[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

filmvetítés

 

Logopédiai előadás

 

két százalék

 

NuridsányÉva

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A nagy üzlet:Szétszerelt világ

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2010-04-26

1Ahogy a fotográfia megjelenésével a festészet meghalt, úgy tûntek el a rendszerváltással a tyúkszaros udvarú és ápolt elõkertes Magyarországról a szövetkezetek.


2

3

4

5

6

Az ország, a móriczi három millió éhezõ országa várt arra a bizonyos nagy üzletre, mint a Messiásra. És nem jött el. Akkor nem. Helyette eljött valami más. Amire se keresztények, se zsidók nem számítottak. Errõl nem szóltak az evangéliumok. Egyik sem. 
 
A feltétel nélküli hit elengedhetetlen a termékeny munkavégzéshez. S ha az elõírásban az szerepel, hogy egy temetési szertartás gyászzászlójára azt kell hímezni, hogy „Adjatok oda neki mindent!” – hát, oda kell adni, mert mint tudjuk, a jókedvû adakozót szereti és megáldja az Úr. Miért ez az ellentmondást nem tûrõ felszólítás? Avagy a keresztény embert efféle erélyes hangvétellel kell figyelmeztetni arra, hogy nemcsak életével, de halálával is az Istennek tartozik? Vagy ez a megszólítás nem a világmindenség urára, avagy arra, csak egy éppenséggel egy másikra, a szövetkezet intézményére vonatkozik? Elvégre a szövetkezeti rendszer egy másfajta létforma volt, ha úgy tetszik, vallási meggyõzõdés – a falu fõterén nem véletlenül kerül egymás mellé templom, községháza, kocsma és termelõszövetkezet.
A kutatási és kiállítási projektként aposztrofált vállalkozás tulajdonképpen semmi újra nem döbbent rá minket. Nosztalgiázva szemléljük a fotókat, valahonnan (magunk sem tudjuk, honnan, de) ismerjük õket: a remegõ kezû özvegyasszony gyûrûsujjait, a margarétacsokor-mintát (anyák napja és május elsejék elmaradhatatlan kelléke), a felszámoló géppel írott nevét, mert minden valamirevaló téesznek volt egy ilyen molnárrozáliája. Ennél többet nem tudunk meg errõl a világról. Egyetlen ponton csodálkozhatunk el, amikor a minták sokaságában megpillantunk egy horogkereszt-hímzést. Ez lenne hát az a bizonyos jolly joker, amely az élet bármely területén vörös posztóként képes mûködni, s még egy ehhez hasonló tárlatról sem hiányozhat? Szimbólumjellegétõl elvonatkoztatva ez is csak egy egyenruha része, amit valakinek (munkaköri leírásának eleget téve) meg kellett varrnia. Ahogyan azokat a piros-kék szalagokat (kopjafára valók?) Oldenburg hitvallásának négy mondatával. Ahol a mûvészet a köznapi szenny, a serdülõkor és az izom Pacsirta jégszekrények mûvészete, mely ellentmond saját magának, mert mégiscsak múzeumban „tûrtõzteti a seggét.” A nulláról indulva, egyszerû dolgos kezek alól kikerülve mégiscsak eljut a csúcsra. Ha Gerhes Gábor ellent is mond Oldenburg kijelentésének (hiszen tudatában volt annak, hogy ebbõl mûvészet lesz), a munkáját végzõ dolgozó tudatlansága által mégiscsak beigazolódik az ars poetica.
Egy adott ponton a nosztalgikus érzés zavaróvá válik. Bodó Sándor vetítései olyan állóképek, amelyeken a téesz munkásait, mint a birkákat, összeterelik: a zúgó neonlámpák fénye rövid ideig megvilágítja a nyájat, akik rezzenéstelen arccal próbálnak meg nyugton maradni. Ácsorgásuk felvett pózzá merevedik, s nem a munka hõsei, hanem szánalom és nevetség tárgyai lesznek. Így lépnek elõ szinte már csehovi karakterekké.
A kiállítás másik nagy egysége inkább kortárs utópia. Fischer Judit, Mécs Miklós és Vándor Csaba Újszövetkezet címet viselõ installációja azt állítja, hogy manapság már könnyebb egy új vallási irányzatot, mint szövetkezetet alapítani (holott a szövetkezetek, szervezetek és felekezetek, még ha különbözõ megnevezésekkel is illetjük õket, mégiscsak egy ugyanazon elven: közösség formájában képesek csak mûködni). Itt látható a Nam June Paik-féle Integrálzongora és a TV Buddha újraértelmezett változata. Figyelhetjük, ahogy a diszkófényekben pompázó, ólomüveget imitáló ablakok alatt a látogató klimpírozni kezdi a bocibocitarkát, és rácsodálkozik arra, hogy Dürer imádkozó kezébõl (az egymást gyors ütemben követõ képkockák eredményeképp) tapsikoló kéz lesz. Illetve, hogy az „Isten szeret téged” falfirka „Isten szereti magát” felirattá válik. A blaszfémiát csak fokozza, hogy az iszlám imaszõnyeg funkciójára emlékeztetõ plédre, mint valami játszószõnyegre heveredhet le a nézõ, sõt akár rögtönzött utolsó vacsorai piknikezést is tarthat, miközben megírhatja az új vallás Bibliáját, ahogy neki tetszik.
Hogy mégiscsak jobb, ha a Messiás jön el és nem a rendszerváltás.    

Mayer Kitti


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: krónikás e-mail: rovas@rovas.sk dátum: 2010-04-26
A kiállítás a napokban ért véget Budapesten, a Trafó Galériában