[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A női társaság üdítő

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2013-04-22

 

A női társaság üdítő


Túl sok a nő, kérem szépen, ebben a nem épp nagy nappaliban. Igaz, ki-be mászkálnak, mégis az az ember érzése, hogy egy háremben lehet ilyesmi sűrített női világ. A mi „pasánk” viszont egy középkorú francia úriember, egy krimiíró, aki enyhe beképzeltségében García Márquezhez hasonlítja magát (amiről az érintett Nobel-díjas szerencsére nem tud). Persze ez a hárem azért mégse szeráj, Marcel Bernard úr (Dudás Péter) pedig monogám házasságban él (habár ki tudja), az érintett nőnemű egyedek többsége őhozzá képest a rokonság különféle fokán helyezkedik el.

 

Marcelről elég annyit tudnunk, hogy késsel a hátában fekszik egy számunkra nem látható szobában – szerencsére. Egy-egy felvonás elején-végén azért előjön, hogy a múltba révedve ezt-azt megvilágítson előttünk néhány kapcsolatról. Hogy ki ölte meg, azt viszont nem árulja el, se élő, se halott állapotában. Én se fogom, ígérem.

 

A gyilkos ellenben köztünk van – mármint a nyolc nő között (a nyolc a matematika szabályait felrúgva ugyan kilenc, van egy szerepkettőzés is. Mert a Tháliában nem nyolc nő van, eggyel több a társulat éppen aktív, nem-hímnemű tagja, de azért senki se húzta ki a gyufát, azt a bizonyos fejetlent, csak megkeseredett vénlányból lett kettő – szerencsére nem egyidejűleg.)

 

Nos, nézzük hát a potenciális gyilkosokat, nem feltétlenül a fontosság (gyanússág), csak a színlap sorrendjében.

 

Gaby, a feleség (Kövesdi Szabó Mária). Elegáns, meglehetősen higgadt nő, aki ugyan intézkedni nemigen tud, de a fejét se veszti el a gondolatra, hogy férje erőszakos halált halt. Gyász se nagyon látszik rajta, minden körülmények között érezteti, hogy a ház úrnője. Birtokon belül van, ráadásul vagyonos, aki megengedheti magának, hogy gondoskodjék a „szegényrokonról” is. 

 

Mamy, az anyós (Cs. Tóth Erzsébet). Tessék vele vigyázni, kérem. A két bot, amivel jár, az nem csak támasz, inkább álca: tud ám Mamy fürge lenni, főként ha a rejtegetett flaskót kell megkeresnie. Különben egy kedves, kötögető nénike, aki csendesen meghúzza magát, mert hát őneki megengedték, hogy itt éljen, és tudja ő, hol a helye. 

 

Pierette, a lánytestvér (Varga Lívia). Igazi nagyvilági hölgy, eddigi párizsi élettapasztalatai magabiztossá, kissé lekezelővé teszik. Ő minden helyzetben boldogul, mindig tájékozódik, sokat tud, de a lapjait csak a legmegfelelőbb pillanatban játssza ki. Ő aztán tud uralkodni magán. Nincs túl meleg viszonyban a család többi tagjával, ő kívülálló, kívülről is jön, nem lakik itt. Még a bátyja feleségével is magázódik, és nehezen képzelhető el, hogy egymás keblére borulnának ők ketten.

 

Augustine, a sógornő (Szoták Andrea / Rák Viktória). Hát ő nem ment férjhez, szegénykém. De azért kárpótolja magát, többszörösen is, le-lecsap a másoknak kínált ételre, hallgatózik az ajtók mögött, és ha a figyelem nem sugározna rá eléggé, akkor igény szerint bármikor ájulásra képes. Kedves kis nőcske, igazán. De hát semmi dolga, az ábrándozáson meg a szerelmes ponyvák olvasásán kívül, nem kell tőle azt a kis izgalmat sajnálni. (Illik itt szólni pár szót a két színésznő által különbözőképp megformált karakterről. Rák Viktória Augustine-je temperamentumosabb, szélsőségesebb, mozgékonyabb, Szoták Andreáé érzelmesebb, sértődöttebb és kishitűbb. Mindkét Augustine nagyon érdekes jelenség.)

