[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Görgey-képhez (1. rész)

szerző: Kiss László 2013-04-26

 

A Görgey-képhez  (1. rész)

 

Görgey Artúr az 1848-49-es szabadságharcunk kimagasló, de máig vitatott személyisége. Voltak, vannak, akik hazaárulót látnak benne - nem kapott  Aradon bitót -, mások viszont józan nemzeti hősként tisztelik. 

Mérsékeltebb elemzőknél találkozhatunk olyan megállapítással, hogy jó katona volt, de nem volt igazi forradalmár. A Görgey-kép még valószínűleg hosszú ideig zavaros lesz, gazdagítsuk itt néhány elemmel!
 
Általában a tanulmányokban nem kap hangsúlyt, hogy Görgey Artúr mindössze harmincegy évesen lett a honvédség tábornoka. Forrófejűséggel, megfontolatlansággal mégsem vádolta soha senki. A Dunántúlon Jellasic támadása idején kivégeztette gróf Zichy Ödönt, egykori Fejér megyei adminisztrátort, a gyűlölt metternichi rendszer egyik tisztségviselőjét. Ezzel a határozott tettével hívta fel magára Kossuth és az Országos Honvédelmi Bizottmány figyelmét, s egyben bizonyította a forradalom melletti elkötelezettségét. Hamarosan a feldunai hadtest parancsnoka lett. Itt a Swechat után előretörő Windisgratzcel találta szembe magát: folyamatosan visszavonult előle a Duna mentén. Az osztrák tábornok 40 ezres, jól felszerelt sorkatonasággal tört Magyarországra, míg Görgey 25 ezres gyengén felszerelt, alig vagy sehogysem kiképzett katonákkal rendelkezett, illetve serege jelentős része kaszás-kapás népfelkelőkből állt. Az országgyűléstől mindenesetre olyan utasítást kapott, hogy védje meg a fővárost. Ő ezt nem teljesítette, feladta Budát, Pestet (az országgyűlés Debrecenbe költözött), seregével északra, a Felvidékre kanyarodott. Itt a gazdag bányavárosokra, a magas népsűrűségre támaszkodva szándékozott seregét kiteleltetni, közben feltölteni, kiképezni, igazi katonai alakulatot faragni belőlük. Ne felejtsük el, a honvédséget lényegében a semmiből kellett létrehozni. Ez a szándéka sikerült, a jeges Branyiszkói-hágón történt áttöréssel később sikerült visszajutnia Magyarország belső területeire egy olyan sereggel, mely a későbbi események sorána a szabadságharc egyik legkiválóbb alakulata lett . 
 
Mindenesetre tény, hogy Görgey szembehelyezkedett a politikai vezetéssel, nem védte meg Budát. Viszont a törvényesség talaján maradt, mert el tudta érni Pesten az utasítás visszavonását. Tehát nincs szó parancsmegtagadásról. Stratégiai okokból viszonyt érthető a lépése. Windisgratztől az erőviszonyok tükrében mindenképpen vereséget szenvedett volna, serege széthullik, s bár nem az övé volt az egyetlen hadtest, ez mindenképpen negatívan hatott volna a szabadságharc további menetére, ha éppen nem annak végét jelentette volna. Így viszont, hogy Görgey eltűnt az ellenség elől, Windisgratzet bizonytalanságban tarthatta, az osztrák vezér nem hagyhatott számításon kívül egy északról érkező váratlan támadást. Görgey elgondolása jó volt, de az elbizakodott Windisgratz nem sok jelét mutatta a "magyar hordáktól" való félelemnek.
 
Görgey politikai szerepvállalása megmutatkozott már a váci kiáltványban is, melyet sokan, sokféleképpen értelmeztek eddig is, de lényegében kiállt a szabadságharc mellett. 
 
A Görgey-kép negatív oldalát erősíti az a tény, hogy a tavaszi ("dicsőséges") hadjárat nyitóakkordjának tervezett, Dembinszki főparancsnoksága alatt vezényelt kápolnai ütközet nem hozta meg a várt áttörést, s Görgey ellenszegült a lengyel főparancsnoknak. Kossuth dühösen érkezett a táborba, a parancsmegtagadó Görgeyt azonnal le akarta váltani és hadbíróság elé állítani. De azt tapasztalta, hogy a tisztikar Görgey mellett áll, s ezután - meglepő módon - elmarasztalás helyett őt nevezte ki főparancsnoknak. Ezt követően Görgey gyorsan és határozottan végrehajtotta a hadjárat fő célkitűzését, szinte hetek alatt kiűzte a Habsburg-hadakat Magyarországról. Igaz, az ellenség bekerítése nem sikerült, de a győzelem teljes és tiszta volt. A tábornok nem értett egyet Buda felszabadításával - a várháborúk kora már régen lejárt -, de engedelmeskedett a politikai utasításnak. Kossuth úgy gondolkodott, a függetlenség kikiáltása után mindenképpen birtokolni kell a fővárost, akkor fognak elismerni minket a nagyhatalmak. Buda egyhónapos ostroma jelentős honvédségi erőt kötött le, s nem hozta meg a várt politikai eredményt, a nagyhatalmak nem ismerték el Magyarország függetlenségét. 
 
A tavaszi hadjárat sikereit látva politikusokban, katonákban is felmerült az a gondolat, hogy el kellene foglalni Bécset is, s akkor végképp ténnyé válna a függetlenségünk. Görgey ezzel nem értett egyet. Először is úgy látta, a Habsburgokat Magyarországon megvertük ugyan, de ezzel mi el is értünk lehetőségeink határaihoz (lőszer, felszerelés hiány stb.), míg az osztrákoknak bőven vannak tartalékaik. Másodszor úgy vélekedett, a nagyhatalmak érdeke az erőegyensúly, nem óhajtják a Habsburg Birodalom teljes felbomlását, s egy Bécsre irányuló támadásunk csak siettetné szövetségesének, az oroszoknak támadását. Ennek lehetőségével, az orosz beavatkozással egyébként régóta számolt a magyar politika.
 
Bécs elfoglalása ugyan elmaradt, mégsem tudtuk elkerülni az orosz beavatkozást. Megbukott Kossuth liberalizmusba vetett hite, arra alapozott politikája, hogy a polgárosodott államok - elsősorban Anglia - rokonszenve megakadályozza az orosz medve előbújását. 
 
Görgey ezen okból már a Függetlenségi nyilatkozat kikiáltását is elhamarkodottnak, időszerűtlennek tartotta. Ugyanakkor nem állt félre, nem hagyta el a szabadságharc ügyét, sőt, a legvészterhesebb időben hadügyminiszteri megbízatást vállalt. Pedig a helyzet katasztrofális volt. 164 ezres osztrák haderő tört ránk, a "bresciai hiéna", a kegyetlenségéről és kérlelhetetlenségéről híres Haynau vezetésével. De az igazi hidegzuhany ezután jött. A magyarok úgy gondolták, azt remélték, az orosz cár csupán segíteni jön az osztrák császárnak, tehát az osztráktól jóval kisebb orosz haderővel számoltak. Mivel a honvédség ereje nem haladta meg a 150 ezret, így is nyomasztó fölénnyel kellett volna szembenéznünk. Ám a cár 193 ezres sereget küldött. Az oroszok nem segíteni jöttek, hanem dönteni...

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :