A Szent Erzsébet-dóm déli oldalánál, közvetlen szomszédságában emelkedik a Szent Mihály-kápolna. Építésének kora bizonytalan, de struktúrája s a benne látható átmeneti román motívumok igazolják, hogy a mostani dóm helyén egykor állott egyhajós csúcsíves templom idejéből való -- a legnagyobb valószínűség szerint a 14. századból.

Eredetileg temetőkápolnának épült, olyan rendeltetéssel, hogy sírkamrájában elhelyezhessék azokat az emberi csontmaradványokat, amelyek a dóm mellett elterülő kicsi terjedelmű belvárosi temetőben, új sírok ásása közben felszínre jutottak. Mihály főangyal, a princeps animarum – a lelkek fejedelme, a praepositus paradisi – a mennyei paradicsom feje, a halottak patrónusa, ezért gyakori a lelkeket mérlegelő ábrázolása, ahogy a kápolna kapuja fölötti tympanonban is látható. A mérleg egyik serpenyőjében a kisgyermek képében ábrázolt üdvözült lelket angyal őrzi, a másikban a gonosz lelket szimbolizáló torz alakot két kecskebak formájú ördög igyekszik lefelé húzni. A homlokzat két fülkéjében Szent Péter és Szent Pál apostolok újabb szobrait láthatjuk.

A Szent Mihály-kápolna belseje egy hosszhajóból s a nyolcszög három oldalával záródó, valamivel magasabbra emelt szentélyből áll. Fából faragott oltárának főalakját, a sátánt legyőző Szent Mihály arkangyalt, két oldalán pedig Rafael és Gábor főangyalt ábrázolja. Az oromdíszt fent, a keresztrózsával záródó mennyezet alatt, a gyermek Jézust karján tartó bibliai szűz alakja díszíti. Az oltár 1896-ban Sopronban készült, Bubics Zsigmond kassai püspök ajándéka. A kápolna evangéliumi oldalán négyszögű csinos szentségház emelkedik, a megkötözött kezű s a tövissel koronázott Megváltó alakjával. A szent lecke oldalát a falba mélyített három ülőfülke teszi változatossá. Az északi falmezőt 1904-ből való festmények díszítik, Szent Dénes, Szent László és Szent Margit szobrát is itt találjuk.

A kápolna tornyában két, 1924-ben felszentelt harang van. Az egyik 115 kg-os Szent Mihály reliefjével és e felirattal: „Szent Mihály arkangyal kérjed Istent érettünk. Istenem Uram, kegyelmed engedje, hogy hangom az emberekben a hitet, szeretetet gerjessze”. A másik, 55 kg-os harangon Szent András képe van a következő felirattal: „Hálás lélekkel készíttetett engem Síposs András Gyula úr, a kassai katolikus hitközségnek elnöke és egyházgondnoka. Az úr 1923. évében”.
A kápolna alatt az egész épület hosszában két részre osztott sírkamra van, melybe utolsónak Adamkovits János nejét, született Schwanda Máriát temették 1862. augusztus 31-én.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca után 1711. november 11-én a kápolnát a katolikusok visszanyerték (közben a reformátusoké is volt), és a kassai tanács 1748-ban rendbe hozatta. 1821-ben és 1904-ben végeztek rajta javító munkát, miként a felirat is hirdeti: „RENOV. 1821. RESTAURATA  A. D. 1904”.
Az utolsó restaurálási munkák 2006-ban fejeződtek be. Sajnos, magát a restaurálás folyamatát nem írhatom le, ugyanis nem kaptam rá felhatalmazást. Kicsit sejtetik talán az ezalatt  készült fotók, melyeket  Andrej Imro kollégám készített, fogadjátok hát szeretettel.