[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Funtineli boszorkány

szerkesztette: Kovács Ágnes, 2007-02-03

Kovács Ágnes felvételeTavaly a Duna Televízió tartott egy Wass Albert napot azért, hogy emlékezzenek az évtizedekig méltánytalanul mellõzött íróra, és hogy megismerhessük. Kiemelték az egyik mûvét, amelyet talán a legjobb alkotásaként tartja számon az irodalomtörténet. Ez pedig a Funtineli boszorkány címû trilógia.


9

9

11

12

13

14

15

2

3

4

5

6

7

8

A könyv egy nõrõl szól, aki boszorkánynak született. Legalábbis ezt mondta róla egyszer egy javasasszony, mert õ látta a homlokán a jelet. S mondott még többet is róla. Hogy a halál fekszik az ágyában, meg hogy életet ad, s késõbb elveszejti. Persze, ezektõl a szavaktól az akkor még alig tíz éves lányka csak megrettent, s nem is értett belõlük semmit. Az olvasó sem. De mire a trilógia végére érünk, szépen kibontakozik a jóslat, s minden úgy lett, ahogy azt a cigányasszony megjövendölte. De nem csak errõl szól a könyv. A trilógia mindegyik kötete Nuca, az erdélyi rettenetes havasokban élõ lány egy-egy életszakaszát kíséri végig. Az elsõ könyv a kétszer is árvaságra jutott gyerekét, aki egyedül volt kénytelen életben maradni a havasban, A második könyv szól a nõrõl és az asszonyról, aki csak szeretni vágyott és szeretetre vágyott, aki végtelen hosszú teleken át tudta várni a tavaszt és a szívének kedves embert ott fent a Komárnyikon, egyedül. Aki gyermeknek adott életet, de akitõl még azt is elvették. A harmadik könyv pedig szól a megkeseredett, s talán kissé megtébolyult asszonyról, aki végül otthonra és családra talált, de azt is elvették tõle, õt pedig elkergették, mert állítólag boszorkány volt. Mert megmondta az embereknek azt, amit a szemükben látott. De csak azt mondta meg, amit az embereknek tudniuk lehetett. Többet nem. Sokaknak segített, s mégis elkergették. Mert a vallás nem tûri az ilyesmit. Mily hasonló Jézus esetéhez! Nuca is tudta, hogy az a rossz egyre közeledik feléje, és õ nem akart elõle kitérni. Szembe akart vele nézni, mint Jézus. (Persze, Nuca nem is hallott Jézusról).
Szól a könyv a juhászokról, a plájászokról, akik ott élnek fent a havason, s olyan igénytelenek (a szó nemes értelmében), mint a gondjaikra bízott állatok. Akik alig beszélnek, mégis sokat mondanak. Akik öregek, és bölcsek. Akik ismerik a havast, az erdõt, az üvereket, s a bennük élõ vadakat, a folyókat és a patakokat. Tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy a havasban a telet túléljék. S mindnek van valami keserûsége, amit élete végéig magában hordoz, s egyszer talán az arra érdemesnek el si mond.
A könyv szépen szól a havasról. Egy olyan író ír róla, mint Wass Albert, akinek hatalmas erdei voltak, és ismerte is azt, amije volt. Az õ egyéni sorsa, és a könyvbeli Éltetõ grófé kissé hasonlít. Talán kicsit önmagát mintázta meg a regénybeli szereplõ alakjában, aki nem tudta megakadályozni, hogy a vasút keresztülhaladjon az erdõjén, amit úgy szeretett. És nem csak az erdõt veszítette el, de elveszítette a szeretteit is.  Mintha ez az ördögmasina a balsorsok özönét zúdította volna a vidékre. Az öreg plájászok ezt így látták, s igazuk is lett. Attól fogva semmi sem maradt olyan, mint régen. „Ma vonatok dübörgése tölti meg a Maros völgyét, s fûrésztelepek szirénája sivít bele az erdõk csöndjébe, s ha valaki sietõ útján egyik irtástól a másikig menve áthalad egy-egy olyan eldugott tisztáson, s régi faházak dõlt romjait látja, nem ér rá gondolkodni azon, hogy ki is élhetett valamikor abban a házban. Régi életek sok furcsa titkát belepte már a moha, mint ahogy belepte az ösvényeket is régen, melyeken hajdan emberek jártak ismeretlen célok után, s melyek ma már nem vezetnek sehova. Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani idõknek.” Aki azt szeretné, hogy egy kicsit megálljon felette ez a rohanó idõ, olvassa el ezt a könyvet, mert ezt fogja tapasztalni.


Az erdélyi Havasokban még sosem jártam. Ezek a képek a Rozsnyó fölött magasló Pozsálóról készültek, amikor az Ökörhegyet másztuk meg...

Kovács Ágnes





Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: wassakarat e-mail: wass.akarat@gmail.com dátum: 2008-01-18
http://wassakarat.multiply.com
Itt találtok Wass Albertet...
név: marek e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-12
A Wass Albert helyenként szirupos, helyenként briliánsan jó, átlagban jó közép, most éppen megint divat. Amúgy meg nem életreszóló eresztés.
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-11
talan korabban kellett volna olvasnunk, 13- 12 evesen...
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-11
Ez érdekes, poiu. Mert még idáig mindenki imádta ezt a könyvet, engem meg bosszantott. És valahogy mindig tudtam, hogy mi lesz a mondat vége.
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-10
Adri, pont ez tortént velem is
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-09
Én még nem olvastam Wass Albertet, de valami ilyesmit éreztem A nap szerelmese meg az Aranyecset olvasása közben. Tudom, sokak kedvence. Vessetek meg érte, nem bánom, de nem tudtam elolvasni. Azt sem...
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-09
én próbáltam Wass Albertet olvasni, de cukorbajt kaptam a sok érzelgosségtol, sajnálkozástól, hatásvadászattól. átjott, hogy nyilván "jó ember", de nem tunt "tehetséges írónak".
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-06
Ez is azt bizonyitja, hogy a sikerhez nem feltétlenül kell írni, olvasni tudni. Csak legyen, aki megcsinálja helyetted. Viszont arra rávenni embereket, óriási tehetség kell :-)
név: Nelle e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
Sebaj Adri, meg mindig vered a Spice Girlst olvasottsagban...
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
Tizenhárom almafa címû könyve is nagy élmény! szinte filmes.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
Wass Albert csak annyira háborús bûnös mint nagyapáink....Az a szomorú hogy a rendszerváltás után nem kaphatta meg a nagy demokrata Antal-kormánytól a magyar álampolgárságot...vesztétre kereszténynek születet meg nem volt sem román focista sem ugandai lapútszedõ bajnok....ilyenek kephattak...É bízok benne hogy idõvel sikerül Vass Albertet rehabilitálni és elfoglalhatja méltó helyét a nagyjaink között.
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
Lehet, hogy a Parüm és a Száll a kakukk fészkére meg a Gyertyák csonkig égnek után ez lesz a következõ könyv, amit végig tudok majd olvasni. Rengetegbe belekezdtem, de valahogy elfogy a türelmem a közepén a könyveknek. Nem tud lekötni ilyen - olyan okból. Bízom benne, hogy ez magával ragad majd.
név: nóném e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-05
Nagyon szép cikk. Eszembe sem jutott, hogy elolvassam. Most viszont megteszem. Írjatok ehhez hasonló könyvélményekrõl is, nagyon jót tesz, higgyétek el
név: Frenki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-04
Úgy tudom, Wass Albert háborús bûnösnek számít Romániában. Ki hallotta miért? Azt is tudni vélem, hogy katonatiszti karriert futott be az USA-ban. Felül kellene értékelnünk a múltat. Nem? De nem a reciprocitás elvén, hogy nekünk meg el kelljen ismernünk egy román háborõs bûnöst azért, hogy Wass Albertet tisztázhassuk. Nehogy már idegenek szabják meg nekünk, hogy kik lehetnek szellemi nagyjaink.