[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Hejcei Nemzetközi Művésztelep

szerző: Kiss László 2010-09-17

 

A Hejcei Nemzetközi Művésztelep

Azért hozott anyagból egy zárókiállítással tisztelegtünk saját 20 évünk előtt.

20 év nagy idő. Hogy is kezdődött? Sokan sokféleképpen emlékeznek. Álljon itt most az én verzióm.
1989-től a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz szakára jártam. Kötelező volt számunkra a nyári gyakorlaton való részvétel. Az első év végén tanárunk, Horváth János festőművész Szamosbecsen szervezett telepet, egy korábbi úttörőtábor területén. Már akkor elmondta, jövőre új helyet kell keresnünk az ottani zavaros tulajdonviszonyok miatt. Nézzen szét ki-ki otthon, saját környezetében, hátha kisütünk valami okosságot.
   Akkoriban Vilmányban laktam, fiatal házasként. Keresd a nőt...! Nehezményeztem is a nyári hosszú távollétet, a távolságot. Feleségemmel sokat jártunk Hejcére, Mester András, hejcei pedagógus, népi iparművészhez, családjához. Nyári estéken főzőcskéztünk, szalonnát sütöttünk. Egy slambucos parti alkalmával megemlítettem a tábor problémáját, s hozzátettem, milyen jó lenne itt Hejcén, nagyon közel lenne nekem... András mondta, miért ne? Végül is megvan Hejcén minden, nem? Gyönyörű természet, gyönyörű falu. Csend, nyugalom. Romok. Mókusok.
   Nem állítom, hogy másnap foglalkoztatott ez a beszélgetés, de Andrást igen. Megkereste Lévai Csabát, Hejce akkori polgármesterét, akinek szintén megtetszett az ötlet, felkarolta. Tehát eredetileg egy főiskolás táborról volt szó. Ősszel egyeztettem egy találkozót Horváth János, Csaba és András között. Aztán János megnézte Hejcét. Innen kezdve sínen volt a dolog.
   Mindez tehát az úgynevezett rendszerváltozáskor történt. Mindenki tele volt örömmel, tettrekészséggel. Hegyeket tudtunk volna mozgatni. Megjegyzem, az elmúlt húsz év politikusi garnitúrájának ez a legnagyobb bűne: elfecsérelték ezt az energiát, s ami még rosszabb, dühbe, elkeseredettségbe, ellenségeskedésbe vitték át.
   Szóval az eldugott, elfelejtett kis abaúji zsákutca faluban, Hejcén is keresték a kitörési pontokat. A fejlesztési elképzelésekbe jól illeszkedett egy alkotótábor, művésztelep terve. Nem volt ez túl eredeti, akkoriban gombamódra szaporodtak Abaújban (is) az alkotótáborok, művésztelepek. De ezek egy-két éves működés után sorra elhaltak. A hejcei viszont húsz éves.
   Az első tábor, minden erőlködés ellenére nagyon naturálisra sikeredett. Szállást szinte rögtönözni kellett, a Művelődési Házban éltünk, alkottunk. A színpadon szalonna, kenyér, paprika, paradicsom. Egyen, ki mikor éhes. De jó volt az a három hét, jól éreztük magunkat. Sokan "benéztek" Hejcére, elsősorban Horváth János ismerősei. Többen táborlakók lettek a későbbiekben.
   Kisiskolásokat is beszerveztünk, őket a főiskolások oktatták, tanították, gyakorlat gyanánt. Az oktatás néhány év múlva kikopott a tábor programjából, így lettünk művésztelep.
   És nemzetközi. Hangzatos kifejezés, sokszor csak az van mögötte, "szaladjunk már ki Kassára, vagy Kolozsvárra, kapjunk el valakit, hogy nemzetközi legyen a tábor!" Hejcén nem így volt. Rendszeres vendégeink között vannak felvidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyar művészek, de Romániából jár román festőművész is, aki nálunk tanul magyarul. Megfordult már a telepen vlagyivosztoki orosz, ukrajnai ukrán, s két-három fő jár rendszeresen Lengyelországból. Egy időben erős volt a holland vonal. Hank Groenveld grafikus és családja Miskolcról a Bükkbe indultak, s (számomra rejtélyes módon) a 60 km-re lévő Hejcén kötöttek ki. Hat évig jártak a telepre, s egyre több embert hoztak. Érdekes színfolt volt Hejcén a maláj származású Feng Veentra. Sosem mosolygott. Ő mindig vigyorgott. Korát becsülni sem lehetett. Öt-hat évig ugyanolyan (csak nem ugyanaz?) lepedő volt a derekára csavarva nadrág helyett. Valami népviselet lehetett. Meg kellett volna kérdezni tőle...!
   Mindig erős volt az erdélyi vonal. Molnár Dénes, Fazekas Tibor, Szabó Vilmos, Muhi Sándor, Dudás Gyula, és még sokan mások. Határon belül hajlamosak vagyunk úgy képzelni, a határon túliak mind ismerik egymást. Az erdélyi művészek Hejcén találkoztak először, itt lettek barátok, Hejcét és egymást egyszerre fedezték fel.
   A telep elhelyezése az évek alatt sokat változott, mára nagyon jó lett, kitűnő vendégházakban kapunk szállást. Az étkezés, figyelmes kiszolgálással megoldott. Nem sikerült viszont állandó telephelyet kialakítanunk, bár volt több ilyen próbálkozás. Horváth János hat év után megvált Hejcétől. Ezt követően Dr. Kavecsánszky Gyula miskolci festőművész vette át a művészeti vezető szerepét. Néhány éves ténykedése után ez a poszt közfelkiáltással Dudás Gyula nagybányai festőművészre szállt.  A szervezési feladatokat tizenhat évig Mester András látta el, azóta jómagam. Néhány éve felvettük a kapcsolatot a Rovás csoporttal, így sokan alkothattak már Hejcén.
   A művésztelep létszáma a kezdeti időkben megközelítette a 100 főt is. Mára - sajnos - 15-20 főnél tartunk. Nem sikerült az évek alatt egy stabil anyagi bázist kialakítanunk. Működésünk tehát továbbra is az önkormányzat jóindulatán múlik. Ezzel nincs is semmi baj, úgy a község, mint a jelenlegi polgármester, Rohály Géza támogatják az ügyet. De az önkormányzatok jónak eddig sem mondható anyagi lehetőségei tovább szűkültek. Ígéret szerint tovább működünk. Hogy hogyan, majd meglátjuk. Mindenesetre Hejce szerepvállalása példaértékű, és csak hálásak lehetünk érte.
   A telepen a húsz év alatt több százan megfordultak. Komoly emberek és komolykodók. Nem mindig volt sikeres a meghívás. Itt készítette Szőcs Géza grafikusművész első rézkarcát. Profiknak, kezdőknek egyaránt sokat adott Hejce. A képzőművészet mellett gyakori volt a zene, komoly és könnyű, a költészet, színjátszás. És persze a kirándulás. Kassától Egerig. Mindig valahová. Kassa gyakorlatilag már standard program. Sokan mondják, Hejce nélkül soha nem jutottak volna el ebbe a csodálatos városba.
   A telepen elsősorban grafikusok, festők dolgoznak. De gyakran jelen van a szobrászat, fafaragás. Évekig voltak fotósaink. Több évben készültek térinstallációk.
   A Hejcei Művésztelep szerepelt kiállításokon Hollandiában, Németországban, Budapesten, Miskolcon, Encsen. Minden évben egy új anyag marad Hejcén, a Művelődési Ház falán. És ez ott van egy évig. Mi szoktuk leszedni, mikor rendezzük az újat. Ez utóbbi kiállítást nem becsülném le. Tekintve a hejcei forgalmat, sok százan látják évente, hiszen a Művelődési Ház a Polgármesteri Hivatallal egy épületben van, s ide szinte mindenki betér, aki ellátogat a faluba. Egy nagyváros csodálatos galériájába a megnyitóra megy el 15-20 ember. És aztán...? A plázákban kellene kiállítani...
   A Hejcei Művésztelep nem nőtte ki magát országosan ismert, híres teleppé. Hiányoznak az ambíciózus, törekvő emberek. Ki tudja, talán jobb is így. Tény, hogy a szlovákiai katonai gép katasztrófája ismertebbé tette a települést, mint a mi sokéves munkánk.
   Mégsem voltunk, nem vagyunk elégedetlenek. Dolgozunk, tesszük a dolgunkat. Senki nem akarja már a világot megváltani. Nyugodt emberek.
   Jó volt találkozni, s egyben bizarr. Nehezen hihető, hogy elment húsz év. Furcsa érzés volt a Muhi Sándor által készített jubileumi kiadványt átnézni.
Egy biztos: a kommunizmusban sokat emlegetett üres frázis, a népek barátsága, ha kicsiben is, de Hejcén megvalósult.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :