[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Kassai Aranykincs (3. rész)

szerző: Balázs Péter 2017-05-02

 

A Kassai Aranykincs (3. rész)

 

Történelmi ismertetés

a kincs elrejtésének feltételezett időszakáról 1682 -1711

 

1682. VII. 7.

A portyázó kurucok fogságába esett gr. Herberstein újonnan kinevezett kassai császári parancsnok 80 emberével és több, kíséretében levő tiszttel. Az újonnan kinevezett parancsnok magával vitte a kassai császári őrség számára négyhavi zsold hátralékot.

                   
1682. VII. 7.

Thököly kaposi táborában készültek a kurucok Kassa ostromára. Az újonnan kinevezett kassai császári parancsnok gróf Herberstein elfogatása a parancsnok és tisztjeinek kikérdezése, valamint Thököly iskolatársának Szirmay Andrásnak információi meggyőzték a fejedelmet arról, hogy a kassai citadellát, s annak császári őrségét egy meglepő rohammal be lehetne venni. /Szirmay András aki Thököly iskolatársa volt Eperjesen, az oderai Frankfurtban hadmérnöki
tudományokat is tanult. 1678-1681 között Kassán lakott és ismerte a kassai citadella - vár - nyugati részének erődítési hiányosságát, és ő győzte meg Thökölyt arról, hogy pont a nyugati részen lehetne bevenni a citadellát egy meglepő rohammal. /


1682. VII. 19-20.

Thököly kaposi táborában tartózkodott ebben az időben Saponara, a bécsi udvar küldötte, aki talán gróf Herberstein és kíséretének fogságáról, ezek kihallgatásáról, és Kassa készülő kuruc ostromáról is valamit megtudhatott, mert július 19-én reggel azon ürüggyel, hogy Lőcsére indul, Kassára utazott, ahova aznap este meg is érkezett. Saponara a város császári parancsnokával, Lamb alezredessel akart beszélni, de Guadagni százados értésére adta, hogy a parancsnok beteg vagy ittas. Erre Saponara megkérte a századost, hogy a citadella őrségét kétszerezze meg, ő is a tisztekkel virrasszon, az őrszemek pedig figyelemmel kísérjék az ároknak azt a részét, ahol sekély a víz. Július 20-án reggel Saponara elindulása előtt Kassáról Lőcsére megkérdezte Guardagni századost, hogy mit végzett. Az elmondta, hogy jelentést tett Lamb alezredesnek, aki azt válaszolta, hogy a híreket jelenteni fogja a tábornoknak - Strassaldónak, és bevárja annak parancsait. Saponarának Lőcsén kellett találkoznia a Bécsből vissaérkező Zrínyi Jánossal. 

 

1682. VII. 20.

A Kassához érkezett kuruc seregek vezére, Szirmay András feladásra szólította fel a város császári parancsnokát Lamb alezredest. Ez nyilván időt kért, hogy jelentést tesz felettesének, a tábornoknak, és bevárja annak parancsát, és úgy fog cselekedni. Szirmay András nem várta be Strassaldó tábornok válaszát, és július 20-án éjjel megtámadta és egyórás küzdelem után el is foglalta a citadellát. A citadella elfoglalása alkalmából a császáriak részéről 110 német esett el a tisztekkel együtt, a fogoly rabok száma 90 volt. A kassai citadella (fellegvár) elfoglalását Szirmay András latin nyelven is megírta.

 

1682. VII. 21.  reggel

A kassai citadella elfoglalásáról július 21-én Thököly reggelizés közben értesült. Félbehagyva az evést Kassa felé vágtatott. Az volt a célja, hogy az akkor még védekező várost a török-szerdár megérkezése előtt bevegye. Időt akart nyerni, hogy a császáriak felkészüléséig minél több helységet foglalhasson el. Nem bízott török szövetségesében, aki a kivívott siker után, kényelmetlenné válhat számára követelései miatt. Kassa lakosait figyelmeztette, hogy az útban lévő török nem lesz annyira irgalmas velük, mint ő, ha neki adják meg magukat. A város császári parancsnoka Lamb alezredes szégyellve eddigi mulasztásait még védte magát egy ideig, és csak akkor tűzte ki a fehér zászlót, amikor a janicsárok már az árkokhoz értek. Ennek a parancsnoki felelőtlenségnek köszönhetően Kassának 60 000 forinttal kellett megváltania a török szerdártól a város lakosainak életét és vagyonát.


1682.. VIII  14-21.  Kassa

A Kassán székelő Szepesi Kamara tisztviselői, a császárhűek, id. Holló Zsigmond tanácsnok vezetésével elhagyták a várost, míg mások, például: Madarász Márton tanácsnok (elhunyt 1683-ban) és Thavonat Lajos Albert tanácsnok felesküdtek Thökölyre. A császári hivatal működésére a rebellis talpasok éjszakai támadása és a kassai citadella bevétele tett pontot.  


1682.  VIII. 22.

Mutató Statu Camerae 1682. aug. 22-én három volt tisztviselője: Udvarhelyi István pénztárosként, Lángh János titkárként, Wilhelm Draheim egyelőre számvevőként már a fejedelemre tett esküt a főgeneralátus házában, de a testület első vezetőit Thököly a maga emberei közül nevezte ki.


1682.  IX. 12.

Kassán 1682. szeptember 12-én iktatták be tanácsosi tisztükbe: Hamvay Péter tekintélyes Gömör megyei birtokost, Szirmay Andrást, Thököly egykori eperjesi iskolatársát, a szepesi adminisztráció egykori számvevőjét. A tanácsosi kart 1682 októberében Madarász Márton volt császári kamarai tanácsossal egészítették ki. A Szepesi Kamara működése kezdetén a jogelődjétől örökölt függő elszámolási és személyi ügyeket igyekezett megoldani, majd az átadás-átvétel során eltulajdonított ingóságokat, jövedelmeket visszakövetelni. 


1682.  IX. 14.

Draheim Wilhelm szeptember 14-én, mint a hivatalnoki kar legtapasztaltabb szakembere, terjesztett elő tárgyi és személyi javaslatokat, ismertetve a jövedelmi forrásokat és megjelölve a legsürgősebb teendőket. A kamarai tisztikar véglegesnek szánt névsora még szeptemberben elkészült. A kincstári javak prefektusa most már Draheim lett. 

 

1683 elején fejedelmi rendelkezés intézkedett úgy, hogy a kincstári javak irányításával a megbízott prefektus ne függjön többé a kamarától, s bevételeit is függetlenül kezelhesse, csupán a számvétel joga maradt a kamaráén.

 

1683 elején Hamvay Péter megvált tanácsosi állásától. Ebből az időből maradt fenn számos birtok, jövedelem és kiváltságadomány, mint például Petneházy Dávidé, aki az egyik legvagyonosabb olasz üzletember, Pietro Cetto konfiskált kassai házát kapta szolgálatai jutalmául minden fizetés nélküli adományban.

 

A fent leírt történések alapján elmondható, hogy ezekben a kritikus, 1682 körüli években császári részről, gondolva itt a hivatalnokokra, katonákra és városi polgárokra, senki sem jöhet számításba, aki egy olyan vagyonrészt birtokolhatott volna, mint az 1935-ben megtalált kassai aranykincslelet. Ha megvizsgáljuk az aranykincslelet aranyláncát, akkor ilyet ebben a korban csak fejedelmek, magas hivatalokat betöltő személyek viselhettek. Ebben az időben Kassán ilyen magas hivatalt betöltő egyén nem élt és nem lakott. Ha az aranypénz gyűjtemény összetételét vizsgáljuk, ez jelentős százalékban magyar és erdélyi vereteket tartalmaz, valamint protestáns európai fejedelemségek, országok, városok vereteit. Amikor a bujdosók Thököly Imrét megválasztották fővezérükké, ő megbízható embereit igyekezett különféle tisztségekbe kinevezni érdemeik szerint. Így lett 1683-ban Jánoky Zsigmond a bányavárosok és kamarák felügyelője, 1680-82-ben Thököly követe a kurucok és a császáriak közötti fegyverszüneti tárgyalásokon, 1681-ben követ Sobieskinél, 1684 tavaszán követ a Portán, 1685-ben a török táborban.

 

Thököly iskolatársa, Szirmay András, 1682. IX. 12.-től 1685-ig a Szepesi Kamara tanácsosa lett jutalmul a kassai citadella és város bevételénél tanúsított magatartásáért, 1683-ban semptei kapitány. 1685 októberében Thököly váradi elfogatása után Erdélyben császári fogságba esik és csak 1687. február 7-én szabadul. Megírja művét a kassai fellegvár elfoglalásáról. 1682. október-novemberében Szirmay István Thökölyt képviseli Bécsben, 1683 januárjában Sáros megye követe a kassai kuruc országgyűlésen, 1683 tavaszán követ a Portán, 1683 őszén követ a nagyvezérnél, 1685 szeptember-októberében Thököly követe Bécsben. A fejedelem váradi elfogatása után bebörtönözték, és 1687-ben szabadulása fejében katolizál. Szirmay Miklós 1682. június 3-ától Regécvár kapitánya. 1684-ben Bártfán császári fogságba esik, és csak 1685 végén szabadul. 1687 márciusától májusáig az Eperjesi Vértörvényszék vádlottja. Faygel Péter a „kuruckirály" diplomatája 1683 áprilisában, Szirmay Istvánnal a Kassai Országgyűlés által megszavazott évi adó felét, 20 000 tallért visz a Portára, Erdélyben és Varsóban képviseli a fejedelmet, 1682-1685-ig Kassa kapitánya, 1687 márciusától májusáig az Eperjesi Vértörvényszék vádlottja, Caraffa ki akarja végeztetni, de a nádor és az uralkodó közbelépésére megmenekül, ezután birtokára visszavonultan él. 1697-ben még találkozik II. Rákóczi Ferenccel, akit kiskorától ismer. Thököly Imre, mint Felső-Magyarország fejedelme, követei által többször próbálkozott a bécsi udvarral békét kötni, feltételül szabva a szabad vallásgyakorlatot és Erdély függetlenségét. Erre igyekezett megnyerni a lengyel királyt, Sobieskit is. Meg kell említenünk Thököly Imre magánkatonaságát-bandériumát, mely 1678 őszén alakult, létszáma 200 fő volt. Ez a magánbandérium 1682-ben fejedelmi udvari katonasággá bővült, 800 gyalogosból, 415 udvari lovasból és dragonyosból állt, (összesen 1 215 fő), Géczy István vezénylete alatt. A sereg mindvégig fizetett katonaság volt. Fenntartási költsége előbb Thököly erdélyi birtokainak jövedelméből került ki, majd Zrínyi Ilonával kötött házassága után a Rákóczi-birtokok és a visszanyert Thököly javak bevételei képezték a gazdasági alapot. Ebből fizették, ruházták és fegyverezték fel az udvari gyalogosokat, lovasokat és a mesterlövész számba menő zöld puskásokat. Az udvari katonák egy része harcolt Kassa védelménél, míg a másik fele Thökölyt kísérte el a nem várt következményekkel járó váradi látogatásra.

 

1685. X. 6-án érkezett Thököly kíséretével Komádira, és innen küldte Erdélybe követeit, Báncsy Ádámot és Kende Gábort, akik Apaffyt a vallás fennmaradása érdekében arra kérték, hogy addig adjon segélyt, míg a töröktől várható csapatokkal fel nem menti várait. Apaffy válasza késett.

Elképzelhető, hogy ebben az időszakban Thököly kíséretéből további megbízható emberek küldettek lovas futárként Munkácsra és Kassára a megfelelő utasításokkal e két fontos kurucközpont védelmét illetően. Ezen írásbeli utasítások eddig még nem kerültek elő, tehát lehetséges, hogy nagyon bizalmas tartalmuk miatt, csak szóbeli utasításokról vagy üzenetekről beszélhetünk. Erre enged következtetni Thököly Imre 1685. IX. 15-én, Patakon keltezett levele, melyet Kassa város tanácsának címzett, és melyben a városi tanácsot értesíti arról, hogy Géczi Zsigmondot küldi az ő szóbeli üzenetével. A bécsi vereség után a török Porta előbb kerülő utakon, majd mind kevésbé leplezett alázattal kérte a békét a császári udvartól. 1685. január első napjaiban a budai pasa egy örmény ügynöke értésére adta Badeni Hermannak, hogy a béke ügyére nézve Thököly személye keveset számít. Apaffy válasza késett, de Ahmet váradi pasa annál előzékenyebben hívta Thökölyt vendégségbe. Thököly némi habozás után elfogadta a meghívást, úgy gondolva, hogy jobb lesz bizalmával megnyernie a pasát, kinek kezei közül most már úgysem szabadulhat.

 

1685. X. 15-én a váradi pasa ünnepélyesen fogadta Thökölyt, és ebédre hívta, s el sem eresztette vendégét. Janicsárok kísérték Thökölyt a pasa házától a várba. Thökölyt vasra verték, kezeit hátra kötözték, hatodmagával szekerekre tették, és október 15-én éjjel Jenő felé indították.

 

1685. szeptembere végén Kassa nagyon alaposan és átgondoltan készült fel a védelemre. A citadellának nevezett várat, majdnem 2 000 főnyi őrség védte Faygel Péter vezetése alatt. Faygel körül voltak Thököly legkiválóbb hívei, mint Géczy István, Keczer András, Bezzeg György, Hídvégi, Szalay Pál, Dobay Gábor, Petneházy Dávid, Tunyogi Sámuel s több abaúji nemes. A kurucok sűrű kirohanásokkal háborgatták az ellenséget. Caprara ezért Schultzot is magához hívatta Patakról.

 

1685. X. 12-én, midőn az ostromlók már a vár külső árkához közeledtek, Ottlyk György, aki nemrég pártolt a császáriakhoz, Caprara megbízásából beüzent Petneházynak, hogy beszélni szeretne vele. Petneházy kiment, de az adott szó dacára a kassaiak megfogták a volt kuruc ezredest, s a várba vitték, csak Caprara kemény fenyegetései mentették meg Ottlykot a kivégzéstől.

 

1685. X. 15-én Caprara császári tábornok a várba küldte a császári kegyelmi pátenst. Nincs kizárva az sem, hogy már előre értesült arról, hogy a magyarországi törökök Thökölyt őrizetbe akarják venni a bécsi kudarc miatt, és amiért nem támadta oldalba a lengyel királyt,  Sobieskit. A várban levő kurucok a császári kegyelmi pátenst visszaküldték azzal az üzenettel, hogy Thökölytől kell kérni a várat. Az ostrom alatt Thököly ezüstneműiből egy szállítmány a várba jutott.  Géczy Zsigmond is hozott Faygelnek 1000 aranyat, melynek egy részéből Faygel zsoldot fizetett. Tehát a kassai őrség el volt látva pénzzel.

 

1685. X. 19. A császári táborba megérkezett Thököly elfogatásának híre. Kassán nem akarták elhinni a hírt, és tovább folytatták az ellenállást, és el nem fogadható feltételeket szabtak. De úgy látszik, hogy a Váradról érkezett kurucok által, lehet, hogy köztük volt Petrőczi is, sikerült Caprarának elhitetnie a kassaiakkal - a kassai polgárokkal - Thököly fogságát. Ezután Faygel és Géczy kiszabadították Ottlykot, és általa megindult az alku az átadás feltételeiről, melyet írásban rögzítettek. Az így megkötött egyezmény alapján biztosítva volt a kassai polgárok vallásszabadsága, valamint javaik, és Thököly volt hívei is visszakapták a javaikat. Caprara még a szökevényeknek is megengedte a hazatérést, ha nem akartak újra szolgálatba lépni. Ennek alapján a kapitulációs okmányt 1685. október 24-én aláírták a kurucok és a császáriak.

 

1685. X. 25-én reggel megtörtént a hivatalos átadás. A megkötött egyezmény alapján 11 órakor a kuruc őrség kivonult a várból. Az eddig leírt és közölt adatok alapján elmondható, hogy a kassai aranykincs elrejtésének időpontja először is erre az időszakra tehető. Az hogy a kuruc felkelők mindig pénzhiányban szenvedtek, nem valószínű. Ők csak azért voltak elégedetlenek, mert a császári hatalom nemesi és vallási jogaik gyakorlásában sértette és korlátozta őket Magyarország területén, és ezeket a jogokat szerették volna visszaállítani, és csak akkor lettek volna újra hajlandók a császár hűségére térni. E cél elérése érdekében próbáltak külföldi keresztény szövetségeseket keresni, míg a török által elfoglalt és felügyelt területeken igyekeztek a másik félnek, a Portának is látszólag engedelmesen szolgálni.

Thököly idejében a követek küldése a külföldi udvarokhoz 2-4 000 aranyba került. Véleményem szerint ezek az összegek letét formájában vagy a Kassán székelő Szepesi Kamaránál, vagy a munkácsi várban voltak elhelyezve. Ebben az időben ezen a környéken csak a munkácsi várban, a Rákóczi család kincsestárában voltak találhatók nagyobb mennyiségben aranypénzek és aranyláncok. Szükség esetén Thököly Imre fejedelem és Zrínyi Ilona fejedelemasszony parancsára megbízható embereik által juthattak el a fent említett fizetési eszközök rendeltetési helyükre, hogy a kívánt nemesi és vallási szabadság kivívását szolgálják.

Miért hitt volna Thököly Imre a császári udvarnak a vallásszabadságot illetően, ha apja halála után nővérei és nagybátyja is kénytelenek voltak áttérni a római katolikus hitre, hogy a hűtlenség gyanújába ne essenek, és birtokaikat el ne veszítsék? Miért hitt volna Zrínyi Ilona a császári tábornoknak, hogy csak azoknak ígérhet kegyelmet, akik a császár hűségére térnek, mikor Zrínyi Péter esete kísértett a múltból? Eddig nem található nyoma sem annak, hogy ezt az aranykincset császári alkalmazott vagy kassai polgár rejthette volna el a kamara épületében.

 

A Szepesi Kamara császárhű alkalmazottai id. Holló Zsigmond kamarai tanácsossal elhagyva Kassát Lőcse visszafoglalása után, 1684 elején, e városban ismét szervezkedni kezdtek. Az öreg Holló tanácsos állt a szervezkedés élén. Titkárnak Vass Gáspárt vette magához. Fiát, ifj. Holló Zsigmondot, aki addig hadi titkár volt, kinevezte tanácsosnak. Ezzel saját és családja befolyását szerette volna biztosítani a kamaránál. I. Lipót 1684. november 4-én Fischer Mihályt, a besztercebányai kamara igazgatóját nevezte ki a Szepesi Kamara igazgatójává. Id. Holló Zsigmond 1685. áprilisában hunyt el Krakkóban 75 éves korában. Holttestét hazaszállították, és a lőcsei minoriták templomában temették el. Szerepét a kamaránál rokona, Gundelfinger János vette át, aki archontológiai feljegyzéseit a felkelés kezdetétől vezette. Történetírásunk szinte teljesen megfeledkezni látszik az ugyancsak függetlenségi érzelmű, de katolikus, ám nem német, hanem lengyel orientációjú nemesi rétegjelentőségéről. Ennek volt képviselője id. Holló Zsigmond.

 

1685. IX. 11-ig, Eperjes visszafoglalásáig, már teljesen megszervezve készen állt az újjáalakított Szepesi Kamara. Kassa átadása után, 1685. október 25-én, az újjáalakított kamara visszaköltözött a városba, és folytatta munkáját. Az 1685-1703 közötti időszakról nagyon keveset tudunk. Az 1691 után kinevezett tisztviselők, még a tanácsosok is, sajnálatos módon hiányoznak a kötetből, mely csak 1711-ben folytatódik. A Rákóczi-szabadságharc minden esetre hét évre teljesen megszüntette a kamara működését.

 

1704. augusztusától október 20-ig tartott Kassa kuruc blokádja. Kassán felmerült a kapituláció gondolata. Pethes András püspök, Szörényi Gábor abaújvári alispán, Lukacsik Gergely Kassa főbírája és Árvay János szenátor felkeresték a blokádot vezénylő Orosz Pál kuruc generálist. A fejedelem Forgách Simon generálist bízta meg a kapi­ tuláció feltételeinek egyeztetésével.

 

1704. szeptember 23. Elkészült Kassa város kapitulációjának végső szövege, melyet jóváhagyás végett elküldték II. Rákóczi Ferencnek és a császárnak is. A császári jóváhagyás megérkezése után a császári helyőrség már október 15-én kezdett kivonulni. Elszállításra gr. Forgách Simon Lőcse városától is kér fogatokat, mint levelében írja, egynéhány ágyút is, t. i. szabad volt tisztesség okáért gr. Montecuccolinak magával vinnie 30 pár lovat is...

Gr. Forgách 1704. okt. 21-én már Kassán kelt levelében fejezi ki köszönetét Lőcse városának a fogatokért, a kiköltözött kassai császári helyőrség elszállításáért.

 

1704. október 21-én vonultak be a kurucok Kassára. Rákóczi kénytelen volt valahogyan a fennálló pénzhiányt ideiglenesen rendezni, rézpénz verésével. Kassán a városi pénz­verdében felújította a pénzverést. Elrendelte az X poltúrás rézpénzek verését. Az erre szolgáló rezet a szomolnoki rézbányákból szállították, valamint a pénzveréshez fel­használták a kassai és eperjesi császári katonák részére vert városi réz szükség-pénzek ércanyagát, és azt a 4 000 db. rézbárcát, melyet még 1696-ban Rákóczi kapott boraiért, és ezt számára a Szepesi Kamara eperjesi hivatalnokai elrejtették, megőrizték. A Szepesi Kamara volt hivatalnokait, akik hűséget esküdtek a fejedelemnek, a pénzverésnél alkalmazták különféle munkakörökben. A kassai pénzverde élére a fejedelem Keczer Andrást állította, aki később főinspektora lett a pénzverésnek.

 

1706. IX. 29. - X. 11. között Rabutin császári generális Kassát ostromolja, eredménytelenül. Radics András megvédi a várost, lakói mindvégig hűségesek maradnak a fejedelemhez. 1710. augusztusában Radics András pestisben megbetegszik. A parancsnoki teendők ellátásával Náray Lászlót bízzák meg (Rákóczi 1710. nov. 17-ei parancsa a kassai pénzverő eszközök elszállítására a munkácsi várba).

 

1710. november 4. - 1711. április 26-ig a kassai commandans ifj. Esterházy Dániel lett. A nagy ostromok idején a kurucok mindig arra törekedtek, hogy a zsold - hópénz kifizetése a katonaság részére mindig biztosítva legyen, és ilyen kivételes alkalmakkor (lásd az 1685-ös ostromot is) a katonákat arannyal fizették. Ez a letét bizonyára Kassa katonai főparancsnokánál volt. Csak a munkácsi várban, Rákóczi fejedelmi kincstárában lehetett az a hely, ahonnan a szükségnek megfelelően küldhettek aranyneműt a császariak által ostromlott helyekre, hogy a katonaság a lehető leghosszabb ideig kitartson, amíg megérkezik a remélt külföldi segítség. Mindkét esetben a katonaság a városi polgárság kérésére adta fel a várost, írásban megkötött egyezmények alapján. Az elrejtés másik lehető időpontja összefüggésbe hozható az 1710-es évvel, és az akkor már beteg Radics András katonai főparancsnok halálával is. 

 

 

Kié lehetett az aranylánc?

 

Az aranylánc súlya 590 g, hossza 214 cm, fazonját, kivitelezését tekintve, minden egyes szeme egy valóságos mestermű, melyet régen csak fejedelmek viselhettek.

 

1. Báthori Zsigmond (1572-1613), Erdély fejedelme 1588-98 között. 1595 január 28-án Rudolf császárral a török ellen szövetséget kötött, ezért birodalmi hercegi címet kapott.

1595. VIII. 6-án feleségül vette Mária Krisztina Habsburg főhercegnőt, s így bekerülve a Habsburg császári családba. 1597. III. 3-án

Prágában Rudolf császártól ünnepélyes keretek között átvette az aranygyapjas  rendet. Egy korabeli Augsburgban készült metszeten

(1600) Báthori Zsigmond mellképe látható, nyakában az aranygyapjas rend jelvényével aranyláncon.

 

2. Zrínyi Miklós (1620-1664), horvát bán. Egy 1663-64-re datálható rézmetszeten, és egy korabeli olajfestményen is jól látható hasonló formájú aranylánccal, mint amilyen az aranykincsben is látható. Zrínyi Miklós az aranygyapjas rendet 1664 tavaszán érdemelte ki a spanyol uralkodótól a törökök elleni sikeres 1663-as téli hadjáratáért.

 

3. II. Rákóczi Ferenc (1676-1735), Erdély fejedelme (1704-1707). Az aranygyapjas rendet XIV. Lajos francia király ajánlására kapta meg a spanyol királytól. 1709. októbere végén veszi át az aranygyapjas rendet (a rendjelvényt, a rendi láncot, valamint a gyémántokat) a fejedelem részéről megbízott követe a francia udvarnál Kökényesdi László, aki a rendjelet és a rendi láncot elküldi a fejedelemnek Le Grand francia tiszttel, aki később bevallja (1710-11), hogy a gyémántokat elzálogosította, és ha az őt illető járandóságát a fejedelemtől megkapja, akkor majd a zálogba tett gyémántokat kiváltja. A gyémántoknak nyoma veszett. II. Rákóczi Ferenc az aranygyapjas rendjelet szalagon viselte. így ábrázolja festményén Mányoki is. A fejedelem 1732. okt. 27-iki végrendeletében 6000 livret hagyományozott annak, aki az aranygyapjas rend jelvényét Spanyolországba visszaviszi. E rendjelvény sorsa ismeretlen. Ekkor már az arany rendi láncról nem történik említés. 


4. Thököly Imre (1657-1705), Erdély fejedelme (1690), nem volt az aranygyapjas rend birtokosa, de 1701 szeptemberében még Törökországban is remélte erdélyi fejedelmi székének visszaadását, és az aranygyapjas rend megszerzését is.

 

 

Az aranykincs lelet 

 

1935-ben a korabeli magyar, szlovák és cseh újságok azon véleményen voltak, hogy az aranykincs lelet tulajdonképpen nem is kincs, hanem egy aranypénz gyűjtemény, mely különféle időkből származik. Kassán ezt a kincset nem egészen 10 ember látta, mely egyáltalán nem volt lefényképezve, s természetesen nem felelt meg a teljes valóságnak, de minden újságnak ebben az időben megvolt a maga informátora. Ha a kincs a Rákóczi fejedelmi család kincstárából való volt, és ez egy aranypénz gyűjtemény, akkor kié lehetett, esetleg ki kezdte el, mint éremgyűjtő ezeket az aranypénzeket és érmeket gyűjteni. Erre eddig csak egy egymondatos választ találtam a Századok 1873-as évfolyamában: “… A 17. század tudománypártoló nagy magyarjai közül I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet ismerjük, mint éremgyűjtőt…” 

 

1709. VII. 11. II. Rákóczi Ferenc fejedelem utasítja Fogarassy Istvánon keresztül Kőrössyt, hogy a „Kiszel" urammal külső országokra követségbe induló becsületes úri embernek, úgymint Nedeczky Sándornak adjon kezéhez a kincstartó 200 Rh frtot „idegen országban folyó pénzül"... Kiszel ugyan visz ilyen 1 000 forintot, de még kell 200, „s itt olyas pénznem már több nincs. Császár vagy francia tallérul megadhattam volna, de idegen (lengyel és orosz) országban csak 36 garasban megyen" A leírtak alapján most már tudjuk azt, hogy kb. mennyi aranyba került egy követ külföldre való küldése, és hogy az ezüstpénznek nagyon alacsony volt az akkori árfolyama. Lehet, hogy a munkácsi kincstartónak, Kőrössynek már ebben az időben nem volt elegendő aranypénze, mert előtte Kassára vitték volna? Az aranykincs lelet kazettája és a pénzszállítás módja Thököly Imre szabadságharca korában, az elégedetlen felkelők, a kurucok, különféle módon szállították az ércpénzt a hadak-seregek szükségére, követek és megbízottak részére. Az, hogy a pénzszállításnak megvolt a megszokott, vagy írásbeli utasításokban szabályozott módja, ez már a múltban nyomtatásban is megjelent.

 

A megbízható fejedelmi lovas küldött vagy kurír a derekán „gyűrűben laposan csináltatva" 400-500 aranyat el tudott hozni biztonságosan, hogy feltűnő ne legyen. Ha nagyobb összegről volt szó, akkor a pénzt számolva (vászon)zacskókban „pecsét alatt" ládákba, vagy fémhordókba helyezték, melyeket biztonságosan lezártak és kocsin fegyveres kísérettel szállították rendeltetési helyükre, pl. fémhordók - kuruc hadipénztárként a hadaknál levő fizetőmesterek részére, míg a pénzes ládákról, teljes leltárjegyzéket készítettek az erődített helyeken.

 

A nagy és kis pénzszállítás között még lehetett egy olyan módja a pénzszállításnak, amikor a cca 2 000 – 4 000 körüli összegeket biztonságosan, feltűnés nélkül, kellett a külföldre küldött követek részére, vászonzacskóba csomagolva, rézkazettába helyezve eljuttatni. A rézkazettát bőrtáskában a nyeregkápájához erősítették, mintha vadászatra indulnának, így feltűnés nélkül szállíthatták rendeltetési helyére.

 

Kapcsolódó cikkek:

https://www.rovart.com/hu/a-kassai-aranykincs-2-resz_3592

https://www.rovart.com/hu/a-kassai-aranykincs-1-resz_3576

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :