[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A magyar fényképezés története

szerkesztette: tigris, 2006-01-25

Robert Capa fotója a spanyol polgárháborúbólVoltak idõk, amikor a fényképezõgép elvégezte a munka nagyját, a fotókidolgozás során az emlékek papírképre kerültek, és ha a kész kép nem egyezett azzal, amit a fotós eredetileg elképzelt a fejében, nem sok mindent tehetett.


André Kertész

Kertész

André Kertész

Kertész

Kertész

Kertész

Capa: a D-nap

Magyarországon született, Vietnamban halt meg - Robert Capa

Gyakran a nyomtatott kép nem volt képes tükrözni az adott szituáció érzelmi világát. A digitális robbanásnak köszönhetõen azonban a dolgok merõben megváltoztak. A mûvészet és tudomány képekkel történõ kommunikációjában ez a fejlõdés hihetetlen dimenziókat nyitott.
Ha egy fotográfus képet készít, sokkal inkább saját érzelmeit szeretné megörökíteni az adott felvételen, mint a puszta látványt. A fényképezõgép lehet bármennyire is modern, nem képes a belsõ érzéseket kifejezni, így sokan csalódnak, amikor a kész képeiket elhozzák a fotólaborból.
A következetes kutatásoknak és fejlesztéseknek köszönhetõen gyorsan kivívta magának elõkelõ helyét az információs és kommunikációs iparban. Három alappillérre, a képek felvételére, kidolgozására és sokszorosítására támaszkodva erõsítette további pozícióját.
1839 minden fotóval foglalkozó nációnak egyformán fontos dátum. Bizonyos felfedezések, találmányok, mûszaki fejlesztések itt, ebben a pontban csomósodtak össze, itt találkoztak a külön utakon járó felfedezõk, hogy azután együtt induljanak tovább. A camera obscura ókorból ismert elve, a különbözõ fémsók fényérzékenységének 18. századból származó tudása, és mindezek mellett az optikai fejlesztések együtt eredményezték a fényképezés megszületését. Meghatározó volt, hogy a fizikai,kémiai,optikai eredmények összegzéseként létrejött fényképezés úgymond felfedezése, bizonyos szempontból egy közös útra terelte a világ bármely pontján megtörtént és megtörténõ dolgok átélését, rájuk való emlékezésünket. Újfajta gondolkodást, újfajta világlátást, a megtörtént és éppen történõ dolgok egyenrangú kezelését és még sok minden egyebet köszönhetünk a fényképnek Magyarországon, Nagy-Britanniában és Kamcsatkán egyaránt.
Ezen a már emlegetett közös úton vannak hosszabb-rövidebb szakaszon párhuzamosan futó szálak és vannak nagy-nagy kacskaringók, elágazások is, hiszen a fényképezés története elválaszthatatlan a fényképezõk saját (privát) történetétõl és az õket polgáruknak tartó ország történelmétõl egyaránt.
Magyarországon is 1839-ben találták fel a fényképezést. Bár - nem azért vagyunk magyarok, hogy ezt ne higgyük ma, hogy egy zseniális matematikusnak a Göttingenben tanult, és Erdélyben élt Bolyai Farkasnak fennmaradt egy levele, melyet 1839. február 21-én írt barátjához. Ebben ez áll: „Gyönyörû találmány az Obszcura Camera kép fixirozása: mihelyt mondották, elébb úgy mint van azon szinekkel lehetetlennek mondottam, de azonnal igérem, hogy egy negativot feketén fixáloksugymondották,hogycsaksötétenismaradmeg.A gondolat szép s tökéleteítése s nagy következései várható” Miután ekkoriban Párizsban még csak a találmány bejelentése hangzott el, de pontos ismertetésére csak az év augusztusában került sor, feltételezhetõ, hogy a találmány hírére saját maga kísérletezett a fényképezéssel. Mivel az egészbõl az említett levélen kívül semmi más nem maradt fenn, a dolognak természetesen csak hírértéke van. Innentõl fogva minden olyan, mint bárhol másutt a világban, egyre több dagerrotipista (fotós, aki sötétkamrában ezüst-jodiddal rögzítette a képeket) , kalotipista dolgozott az akkori Magyarországon, amely a Habsburg-birodalom integráns részeként élte mindennapjait. Említsük meg közülük Petzval József tudós tanárunkat, aki kiszámolta és meg is csinálta az elsõ nagy fényerejû objektívet 1840-ben, így téve lehetõvé az addig percekig tartó expozíció másodpercekre való lerövidítését. Angol fényképészek is ilyen típusú lencséken keresztül nézték ezt követõen a világot. A skót Photographic Society egyik tagját 1856 augusztusában Szabó Ivánnak hívták. Természetesen emigráns magyar szabadságharcos volt, aki Edinburgh-ban nyitott kalotípia-stúdiót a Salisbury Place 4-ben, 1857-ben. Fényképezte Fox Talbot és családját, együtt állított ki David Octavius Hillel és Robert Adamsonnal.
A magyar fotográfiaelsõigazánfontosidõszakaaszázadforduló, amikor piktorialista stílusban dolgozó fényképészeink már együtt szerepeltek kiállításokon a világ legjobbjaival, Alvin Langdon Coburnnal, Puyoval, Demachyval, Hugo Erfurthtal. Alkotásaik nemcsak a magyar, de az egyetemes fotómûvészetet is gazdagítják. Angelo, Máté Olga, Pécsi József, Schermann József, Székely A. László képeivel hozzájárult, hogy az addig inkább csak dokumentálásra használt fényképezés valóban mûvészetté váljék. Ilyen mesterektõl tanult az a generáció, amely aztán világszerte ismertté tette a magyar fényképezést. A huszadik század elsõ harmadában fontos szerepet játszott a fényképezés formanyelvének kialakulásában, elfogadtatásában néhány magyar fényképész és a fotóhoz más oldalról közelítõ mûvész, mint Moholy-Nagy László, Brassai, Kepes György, a fényképészek közül André Kertész, Munkácsi Márton vagy Robert Capa. Nincs a világon ember, akinek valami köze is lenne a fotózáshoz, és ne ismerné a Melankolikus tulipánt Kertésztõl vagy a Milicista halálát Capától, vagy az Éjszakai Párizs sorozat darabjait Brassaitól. Ezek a fotográfusok kivétel nélkül mind emigráltak az akkori Magyarországról, elsõsorban politikai okok miatt, vagy megérezve a közelgõ fasizmus veszélyét. Ez az emigrációs hullám Nagy-Britanniába is lökött néhány fontos fotóst. Megemlíthetjük Petõ Mihályt, aki a legjelentõsebb fotóriporterek egyike volt és a Dundee Egyetem õrzi szinte teljes hagyatékát, vagy Hoffman Dezsõt, a Beatlesek házi fényképészét, Lóránt Istvánt, aki a Weekly Illustrated, majd a Picture Post szerkesztõje, és a Liliput alapítója, továbbá Glass Zoltánt, Fayer Györgyöt, Friedmann Györgyöt, vagy a már emlegetett Moholy-Nagy Lászlót, Kepes Györgyöt, Robert Capát. Meg kell még említenünk Kraszna-Krausz Andort, aki zseniális fotós és könyvkiadó volt, õ alapította a legnagyobb fotós könyvkiadót, a Focal Presst, mind a mai napig a legszebb fotós könyv díját a nevét viselõ alapítvány osztja ki évrõl-évre.


Felhasznált irodalom:
A Magyar FotográfiaiMúzeumkiadványa

Juhos Melinda
A szerzõ a nagyszombati Szent Ciril és Metód Egyetem hallgatója
Elérhetõség: melinda.juhos@szm.sk



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :