[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A fekete hattyú

szerző: Gyenes Gábor 2011-02-11

 

A fekete hattyú

 Darren Aronofsky 2010-es Oscar-jelölt  alkotásában a rendező karakteres formanyelve az osztrák Haneckétől eltanult atmoszférateremtéssel párosul.  A nászból egy hatásos, bár túldíszített mű született.

 

Aronofsky a köztudatba a Pí c,. okos trillerével robbant be még 1998-ban. A világsikert a két évvel későbbi függőséget okozó szerekről szóló (nemcsak a kábítószerek, hanem mindennemű bálványok,  például a televízió isRequiem for a Dream hozta meg. Ezután készült az ezoterikus giccsként aposztrofálható Fontane, majd a rendező -- véleményem szerint -- eddigi legnagyobb dobása: a Pankrátor. Aronofsky imádja a vizuális parádét és a sokkolást, viszont  Pankrátor ennek ellenére a tökéletes szereposztásnak (Mickey Rourke, Melissa Tomey) és a puritán vizualitásnak (kézikamera) köszönhetően vált életszerű, hihető műremekké. A hatásvadász elemek hiányától lett feledhetetlen.

 

Legújabb mozija egy balettmilliőben játszódó dráma. A tánccsoport a Hattyú halálát készül színpadra vinni. A kujon koreográfus (Vincent Cassel) célja pont az, hogy az unalomig ismert darabot az őszinte átéléssel és a szerepekkel való azonosulással  vigye sikerre. A főszerepet Nina (Natalie Portman) kapja meg, aki a történet elején még csak a fehér hattyú szerepének tud megfelelni. Abszolút önkontroll, a tökéletességre való igyekezet és puritán gyermekiség jellemzi. Feladatul kapja ennek ellentétjét, a fekete hattyút is megtalálni önmagában. A spontán, racionális kontroll nélküli, zsigerből fakadó erőt. Az apollónit és dionüsszoszit egyszerre. Ettől kezdve egyre inkább azonosul a balettmű elátkozott kettős személyiségével, így sorsát könnyen kitalálhatjuk. A történet végkimenetele nem kétséges, ettől függetlenül módfelett izgalmas megoldásokkal kápráztat a mozi.

 

A játékidő kétharmadáig szépen építkezik a film. A kezdő nyomasztó hangulatot Nina otthona a rózsaszín plüssmackós gyerekszobával és zsarnok anyjával adja meg. Érezhetőek az elfojtások, a beteg viszonyrendszer. Nina az anyja által szofisztikált erőszakkal van gyermekszerepbe kényszerítve, ráadásul szakmai féltékenység is van a levegőben. Az anya ugyanis valaha szintén balerina volt, a teherbeesése vetett véget karrierjének. (Hanecke Zongoratanárnőjében láthattunk gyanúsan hasonló alaphelyzetet). Thomas, a koreográfus szigorú nyomás alatt tartja Ninát, közben csábítja is. A tánccsoportba egy új lány érkezik, aki pontosan Nina ellentétjét személyesíti meg, a laza spontaneitást és életörömöt. Nina vonzódik hozzá, ugyanakkor konkurenciát lát benne.

 

A felvázolt fő karakterek és konfliktushelyzetek között őrlődik, esik szét a főhősnő pszichéje, a tökéletességig azonosulva a balettmű főszerepével. Nina a fekete hattyút a lázadás és a szex által hozza lassanként felszínre (megajándékozva így a férfinézőket a Mulholland Drive óta forgatott legjobb játékfilmbéli leszbikus jelenettel).  Ám az általános ás szexuális öntudat ébredezését egy idő után hallucinációk is kísérik, majd teljes skizofréniába zuhan a lány.

 

A baj ott kezdődik, amikor a kimért, jó arányérzékkel adagolt konfliktusok olcsó trükkökké és rémisztgetésekké duzzadnak. A játékidő utolsó harmada meglehetősen elhajlott a remek kezdéstől. Egy idő után logikátlanul és elég hatásvadász módon sokasodnak az ijesztőnek szánt látomások. Kicsit úgy is érzi magát a néző, mintha a moziból észrevétlenül áttolták volna a vidámpark kísértetkastélyába.

 

Mindazonáltal nyilvánvalóan érdemes mozi. Natalie Portman a meglehetősen összetett szerepben kimagaslóan bizonyított, Cassel pedig remekelt, mint mindig. Marad viszont a Pankrátor a csúcson.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :