[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

fociWHU

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

szobrásztanfolyam

 

Géresi

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A klaun alapállása

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2005-09-08
Száz vers, háromszáz sor, száz rajz. Ha csak ennyi lenne? De ennél sokszorzottan hatványozottabban több Bettes István és Luzsica Árpád  "Odvában a fa" címû kötete.

Fanyar, képmutatás nélküli, éles, koppanó vers és grafikai anyag. Fityisz minden kartotékoló és besoroló rendszernek, kitörés a kalitkázásból. A bettesi költészet haiku formában is olyan szikrázó és pontos, mint eddig ismert belsõ ritmusú, fokozott érzelmi és értelmi állapotot megfogalmazó versei voltak. Humornál több, filozofálgatást messze lesöprõ egyéni alapállás, a klaun posztjáról. Akin lehet röhögni, meg lehet dobálni, ki lehet kerülni, lehet lefitymálni, sértegetni de akkor sem fog rajta. Ez az egyedüli és lehetséges mód "ép ésszel kibírni"!  A haiku kalandja, a kötöt versforma a gondolat szabad szárnyalásának még több erõt képes adni. Nincs szó semmirõl és mindenrõl szó van. Kiindulási alap ez a szöveg belsõ és külsõ fogalmazásoknak. Út a megismeréstõl a megismeréshez.  Variációk milliónyi témában, játék, halálosan és véresen komoly játék szavakkal, nyelvvel, élethelyzettel, gyöpös agyúak szabta szabályokkal. Minden megengedett, még az is, hogy ne tetszen mindenkinek. Provokatív, szurkapiszkáló, odamondogató és feloldó versek. Az öncélúság minden jele nélkül, az abszolutizálható szabadság kerettelen végtelenjét nyitva. Lét és nemlét mezsgyéin, emlékezet csavarta múltszivarok füstjének ködében egy pohárnyi mámor és a száraz vég kicsúfolása melletti kvaterkázás és helyzetteremtés, belemerülni ismeretlen tengerek  gyilkos vagy éltetõ hullámaiba. Bennünk élõ tengerek ezek, mégha félünk is kimenni partjaikra. Ezt a félelmet igyekszik elveszejteni, a tengerparti ösvényt megmutatni Bettes. Miközben õ maga "csak" verset ír. Furcsának ítélhetõ, de talán már csak az egytelen hiteles alapállásból, a klaun síró, nevetõ, maszkját letépõ és emberarcát megmutató alapállásából.



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :