szocialis helyzetenek javitasahoz az o segitsegukre is szamitott. Miutan Bethlen Istvan ezen folyamatok ellen kemenyen fellepett, Horthy vegulis megvonta Gömböstol tamogatasat. Gömbös Gyula 1936-ban meghalt, de a mag mar el volt vetve. Magyarorszag a Nemetek elkotelezettje lett, a szelsoseges jobboldal eloretorese feltartoztathatatlanna valt. A hadsereg befolyasos vezetoinek egy jelentos resze a nacizmus szemuvegen keresztul latta a torteneseket. A becsi dontesek dilemmajaban - onallosag vagy revizio - a revizio fele billent a merleg s az ezt koveto semlegessegi politika mar nem tudta ellensulyozni a Nemetek es elvbarataik ternyereset Magyarorszagon, mint ezt Teleki Pal peldaja jol mutatja. De nyilvan nem 1 ember tehet mindenrol, hiszen a fasizmus eszmejet sokan tamogattak.
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
Furcsa.Csak ugyanazt tudom válaszolni.A magyar politikai elit önerõbõl,vagy nagyhatalmi konferencia döntéseként szeretett volna területeket szerezni,nem két(méginkább egy)nagyhatalom \"jóindulatából\".Azt hiszem,elbeszélünk egymás mellet.Az természetesen igaz,hogy az eredménynek örültek (mint mindenki),de a hozzá vezetõ útnak nem.Miért kell politikusokról(mégha magyar is), akkora balgaságot feltételezni,hogy nem látták ennek veszélyét és bizonytalan voltát?A március 15-i antifasiszta tüntetést természetesen nem kormánypártiak szervezték,s tény,hogy nem bánt a szervezõkkel kesztyûskézzel a hatalom.De ne mai korunkat vetítsük már arra az idõszakra!Azt nézzük,hogy egyáltalán volt ellenzék,s merte hallatni a hangját!Hány európai országban volt 1942-ben ilyen?S ha mégis lett volna máshol ilyen tüntetés,börtönnel és behívóval megússzák a szervezõk?Ismerjük a Gestapo vaskampós kivégzéseit,s teljes családirtásait,ugye.Azt se felejtsük el,hogy az adott idõpontban még senki nem tudta,mi lesz a Don-kanyarnál,tehát egy behívóról senki nem tudta,mit fog jelenteni.Megjegyzem,Horthy is kiküldte István fiát.Hogy hogy végzõdött a Don,ezt MOST,MI tudjuk.A Horthy-rendszerben,valamiféle sajátságos,a torlódott társadalmakra jellemzõ félfeudális,félkapitalista,klerikális többpártrendszer volt.(De megint csak ne tegyünk összehasonlítást napjainkkal!)Melyik párt volt betiltva?Amelyik programjában a fennálló törvényes rend megbuktatására törekedett.Az ilyen pártok,mozgalmak ma is be vannak tiltva mindenhol.Lalikirálynak.Érdekes, valóban 2000 magasságában nagy divat volt a megemlékezés a háborús emlékmûveknél.Ez teljesen eltûnt.Vajon miért..?
név: lalikirály e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
idén sem volt semmilyen megemlékezés a tragédiáról. Sem a tévékben, sem a rádiókban, sem sehol
név: Furcsa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
Felreertes ne essek, nekem a cikk ugy altalaban veve tetszik. De egyes reszleteket talan arnyaltabban kell fogalmazni. Az ajandek \"kelletlen\" elfogadasa szerintem nem alja meg a helyet. A mert a politikai elit szerintem nem fanyalgott, hanem ujjongot.

Mert megis kikre gondolsz, mikor a magyar politikai elitet emelgeted? A hatalmon levo elitet vagy a politikai ellenzeket? A hatalmon levo elit semmikeppen sem fogadta kelletlenul Hitler ajandekat. A ket becsi dontes baberjait magatol ertetodo modon orommel aratta le Horthy is, hiszen a revizios politika sikerenek konyvelte el. A Kommunisták Magyarországi Pártjanak sajtoja emlegette a revizio esetleges nagy arat, a kormanyparti sajto ujjongot - nyilvan ennek igy kell lennie Zolti ervei alapjan. Az 1942 marcius 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezo termeszetesen nem a hatalmi elit koreibol kerultek ki, hanem elsosorban a baloldali ellenzek korebol. A Duna-parti Petofi szobornál lezajlott nagy demonstráció jelszavai: \"Hozzák haza honvédeinket!\", \"Egyetlen magyar katonát sem Hitlernek!\" bizony nem a hatalmon levo elit oromere hangzottak el. A tuntentes szervezoi termeszetesen a bortoben vegeztek, egy reszuk pedig jutalombol a frontra kerult es talan eppen Don-kanyarban vegezte.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
Az a baj, Zõdi, hogy ha csak belekezdesz a témába, már megsértesz vele olyanokat, akik mindezeket nem tanulmányozták, hanem iskolában tanulták. Történelemkönyvekbõl. Amelyeket mindig újraértelmeznek és átírnak. Mindig a hatalmon lévõk, a dominanciájuk érdekében. Újrafogalmazzák az értékeket, hogy azokkal aztán alátámasszák saját fensõbbségüket. Hogy egyedüli logikus útnak tûnjön az, hogy õk ott ülnek, ahol ülnek (lásd, Szlovákia napjainkban). A legrosszabbak a hajdani eminensek, a jó tanulók, mert õk a sok zagyvaságot, légbõlkapott hazugságot szóról-szóra megtanulták, sõt, kitûnõre feleltek és vizsgáztak is belõle. Aztán felnõttként, amikor azt hiszik, hogy a mûveltségük konstans, már nyugodtan nyújtózhatnak egyet a tévé elõtt, ingerülten, durván és kegyetlenül támadnak meg más véleményeket. Ingerülten és durván, mert rettegve félnek attól, hogy mégsem tudnak semmit, kegyetlenül, hogy megfélemlítsenek, hogy többet elõ se merj hozakozni másféle világképpel. Hát igen...
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-14
...az utolsó csatlósról TÉNYEK alapjpán ,egy zsidó történész adatait kihasználva!!!!!, aki vitatkozni akar minimum ilyen kaliberû adatokkal jöjjön elõ...
A magyarság elleni vádaskodások egyik legjelentõsebbike az “utolsó csatlós”-ként való megbélyegzés annak igazolására, hogy a második világháborúban Magyarország volt Németország leghûségesebb, mindvégig kitartó szövetségese, melyért méltán megérdemli soha le nem róható bûntetését. Ha csak felszínesen vizsgáljuk a kérdést, akkor valóban így van. A látszat azonban csal, mert ha a dolgok mélyére nézünk, akkor az tûnik ki, hogy Magyarország volt Németország legkelletlenebb csatlósa. Ha tehát, bármely történelmi esemény tárgyalásánál elhallgatjuk a rendelkezésünkre álló ismereteket, akkor e vádaskodásokat nem tekinthetjük többnek a közönséges zsarolásnál.
Nézzük, mit mond errõl az angol külügyminisztérium 1943. október 13 és14-i jegyzéke:

Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja. (Anglia):
(Bejegyzés, 1943. október 13-án)
"Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettõl (Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, ami a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már elõterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni."

(Kézírás):
"E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi"

(Notes of the British Foreign Office of October 13 & 14, 1943.

Situation in Hungary: position of Jews.

Record conversation with Professor Namier of the Jewish Agency who feared premature desertion of Germany by the Hungarian Government might result in German occupation of Hungary followed by extermination of the 800.000 Jews who now enjoy comparative security there. Mr. Randall said this was already suggested as a reason for Hungary’s not making a move to the Allied side. Professor Namier only hoped that the Hungarian Government would not move until it was certain the Germans would not be able to re-act.

(Hand writing):
We have this point very much in mind as one of the arguments against pressing the Hungarians to make an immediate open stand against the Germans which might involve the risk of German occupation. We are inclined to think that the risk at present is slight.)

(Bejegyzés 1943. október 14-én)
"Namier professzor a Zsidó Képviselettõl (Agency) tegnap közölte velem, hogy az õ emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idõ elõtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élõ 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta õ - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sõt nyomban megszállná Magyarországot, mely a legnagyobb számú, Európában még meglévõ zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetõséget már elõterjesztették (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni."
(Professor Namier of the Jewish Agency told me yesterday that his people were most seriously concerned at the possible consequences to the 800,000 Jews, who now enjoy comparative security in Hungary, of any premature desertion of Germany by the Hungarian Government. The Jews here, he said, felt that Germany could not possibly tolerate Hungarian defection and as long as the German army was in position to react, would answer such a move by the Hungarian Government by German occupation of the country, the result of which would be extermination of the most important body of Jewry left in Europe.
I said that this possibility was already being put forward in public (e.g. an article in the current “Tablet”) as a reason for Hungary not making any premature move to the Allied side.
Professor Namier said that the only hope is for, as the Jews are concerned, was that the Hungarians would choose not to move until it was practically certain that the Germans would not be able to re-act.)
A.W.S. Randall

(A fenti angol külügyminiszteri jegyzék rövidebb változata megjelent Juhász Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban címû könyvében. (Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
Az történt ugyanis, mikor a Horthy kormány 1943 õszén, Törökországon keresztül a nyugati szövetségeseknél kiugrási lehetõség után tapogatózott, akkor azt a magyarországi zsidók védelme érdekében mereven elutasították. Így lettünk "utolsó csatlós".
A második legsúlyosabb vád, hogy Magyarország készségesen kiszolgáltatta a zsidókat a németeknek. Nézzük tehát, hogy mit ír errõl Lucy S. Dawidowicz Háború a zsidók ellen 1933-1945 (The War against the Jews 1933-1945. Bantam Books, 1981.) címû könyvében. Dawidowicz az 513. oldalon a következõket írja:
“1944. március 22-én új magyar kormány alakult Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével, aki korábban a magyar nagykövet volt Berlinben. E szerint a tényleges hatalmat Magyaroszágon az SS és a Birodalmi meghatalmazott, Edmund Veesenmayer gyakorolta. A politikai pártokat, a szakszervezetek és sajtójukat betiltották. A Sztójay kormány azonban nem tudta fenntartani magát a jobboldal - Nemzeti Szocialisták és a fasiszta Nyilas Keresztes Párt - nyílt ellenszegülésével szemben, Szálasi Ferenc vezetésével.” (“On March 22 (1944) a new Hungarian government was formed under Prime Minister General Dome Sztojay, formally the Hungarian minister in Berlin. The real rulers in Hungary thenceforth were the SS and Reich Plenipotentiary Edmund Veesenmayer. All political parties and trade unions, with their press, were suppressed. The Stojay government could not, however, maintain itself because of overt opposition from the right - the Hungarian National Socialist and the Fascist Arrow Cross, under Ferenc Szalasi.”)
Ezek szerint Szálasi segítségével döntötték meg a Hitler által hatalomba helyezett Sztójay kormányt. Vajon a szovjetcsatlós országokban Sztálin által hatalomba helyezetteket is meglehetett dönteni?
A szovjet csapatok elõrenyomulásának következménye volt, hogy Szálasi 1944. október 15-én átvette az ország vezetését. A magyarság ellenségei és a kommunista agymosás áldozatai ezt is magyarság rovására írják. Ha nem õ, akkor lett volna valaki más, aki hûségesen kiszolgálta volna a németeket. Nézzük mit is ír errõl Dawidowicz könyve 517. oldalán:
“... a német kormánypuccs után, 1944 októberében, miután a Nyilas Keresztes Párt vezetõje, Szálasi lett a miniszterelnök, a zsidók deportálása ismét megkezdõdött. Október 26-ára mintegy 35.000 zsidó férfit és nõt vettek õrizetbe, de mivel Auschwitz ekkora már megszûnt, e zsidókat rabszolgamunkára használták. A háborús károk a vasúti szállítást lehetetlenné tették, ezért a németek 27.000 zsidót borzalmas körülmények között gyalog indítottak útba, mintegy 160 km. távon Ausztria felé. De, mikor Szálasi megtudta, hogy e menetelés sok halálos áldozatot követel, akkor leállította.” (“... after the German coup in October 1944, with Arrow Cross leader Szalasi as Prime Minister, the Jews again fell into German hands for deportation. By October 26 some 35,000 Jewish men and women had been rounded up, but since Auschwitz was then being liquidated, these Jews were to be used as slave laborers. The exigencies of war rendered railroad transportation impossible, and so the Germans marched off 27,000 Jews on a terrible trek of over 100 miles to Austria. But Szalasi soon stopped these marches because of the high death rate.”)
Tudni kell, hogy Szálasi ezen zsidók kivitelébe írás ellenében egyezett bele, s hogy a németek munkaszolgálatra viszik õket. Itt tehát Szálasi ismét szembeszállt Hitlerrel a zsidók védelmében.
Nézzük ezek után mit ír Dawidowicz a románokról az 520. oldalon: “A román katonai felsõ vezetés észak Beszarábia és Bukovina visszafoglalása alkalmával a zsidók féktelen kirablását és gyilkolását engedélyezte. Az elsõ nagy háborús tömeggyilkosság Jásziban történt 1941 júniusában, az e célra kijelölt román különcsapatok gyûjtötték össze, deportálták és gyilkolták a zsidókat. Több ezer zsidót préseltek be a marhavagonokba, azzal a váddal, hogy az orosz repülõknek jelzéseket adnak le; és elszállították õket élelem és víz nélkül nem meghatározott célpont irányába. Akik nem fulladtak meg, lelõtték. Kb. 8.000 halt meg. Czernowitz és környékén (Cernauti) valamint Storojinetzben 12.000-t gyilkoltak meg; Beszarábiában 200.000-t. A román csapatok Dél-Oroszországban az Einsatzgruppe D-vel együttmûködve olyan kegyetlen gyilkosságokat vittek végbe, és a hullákat se temették el, amely a németeket is felháborította.”
(“With the invasion of the Soviet Union and the recapture of northern Bucovina and Bessarabia, unbridle plunder and murder of Jews were authorized by the Romanian army’s high command. The first major wartime pogroms occurred is Iasi in June 1941, organized by special Romanian troops assigned to rounding up, deporting, and murdering Jews. Thereafter, thousands of Jews were packed in cattle cars on the pretext that they were signaling to Russian planes; and shipped off without food or water, to no particular destination. Those who did not die of suffocation were shot. About 8,000 died. In and around Czernowitz (Cernauti) and Storojinetz, 12,000 were killed; in Bessarabia, over 200,000. Romanian army units working with Einsatzgruppe D in southern Russia dismayed the Germans with their passion for killing and their disregard for disposal of the corpses.”)
Dawidowicz ilyet nem ír a magyar csapatokkal kapcsolatban, de még a csendõrökrõl se. Ideje lenne tehát, hogy e tényeket a magyarság széles rétegei megismerjék. De vajon miért háborította (dismayed) fel a németeket a románok kegyetlenkedése, ha céljuk a zsidóság kiírtása volt?
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-14
Furcsának.Zolti végül is részben válaszolt.Az,hogy mit ír a sajtó,nem mérvadó. Külön kell választani a visszacsatolás tényét,s az ahhoz vezetõ utat.A sajtó magát a tényt ünnepelte, ami a trianoni békét ismerve érthetõ.Megállapításom a magyar politikai elitre vonatkozott,mely erõsen megosztott volt.Jelentõs része feltétlen német barát ekkor,ez igaz.De sokan nem.Tény,hogy Hitler nem szívlelte magát Horthy-t sem (Zõdi).Tény,hogy minden magyar miniszterelnök (Teleki elõtt is!)kereste az angolszászok szövetségét,de eredménytelenül (Imrédy például az elutasítás miatt végül pont az ellenkezõ oldalon kötött ki).A fegyveres semlegességi politikával szerintem semmi baj nincs.Ez maga is alátámasztja állításomat.A német sikerek fényében ez a politika elolvadt.A nemzetközi, vagy kétoldalú tárgyalások szorgalmazása,Csehszlovákia megtámadásának elutasítása,a lengyel hadjáratban tanúsított ellenszegülés a németeknek (emigráns kormány terve),örök barátsági szerzõdés Jugoszláviával, mind azt bizonyítja,távolodni akartunk Németországtól.Még a Szovjetúnió elleni háborúba is legkésõbb léptünk be a szövetségesek közül (persze ezt a tényt elhomályosítja az uttolsó csatlós szerep).Hogy mindez kevés volt?Igen.Tehettünk volna többet?Nem tudom.Senkit nem akarok felmenteni,de a Horthy-korszakra (s a magyarokra) akasztott fasiszta,náci,nácibarát jelzõ hamis.Ez a moszkvai-éra hathatós megfélemlítõ eszköze volt.Ha rangsorolni kellene,ki mennyire tolta Hitler szekerét,ebben még csak dobogósok sem lennénk.Itt lenne talán már az ideje,hogy reálisan szemléljük ezt az idõszakot.Budapesten a háború alatt német-és háborúellenes tüntetés volt a Petõfi szobornál.El tud ilyet valaki képzelni Berlinben..?Vagy Bukarestben,Pozsonyban,Prágában..?De át ne essünk a ló másik oldalára,azért ez nem dicshimnusz volt.Csak a tények.Amit ismerünk.Zõdi,precizitásod lenyûgözõ!
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
....Hitler ,,ajándékáról " bõvebben...München a magyar politikusok számára három tanulsággal szolgált:
1./ Az a nézet, hogy a békeszerzõdés területi igazságtalanságait a gyõztes nagyhatalmak revideálni fogják, tévesnek bizonyult, és így hiábavaló volt a magyar külpolitika két évtizedes orientációja. A megmerevedett status quo megváltoztatását csak Németországtól lehetet várni, melynek nemzeti szocialista vezetõi viszont Horthy kormányzóval nem szimpatizáltak.
2./ Münchenben a Mussolini által pártfogolt magyar kívánságokkal szemben Anglia és Franciaország nem várt közönyt tanúsított. Ugyanis egyáltalán nem bánták volna azok 100%-os teljesítését sem. Miután Németország úgyis annyira megerõsödött, hogy egy esetleges szövetségesének kismérvû gyarapodása már a német potenciált nem fokozhatta, a kérdésben korábban tanúsított elutasító álláspontjukat feladták.
Az a nézet tehát, hogy a magyar kisebbségek fölszabadulását - ha erre alkalom nyílna - a nyugati hatalmak cseh- és románbarát körei fogják megakadályozni, ugyancsak tévesnek bizonyult. A magyar és lengyel területi kívánságok elintézését a müncheni értekezlet - Hitler kívánságára - késõbbi idõpontban tartandó közvetlen magyar-csehszlovák, illetve lengyel-csehszlovák tárgyalásokra bízta. Õ tudta miért.
3./ Amikor a magyar kormány Csehszlovákiával kívánságairól közvetlen tárgyalásokba akart bocsátkozni, a csehek az idõközben autonómnak nyilvánított Szlovákiára hivatkozva, magukat e kérdésben illetéktelennek nyilvánították és a magyarokkal való tárgyalást a szlovák nemzeti párt vezetõjére, Tiso páterre - kit késõbb fasiszta háborús bûncselekményért végeztek ki - bízta. Tehát, ha Szlovákia - és a hozzá csatolt magyar terület - hivatalaiban nem csehek foglalják el a tisztviselõi székeket, akkor nem érdekes a csehek számára az, hogy ezeknek a székeknek a száma mennyire apad.
Végül rá kell mutatnunk Münchennel kapcsolatban a legfontosabbra. Az a tény, hogy nemzetközi tárgyaláson oldották meg - legalábbis átmenetileg - Csehszlovákia nemzetiségi problémáit, Horthy magyar államfõnek köszönhetõ. Mert Hitler tervét - melynek értelmében Németország és Magyarország megtámadják Csehszlovákiát, és a nem kétséges gyõzelem után Cseh- és Morvaország a németeké, a Magyarországtól elszakított egész terület viszont a magyaroké lett volna - Horthy admirális elutasította. Sõt, a kis ország vezetõje, az idõsebb és tapasztaltabb államférfi jogán kioktatta a Führert bizonyos politikai morálról, és idõszerûtlennek, nem kívánatosnak minõsítette azt a törekvést, hogy a magyarok szlovákok fölött, a németek pedig csehek fölött uralkodjanak. Hitler ezért a kioktató elutasításért rettenetesen megorrolt, de háborút egymagában - presztízs-okból - nem akart kezdeményezni. Így került sor "München szégyenére", és a Führernek Magyarországgal és törekvéseivel szembeni hét éven át, tehát haláláig táplált ellenszenvére.



...Kárpátaljáról....
A rendszer vezetõ politikusainak nagy része úgy vélte, hogy Kárpát-Ukrajna megszerzése, a lengyel-magyar közös határ megteremtése nemcsak a kisantantnak, mint a magyar revíziós törekvésekkel szemben álló politikai alakulatnak végleges megszûnését jelentené, de a "horizontális tengely" összefüggõvé tételével bizonyos ellensúlyt teremthetne a német nyomással szemben is, kedvezõbb lehetõséget nyújtana a németbarát politikán belül a magyar revíziós igények érvényesítésére. Ezt a gondolatot talán a legvilágosabban Kozma Miklós fogalmazta meg naplójában: "A trianoni Magyarország ketrecébe bezárva él kilencmillió magyar, három oldalról a kisantant veszi körül, negyedik az Anschluss óta Németország. Ha a jövõben, amiben ma már senki se kételkedik, békésen vagy vérrel visszakapjuk a magyar területeket, az magában véve csak annyit jelent, hogy egy valamivel nagyobb ketrecben, valamivel több magyar fog élni. A Ruténföld ellenben azt jelenti, hogy a kisantant gyûrûjét Románia és Csehszlovákia között megszakítottuk, és megvan a közös határunk Lengyelországgal. Nem is kérdéses, hogy akkor is folytatnunk kell Németországgal eddig folytatott baráti politikánkat, de az sem kérdéses, hogy egészen más körülmények között, mint értékesebb ország folytathatunk. A Róma-Berlin tengely politikájának nem ellentéte, de nekünk megkönnyebbülés a Varsó-Budapest-Belgrád-Róma vonal." Más szóval sokan úgy ítélték meg a helyzetet, hogy Kárpát-Ukrajna nélkül, vagy e térség német fennhatóság alá vonásával Németország még a lehetõségét is elvágja annak, hogy Magyarország külpolitikailag bármilyen vonatkozásban eltérjen attól az iránytól, amelyet Németország diktál.
Kárpát-Ukrajna elleni akció megvalósítása tehát 1938 õszén, az elsõ bécsi döntés után napirendre került. A nemzetközi körülményeket a magyar politikai és katonai vezetés nagyjából alkalmasnak találta. Egyrészt úgy számítottak, hogy a megcsonkított Csehszlovákia a müncheni diktátum és a bécsi döntés csapásai után képtelen a komoly ellenállásra, másrészt feltételezték - s nem minden alap nélkül -, hogy az adott helyzetben a nyugati hatalmak, sõt még a Szovjetunió is inkább eltûrné Kárpát-Ukrajna Magyarországhoz csatolását, mint hogy a terület (német) bekebelezése tovább erõsítse Németország pozícióját.
1938 õszén Kárpát-Ukrajna megszerzésének legfõbb akadálya Németország volt. A náci vezetõ körökben a szovjetellenes tervekkel összefüggésben ekkor került ismét elõtérbe az "önálló" ukrán állam megteremtésére vonatkozó elképzelések, amelyekhez a német irányítás alatt álló Kárpát-Ukrajna szolgált volna a kiindulópontul. Azt is jól látták, hogy Magyarország a lengyel-magyar határ megteremtésével bizonyos mozgási szabadságot keres az erõsödõ német befolyással szemben. Másrészt az önálló magyar katonai akció súlyos csorbát ejthetne a döntõbíráskodó tengelyhatalmak tekintélyén. Nevezetesen azt akarták, hogy Magyarország csak német kézbõl, német segítséggel, az általános német törekvések szempontjából kedvezõ idõpontban kapjon vissza területeket, mert csakis így biztosíthatták Magyarország fokozottabb gazdasági és politikai alávetését a német érdekeknek, s mert a magyar revíziós törekvéseket kitûnõen fel tudták használni Németország erõsítésére a Duna-medence országaiban.
Március 12-én (1939) délután Hitler fogadta Sztóyai Döme magyar követet. Felszólította, értesítse kormányát, hogy Csehszlovákia szétesése küszöbön áll. Németország el fogja ismerni Szlovákia függetlenségét, de a kárpátukrán kormánynak 24 óráig nem ad ilyen elismerést. Magyarországnak van tehát 24 órája, amely alatt megoldhatja a rutén kérdést. Sztóyai még az esti órákban Altenburggal, a német külügyminisztérium politikai osztályának csehszlovák referensével külön-repülõgépen Budapestre utazott, és azonnal jelentést tett feletteseinek. Másnap pedig Altenburg a budapesti német követ kíséretében látogatást tett Horthynál, s megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel, a vezérkari fõnökkel és a külügyminiszter-helyettessel. Ezen a megbeszélésen megállapodás születet arról, hogy Magyarország március 16-án határincidenst provokál, és március 18-án megindítja a támadást.
Az események ettõl kezdve olyan gyorsan peregtek, hogy az eredetileg kitûzött idõpontot is meg kellet változtatni. Március 14-én a németekkel történt megállapodás alapján Szlovákia kikiáltotta függetlenségét. Ugyanaznap hajnalban a kárpátukrán Volosin-kormány is proklamálta Kárpát-Ukrajna önállóságát, és kérte a német birodalom védnökségét. Ez a váratlan közjáték - Hitlernek a 24 óra haladékra vonatkozó ígérete ellenére is - riadalmat keltett Budapesten. Nem tudták, vajon nem a németek sugalmazták-e Volosin lépését, megszegve a korábbi megállapodásokat. A cselekvés pillanata tehát elérkezett. Március 14-én Munkácsnál és Ungvárnál nagyszabású határincidenset provokáltak, és 15-én, a hajnali órákban a még teljesen fel sem vonult magyar hadsereg megkezdte a támadást.

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
A korabeli sajtó lehet - és ez mindig érvényes - nem biztos, hogy mindig pontosan tudósít mindenrõl Sjanos érvényes az a modnás, az volt vagy van, amit megírnak az újságban... Gyakorló napi újságíróként tudom, hogy így megy ez, de akkoriban nem is lehetett volna ellenkezni. A belsõ ellenõrzés, a cenzura meggátolta volna. De már akkor sem gondolkodott mindeki egyformán Magyarországon. Nem tetszett mindenkinek a Hitler csatlósság, ahogyan nem tetszett a szovjet érdekszférába való kerülés sem. Az idõk és a helyzetek és azok megítélése is változik. A Bécsi döntést egy idõben sikernek, most meg kudarcnak ítélik meg. Mindkettõ valamilyne idõ és tér relációjában igaz is meg hamis is. Meg személyre bontva is lehet vitatkozni róla. Ilyen a történelem. A cikk viszont szomorú igaz tényeket közöl, mementó több mint 130 ezer elesett magyar katona fölött!!!
név: Furcsa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
\"Így, ha kelletlenül is, de Magyarország elfogadta Hitler ajándékát.\" A korabeli sajtóban ennek a kelletlenségnek nem túl sok nyoma található. Vagy Te tudsz ilyen hazafiatlan megnyilvánulásokról? Akkor nem sokan gondolták, hogy a Bécsi döntés a végzet ajándéka.