Gyakorta emlegetett és elcsépelt fogalom, amely már a XIX. században, de fõleg a XX. század elején különös jelentõséggel bírt. Saját jelenét nevezte el errõl a ködös meghatározásról az ember, tehát elért eredményei is már csaknem száz évesek. Ritkán topogott ennyi ideig egy helyben a világ.
|
Modern társadalom – A modernizációs folyamat – az iparosodás, a városiasodás*, a mezõgazdaság jelentõségének visszaszorulása, a halálozási és születési arányszámok csökkenése, a tudomány és a technika gyors fejlõdése, a szekularizáció, az életmód hirtelen változásai, az iskolázottság emelkedése, a tömegkommunikáció, a nagyobb társadalmi mobilitás, a társadalmak növekvõ differenciáltsága – gyökeresen átalakította a hagyományos társadalmakat. Max Weber az életvitel és a tevékenységek »racionalizációjaként« írta le e folyamatot, Émile Durkheim a társadalmi kohézió formaváltásaként (az egyformának tekinthetõ egységek mechanikus szolidaritását felváltja a funkcionálisan egymásra utalt részek organikus szolidaritása), Talcott Parsons pedig a csak a saját logikájukat követõ funkcionális alrendszerek (gazdaság, közigazgatás stb.) kialakulási folyamataként. A modernizáció kritikája az elidegenedést hangsúlyozza: az egyének elveszítik az otthonosság érzését, nem látják át világuk szabályait, ami fokozódó társadalmi anómiához vezet. A modernitás »torzszülött« változataiban a társadalmi szabályozás modern technológiája »totális« elnyomást valósít meg. A »folyamatos haladásként« felfogott modernizációt a posztmodern elméletek megkérdõjelezik. Sokan tartanak ugyanakkor egy »új törzsiség« kialakulásától is, amelyben az egyes tradicionális csoportok modern technikát vetnek be egymással szembeni küzdelmükben.
*Külön írásként taglalva a Társadalomtudományok rovatban |