[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A lehetõségekrõl

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-07-29

ruhátlanul"...nem tehetjük, amit akarunk, gondolunk, ami éppen tetszik, mert az abba a tudatosságba ütközhet, amely egymillió éves; az meg majd egykettõre megadja a választ. Sok reagálási lehetõsége van, s a hatását talán nem is közvetlenül fogjuk érezni."*


domboldal

talajredõk

Tornahorváti. Falu a dombok között

kenyérré gyúrják a földet

a Bódvavendégi határ

háttérben a Szádellõi Szurdok

jégpáncél

jég az ágakon

jég alatt

jég

tél

Miért ez a furcsa hozzáállás?
Miért ez a kicsinyhitûség?
Miért tûnik úgy, hogy szalmaláng volt az egész lelkesedés?
Miért nem képesek felfogni, mekkora erõ van a barátságban és az összefogásban?
Miért várja a jószerencséjét az ember még akkor is, ha a szerencséje éppen széttett lábakkal fekszik elõtte...
Miért beszélnek meg-nem-értésrõl, elfojtásról, kevés lehetõségrõl - ami meg itt van az orruk elõtt, azt észre sem veszik. Pedig nevet szerezhetne bárki, elindulhatna felfelé, kikiabálhatná nézeteit - de lusta majdcsak mindegyikük. Mivel sértõ e kifejezés sok önérzetes egzisztenciának, ezért aztán a "rohanó világ" és a "felgyorsult élet" elcsépelt meghatározásaiban keresnek alibit. A szabadságukat - éppen azokat az órákat a napból, amikor se dolgozni, se kötelezettségeket teljesíteni nem kell - elfecsérlik.
Ha mi az ókori Egyiptomot ilyen távolról rabszolgatartónak véljük, akkor minket 4000 év múlva ugyan minek fognak tartani? Mi is rabszolgák vagyunk... - vagyis én nem!
Szabadidejét simán elfecsérli az ember, ellógja, elvásárolgatja, elbassza. Akiknek pedig egyáltalán nem szükséges dolgozniuk, még kevesebb idejük van önmagukra. Megcsappan a szervezõerõ, a vágyak koordinációja és belsõ cenzúrája a minõség érdekében - megszûnik, az akarat agonizálni kezd. Megcsúnyulnak, értékrendjük felborul, családjuk tönkre megy.
Nem tudják az idõt beosztani.
Akik pedig megszervezik életüket, a többi embert puszta eszközként felhasználva, elveszítik a szabadságot. És mihelyst a boldogság boldogulássá alakul, a becsület csak akadályozni fog, az erkölcs korlátként tûnik fel, az etika relatívvá lesz és a barátság is relatívvá válik; a család is - és a párkapcsolatokat nem lesz, ami összetartsa. A feleség merõ csõdtömegnek nézi a férjét, a férj nem látja a bajtársat asszonyában - nem válnak ketten egy létezõvé. - "Amíg tizennyolc évesek nem lesznek a gyerekek..." - már a kezdetekkor ezen gondolkoznak.
- És tizennyolc év múlva kellesz majd egyáltalán valakinek, te széplelkû, finom ízlésû, kimûvelt, öntudatra ébredt niemann?!
Rabszoga vagy! A saját hülyeséged rabszolgája...
Akkor vagy szabad, ha felfogod, mit kell tenned és mit nem. Fõleg ez az utolsó nagyon lényeges: tudni kell nemet mondani!
Szabad idõ
Eléggé kevest engedélyeznek, igaz, ami igaz...
De ezt az idõszakot a munkahelyi teendõk befejezésére fecsérelni vagy csak úgy, "elmúlatni" - bûn. Hoppá, ez a fogalom is átértékelõdött manapság. Ha elkap a rendõr, akkor az, ha nem kap el, akkor nem az. Lopni is szabad, kb. 8 000 koronának megfelelõ értékig, a gondolatok lopásáról inkább már ne is beszéljünk...; ölni is - ha a haza, nemzet, társadalmi érdek úgy kivánja, vagy ha nem bizonyítják rád a dolgot; csalni...- nos, ez az emberi létezés egyik alapkategóriájává emelkedik lassan; más feleségét kívánni... maguk a nõk viselkednek úgy, hogy véletlenül se lehessen a kísértésnek ellenállni; más tulajdonát...- ugyan, hisz errõl szól a biznisz, meg a jelzálog...; apádat, anyádat...- egyáltalán nincs semmi respektjük a szülõknek; meg hogy ne paráználkodjál...- valóságsók teremtenek modern szemléletet, a reklámok, a filmek és fõleg a zene is azt bizonygatják, hogy maradinak számít az, aki ezt a törvényt betartja. Istent pedig eltemették... Igaz, hogy nem találták meg, de nagy vásárcsarnokot (plázát) építettek sírjára. Minden vasárnap ott róhatják le tiszteletüket a ... - kik is?
Napjainkra, ha heteroszexuális párkapcsolatban él valaki és még ha keresztény értékeket vall - a társadalom hátrányosan megkülönbözteti.

Nem kell mindennap mosni, takarítani, fõzni, tanulni, inni, lógni, vitatkozni, autót bütykölni, veszekedni... - azt a kb. napi 4 órát, amikor szabad lehet az ember, be kell osztani. A nemesnek, a felemelõnek, a magasztosnak több idõt kell áldozni, mint egyéb dolgoknak, mert ez az örök élet záloga. Dicsõ tettekben, magasztos cselekedetekben, kiemelkedõ eredményekben gyõzi le az ember a halát.
Ha Adynak minden energiája arra ment volna, hogy családja legyen, hogy a gyerekeivel veszõdjön, hogy levigye a szemetet és útközben tejet vegyen, meg kiflit..., hogy egy életen át az asszonnyal háborúzzon és ne ideákért, hogy a munkáját hazahordva feláldozza magát a kötelességének - nem élne még most is.
Gondoljunk csak Leonardóra..., ha nem lett volna ideje festeni, mert biciklizni kell a gyerekkel, meg elhozni az oviból, meg ha naponta az asszonnyal kellene megküzdeni a dominanciáért, hogy ki is legyen felül..., ki viselje a nadrágot, kinek van igaza..., bla-bla... Õ is az örök életet választotta inkább, és nem a pillanatnak élt.
Mindent meg kell tenni azért, hogy a saját életét is meg tudja szervezni az ember. Ha képtelen a családi problémái fölé kerekedni, miért nem intézi úgy, hogy együtt éljenek a nagyszülõkkel? Akik minden felelõsségben, nevelési és erkölcsi problémában képesek osztozni velük. Miért nem bízik az ember a saját szüleiben, miért képzeli, hogy nem képesek az unokákat neveli és megnevelni, ha egyszer õket ilyen zseniálisra kicsiszolták?!
Mert, ha nem képzelné magáról azt mindenki, hogy egy mindent tudó és tisztán látó, és a világot értõ  géniusz, akkor milyen alapon bírálhatná felül a saját szüleit?! És milyen alapon értékelné át az értékeket? És milyen alapon ítélné maradinak a hagyományokat?

Nincs idõm!...! - Akkor mid van?! - Akkor semmid sincsen...
És alibinek használni azt, hogy valaki olyan pocsék szervezõ, hogy még a saját idejét sem tudja beosztani... Hát ez már aztán a hülyeség teteje.
Mindenki igényli a felemelkedést, a kitûnést, bemutatni azt, hogy õ más, mint a többiek... Ez olyan kategorikus imperatívusz, ami a lelkünkbe van vésve. Mindenki több akar lenni, mint ami. Ez vezet minket arra, hogy folyamatosan fejlõdjünk, csiszolódjunk, a többre törekedjünk.
De ha egyszer már kényelmesen elhelyezkedtél a fotelodban és bekapcsoltad a tévét, és elkészíted magad mellé az asztalra az újságot, és úgy érzed, megérdemled...- érdemes elgondolkodni rajta, élsz-e még...

"... halt harminchat évet,
élt néhány napot,
s ha gondolkodott,
csak álmodott..."
                         (Rejtõ Jenõ: Sír(a)felirat)

* Az idézet C. G. Jung: Gondolatok a jóról és a rosszról c. mûvébõl származik


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Esti Kornél e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2005-07-29
Azért azon is el kellene gondolkodni, hogy adott esetben fontosabb dolog levinni a szemetet, mint Adyt olvasni, mert a kuka esetleg ránkbüdösödik miközben elélvezünk a rímeken. A szemétlehordás és tejvásárlás lehet olyan megszentelt tett, mint bármi más. Legfeljebb nem olyan alkotás, amit megcsodálnának az emberek. De nem dicstelen dolog, mégha el is veszi az idõt mástól.