[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Kassai Aranykincs (1. rész)

szerző: kpk 2017-02-02

 

A Kassai Aranykincs (1. rész)

 

Új sorozatot indítunk, amelyben feltárjuk a páratlan Kassai Aranykincs történetét. A Kassai Polgári Klub a kincs megtalálásának 80. évfordulójára jelentette meg azt a tanulmányt, amelynek alapján – a KPK szíves engedélyével – közöljük a kutatásokat. 

Csaláné Erdélyi Kornélia: A kincs megtalálásának körülményei

A Szepesi Kamara 1568 óta működött Kassán a mai Fő utca 68. sz. épület helyén álló négy gótikus polgárházban, melyeket 1632-ben palotává alakítottak át, majd Mária Terézia uralkodása idején 1770-ben, késő-barokk stílusban átépítettek. Ez a gyönyörű épület fennállása alatt történelmünk több jeles személyiségének, pl. Thököly Imrének és Bercsényi Miklósnak is szálláshelyül szolgált. Az 1632-es és az 1770-es átépítés nem sértette meg az épület alapjait, és Kemény Lajos, Kassa főlevéltárosa szerint még a 20. század elején is felfedezhetőek voltak a gótikus házak nyomai, és az 1632-es átépítés falba vésett dátuma. 

Az I. Csehszlovák Köztársaság idején, kormányhatározat alapján az épület 90%-át alapjaitól kezdve lerombolták, hogy modernebb, funkcionalista stílusú irodaházzal helyettesítsék. Szerencsére a városi képviselő-testület egybehangzó kérése meghallgatásra talált és legalább az utcai portál főbejáratát áthelyezték az épület északi végébe, ahol megmaradt az eredeti épület egy része is, mely ma műemlékvédelem alatt áll, és továbbra is hirdeti az egykori palota szépségét. Az irodaház alapjainak ásása közben 1935. augusztus 24-én a lengyel származású Stachow Péter csákánya fordította ki a földből a mai utcaszinthez mérve három méter mélységben azt a cipó nagyságú és formájú rézkazettát, mely az elhíresült Kassai Aranykincset rejtette. 

A megtalálók a kincset az Építési Hivatalba vitték, ahol a kazettát és annak tartalmát megmosták és megszámolták a hivatal két alkalmazottja, a Kassai Pénzügyigazgatóság igazgatója, hivatalvezetője, az építkezés kivitelezője és a város polgármestere jelenlétében. A rendőrségnek az esetet csak ezután jelentették. A rendőrigazgató megérkezése után jegyzőkönyvet vettek fel, és a becsomagolt, lepecsételt leletet a Szlovák Bank kassai fiókjának trezorjában helyezték el. A kincs összsúlya közel 12 kilogramm volt, amely 2 796 darab pénzérméből, három medálból és egy 590 gramm súlyú reneszánsz aranyláncból állt (csak később derült ki, hogy a „becsületes megtalálók" 125 (126) érmét eltulajdonítottak). A hatályos törvények szerint a kincs értékének egyharmada a megtalálót, egyharmada a telek tulajdonosát, egyharmada pedig az államot illette volna meg. 

A valóságban minden másként történt. A megtaláló és munkatársai hozzányúltak a kincshez, ezért nem jutalom, hanem bírósági tárgyalás várta őket. A részesedésük az államra szállt. A telek tulajdonosa nem a város volt, mint ahogyan ezt a kassaiak hitték. Az 1892-ből származó 2145 sz. telekkönyvi bejegyzés szerint a jelentős összeggel megterhelt ingatlant a Magyar Állami Kincstárra írták át, és így 1919 után a tulajdonjog az utódállamra szállt. Kassa városa ennélfogva nem szerepelhetett a kincs jogos tulajdonosai között. A városi képviselőtestület mentve a menthetőt, arra koncentrált, hogy az értékes lelet állandó
jelleggel Kassán maradhasson, és a Kelet-szlovákiai Múzeumban (Felső-magyarországi Múzeum) tegyék közszemlére. Ezen a véleményen volt a múzeum igazgatója Dr. Jozef Polák igazgató is, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a lelet mindenképpen egyben maradjon. Ez az elképzelés sajnos csupán évtizedek múltán teljesülhetett, mivel közben Maxon polgármester és a Rendőrigazgatóság tudtával, a Pénzügyi Főigazgatóság határozata alapján három nappal a megtalálás után Pozsonyba szállították. Döntésüket azzal indokolták, hogy Kassán nincs megfelelő trezor a kincs tárolására. 

A kincs megtalálásának ténye óriási vihart kavart nemcsak a hivatalos körökben, de felbolygatta az egész várost. Nem csoda, hisz a lelet nagysága európai viszonylatban is jelentős. Az újságírók fantáziája nem ismert határt, és ha tekintetbe vesszük a sok esetben hiányos történelmi ismereteket, nem ütközhetünk meg túlságosan a sajtó által tálalt feltételezéseken.

Elsősorban is a megtalált „huszita kincsekről" cikkeztek, nem véve figyelembe, hogy a Szepesi Kamara csak 1567-ben kezdte meg kassai működését. Ez az elmélet rövid időn belül megbukott, mert az érmék számbavételekor 1679-ből származó I. Lipót által veretett aranydukátokat is találtak. Néhány újságíró arra hivatkozott, hogy a palotában egykor II. Rákóczi Ferenc fejedelem lakott, ami szintén nem felel meg a valóságnak, mivel az ő szálláshelye a néhány házzal északabbra fekvő Kapitányok Házában (ma Műszaki Múzeum) volt. Maga a kazetta sem nyújtott támpontot a kincs eredeti tulajdonosának megállapításához. Erre esetleg a fél kilogrammnyi aranylánc lett volna alkalmas, de azzal érdemlegesen senki sem foglalkozott. A burjánzó fantáziának, az újkori látnokok és ügyeskedők próbálkozásainak semmi sem állt útjában. Jelentkezett Hlatky úr, alias Mr. X, aki látnoki tehetségére hivatkozva 1926 óta többször is próbálkozott az elrejtett Rákóczi-kincsek felkutatásával Kassán. Igényt tartott a leletre az építkezési vállalkozó Novak úr, mondván, hogy az ő alkalmazottai találtak a kincsre, nem véve figyelembe azt a tényt, hogy a munkásokat nem kincskeresés céljából alkalmazta, ennél fogva nem formálhat jogot a részesedésre. 

A sajtó figyelmét csak a lelet egy része eltulajdonításának nyilvánosságra jutása terelte részben más útra. Az eltulajdonított érmékkel kapcsolatos nyomozás és a per több hónapot vett igénybe. A korabeli sajtóban mindenről bőven található tudósítás, bár az újságírók sokszor bocsátkoznak ismétlésekbe. A további kutatások megkönnyítése céljából mellékeljük az üggyel kapcsolatos írások jegyzékét az egyes újságok szerint. A szlovák nyelvű sajtó esetében az egy-két mondatos összefoglalót mindkét nyelven közöljük a hibás adatok javítása és a hamis feltételezések kommentálása nélkül. /folytatjuk/

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :