[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A klasszikus értékek géniuszai

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2007-03-28

Goya: segnora Sabasa GarciaOswald Spengler írja egy helyütt, hogy az Európai Szellem igazi kiáramlása szinte azonos idõben történt a kultúra több ágában, majd szintúgy, visszahúzódása  is a világból. A XVIII. század második fele és a XIX. század elsõ fele...


Beethoven

Goethe

Goya

Kant

Goya: Capricchos

Capricchos

Capricchos

Capricchos

A meztelen Maya

1808. május 3-a

A mûvészetek három ágát képviselve géniuszok érkeztek a földi létezésbe, hogy maradandó, úgymond klasszikus értékeket hozzanak létre.
1746. március 30-án született Francisco Goya. 1749. augusztus 28-án Johann Wolfgang Goethe ( 1832. március 22-én halt meg), 1770. december 16-án pedig Ludwig van Beethoven (1827. március 26-án hunyt el).
Érdekes megközelítés.
Én például még ide sorolnám Immanuel Kantot is, a német klasszikus filozófia megteremtõjét, hiszen hatása annyira érezhetõ a kultúra minden területén, hogy nem lehet mellõznünk.

Igaz, hogy nem volt mûvész, de a modern mûvészetek fejlõdésérere érzékelhetõ hatással lehetett az a furcsa megállapítása, hogy "a dolgokat a mi agyunk rendezõtevékenysége is alkotja". Amikor azt elemzi, hogy a magábanvaló világot nem ismerhetjük meg, mivel az ismereteinket befolyásolja mûveltségünk, vallásunk, neveltetésünk, nemzetünk... és még sorolhatnánk, - hogy a bennünkvaló világ nem azonos a rajtunk kívülivel, egészen megdöbbenti az embert.

"Ha felszólítanak, hogy nézzünk meg egy szép dolgot, már eleve úgy fogunk odanézni, hogy csakugyan valami szépet látunk!" - mondja, én meg rögtön Picassóra gondolok, meg néhány piros háromszögeket meg kék négyszögeket festõ pojácára.
- Nézzék, milyen kifejezõ! - dicséri felfedezettjét, mint valami találmányát a kurátor (de undorító ez a kifejezés), mi meg közben rettegünk attól, hogy észreveszi valaki, hogy nem is tetszik. - Neem rossz... - mondjuk úgy, hogy közben bölcsen tartózkodunk a véleménnyilvánítástól.

"Csak a pontosan meghatározott fogalom azonos önmagával!" Azóta igyekszem indulatok nélkül, lehetõleg pontosan elmondani, hogy mit kérek vagy mi a bajom. A jó, a szép és az igaz dolgában továbbra sem mondok véleményt viszont.
Ó, az Európai Ember!
Ekkortájt már igája alá hajtotta a Földet, legyõzött szinte minden akadályt, Istent is - legalábbis azt hitte. Azt hitte - máris itt egy paradoxon: nem lehet ugyanis azt hinni, hogy nincs Isten. A hit eleve feltételez egy érzékeinken túli, transzcendens világot, így hát tudni kellene azt, hogy nincs Isten. Viszont ezidáig még senkinek sem sikerült ezt bebizonyítania! Úgy ám!

Az európai ember ekkor rázza le magáról az egyház igáját és kikezdhetetlen törvényeit, a francia enciklopedisták hatalmas vállalkozása egész Európában beindítja a szabadgondolkodást. Hihetetlen a kultúra fejlõdése, a tudományos forradalom optimizmussal tölti el a lelkeket. Pozitivistáknak nevezik magukat, hiszik (újabb paradoxon), hogy a tudományok fejlõdése az emberiség nagy kérdéseit megválaszolja.

A zseni gondolata szintén ennek a kornak a szüleménye. Goethe hitte, hogy vannak különleges képességekkel rendelkezõ kiválasztottak, akik az angyalok leszármazottai és akik feladata a földi fejlõdés koordinálása. Kezdetben itt éltek az angyalok a földön és házasodtak az ember lányaival - mondja Mózes, azt hiszem az I. könyvében.
A zseni, vagyis a géniusz - az angyalok leszármazottja (ó, én szegény jobbágyivadék).

Hát, ez a bevezetõ nem semmi. Goyáról akartam írni, aztán vele kapcsolatban eszembe jutott ez-az, és tessék: ez lett belõle.
Szóval Francisco José de y Lucientes Goya a mûvészettörténet meghatározó személyisége, különc a maga nemében. Barokkos kezdeti kompozíciói nem feltételezték a nagy mestert. Idillikus falusi románcaival valószínûleg jól keresett és így belophatta magát sokak házába és kastélyába. Innen a palotákba jutni már lehet, hogy nem annyira bonyolult dolog, mint kritizáló, szinte sértõen realista képekkel küzdenie fel magát az embernek.
 
Zaragozában apja mellett, aki aranyozómester volt, kezdte tanulmányait. Miután õ is elzarándokolt Itáliába, Tiepolo stílusában templomi freskókat festett, majd a madridi gobelingyár festõ-tervezõje lett. 1789-tõl  a spanyol királyi udvar festõje lett (többen is voltak, akiknek feladata ma a fotóriporterek tevékenységének felelne meg), elõbb IV. Károly, majd VII. Ferdinánd uralkodása idején. Számos arcképet, csoportképet festett a királyi család tagjairól, néha borzalmasan tárgyilagosan és kendõzetlenül mutatva meg jellemüket, torzulásaikat, rútságát az egész undorító uralkodói osztálynak. A kritikai realizmus elõfutárának tekintik, sõt, néhány alkotása kifejezetten expresszionista. Ecsetkezelése dinamikus, mondhatni heves, képei szinte befejezetlennek tûnnek. A szem nem végez visszaellenõrzõ funkciót, a gondolatok és a képzetek annyira gyorsak és emocionáltak.

1799-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott Los Caprichos címmel, bemutatva "a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan õrültséget, és azokat az elõítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett."
Legnagyobb sikereit grafikai és rézkarc-sorozataival aratta. Napóleon ellen lázadt A háború borzalmai címû sorozatával.
Leghíresebb festményei - A meztelen Maya, A felöltözött Maya - a madridi Pradóban találhatók.
Az 1808 május 3-a: Madrid védõinek kivégzése címû festményen Goya megpróbálta „ecsettel megörökíteni az Európa zsarnoka ellen lázadó felkelõk legfigyelemreméltóbb és leghõsiesebb tetteit”. A festmény nem olyan jelenetet ábrázol, amelynek Goya tanúja lett volna, inkább absztrakt kommentárnak szánta.
Goya másik közismert mûve a Szaturnusz felfalja fiát, amely a görög-római mitológia klasszikus jelenetét ábrázolja. Ez része a 14 képbõl álló Fekete festmények sorozatnak.

Beethovenrõl, a zene géniuszáról késõbb...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-04-02
...Mózesnek semmi szerepe nem volt a Biblia megírásában,a Biblia késõbbi szerzõk mûve...csak halkan megjegyeztem...
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-04-02
Nem. Egyéniségek voltak. Mindenhez saját megközelítéssel álltak, egészen más értékrendszert és világképet képviseltek.
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-04-02
Goya, Goethe és Beethoven liberálisok lettek volna?
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-04-02
Szerintem meg errõl van szó. Az átok liberalizmus tette tönkre a családokat, az erkölcsöt, tett mindent relatívvá
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-30
Igen, mindkettõtöknek igaza van. A Nefilimeket Mózes is említi, az apokrifek, pedig részletesebben. Tudomásom szerint az ókori világban elterjedt volt ezen esemény ismerete. A Görögöknél a Titánok lázadásának nevezik. Viszont, nézetem szerint Énok könyvében több részlet rajzolódik ki a bukott angyalok lázadásáról. Tudatosítani kell azt is, hogy Mózes ezt az esemény beleszövi Sodoma és Gomora elpusztításába, mert a Teremtõ az emberi faj megrontását látta az angyalok paráználkodásában és eltörölte óriásgyermekeiket a Föld színérõl. Ha netalán a felvilágosodás géniuszainak formájában visszatértek, akkor az nem jó jel.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-30
...idézni vagy pontosan vagy sehogy...engem ugyan nem zavar de esetleg másokat....megzavar:))
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29
De bizony ott van, Mózes! Azt hittem, hogy ez az idézet belémégett és kapásból, pontosan tudom idézni, de nem... Azt írtam le, ahogy bennem megmaradt.
Igaz, nem kellett volna idézõjelbe tenni azt a részt, az idézet ugyanis pontosan így hangzik:Móz. I. 6/2
"És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala." (Károli)
Aztán így folytatódik: Mózes I. 6/4
"... óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak." (Károli)
A Károli-féle fordítás pontatlanságait már rengeteg fórumon elemezték, nézd a Luther-féle fordítást:
Móz. I. 6/4
"Zu der Zeit und auch später noch, als die Gottessöhne zu den Töchtern der Menschen eingingen und sie ihnen Kinder gebaren, wurden daraus die Riesen auf Erden. Das sind die Helden der Vorzeit, die hochberühmten."
Nos, Goethe ebbõl indult ki, a Luther-féle fordításból, amikor a Sturm und Drang (vihar és Vágy) nevû mozgalom keretében a filozófus J. G. Herderrel és a straszburgi valamint a frank­furti fiatal költõk és írókkal megalapozták a zsenielméletet; az irányzat egyik meghatározó szereplõje Friedrich Schiller volt. Valószínû, hogy mindez hozzájárult az Emberfeletti Ember teóriájához is késõbb.
név: Mózes e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29
Ez nálam nincs: "Kezdetben itt éltek az angyalok a földön és házasodtak az ember lányaival". Ez bizony apokrif.
név: angyal e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-28
Fura egy "vazlat" ez a cikk. Vannak itt muzsikusok, piktorok, eszkombajnok - a 18. szazad (angyali)csucstermese, aztan egy keves Goyabol es mire eljutnank az igazan erdekeshez a Fekete kepekhez mar jon Beethowen. Ez olyan, mintha a Leonardo osszesbol kihagynak a Mona Lisat. Egyebkent olvashato vazlat ez a "cikk". Nem rosz egy "jobbagyivadekhoz".