A Magyar Hiszekegy szerzõje

"A Felvidék egy elszakadt leányáról", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szerénáról, egy régi abaúji nemesi család sarjáról szól ez a néhány sor. Apja gömöri fõispán volt, férje pedig honvéd ezredes. Õ maga költõ, a Magyar Hiszekegy szerzõje.

A Kerepesi temetõben nyugszik Papp-Váryné Sziklay Szeréna költõnõ (1881-1923). Ma már keveset mond a név, de az idõsebb nemzedék még biztosan emlékszik egy kis versre, amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket: "Hitvallás" c. irredenta versének elsõ szakasza a Horthy korszak „nemzeti imája” volt. Szabados Béla zenésítette meg.

Papváry Elemérné Sziklay Szeréna születésének idén április 18-án volt 125. évfordulója. 1881-ben Jánokon látta meg a napvilágot ifj. Sziklay Ede lányaként, aki Gömör megye szolgabírája, majd Abaúj megye fõispánja, Kassa város díszpolgára volt. 
Szeréna a Rozsnyói Leánynevelõ Intézetben növendékeskedett, ennek emlékére az épület falán, a bejárattól jobbra 1939-ben emléktáblát helyeztek el. Az ünnepélyes leleplezésre június 4-én került sor. A tábla elhelyezésének ötletadója és szervezõje Vargáné Scheffer Etelka írónõ, „Rozsnyó Nagyaszonya“ volt. Az ünnepelt költõnõ versét, a „Magyar Hiszekegyet“ az ünnepélyen is elszavalták, melyen részt vett az intézet egykori igazgatónõje, Bartholomaeidesz Adél is, aki 1920-ban távozott a városból.
   
Alig száradt meg a tinta a trianoni békeokmányon, amikor az Urmánczy Nándor vezette Védõ Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima vagy fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, mely alkalmas "a revans eszméjének ébrentartására". A bírálóbizottság elnökévé a nagy tekintélyû Rákosi Jenõt kérték fel. A pályázat ténye és eredménye, a díjnyertes mûvek szövege ismert. A célokat tekintve nem kevésbé tanulságos a pályázati hirdetés, illetve a bírálók jelentésének szövege. Urmánczy Nándornak a fõispánokhoz írt levele önmagában is igazolja, hogy a kormányzat támogatta az egész akciót. A Védõ Ligák Szövetsége aligha fordulhatott volna ilyen kéréssel a kormány megyei megbízottaihoz az õket felügyelõ belügyminiszter engedélye nélkül.

A pályázat nyertese, "a Felvidék egy elszakadt leánya", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna, két leány anyja, régi abaúji nemesi család sarja. Apja gömöri fõispán volt, férje pedig honvéd ezredes. Háborús visszhangok címmel már korábban jelent meg "a haza iránti rajongás, a családi élet szeretetének melege és a hit" által áthatott verseskötete. Nevét azonban a pályadíj elnyerése tette ismertté. Különösen radikális jobboldali körökben érdeklõdtek felõle. A Gömbös Gyula által szerkesztett MOVE címû lap 1920. október 10-i száma terjedelmes interjút közölt vele.

Ez a figyelem késztethette arra, hogy háromsoros, díjnyertes fohászát tizenöt szakaszos verssé formálja, melyet 1921-ben közölt egy Irredenta címû, Heltai Jenõ és Herczeg Ferenc írásait is tartalmazó, 24 oldalas kiadványban. Mûvészi színvonalról aligha beszélhetünk a vers kapcsán, az ima és a jelszó azonban kétségtelenül hatásos volt. A siker titka éppen egyszerûségében rejlett. A Budapesti Hírlap 1920. szeptember 12-i kommentárja szerint: "Ehhez nem kell kommentár. Ezt megérti a gyermek, ettõl megdobban az aggastyán szíve."

A két világháború között alig volt olyan hivatalos rendezvény, ahol el nem hangzott volna az ún. „Magyar Hiszekegy”, sõt az iskolák egy részében is naponta elmondták közösen, a tanítás megkezdése elõtt, persze nem mind a 15 szakaszt, hanem csak az elsõt, ami egyben az utolsó is: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: /Hiszek egy isteni örök igazságban, /Hiszek Magyarország feltámadásában.”

Aligha volt a 20. századnak még egy eseménye, mely olyan szerteágazó és mély hatást gyakorolt a magyar társadalom életére és a közgondolkodásra, mint a trianoni béke. Nemzedékek sorának nézeteit, a legkülönbözõbb áramlatokhoz tartozó politikai pártok, társadalmi egyesületek programjait befolyásolta. Nemcsak a békekötés kérlelhetetlen tényei hatottak, hanem az a revíziós propaganda is, mely több mint húsz éven át naponta érte az ország valamennyi korosztályát. A revíziós jelmondat iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erõsített, domborított vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain került mindenki szeme elé az elsõ osztályos elemi iskolástól az aggastyánig, a néhány elemit végzett falusi paraszttól a nagyvárosi polgárig, értelmiségiig. Alig volt a korszakban hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el a Magyar Hiszekegy.