 

Susanne, a nagyobbik lánygyermek (Szabadi Emőke Katalin). Tudálékos diáklány, aki távoli iskolájából csak ritkán látogat haza. Kiköpött stréber, mindene a logikus gondolkodás, a módszeresség, egy női Poirot lehetne, vagy legalábbis igyekszik az agysejtjeit a probléma megoldására használni. Ő se látszik épp megrendültnek, de ez a nyüzsgés, ez a nyomozás akár a gyász elfojtására is irányulhat.

 

Catherine, a kisebbik lánygyermek (Lax Judit). Ő még igazi kamasz, viharos érzelmi váltásokkal. Nagyon ingerli a „még csak 16 éves” állapota, pedig nem babusgatás az, amit kap, inkább gúny, elutasítás. Impulzív, hirtelen-cselekvő lány, időnként kiszalad a száján olyan is, amit később megbán. Nem biztos, hogy ő az, akire titkot lehetne bízni. Alakoskodásra sem képes, végletekig őszinte. De mért nem gyászol legalább ő?

 

Chanel, a házvezetőnő (Nagy Kornélia). Igen, asszonyom, mondja, és cselekszik. Amit kell, azt megteszi. Nem épp zokszó nélkül, mert időnként azért kitör, ha csak a megaláztatásnak a leghalványabb nyomát is érzékeli. Büszke és öntudatos alkalmazott, tessék megbecsülni, van miért. Ő aztán a család egyetlen tagjának viselt dolgait se teregetné ki.

 

Louise, a szobalány (Márkus Judit). Friss lány még ez a szobacicus, és eléggé szemtelen is. Nem mintha nem dolgozna, vagy nem teljesítené az utasításokat kifogástalanul, csak épp folyton a fenekét riszálja, nagyon is tudja, hogy ő itt a legszebb, és abban is töretlenül bízik, hogy viszi még ő ennél sokkal többre is. Ha nem a műveltségével (ami kétségtelen), akkor legfeljebb a testével, ha úgy hozza a sors. Mi jót talál vajon ebben az állásban?

 

Hát ennyi itt a nő, kérem szépen. Lehet tippelgetni, vajon ki a gyilkos. Engem hiába kérdeznek, én meg nem mondom, még késsel a hátamban ébrednék egy reggel.

 

Bár karácsony előtt vagyunk, nem épp karácsonyi a hangulat ebben a házban. Nyolc nő az egyetlen pasi nélkül – hát időnként idegtépő. Időnként hajbakapós, hisztériás, ricsajos ez a kényszerű együttlét, ez a bezártság, ez az egyneműség. Vannak aztán kis cinkosságok is, alkalmi érdekcsoportok. Közös zugivászat kávéscsészéből, retikül átkutatása lopva, feszült tempójú kártyaparti. Vannak vágyak, álmok, remények, érzések. Meg van sok kis titok is, ami apránként majd átfesti a képet.

 

Mi, nők ilyenek vagyunk – mondja ez a darab (tegyem hozzá: férfi írta. Itt a Tháliában férfi is rendezte, Jámbor József (vendégrendező). Vajon milyen lett volna, ha nő a darab szerzője? Netán a rendezője? Még egy fokkal traccsolósabb, idegesítőbb, érzelmesebb?  

 

Ahogy egy női retikülben is van számos apróság, az előadásban is vannak momentumok, melyek érdekes kincsként kerülhetnek elő a mélyből. Kövesdi Szabó Mária felháborodott tekintete, amikor valami neki nem tetsző megjegyzés hangzik el. Cs. Tóth Erzsébet nagyanyai öröme a betoppanó unoka láttán. Varga Lívia magabiztos mosolyai. Rák Viktória teli szájú méltatlankodása és ájulási jelenete. Szoták Andrea hihetetlen frusztráltsága és váratlanul feltörő, mély érzékisége. Szabadi Emőke és Lax Judit pajtásias testvéri viszonya. Nagy Kornélia karakán egyenessége. Márkus Judit duettje a porszívóval. És persze Dudás Péter  Márquez-utánzatú bajusza. 

 

(Fotók: Zuzana Klimek)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :