[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Hunyadiaktól karácsonyig (1. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2018-01-15

 

A Hunyadiaktól karácsonyig (1. rész)

 

Egyesek Hunyadi Jánost és fiát, Mátyást román származásúnak vélik. Ha ez így lenne, természetesen ebben semmi kivetnivalót sem találnánk, mivel az együttélő etnikumok gyakran keveredtek, házasodtak össze. Azonban a kutatási eredmények mást bizonyítanak.


E téves eredeztetés a Supplex Libellus Valachorum (A valachok könyörgő levele, 1791) c. politikai iratra vezethető vissza. A császárhoz intézett beadvány említi először, több más erdélyi magyar személyiség állítólagos román származásával – pl. a báró Jósika családéval – egyetemben. /1/ Majd a XIX. század második felének román nacionalista történetírása „románosította el végleg” a Hunyadiakat oly sikeresen, hogy ma már egyes magyar publicisták is ezt hirdetik, minden komolyabb tárgyi bizonyíték és elemzés nélkül. /2/

Egy 1409-ből származó adománylevélből ismerjük Mátyás nagy- és dédapjának nevét. /3/ Hunyadi János kormányzó apja a Vajk méltóságnévre hallgatott, mely ismerősen cseng, hiszen Szent István pogánykori nevével azonos, s török eredetű, vagy pontosabban talán úgy fogalmazhatunk: a törökből magyarázható. Eredeti formája Bajik. Értelme: ′Igaz Ember′. /4/ A b a hangfejlődés során gyakorta alakult át v hanggá. /5/ „A szóeleji b- és v-nek a váltakozására sok példa van a régi magyarban.” /6/ Szlavónia egyik legrégebbi családja, a Voikffy a Woik (Vojk) nemzetségből származott. /7/

 

E sorok írója szerint nem minden szót, melynek elhomályosult értelmét ma már csak más nyelvből tudunk megfejteni, jelenti automatikusan azt, hogy az adott szó átvétel, azaz: jövevényszó. Eleve nem zárható ki ugyanis, hogy az meglehetett a magyarban hasonló vagy azonos értelemmel egy bizonyos korban, csupán kiesett a köztudatból, esetleg népetimológia révén kapott más értelmet, netán valamilyen úton átértelmeződött, de használata új szerepkörében megmaradt. A szavak makacsul ragaszkodnak „életükhöz” eredeti értelmük elhomályosulása, vagy átértelmezése árán is, főleg akkor, ha egykoron totemisztikus képzetek kapcsolódtak hozzájuk.

 

Az említett adománylevél szerint, Hunyadi Vajk apját Sorbenak hívták. Amint Rásonyi László turkológus professzor kimutatta, ez kun, vagyis szintén török eredetű név, melynek értelme ,szerencsétlen′. /8/ Sorbe egyik fiának magyar neve van: Magos. Mivel a kutatás tisztázta, amit néprajzi adatok is alátámasztanak, hogy az anyának döntő szerepe volt gyermekei névválasztásánál, /9/ Sorbe felesége minden valószínűség szerint magyar volt.

János egyik nővérét Klárának hívták, s ezt a nevet csakis katolikus kultúrán nevelkedett asszony adhatta. Vajk felesége tehát magyar volt, hiszen a románok ortodoxok. Ezt az adatok valószínűsítik. „Voyknak hitvestársa a karánsebesi Morzsinay magyar nemes család ivadéka: Morzsinay Erzsébet volt...” /10/ Hogy Mátyás anyját Szilágyi Erzsébetnek hívták, már csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hiszen ez köztudott tény.

 

Rásonyi szerint tehát a két férfinév bizonyítja Hunyadi János Arany Horda-i, vagyis kun/kumán származását. Az Arany Horda mongol nomád államalakulatot Batu kán hozta létre, mely a mai Románia Kárpátokon kívüli területére is kiterjedt. 1236 és 1502 között létezett és gyorsan eltörökösödött. „Az Arany Hordából Dél-Erdélybe is telepedtek át kumán kenézek román jobbágynépükkel együtt, onnan pedig 1415-ben a Bükk, Mátra és Cserhát aljára.” /11/

De ezenkívül van még egy támpontunk, mely a fenti adatokat még inkább alátámasztja. Ez pedig a Hunyadiak címerállata: a holló. „Az is bizonyos – írja Nagy Iván –, hogy a hollóczímerrel már Hunyadi Jánosnak a kormányzónak elei is éltek, mint ezt az 1453-ki czimerbővítő királyi levél is nyilván mondja.” /12/ A Fekete Holló (Hara Szuorun) a jakut mitológiában – mely igen régi totemisztikus madármítoszokat őrzött meg és alapjául részben az ótörök törzsek képzetei szolgáltak –, több jakut nemzetség oltalmazószelleme, a tíz sámánnemzetség őse, Ulu Tojonnak (Nagy Úr), az alsó világ gonosz szellemei urának legkisebb fia. /13/ A baskír totemikus ethnonymusok között megtalálhatók a madárnevek is. Ezek a régi pogány nemzedékeknél kultikus szerepkört láttak el, s általában kapcsolatosak a török-mongol világ törzsi-nemzetségi neveivel. Ezek között említi Németh Gyula a hollót és a varjút (Qarya). /14/ Így tehát kézenfekvő, hogy a Hunyadiak ősei egy olyan türk nemzetség leszármazottai, melynek totemállata a holló volt.

 

E madárnak van török helynévi emléke a Kárpát-medencében is. Orgovány belterületén egy határrésznek a neve Kargalla. Értelme: ,Hollós, varjas′./15/ Közismert hiedelem, hogy a varjú károgása szerencsétlenséget jelez (vö. Karga > károgás). Aligha véletlen, hogy a qarya- (karga-) ige jelentése ,megátkoz, átok alá vesz, szid′. /16/ S mivel „a görög mítoszok... Kréta szigetéről, Egyiptomból, Palesztínából, Phrűgiából, Babilonból és máshonnan származó elemeket is tartalmaznak” /17/ – vagyis ázsiai elemeket vettek át és őriztek meg –, indokolt egy összefüggésre felhívnunk a figyelmet, melyet a továbbiakban is érdemes szem előtt tartani. A görög időistent, Kronoszt „rendszerint varjúval ábrázolták, mint Apollónt..., s kronosz valószínűleg ,varjút′” és hollót „jelent, mint a latin cornix és a görög koroné. A varjak jóstehetséggel megáldott madarak voltak, s a közhit szerint bennük lakozott a feláldozott szent királyok lelke.” /18/

 

Gondoljuk ennek kapcsán a Turulra, vagyis a kerecsensólyomra, mely az Árpádok totem- és címerállata volt. /19/ S itt jegyezzük meg, hogy a sólyomfélék közé tartozik az ölyv és a kánya, Apollón napisten szent madarai. /20/

 

Egyes kutatók Hunyadi Mátyás családfáját kapcsolatba hozzák Baszarabával, az első román fejdelemség/vajdaság alapítójával (XIV. sz. első fele). /21/ Csakhogy ő sem volt román. Batu kán leszármazottjának neve szintúgy türk eredetű. Értelme: ,Leigázó Apa′. /22/ Ha az előbbi vélemény helytálló, akkor még inkább alátámasztja a korábban mondottak igazát.


„A Kárpátok külső oldalán... bizonytalanul hullámzó s igen vegyes népi összetételű elemek közül lassan kiemelkedik és túlsúlyra jut a román, amely aztán a többit, évszázadok keveredése során, fokozatosan magába olvasztotta. A társadalmi és politikai szervezést Havaselvén az előző évszázadokból ittmaradt törökös elemek, főleg a kunok végzik el. I. Basaraba személyével eljutván az első államnak nevezhető alakulathoz is. A keleti oldalon, Moldvában, kissé később, Magyarországból kiköltözött elemek végzik el ugyanezt a munkát.” /23/ Hasonló folyamat zajlott le Oroszországban is, ahol a nemesi családok jelentős része mongol, de még inkább türk eredetű neve mindmáig fönnmaradt. S ezekre az oroszok nagyon büszkék. /24/

 

Baszaraba (1310 k. – 1352) Havaselve (Havasalföld, Transalpina, Ungrovlachia) uralkodója volt. Ezt a területet a török nyelvű besenyők, majd úzok népesítették be. Később, a X–XIII. sz. között a szintén török nyelvű és kultúrájú kunok birtokolták, akiknek uralmát a tatárjárás roppantotta meg (1240/1241). /25/ 

 

S mégha első pillantásra meghökkentően hathat, de e kérdéskörhöz tartozik karácsony szavunk is, melyet – ki tudja miért? – elsősorban a magyar nyelvészek tartanak szláv eredetűnek. Kniezsa István kategorikusan fogalmaz, s idézett szavai logikai buktatót rejtenek magukban: „akármi legyen is a szláv szó eredete, nem lehet vitás, hogy a magyar szó a szlávból származik” – idézi Szabédi László, /26/ s hozzáteszi: ez tévedés, mert „hiszen ezzel a tisztázatlan eredetű szláv szavak magyar eredetét eleve kizárja a lehetőségek közül”. /27/ Szathmári István nem biztos a dolgában, mert feltételes módban fogalmaz: „Szláv eredetű, egy ,lépő, átlépő′, majd ,fordulónap, napforduló′ jelentésű kračun szóalakot vehettünk át, amelyből a szóeleji mássalhangzótorlódás feloldásával az u hangnak o-vá – azaz nyíltabbá válásával, valamint a szóvégi n-nek ny-nyé alakulásával jött létre ez a szép szavunk.” /28/ "Valószínűbb az a felfogás, amely szerint a karácsony végső elemzésben a szláv korčiti ,fordul, lép′ igenévi korčun ,átlépő′ származéka és a téli napfordulat kozmikus örömére, várakozására utal.” /29/ Ezzel viszont a felvidéki szláv nyelvet kizárhatjuk, mivel az nem ismert ilyen igenévi szót. /30/ 


A szó származásával Kiss Lajos is foglalkozott. Ő szintén a feltételezett *korčiti ,lép′ alapszóból indul ki. Ám rögtön feltár egy nehézséget is. „A szláv szóképzésben ugyanis az -unú képző előtt általában nem találkozunk a képzőt megelőző -k-, -g-, -ch- palatizációval. Ez a nehézség azonban, mint látni fogjuk, nem áthidalhatatlan.” Mivel a bolgár kracsún (,nyári napforduló′, de ,lábfájás′ is) napján ügyelni kell arra, hogy a nap senkit se találjon ágyban, mert akkor lábfájást kap – ha az állatokat nem hajtják ki napfelkelte elött, akkor lesántulnak –, így a szerző a kracsún (napforduló) és a krak (,láb′) között megtalálta az „etimológiai” összefüggést, feloldotta a nehézséget. /31/ Kiss elfogultan közelíti meg tárgyát, amikor kimondja Kniezsa Istvánra való hivatkozással: „A karácsony, mint annyi más, a kereszténység fogalomkörébe tartozó szavunk... szláv eredetű.” /32/ Így fel sem merül benne a kétely, s azt igyekszik bizonyítani, amit az elején állított. Ezt a megközelítést nem lehet elfogulatlannak tekinteni! 

 

Viszont nem biztos, hogy nyelvtani kérdést néprajzival lehet megoldani. S talán azon is el kellene gondolkodni, hogy a bolgár analógia nem a téli napfordulóhoz kötődik. S azon, hogy a mai bolgárok egy szláv népre telepedett török nyelvű etnikum összeolvadásából alakultak ki, akik vallási képzeteik egy részét átörökíthették az egész népességre. Az is igaz – ami a szerző egyik érve –, hogy a népszokások általában igen régi időkre mennek vissza, s ezt nagy általánosságban el is fogadjuk, ám ez az elv semminemű támponttal sem szolgál arra nézve, hogy ez mikor következett be. S mivel más szláv népek körében a szerző nem idéz hasonló hiedelmeket, bízvást feltételezhetjük, hogy a lábfájás újabb keletű, s így nem tartozott az eredeti képzetekhez.

 

Minden bizonytalanság ellenére a szláv eredeztetés elindult hódító útjára, s különböző munkákban, publikációkban találkozunk vele. /33/ A „csillagos”, kikövetkeztetett szavakkal szemben elsősorban azért kell fölöttébb óvatosnak lennünk, mert számos dilemmát vetnek föl. Ez a délibáb: a tudományosan megalapozott szóeredeztetés síkos, ködös terepre csalhatja könnyen a kutatót. „A finnugrista szótörténésznek... egyetlen eszköze a rekonstruálás. A finnugor alapnyelvre [ki bizonyította be minden kétséget kizáróan, hogy volt ilyen? – BZ], valamely szavunk alapnyelvi alakjára kizárólag csak finnugor nyelvek adatai alapján következtethetünk. (...) ...ilyen körülmények közt számos eredeti magyar szó eredetiségének lehetetlen a bizonyítása. Lehetetlen bebizonyítani mindenekelőtt azoknak a magyar szavaknak az eredetiségét, amelyek megfelelőit a többi finnugor nyelv nem őrizte meg. Képzeljük el a román szótörténész helyzetét, ha a latin nyelv írásos emlékei például a népvándorlás forgatagaiban teljesen megsemmisültek volna. Képtelen volna bebizonyítani mindazoknak a latin eredetű román szavaknak az eredetiségét, amelyeknek a megfelelőit a többi neolatin nyelv nem őrizte meg.” Így az objektív érvényű kategóriákba való besorolás (eredeti; jövevény; saját alkotású szó) közben elkerülhetetlenül szubjektív szempontok érvényesülnek. /34/ Ez oly nagy hibaforrás, mely indokolttá teszi a rekonstrukciók fölöttébb óvatos kezelését.


Baj van a jövevényszavak vizsgálatával is. „Különösen feltűnő ez a különbség pl. a magyar és a szláv nyelvek közt. Itt egyedüli germán elemek kivételével... a jövevényszavak kérdése szinte teljesen ismeretlen” – mondja Kniezsa István. S ő mondja ki a következő fontos tételt: „amíg a szláv szavaknak nincs kielégítő magyarázatuk, addig a magyar szót sem lehet egyszerűen belőlük származtatni; egyáltalában nincs kizárva, hogy éppen fordítva van a dolog.” A vértanú sorsot vállaló Szabédi László ebből az idézetből kiindulva a következőképpen látja a helyzetet: „Még honfoglalás előtti szláv eredetű – pontosabban: szláv eredetűnek is magyarázható – szavaink kérdésénél is nyugtalanítóbb török szavakkal egyező szavaink kérdése. (...) ...nem lehetséges az, hogy az ilyen szavaknak legalább egy része mind a magyarban, mind a törökben eredeti?” /35/

 

De más baj is van. Az oroszban, mely a bolgárral együtt mégiscsak a legközelebb áll az ószlávhoz időben-térben egyaránt, a korcsíty ,fetrengeni, összegörnyedni′ értelemmel bír. A korcsun lágyabb kiejtése korsun héját (tehát sólyomféle ragadozómadarat) jelent. /36/ Erre az összefüggésre még viszszatérünk! Viszont az ukrán viscsun ,farkasember′, melyet a szláv vědati ,tudni′ igéből képeztek, /37/ második szótagja a mongol cson-t juttatja eszünkbe. Ez pedig – amint látni fogjuk – farkast jelent.

 

Ritka utóneveink között tartjuk számon a Karácsont ~ Karácsonyt, melyet utólag teljesen önkényesen – nyilván a hangzásbeli rokonság okán a Gratianus (latin: ,kellemes, kedves, bájos′) névvel kapcsoltak össze. /38/ 

 

Ha történeti adatokat keresünk régi utónevünk okirattal igazolható megjelenéséhez, akkor megintcsak az Arany Hordánál kötünk ki. A Krím félszigeti Kaffában „a tatárországi katolicizmus Rómájában” működött tolmácsként 1287 előtt Karachinus Ungarus (Magyar Karácson) ferences szerzetes. /39/ 

 

Dzsingisz kán (uralkodott 1206–1227) hódításai révén létrehozta a mongol birodalmat, mely Ázsia jelentős részét uralta. Batu kán, Dzsingisz unokája (†1255) kapta azt a megbízatást, hogy hódítsa meg Európát. Leigázta az oroszokat, s egész Kelet-Európát elfoglalta. Magyarországot végigpusztította, miután a muhi csatában (1241. IV. 11.) a magyar királyi haderő döntő vereséget szenvedett.

 

Batu alapította a kazak szteppétől a Kárpátokig húzódó területen a nomád kipcsaki birodalmat, melyet az európai források Arany Hordának Altun Ordu (,Aranysereg′) nyomán neveztek el. Ők maguk Kök Ordának (,Kék Sereg′) hívták, /40/ melyről már az imént szóltunk. A mongol vezetőréteg hamar eltörökösödött. A török nyelvű „kunok játszották a legnagyobb szerepet a bolgárok, a magyarok és a románok történetében”. A kun nép „az V–VII. században a[z] Amur folyó vidékén élő, mongolos jellegű nagyobb konföderációból szakadt ki.” Majd a kitajok „támadása következtében nyugat felé húzódott.” „Hamarosan döntő szerepet kezdtek játszani a kunok a Balkánon is, sőt ők szabták meg a jövő évszázadok történeti fejlődésének útját.” /41/ Ezért találunk annyi török eredetű szót, hely- és család- vagy utónevet nemcsak az említett orosz, hanem a bolgár és román nyelvben, hiszen a besenyők és kunok „négy és fél évszázadon át együtt éltek a román lakossággal mint annak urai, sok kenéznév és helynév is maradt utánuk.” A türk (ótörök) eredetű román szavak száma többszázra rúghat. /42/ 

 

 

 

Jegyzetek: 

/1/ Supplex Libellus Valachorum, Kriterion, Téka, Bukarest, 1971, 79.
/2/ "...bebizonyosodott, hogy apja valószínűleg román származású volt." (Máthé Éva: Kolozsvár - funari kelepcében; in: Új Szó, 1997. IV. 9, 2.); "...amíg Hunyadi János csak anyai részről volt román eredetű, Oláh Miklósnak a távoli ősei pedig teljesen román származásúak..." (Kalmár Zoltán: Oláh Miklósra emlékezve, in: Nagyszeben és Vidéke 1998. január 1.)

 

 

 

(E. Kovács Péter: Matthias Corvinus,. Officina Nova, Bp., 1990, 26.) 

/4/ Rásonyi László: Török eredetű magyar személynevek; In: Forrás (Kecskemét) 1983/7, 82.
/5/ Vö.: Bezprim > Veszprém, abar > avar, szabir > szavir stb.

/6/ Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Akadémia, Bp., 1991, 282.
/7/ Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal XII., Ráth Mór, Pest 1865, 262. - ezután NI

/8/ Rásonyi 84.

/9/ "Hóman Bálint megfigyelte, hogy az Árpádok családjában az anyák nemzetisége s a gyermekek neve szorosan egybekapcsolódik; (...) Mindez arra mutat, hogy a gyermek nevét anyja adja. A néprajzi adatokból is az derül ki, hogy a gyermek nevét legtöbbször anyjától kapja." (László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Magyar Élet, Bp., 1944, 241.

/10/ NI V., 188. - Mégha "a Morzsinaiaktól való származást nem lehet bizonyítani", ez a család a XIV. sz. második felében Hunyadban élt és 1429-ben a Hunyadiakkal birtokperben állt. Hogy szomszédság vagy rokonság okán, nem tudni. Felmerült annak a lehetősége is, hogy Vajk felesége esetleg Szapolyai-lány volt (E. Kovács 8-9., 24.). A kortársak pletykái szerint, Hunyadi János természetes apját Zsigmond királynak mondták, aki a szép Morzsinai Erzsébettel, Hunyad megyei nemeslánnyal folytatott állítólag szerelmi viszonyt. A szerb néphagyományban az apa Lazarevics István despota, az anya egy ismeretlen magyar leány lett volna (Hóman Bálint- Szekfű Gyula: Magyar történet II., KMENy, Bp., 1936, 432.). Minden forrás, vagy pletyka az anyát magyarnak tartja.

/11/ Rásonyi 81.

/12/ NI uo.

/13/ Mitológiai enciklopédia II., Gondolat, Bp., 1988, 483., 512., 530. - ezután ME
/14/ Németh 69.; Drevnyetyjurszkij Szlovarj, Nauka, Leningrád 1969, 426. - ezután DTSz - Holló régi magyar személyneveink között is szerepel (Ladó János: Magyar utónévkönyv. Akadémia, Bp., 1982, 5. kiadás, 168.) A Varjú viszont családneveink egyike. Varjúfalvi Varjú Pál Mátyás kortársa (NI XII., 1865, 64, Pótlék-Kötet 1868, 360.) A Varjúfalussy-család Béktől (Bég) származtatja magát. Zadelei Makrabus fia, János 1283-ban szerepel az oklevelekben. Annak fia Miklós (1317-47) viseli először e családnevet (Waryo). A Bék, s a Makrabus név e família besenyő eredetére utal (Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája I., Bp., 1909, 477., 479.). - A bég eredetileg fejedelmi méltóság volt. (Pallas Nagy Lexikona 2, Bp., 1893, 828. - ezután PNL); Beg: ,uralkodó, elöljáró, vezér, törzsfőnök, fejedelem′ (DTSz 91.).
/15/ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémia, Bp., 1984, I. 691. - ezután KL
/16/ Németh 248.; DTSZ 426. - A török kargiş ,átok, átkozás′, kargimak ,megátkozni′, régi tör. Qar ,átok, átkozás′, kargimanmak ,átkozódni, káromkodni, szidalmazni′; türkmén gargiş, jakut kurus ,átok, megátkozás′ (Sára Péter: A magyar nyelv eredetéről másképpen, magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok, Arculat, Bp., 1994, 102. - kárhozik, káromol címszavak).
/17/ Robert Graves: A görög mítoszok I., Pro Memoria. Európa-Madách, Bp.-Pozsony, 1970, 10.
/18/ I. m. I., 47., 141. - Népetimológia folytán kapcsolódott az időhöz (khronosz). Korónisz phókiszi királylányt Poszeidón üldözte. Hogy megmeneküljön, Athéné hollóvá változtatta (ME I., 707.)

/19/ László 242.

/20/ de a holló is - PNL 1, Bp., 1893, 756. 

/21/ "Az ismeretlen ősben [a] román történeti kutatás a terület uralkodó dinasztiájának, Basarab vajda családjának egyik tagját véli felismerni, mivel a Hunyadiak címerének gyűrűtlen változata I. Vladislav Basarab 1365-ös valachiai pénzének ábrázolására hasonlít, ahol a sisakdíszben lévő madár a Hunyadiak hollójával mutat rokonságot. A család valószínűsíthető román eredete ellenére a címerek hasonlóságát nem lehet bizonyítékként elfogadni a két família rokonságára nézve mindaddig, amíg újabb (eredeti!!!) oklevelek nem kerülnek elő a kérdés megnyugtató tisztázásához." (E. Kovács 8.) - Hasonlóan nem vehetjük komolyan Frater Lénárt kísérletét, aki Vereb Péter erdélyi alvajdájának sírkövén látható címerállat alapján akarja bizonyítani, hogy Hunyadi János ebből a családból származott. Igaz, a Vereb család címerében gyűrűs holló látható, de ez nem bizonyítja önmagában a genetikai kapcsolatot. (Frater Lénárt: Hunyadi magyar származása oklevelekben. Budapest 1937)
/22/ Rásonyi 80.

/23/ Elekes Lajos: A magyar-román viszony a Hunyadiak korában; In: Lukinich Imre (szerk.): Mátyás király emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára I., Franklin Társulat, Bp., é.n., 173-74.
/24/ Vásáry István: Az Arany Horda Kossuth, Bp., 1986, 303-04.

/25/ Kristó Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon, Akadémia, Bp., 1994, 257. - ezután KMTL
/26/ Szabédi László: A magyar nyelv őstörténete. Kriterion, Bukarest 1974, 418.
/27/ Uo. 

/28/ Szathmári István: Egy nyelvész széljegyzetei, In: Nyelvünk és Kultúránk 101, 1998. január-március, 117. - Orosz kollégái sem osztják egyértelműen ezt a nézetet. "A szó etimológiája nem világos" - szögezi le V. V. Ivanov és V. Ny. Toporov - nem fogadva el a latin, szerb-horvát és albán "megoldást" sem (ME II., 596.). A nehézségeket jelzi Bálint Sándor is. "Feltűnő, hogy e szóval csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, továbbá a huculok nevezik az ünnepet, más szláv népeknél a božič, vagyis ,Istenfia′ járja". (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, Apostoli Szentszék, Bp., 1988, 16.) Ezt azzal kell kiegészítenünk, hogy a románban szintén crăciunnak (kracsun) mondják a karácsonyt. Valamint azzal is, hogy a szlovák és a cseh nyelvben a Vianoce/ Vánoce (lat. via noctes ,az éj útja′) szót használják a karácsony jelölésére, mely eredetileg a rómaiak mitra-kultuszához kötődött. (Milo, Štefan: Narodí sa svetlo [Fény születik], in: Slovenská republika-víkend /Pozsony/ 1997. XII. 23., 8.). A kračun (kracsun) viszont aligha lehet a régebbi szóalak, mivel az oroszban - amint látni fogjuk - a korocsun/karacsun forma létezik, s a kračun a felvidéki szláv anyagban későn, 1585-ben jelenik meg először, majd csak 1702-ben. (Historický slovník slovenského jazyka [A szlovák nyelv történeti szótára] II., SAV, Pozsony, 1992, 124. - ezután HSSJ) A magyar anyagban viszont már a XII. századból van rá adatunk (Szathmári uo.) Van példa a korai Krácsin előfordulására is (1240 k. - Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár, Hornyánszky Viktor, Bp., 1902, 454.), de azt a karácsony megelőzi. E nehézségeket Kiss Lajos is nyilván mérlegelte, mert a már idézett Földrajzi nevek etimológiai szótárának első kiadásába (1978) sem vette föl 1957-ben írt cikkének következtetését a karácsonnyal kapcsolatos helynevek magyarázatánál.

/29/ Bálint uo. 

/30/ L. HSSJ - tudatosan nem írjuk, hogy szlovák nyelv, mert erre többé-kevésbé csak a XVIII. sz. vége óta van jogosultságunk.

/31/ Kiss Lajos: Karácsony szavunk őstörténetéhez; In: Magyar Nyelvőr 1957, 2. sz., 248-49.
/32/ I. m. 247.

/33/ ",Honnan neveztetik Karácsonyon [!? - BZ] havának? - kérdezi Bod Péter, és nyomban meg is felel: Karácsonról, amely ebben a hónapban esik; a szót faragták a magyarok a deák szótól: incarnatio, megtestesülés, carnatio, s abból rontották a szót: Karácson.′ Ma már tudjuk, hogy a latin származtatás téves, mivel szláv eredetű a karácsony szavunk, amely ,lépőt′, ,átlépőt′ jelent." (POLISZ, Irodalmi Kalendárium. 1998, 34., Bp., 1997. december, 112.) Más szerző is úgy véli, "bizonyos, hogy a régi magyar élet erősen szláv hatás alatt állott. (Tőlük vettük át például a: ...karácsony... szavakat.)" (Szimonidesz Lajos: Primitív és kultúrvallások, iszlám és buddhizmus, Dante, Bp., 1931, 228.) Artner Edgár szerint is: "A karácsony szó maga szláv eredetű." (Katolikus Lexikon, Bp., 1931, 493. - ezután KLx); "Szláv származású karácsony szavunk eredeti jelentését (,átlépő′) a napfordulóra vonatkoztathatták." (Jankovics Marcell: A Nap könyve. Csokona, 1996, 307.)
Szabédi a következőképpen véli levezethetőnek a szót a latinból: -cretionis < őslatin cretionos > nyelvjárásbeli cratiunos > finnugor korotjunu > ugor *korocsun > magyar *karacsun > karácsony; a szó eredeti jelentése ,-cretio solis′, azaz ,napnövekedés, napszületés′ (Szabédi 124.)
/34/ Szabédi 45-46. - Ezt más szerzők is megerősítik: "Képzeljük el a mi korunknál néhány ezer évvel később élő tudósokat, akiknek az i. sz. 2000 elötti időből semmiféle írásos adat nem áll rendelkezésükre. Néhány régészeti felfedezés hirtelen egy sereg dokumentumot hoz napvilágra, amelyeket ma francia, olasz, portugál és román nyelveken írtak, és amelyek mindegyikét sikerül megfejteniük. A hasonlóságok alapján arra következtetnek, hogy a megtalált nyelveknek közös ősük volt. Tőlünk eltérően, ezen a nyelven (a latinon) nem áll rendelkezésükre írott feljegyzés, ők azonban hozzálátnak, hogy rekonstruálják a feltételezett alapnyelv néhány sajátosságát. Évekkel később kezükbe kerül a klasszikus spanyol nyelven írt Don Quijote első kiadása, amelynek megjelenési éve 1605 volt, és megfejtik ezt a szöveget is. Egyesek ennek alapján azt az elméletet állítják fel, hogy a 20. századi francia nyelv egyszerűen a kora 17. századi spanyol egy későbbi formája. Mások visszautasítják ezt az elméletet, rámutatva a rekonstruált közös alapnyelv több olyan sajátosságára, amelyek megmaradtak a franciában, de nincsenek meg a spanyolban. A kutatók felállítják a következő szavak listáját:

FRANCIA OLASZ PORTUGÁL ROMÁN JELENTÉS

Faim fame fome foame éhség

Farine farina farinha făină liszt

Fer         ferro ferro         fier         vas

Fil         filo         fio         fir         szál, fonal

 

Ezekből ha nem tudják is a megfelelő eredeti formákat rekonstruálni (latin: fames, farina, ferrum, filum), abban biztosak lehetnek, hogy e szavakban a kezdőbetű f volt; ugyanakkor a szavak spanyol megfelelői (hambre, harina, hierro, hilo) h-val kezdődnek. Ebben az esetben tehát az eredeti szókezdő f megmaradt a franciában, eltűnt viszont a spanyolban. A további kutatás még számos, az előbbihez hasonló esetet tárna fel."

"Néhányan e 6. évezredi nyelvészeink közül azzal érvelnének, hogy mindezen szavak szokásos rekonstrukciója helytelen volt, és hogy a szavak eredetileg h-val kezdődtek, amely hang egyedül a spanyolban maradt fenn, a többi nyelvben azonban f-re módosult, a többiek viszont erre azzal vághatnának vissza, hogy a h-ról f-re való változás kevésbé valószínű, mint a fordítottja." (Chaim Bermant - Michael Weitzman: Egy ismeretlen ókori civilizáció Ebla. Gondolat, Bp., 1986, 205-06., 263.)

/35/ Szabédi 47., 49-50. 

/36/ Rusko-slovenský slovník (Orosz-szlovák szótár), Russzkij jazik-SPN, Pozsony-Moszkva, 1989; 220. - ezután RSS

/37/ ME II. 610.

/38/ PNL 10., Bp., 1895, 146.; "Ez lehet karácsonykor született gyermek magyar névadása. [Ez viszont aligha valószínű, mert nincs Pünkösd, vagy Húsvét utónevű személyekre vonatkozó adatunk. - BZ] Származtatják a cseh Kračinból és a latin Gratianusból is." Ladó 178. - Nem egyedülálló jelenség ez a magyar utónevek esetében: Béla ~ Adalbert, Gyula ~ Július, Jenő ~ Eugen, Kálmán ~ Koloman (i.m. 138-9., 165., 174., 177.); Vajkot Márki Sándor viszont tévesen a cseh Vojtěchhal azonosítja (PNL 16., Bp., 1897, 591.). "István ,pogány, Vajk neve alkalmasint az Adalbert cseh Vojtěch nevével való összetévesztésből eredhet." (Tóth Béla: Mende-mondák, Athenaeum, Bp., 1907, 20.) Viszont nem veszi észre a névegyezést és másutt a szerző már emígyen magyarázza a nevet: "Hunyadi János atyja Hunyadi Vojk (szerb nyelven ,farkas′) volt..." (i.m. 48.) - A szlovákok - teljesen önkényesen - a Bélát Vojtechnek fordítják, a Rezsőt korábban Rudolfként anyakönyvezték, a Zoltánt Zlatoňnak (,Arany′) akarták "fordítani".

A legszebb viszont, a Gertrudis (szlovákul Gertrúda) névvel kapcsolatos nyomdafestéket látott névelemzés. Állítólag az oroszból (!) származik, a geroicseszkij trud (hősies tett, hőstett) rövidült összevonásából keletkezett (Svet socializmu /Pozsony/ 1972.).

/39/ Neve mellett a szerző szerepelteti a Gratianust is (Tardy Lajos: A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII-XV. században, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 17., Akadémia, Bp., 1980, 55-56., 236.

/40/ Rásonyi László: Hidak a Dunán, Gyorsuló Idő, Magvető. Bp., 1981, 139. - ezután Hidak; Vásáry 52., 54.

/41/ Hidak 106-07., 111.

/42/ I. m. 134., 158. - Érdekes módon, ez utóbbit Vékony Gábor nem veszi figyelembe ("Különösen feltűnő a kun jövevényszavak hiánya a román nyelvben..." Dákok, rómaiak, románok. Akadémia, Bp., 1989, 246.), holott A. "Cioranescu szóstatisztikája szerint a román nyelvekben 1900 török jövevényszó," - beleértve a későbbi oszmán-török átvételeket is - "1500 magyar, 4600 szláv és egyebek mellett 1200 albánból átkerült szó van." (Hidak 106-07., 111.)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :