[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A mester én vagyok – Füst Milán 130

szerző: Veress Zsuzsa 2018-01-14

 

A mester én vagyok – Füst Milán 130

 

Szokás azt mondani, hogy Thomas Kyd, Chistopher Marlowe vagy Johh Webster csak azért nem tartoznak a legeslegismertebb drámaírók közé, mert szerencsétlenségükre Shakespeare kortársai voltak.

 

Nos, a prima primissimus Ady, a szuperintellektuális Babits, és az arbiter elegantiarum Kosztolányi mellett – az úgynevezett irodalmi kánonban – Füst Milán ugyanilyen szerepet töltött be sokáig. Ő volt az a peches, aki a Nyugat első nemzedékébe született bele, a fentebb megnevezett urak közé.

Sőt, Juhász Gyula és Tóth Árpád finom hangszerelésű költészete is hosszú ideig háttérbe szorította. Az avantgárd Kassák meg modernebbnek tűnt nála. És akkor Karinthyról vagy Csáthról még nem is beszéltünk! 

 

Míg Juhász és Tóth a közelmúltban mostanában nagyjából kiszorultak a peremre, Karinthy és Csáth jobban járt: ők inkább az olvasói figyelem középpontjába kerültek.

 

Lehetséges, hogy van valami mennyei sorban állás? – és egyszer csak az Úr megérinti valaki vállát: ”Akkor most te következel a népszerűségben”??

 

Füst Milán valahogy nem tartozott sehová…  hosszú, Walt Whitman-os versmondataival, groteszk-karneválos szóképeivel….szexuál-lélektani elmélkedéseivel, no meg a furcsa regénykísérleteivel.

 

Itt van például a 2017-ben megjelent A mester én vagyok – egy doktorkisasszony naplójegyzetei című könyve, mely most látott először nyomdafestéket. Mégsem nevezhető posztumusz regénynek. Hanem ez az író által megtagadott, visszavont szöveg.

 

Pedig a Nobel-díjra is jelölt A feleségem története című regény előzményének tekinthető, úgy látom.

A feleségem története sem eléggé olvasott mű, holott valóban szenzációs. Hagyományos, tehát érdekes cselekményű, és izgalmas karaktereket felvonultató regényként is az. De a „szöveg öröme” még inkább jellemzi: úgy van megírva, ahogy a két világháború között nem volt szokás írni, azaz a megírás módja talán lényegesebb, mint a sztori. Élesen különbözik a kor nagy epikusaitól: Kosztolányitól, Móricztól, Németh Lászlótól, Máraitól. Leginkább talán még Szentkuthy Miklós rokonának tűnik – ámbár éppenséggel ő sem igazán ismert író. De köztük is van lényeges eltérés: Füst Milán sokkal kevésbé elvontan intellektuális, mint Szentkuthy.

A Feleségem története a szerelmi témát mintegy ürügyként kezeli, hogy a testről és a lélekről, az emberi lét alapvető mibenlétéről beszéljen, természetesen a metafizikai dimenziót is érintve.

 

A doktorkisasszony naplója is ilyen. Finom, a végletekig cizellált szöveg. A főtéma ezúttal is a férfi-nő kapcsolat, vagyis az élet lényege. A testi és lelki betegségek, a Monarchia korabeli életmód – egy még virágzónak látszó, ámde valójában hanyatló korszak rajza is ez a a mű. A történéseknél fontosabbak a doktorkisasszony reflexiói, ahogyan értelmezi, magára és a világra vonatkoztatja a történéseket. És mindez jambusokban! Talán éppen ez a tény –  hogy a regény ritmikus szöveg – teszi nem könnyű olvasmánnyá. Ettől kivételes, egyedülálló, ugyanakkor nyelvileg tekervényes, esetleg emiatt még fárasztó is lehet. De tudok egy olyan olvasóról, aki úgy vélekedett róla, hogy: „Nagyszerű... boldog volnék, ha én írtam volna…” Hát ez az olvasó pedig nem más volt, mint Kosztolányi Dezső.

 

Viszont a nyelvi körülményességet azért ő is szóvá tette a neki elküldött, megjelenés előtt álló példány alapján. Nem kizárt, hogy Kosztolányi negatív megjegyzése is szerepet játszott abban, hogy Füst Milán végül is nem jelentette meg, hanem visszavonta a regényt.

 

Egy szeretett barátom, akinek novellái mostanában egyre gyakrabban jelennek meg neves lapokban, férfi létére ír olyan elbeszéléseket is, melyekben az egyes szám első személyű narrátor egy nő. Egyszer dicséretképpen megjegyeztem neki, hogy milyen jól bele tud helyezkedni egy női lélekbe, és hozzátettem azt is, hogy a magyar és az egész világirodalom számos példával szolgál erre – míg fordítva mintha nehezebben menne, a nőírók szerintem kevésbé életszerűek, ha férfi hős bőrébe akarnak bújni.

Barátom szellemes válasza az volt, hogy ennek bizonyára az az oka, hogy minden férfi életének meghatározó kilenc hónapját egy nőben éli le, továbbá, hogy mindegyiküknek van egy X kromoszómája is.

 

Hogy mi köze ennek Füst Milánhoz? Természetesen az, hogy őt is meglepően hitelesnek tartom női elbeszélőként. Hogy esetleg túl okos nő ez a doktorkisasszony? Hát, kérem, vannak ilyen nők is.

 

Nem tudni, mi lett volna, ha ez a regény megjelent volna a maga idejében. Hogy milyen hatást gyakorolt volna; milyen mozgásokat generált volna a két világháború közötti magyar epikában.

Mindenesetre végtelenül örvendetes, hogy most végre megjelent.

 

Nyilván nem véletlenül éppen most. Mint ahogy az sem véletlen, hogy végre született róla egy igazi, korszerű monográfia is, Schein Gábor tollából, hiszen Füst Milán 1888-ban született, azaz az idén 130 éves. 

 

Nemcsak az Egy doktorkisasszony naplójegyzeteit vonta vissza, általában is nagy „visszavonó” volt. 1979-ben megjelent válogatott verseinek kötete több művet tartalmaz, mint az úgynevezett „összes versei”. Ugyanis ő volt saját maga legszigorúbb kritikusa. Nagyban művelte a „múlt kijavítását”; míg élt, aszkéta módjára megrostálta korábbi műveit. Az utókor ellenben az általa kirostált alkotásait is figyelembe veszi.

 

Olyan lett, amilyennek képzelte magát Önarckép című versében:

„Horgaselméjű s szikár

Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr”

 

Elképzelhető, hogy ama mennyei sorban állásban most ő következik – és az irodalomtudomány képviselői, az írók, az olvasók közül sokan végül azt fogják róla mondani, amit a doktorkisasszony naplójegyzeteinek adott címként: A MESTER ÉN VAGYOK.

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :