[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A krupié

szerző: Benkő Géza 2013-03-18

 

A krupié

 

– Köszönöm, hogy visszaigazoltál. :)

– Én köszönöm, hogy bejelöltél. :) Minek köszönhetem?
– Böngészgettem céltalanul, s egyszer csak ráakadtam egy szimpatikus ismeretlen arcra, gondoltam, mi lenne,  ha esetleg megismerhetném?
– S mi lenne?
– Az a jövő titka. :)
– A jövőt mindig titok fedi…
– A jövő titok, így van… de néha a megérzések előrevetíthetnek dolgokat. :)
– S most ilyen megérzéssel állok szemben? :)
– Az a jövő titka. :)
 
„Azt a betyár… ilyen nincs” – gondolta a férfi. Felkelt a géptől, a víz már jó ideje forrt.
Leöntötte a púpozott kiskanálnyi nescafét, a csésze félig megtelt vízzel, kivette a tejet a hűtőből, de nem öntötte fel a kávét. „Ide nem bögre dukál” – szaladt ki a száján, maga is meglepődött a mondaton, majd elmosolyodott, sietős léptekkel bement a nappaliba, szándékosan nem nézett a képernyőre, de szeme sarkából érzékelte a villogást – üzenete jött. Kinyitotta a  vitrinajtót. Édesanyjától megörökölt porcelán kávéskészlete szerencsére nem porosodott be, hála az üveges vitrinnek. „Egy új ismeretség megérdemli a porcelán csészében szervírozott kávét. De annyira azért ne ragadtassuk el magunkat, végtére is pár mondat után vagyunk csak…  – fogta hát laptopját, s átvitte a konyhába. – Igen, így megmarad a hétköznapiság is, mégsem a nappaliban költöm el a reggeli kávét, de ünnepélyessé is tettem a Herendivel.”
 
– ………………….Zavarok?..................
– Ó nem, dehogy… csak… hosszú éjszaka után életmentő a reggeli kávé. :)
– Hosszú éjszaka? :) Aki legény éjjel…
– Jaj, nem „úgy”.  Dolgoztam.
– Mit dolgozol?
 
„A nagy büdös semmit.”
 
– S Te mit dolgozol?
– Én kérdeztem előbb. :)
– Szóval visszakérdezni nem ér. :) Be sem mutatkoztam még, ne haragudj.
– Semmi gond, most megteheted.
– A nicknevem nem elég? :)
– Azt bemutatkozás nélkül is látom. :)
– Én is a Tiédet. :) Rendben van, engedd meg, hogy bemutatkozzak – István vagyok.
– István… Szia István, örülök, hogy megismerhetlek. :) Zsuzsa vagyok.
 
„De lassan hűl ez a kávé… Zsuzsa. Zsuzsanna. Lássuk csak…” 
Új ablakot nyitott, gyorsan begépelte a keresőbe a nevet…
 
– Mással is írsz? :) Nem én vagyok az egyetlen. :)
– Nem talált. :) Csak veled, óh, bocsáss meg, Veled írok. :) Csak kerestem valamit…
– S megtaláltad?
– Igen. Megmutassam?
– Ha megmutatod… :)
– A Zsuzsanna név olyan karakter kialakulását támogatja, aki folyamatosan igényli a változást, szeret utazni, keresi az új lehetőségeket. Ez a folyamatosan aktív egyéniség nem viseli könnyen, ha egy kialakult rendszerbe kell belehelyezkednie, vagy számára unalmas, egyhangú dolgot kell csinálnia. Ezért a feladatok megoldására újfajta, a korábbinál hatékonyabb megoldásokat keres és talál. Ügyesen irányít másokat, de türelmetlen, és ha valami nem megy valakinek, akkor legszívesebben maga végezné el az adott munkát. Tehetséges lehet, mint ügynök vagy eladó, valamint szerencsés lehet a szerencsejátékokban, de jobb, ha óvatos, és nem hisz túlzott önbizalmának… A Zsuzsannához inkább barna hajat képzeltem volna, nem szőkét. :) Félre ne érts, nagyon csinos vagy.
– :)
– Örülök, hogy megmosolyogtattalak.
– Kedves vagy. István. Én is megnéztem ám a neved jelentését. De nem árulom el, mi mindent találtam. :)  Nem írtad meg, mit  
dolgozol…
– Kiment a fejemből, bocsánat...
 
„Nem kellene hazudni.”
 
– Biokémikus vagyok.
– Wauuu… Sok mindenre gondoltam volna, de hogy biokémikus…
 
„Ennyi. Kész. Vége. Lebuktam. Nagyobb hülyeség már tényleg nem juthatott az eszedbe, te szerencsétlen!”
 
– Tőlem a tudomány távol áll. De mindenre nyitott vagyok. Sok mindent próbáltam én már, jelenleg egy kaszinóban vagyok krupié. Egy biokémikus az ilyen munkát elítéli, ugye?
 
„Krupié… jesszusom…”
 
– Ellenkezőleg! Mindig is vonzottak a szerencsejátékok! Persze csak elméleti szinten, a valószínűségszámítás miatt…
 
„Nem lehetsz ekkora paraszt, ilyet leírni!”
 
– S melyik kaszinóban?
– Nincs állandó helyem, maszek vagyok, hogy úgy mondjam, több helyen egyszerre, mikor hol van rám szükség.
 
„Neeem, ha kurva lenne, másként beszélne. Lehet, hogy csak magányos. Ki tudja, milyen alakokkal hozza ott össze a sors, vagy Fortuna szelleme  – ezen jót mulatott. – Fortuna, na igen. Valami elkényeztetett milliomos  pöcs, aki az extrákat is busásan megfizeti, kétségkívül Fortuna kegyeltje az, akinek csekély ellenszolgáltatásért pénzt tömnek a bukszájába…vagy a bugyijába…”
 
– Velem mennyiért jönnél el?...
Azonnal megnyomta a delete billentyűt.
 
– Egy krupié élete nem leányálom…  legalábbis gondolom én. Körülötte a sok játékra és szerencsére kiéhezett férfi, balek, milliomos, részeg… pláne ha csinos a lapokat osztó hölgy, ki tudja, talán még molesztálják is…
– Előfordul, igen, de azért vannak a kidobóink, hogy az ilyen helyzeteket megoldják. :) Itt élsz Pesten?
– Igen, illetve Budán.
 
„Mindegy most már, különben sem írtam utcanevet.”
 
– S Te Pesten?
– Vidékről vagyok, de Pesten élek már jó ideje.
– Gondolom egy kaszinóban is készítenek kávét. :)
– Méghozzá nagyon finomat. :)
– Hmmm… az embernek kedve támadna megkóstolni. :)
– Mindössze annyit kell tenni, hogy az az ember, akinek kedve támad, felkerekedik, betér a kaszinóba, leadja a rendelést, és már készül is speciálisan az ő számára a finom nedű. :)
 
„Fékezz te barom… Nem ronthatsz rá egy vadidegen nőre ilyen prosztó módon… Még ha ő jelölt is be… Még ha a nevét is tudod már… Nem kérdezheted meg tőle, hogy nem találkozhatnánk-e!!!”
 
– Nincs kedved elkészíteni nekem azt a kávét?
 
„Gratulálok…”
 
– Most épp nem dolgozom, de a kávé jó ötlet. :)
– Már csak az a kérdés, hogy mikor? Nekem most dolgoznom kell… kellene…
– Szombaton?
– Vannak nem időhöz kötött munkák. :)
– Ez igaz. :) Nos? Mikor volna hát megfelelő időpont egy kávéra? Délután? Esetleg munka közbeni kávészünet?
– Ez jól hangzik. :) Legyen így…
 

 

Ismerte is a kávézót, három megálló csupán a hetessel. Egy gyors zuhany, közben eldönteni, mit vegyen fel, ATM, készpénz is kell, mi van, ha nem lehet kártyával fizetni…

 
„Basszus! – Sosem tudta megjegyezni, melyik zsebébe süllyesztette el a lakáskulcsot.  – Még ez is… De legalább eszembe jutott” – dohogott magában, miközben kinyitotta a lakásajtót. Le sem vette a cipőjét.
 
”Istenem, ha Margit élne, mit kapnék most tőle ezért… A rohadt reggeli kávé miatt van ez az egész. Meg a szaros nyugdíj, az. Ha futná tartalék műfogsorra, akkor most nem kellene törődnöd azzal, hogy elszíneződik a kávétól.”
 
Jegy nélkül utazott. Szeretett bliccelni. Amióta nyugdíjba ment, sok mindennek nem lett tétje. Magának az életnek sem. Senkivel nem tartotta a kapcsolatot, sem volt kollégáival, diákjai sem keresték, az érettségi találkozókra sem járt el, sem a sajátjaira, sem a tanítványaiéra. Egy megkeseredett, megözvegyült irodalomtanár. Ha nincs az a notebook, amit még Margit, Isten nyugosztalja, vett neki közvetlenül a halála előtt, akkor talán teljesen megszűnt volna a külvilág.
 
„Majd ezen beszélgetünk, ha nem leszek.”
Még a halálos ágyán is ezzel viccelt. 
Butaság lenne tagadni, hogy a notebooknak köszönhetően maradt még itt. Kinyílt a világ. Megannyi eleddig ismeretlen vers, novella, regény, könyvek, amiket megvenni esélye sem volt, és emberek, akikkel nem kellett személyesen találkoznia.
De ez most más.
 
„Tudnom kell ki ez a nő.”
Ezt hajtogatta magában, míg ült a hetesen. Meg is feledkezett az ellenőrről. Mindig, minden a buszon eltöltött pillanatában ellenőrt várt. Szeretett volna lebukni. Kíváncsi volt, vajon mit kezdenek egy kisnyugdíjassal. De ellenőr sosem jött. Most sem. Most talán nem is baj. Így legalább pár perccel hamarabb odaér a randira.
 
 
***
 
– Nem jöttél. :)
 
„Nem is akartam smile-t írni...“
 
– Szia. Jaj, ne haragudj, közbejött valami. Sokáig vártál rám?
– Nem vészes, elüldögéltem. :)
 
„Megint smile, normális vagy???“
 
– Nézd, én megértem, ha zavar egy negyvenes férfivel, ráadásul vadidegennel együtt kávézni, pláne úgy, hogy internetes ismeretség...
– Dehogyis, ellenkezőleg, csak édesanyám az utolsó pillanatban felugrott hozzám, nem tudtam mit csinálni... Nagyon is szimpatikus vadidegen negyvenes férfi vagy, aki ráadásul biokémikus. :)
 
„De jó neked, még van anyukád, hehe...“
 
– Mesélsz magadról? Ha már élőszóban nem sikerült... legalább így. :) Meg hogyha összejön a kávé legközelebb, akkor mint egy fokkal közelebbi ismerősömet köszönthessem azt a „vadidegen“ negyvenes jóképű pasit. :)
 
Amikor a felesége megcsinálta neki a profilját egy ismerkedő portálon, jót nevetett. Egy húsz évvel korábbi fotóját töltötte fel profilképnek. És most kinevettük a halált, mondta. Meglátod, mennyi nő kuncsorog majd a kegyeidért. De ő nem találta viccesnek, dacára annak, hogy Margitot ez felettébb szórakoztatta. A halála első évfordulóján, miután hazatért a temetőből, maga sem értette, miért, talán a gyászév letelte miatt, fene tudja, levette a hűtőről a mágnes alá fogott cetlit, amin a jelszó volt, s begépelte. Maga is meglepődött, mennyi üzenete van, temérdek felkérés ismerkedésre. Még aznap a kukába dobta mindet, de a profilját nem törölte.
„Ezt meséljem el?“
 
– Biokémikus vagyok, aki pirrichiusokból, jambusokból, choriambusokból, daktilusokból vájt kitörölhetetlen járatokat megannyi lírai biokémiát szerető ifjú fejébe. :)
–.............................
– Bocsáss meg, csak vicceltem. :) Egy biokémikusnak is lehetnek gyenge pillanatai. :)
– Gyenge pillanatok, amik elgyengítik a védtelen nőt. :) Most már nemcsak „vadidegen“ jóképű negyvenes vagy, hanem titokzatos is. :) Egy biokémikus, aki szereti az irodalmat. :)
– Szeretem az irodalmat? Mi van, ha csak kimásoltam ezeket a szavakat a netről?
– Ennyire gyors nem lehetsz. A válasz azonnal jött. :)
Nyelt egyet, bár lenne alkohol itthon.
 
***
 
Már vagy egy órája azt a három fotót tanulmányozta. Érdekes. Egyrészt, hogy csak három olyan fotót talált az albumban, ahol a felesége huszon-harminc körüli lehetett, sosem szerettek különösebben kamera elé állni, másrészt, hogy Margit és Zsuzsanna között még csak szemernyi hasonlóság sem volt.
„Reinkarnáció eleve kizárva“ – gondolta cinikusan és némi lelkiismeret-furdalással. Olvasott már olyan történeteket, amikor a halott lelke nem újszülöttbe, hanem meglett korú emberbe inkarnálódott.
 
– Az anyám elviselhetetlen. Nem hagy lélegezni. Élni. Nem bírja elviselni, hogy nem valami sztárszakmám van. Krupié. Számára ez egyenlő a kurvával.
– Csak félt Téged.
– Igen, tudom... de levegőt venni azért jobban szeretnék magam. :)  Ha volt is kapcsolatom, azt sikeresen tönkretette. Egy óvó, féltő anya, aki elmarja a lánya mellől a pasikat...
– Talán ha igazi lett volna bármelyik pasi is, akkor kitartott volna melletted...
– Nem volt olyan sok pasi. :) S egy jó ideje senki sincs...
– Miért, én nem vagyok pasi? :)
 
„De az vagy... egy panellétben megkeseredett kisnyugdíjas özvegy irodalomtanár, hehe.“
 
– A fotód alapján nagyon is. :)
– A fotó csak kétdimenziós...
– Amint a szavaid is, amik megjelennek előttem a képernyőn ...
– De nagyon is valós háromdimenziós pasi írja le ezeket a szavakat. :)
– Amint nagyon is valós háromdimenziós hölgy olvassa őket. :) Nem akarom, hogy azt gondold rólam, amit az anyám...
– Honnan veszed, hogy azt gondolom???
 
„Krupié, Kaszinó, Konyak, Kefélés, Kurva...“
 
– Nem az anyám miatt nem mentem kávézni...
 
„Én elhittem, csesszemeg...“
 
– Nem?
– Nem... Meg sem kérded, hogy akkor mi miatt?
– Nézd, ha meg is kérdezném, a végeredmény ugyanaz... ha akarod, elmondod kérdés nélkül is...
– Igaz. :) De azt sem akarom, hogy hazudozó libának gondolj...
 
„Én sem akarom, hogy engem hazugnak higgy...“
 
– Hatvannégy éves vagyok, vérnyomás-stabilizálót szedek tizenöt éve, két éve özvegyen, egy kétszobás panellakásban élek a  notebookommal, amit a feleségemtől kaptam, a lányom lehetnél...
„Milyen jó dolog a delete gomb a gépen...“
 
– Az emberrel megeshet, hogy rátalál arra a valakire, aki szimpatikus neki, akit szívesen megismerne, akivel kávézna, sétálna, beszélgetne... talán túlságosan belém ivódott anyám minden előítélete a munkámmal kapcsolatban, megijedtem, mi van, ha netán csak azért akarsz kávézni velem, mert... érted?
– Igen, értem.
– Ennyi?
– Igen, ennyi. Értem, mire gondolsz. Ha így lenne, már nem ülnék itt, s nem chatelnék Veled. Ha csak egy könnyűvérű nőszemélynek gondolnálak, fütyülnék rád. De itt ülök, és abban reménykedem, hogy kapok másik időpontot, amikor élőben folytathatjuk a beszélgetést...
– Köszönöm. :)
– Nem, én köszönöm, hogy őszinte voltál hozzám...
 

 

Terasz, bejárat melletti első asztal jobbra. Kétszemélyes kisasztal.

„Ettől közelebb nem is ülhettél volna … ha megjön, és ideül, akár meg is érintheted… Jaj neee, jézusom, mit akar itt ez a nő, nem tud máshova ülni??? Szólni kellene neki, hogy ez az asztal foglalt!”
– Elnézést asszonyom, ide hamarosan egy fiatal hölgy jön, volna kedves máshová letenni azt a lottyadt seggét?
„Heh, milyen szép és egyszerű volna…”
 
***
 
– Megalázó ez az egész… és dühítő. :(
– Micsoda?
– A mai délután…
– Nem jöttél. :(
– De igen, ott voltam… Még időben sikerült eszmélnem… Foglalt volt az asztalunk…
– Igen, láttam...  Egy idősebb hölgy elterpeszkedett ott, és majd egy órán át itta a nyomorult kis presszóját…
– De nem ültél le hozzá? :)
– Nem, magam is távolról figyeltem, reméltem, meglátlak Téged… Nem tudtam, hogy te is a közelből szemlélődsz…
– Az az idősebb nő …
– Igen?
– Az anyám volt…
 
„Nabasszameg!!!”
 
– Nem értem, honnan tudta… habár…
– Igen?
– Van kulcsa a lakásomhoz… munkába nem hordom magammal a gépet… bekapcsolva hagytam otthon, ki sem jelentkeztem…
– Nézd, Zsuzsa, nem tudom, milyen a viszonyotok, bár sejtem, de ez az állapot tarthatatlan, nem gondolod?
– Egy ölelés jólesne most…
– Anyai?
– :( Tudod hogyan értem. :(
– Sejtem… telefon, bocsáss meg, fel kell vennem…
– Persze, nyugodtan. :(
 
„Most hagyd abba! Most hagyd abba! Most hagyd abbaaaaaaaa!!!”
 
– Be kell mennem a laborba, sietek vissza, jó?
– S mi lenne, ha hozzám sietnél inkább?
 
„Nem nekem való ez, istenem…” 
A keze remegett, alig bírta a szájához emelni a poharat. A vérnyomáscsökkentő tabletta könnyen lecsúszott a torkán, már az első korty vízzel, de csak ivott tovább.
– Szabadnapos vagyok… hármat csengess… várlak. :)
 

 

Szabadi Zsuzsanna…  Állt a kapucsengő előtt, megbabonázva nézte a nevet. Érezte, ahogy az erő elhagyja a kezét, képtelen volt felemelni, hogy csengessen. Valaki megállt mellette.

– Segíthetek?
– Óh, nem, köszönöm…
A nő volt az, a kávézóból.
– Nem találkoztunk mi már valahol?
 
„Képtelenség, hogy felismerjen egy majdnem harmincéves fénykép alapján… mert látta a profilomat, az biztos, ha egyszer 
belenézett Zsuzsa gépébe… vagy a kávézóból emlékezne rám? Hisz rám se nézett…”
 
– Mindegy, bocsásson meg, jöjjön, beengedem.
Azzal kinyitotta a lépcsőház ajtaját.
– Köszönöm, én csak…
 
„Én csak meg szeretném dugni a lányát vén fasz létemre…”
 
– …egy régi ismerősömhöz…
– Csak jöjjön nyugodtan, bár erőmből kitelik még, tarthatom az ajtót akár órákig is…
 
„Nem csodálom, hogy utál a lányod…”
 
– Hányadik emeletre?
 
„Nem kellett volna beszállnom vele egy liftbe, most lebuktam…”
 
– Nem is tudom, rég voltam itt, elfelejtettem…
– Tudja mit? Én legfelülre megyek, maga feljön velem, lépcsőzni lefelé mégiscsak könnyebb a mi korunkban, s majd csak megtalálja azt az ismerősét.
A lift hangos nyikorgással állt meg.
– Parancsoljon, csak Ön után.
A nő kilépett, de nem indult egyetlen ajtó felé sem.
– Magának nincs is itt ismerőse, igaz?
– Nekem… én… nézze…
– A lányomhoz jött, ugye?
 
„Margit, hogy miért notebookot kellett vegyél  a halálod előtt…”
 
– Meg akartam mondani neki, hogy én…
– Maga tényleg azt hiszi, hogy el lehet bújni egy fiatalkori fotó mögé?
– Megmagyarázom…
– Felesleges… egy cipőben járunk…
– Ezt… ezt nem értem…
– Nincs kedve meginni azt az elég régóta esedékes kávét végre? Egy szebb napokat látott, nyugdíjas krupiéval?
  

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :