[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A Nibelung gyûrûje. Komárom, 0

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-02-18

Viktor Oravec, Komárom, Limes Galéria, 090214A rendezvényt Viktor Oravec barátom, aki egyébként a pozsonyi képzõmûvészeti akadémia, a V©VU egyik tanszékvezetõ tanára, eseménynek nevezte. A képzõmûvészeti esemény a maga nemében nem közönség-orientált. A lényeg, hogy megtörtént és elmondtuk amit szerettünk volna.


festés - Szabó Ottó

elõkészületek - Viktor Oravec

Gleccserek - Kovács Oszkár fotói

interaktív

Bandor Éva és kislánya

Viktor Oravec performance-a

performance - Viktor Oravec

Jozef Sucho¾a térinstallációja

Tóth József, Szabó Ottó, Václav Kinga és Ferdics Béla képei

Gyenes Gábor, Fodor Kata, Král Bea, Szászi Zoltán és Krúzs Judit képei

Rovás akciófestés Komáromban

a kupola alól

festés - Fodor Kata

valami készül

Szászi Zoltán az új generációval

szóval...?

a tér

a tér

 Kovács Oszkár kiállítása a karzaton

Molnár István alias Molni gitározik

Mivel nem szavakban történt, hanem gondolati síkon, sokat lehet elemezni még a késõbbiek során, de a lényegen nem változtat semmi: megtörtént!

Jozef Sucho¾a szobrászmûvész, aki a besztercebányai akadémia szobrászati karán tanít, térinstallációval járult hozzá az alapelképzeléshez, a szentélyben kialakítva egy lehellet-kupolát, könnyû, átlátszó fóliából. Kupolát, amely valójában a barlang architektonikus leképezése egyes építészek szerint. Olyan kupolát, amely a légmozgások következtében folyamatosan változik, a fényhatások miatt pedig olyan, mint egy jelenés.
Tóth József festményeivel a Nibelung-eposz elsõ részét, a Rajna kincsét elemzi, az én képeim szintén ezt a részt dolgozzák fel. A budapesti elképzelést valójában mi ketten alakítottuk ki, a gyûrû-szerûen, két sorban lerakott képeket két ellentétes irányban kezdtük el rajzolni. Egymás mellõl indulva el, majd a felénél, amikor találkoztunk, nem álltunk meg, hanem folytattuk a rajzot egymás figuráin keresztül, amíg bezárólag újra nem találkoztunk. A megrajzolt képekbe aztán szabadon beálltak a többiek és ha akarták betartották az általunk felvitt vonalvezetést, ha akarták nem. Az volt a lényeg, hogy vonalakkal vagy felületekkel kapcsolódjanak egymásba az egyes képek.
Václav Kinga mûépítész-hallgató képein a Walkûr jelenik meg, Gyenes Gábor, a pozsonyi képzõmûvészeti akadémia diákja szintén ezt a témát vitte tovább. A Sigfried jelenik meg Král Bea építész és Szászi Zoltán költõ esetében, Krúzs Juditnál, aki a kassai képzõmûvészeti tanszék diákja pedig a halál, a haldoklás. Az istenek alkonya.
Az istenek alkonyára reflektált Kovács Oszkár gyönyörû, nagyméretû, vászonra nyomtatott fotóival, amelyek az alaszkai gleccserek jéghideg világáról szólnak.
Az istenek alkonyát festette a helyszínen bekapcsolódó Ferdics Béla szobrászmûvész három képen, és ebbe a témakörbe kapcsolódott be Fodor Kata festõmûvész is egy diptichonnal.
Mizser Attila költõ pedig Molnár István zenéje közben részleteket olvasott az eredeti szövegbõl.
Viktor Oravec szobrászmûvész két performance-al is ibekapcsolódott: az egyik az egyénrõl szólt, aki logikus rendszerbe szeretné foglalni az életét, de végül mégis befelé fordul és bezárkózik, a másik a teremtésrõl, a fejlõdésrõl és a halálról - ami születés is egyben - szólt.
Legalábbis szerintem.

Hogy úgy sikerült-e, ahogy azt elképzeltem?

Hát, igen, bár egy ilyen akciót nem lehet pontról-pontra megtervezni. Fõleg nem a „hely-specifikus” (site specific art) mûvészetet. A terv az volt, hogy az alapgondolatot, amelyet elõször a budapesti Millenáris Parkban fejtettünk ki, továbbvigyük, a hely szelleméhez alakítva azt. Ez maradéktalanul sikerült, továbbgondoltuk, új elemekkel bõvítve, új értékekkel gyarapítva, mintegy felfokozva azt.
A Millenárisban megfestett 100 képet továbbfestettük, a budapesti gondolat bõvült a komáromival, majd következik a füleki vár Bebek-tornya, március 14-én, ahol egy újabb egésznapos akció keretében átdolgozzuk az egészet.

Milyen volt az érdeklõdés?

Jöttek-mentek az emberek. Négy óra táján voltak a legtöbben, sokan maradtak este kilencig, a hideg ellenére is. Többen bekapcsolódtak a festésbe, fiatalok és idõsebbek, diákok és felnõttek, profik és amatõrök egyaránt. Közben szólt a zene - a wagneri muzsika a helyszínen, élõben nyert átértelmezést egy szál villanygitáron, Molnár István keze alatt. Rengeteget beszélgettünk az érdeklõdõkkel, de mi magunk is remekül szórakoztunk. Egy hideg templomban eltölteni tizenkét órát úgy, hogy még az ebédet is oda rendeltük és munka közben fogyasztottuk el – azt hiszem, ez magáért beszél. Engem is meglepett a résztvevõk lelkesedése, hiszen tanárként tudom, hogy már a diákok érdeklõdését felkelteni is mûvészet, nemhogy még a felnõttekét. Amikor mostanában mindig az az elsõ kérdés, hogy - „jó, rendben van, de mi ebbõl a hasznom” - összehozni tizenkét hivatásos képzõmûvészt... Nem találok rá szavakat.  Azt hiszem, hogy nem mindennapi élményt nyújtott munka közben látni a mûvészeket. Látni, ahogy értelmet nyernek a vonalak és a felületek, ahogy életre kel a gondolat. Viktor Oravec két performance-a lenyûgözte a közönséget. Vele zárult a nap, de a reggelig tartó beszélgetés az egész akció kapcsán csak akkor kezdõdött.

Végülis milyen megállapítással zártuk a napot?

Hát, nem zártuk le a napot. Ugyanis útnyúlott a másnapba az egész, végül csak megegyezni sikerült abban, hogy találkozunk Füleken március 13-án este. És akkor majd folytatjuk ott, ahol Komáromban abbahagytuk. Hogy aztán 14-én újra összehozhassunk valami nagyszerût.
Mert a komáromi akció igazán nagyszerû volt. A kortárs mûvészet 12 órás ünnepe.

A Limes Galériában az érdeklõdõk március 8-ig megtekinthetik az alkotásokat és az akciófestészet nyomait.

Hogy lesz-e folyatatás?

Lesz. A már említett Füleki akció után Kassára kerül a kiállítás. Pontosan még nem tudjuk hová, az iparmûvészeti középiskola (amelynek tanára vagyok), a ©UV igazgatójának nagyon tetszik az ötlet és valószinûleg a Rotunda Galéria ideális helyet tudna biztosítani a képeknek, a kör alaprajzú épület megfelelne a gyûrû alapgondolatának. Komáromban specifikusan a hely szerint alakítottuk tovább az elképzelést, alkalmazkodva a templom támpilléreinek vertikális erõvonalaihoz és a hatalmas falfelületekhez. Sõt, a falakon feltárt régi freskók foltjait is beleépítettük az elképzelésbe. A füleki vár újabb izgalmas átalakítási lehetõségeket kínál, a kassai variáción pedig elég lesz késõbb elgondolkodni. Kassa kapcsán ugyanis felmerült a Kelet-szlovákiai Galéria is, mint helyszín.

Nem ér itt véget a dolog, szeretnénk még a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet és a budapesti Szlovák Kulturális Intézet segítségével különbözõ európai helyszíneken is kiállítani az anyagot. Hiszen az egész küldetése kifejezetten aktuális napjainkban, és nemcsak Közép-Kelet Európában. Nemcsak a Kárpát-medencében, amely földrajzi elnevezés betiltását szorgalmazzák különféle nemzeti érdekeltségû politikai körök. Nemcsak itt, ahol a gyûlöletkeltésbõl hagyományt csináltak, ahol a történelem-átírás irodalmi mûfajjá avanzsált, ahol a múltbarévedés azonos a kamaszos álmodozással, a meszesedõ nyugdíjasok memoárjai pedig történelmi faktumokkal. Ahol a részeg politikusok médiasztárok, a prostituáltak divatmeghatározó tényezõk, a kopaszra butított kamaszok pedig történelem-szakértõk. A szülõk meg hülyék. Az értelmiség meg hallgat. Akár a mindig hallgatag nagy többség.
Mi egy eseménnyel reagáltunk. Minden feleslegesen túlaffektált pózolás nélkül, minden pátosz nélkül, kopjafaállítás és koszorúzás nélkül, mindenféle politizálás és metafizika nélkül, petíció nélkül és titkos szervezkedés nélkül. Összejöttünk, szlovákok és magyarok, feleszlovákok és felemagyarok, felezsidók és egészen azok - hogy kifejezzük egymás iránti tiszteletünket, nagyrabecsülésünket és szeretetünket.
Megtörtént!


A fotókat késztette: Kovács Oszkár, Jakó Stefankovics József és Milan Drozd


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Figyeltétek? e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-13
Jákó azt írja megkövetem magam... Ezt azt jelenti, hogy magának boocsát meg, de ti meg le se vagytok....
név: greg e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-05
Ej, ci pána!, na ez jól oda lett vágva...
név: juc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-01
"De csak addig, amíg még egyszer be nem szólsz, mert rögtön törlöm!" ehhh, ettõl vagyunk beszarva - aki bunkó az is marad, jankóci, az ilyen mondatok téged minõsítenek, nem a progresszív mûvészetet, hiába mosogatod magad, a szar a nyakadon szárad, az idõk végezetéig, mindörökkön-örökkésajnosámen :)))
név: v.jav e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-21
egrecíroztatva =egzecíroztatva (eh ez a billentyûzet...)
név: virag a margora e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-21
elvi kérdés (de maradhat akár költõi is, mert nem szívesen zavarom meg az itt kialakult harmóniát,) de megmozgatta a fantáziámat, hogy hol választható el a mûvészet és a közélet? Csak azért kérdezem, mert pl. egy színész is fizetett alkalmazott... egy díszlettervezõ, ruhatervezõ, és még sokmindenki (mert hát pénzbõl élünk... jobb (?) esetben...).

Tiszteletben tartom Jakó véleményét önmagáról, ezért nem is neki szól a kérdés (volt õ már "egrecíroztatva" itt most eleget), de ha szeretne, szívesen elolvasom az õ véleményét is.
név: katt e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Szia Jákó, nekem nagyon szimpatikus ha valaki azt tudja /meri/ mondani, hogy bocsika :). Mégegyszer koszonom a munkádat és sikereket kivánok neked.
név: Jakó e-mail: jako456@gmail.com dátum: 2009-02-20
ezennel MEGKÖVETEM magam!
Ha valaki félreértette volna a gondolataimat, illetve, ha én ezt direktíve nem írtam volna le, hát leírom: nem értek a mûvészethez, nem vagyok mûvész. Alkalmazott fotográfus vagyok, és általában élvezem a munkám! Ha ingyen, ha pénzért!
Az elmúlt években rengeteg performanszt fotóztam. Hála Rokkónak és másoknak. A mûfaj maga azt is mondhatnám: ÉRDEKEL! ...még akkor is, ha a mondanivalót nem mindig találom meg. Agyamba olyan mélyen beleégetnek bizonyos képeket, ami ritkaság! Talán épp erre is valók, semmi másra, és ez így jó!
Az írásomban se a performansz 2x20 percét bíráltam!
Hanem hogy végig kellett szenvedem, állnom, várakoznom, fagyoskodnom az 5 óra elõkészületet! Ha így a 6 órát veszem, akkor számomra nem megbocsátható, és elcseszett idõnek kategorizálom, és nehezményezem! Ha a 2 látványelemet veszem, akkor elfogadhatónak tartom, de már annyira bepipultam (akkor) hogy szinte minden mindegy volt mi lesz az elõadás!!!
Ennyi. Nem több!

Ottónak ás másoknak köszönöm hogy igyekeztek megérteni, a soraim közt megtaláni a pozitív gondolatot. ...majd jelentkezm, addig is: remek alkotásokat kívánok mindnyájunknak!
  
név: virag e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
uff. Már megint valami olyanhoz szólok, amihez semmi de semmi közöm.... de talán egy picit mégis, ha az elején kezdem.
Amikor elõször olvastam errõl a kezdeményezésrõl, megmondom õszintén nem tetszett. A szlogenje, még akkor sem egészen, amikor átgondoltam, hogy milyen környezetben született meg (...az internet veszélye, - jó, lehet az én beszûkült agyamé is, hogy önkritikát is gyakoroljak - hogy amit olvasunk, néha nem könnyû elkülöníteni magunktól, szûrni, hogy az adott írásnak a maga környezetében mi a jelentése, jelentõsége). Hát de sebaj, emberek sokfélék, miért ne férne meg egy ilyen is, max engem nem érdekel, pont.
Aztán valahogy elolvastam ezt a beszámolót, amirõl persze az elsõ sorok után tudtam, hogy ez az esemény annak az eseménynek a része, de akkor már sodortak a sorok, és lám - bár az "eszköz" nem szépítette meg "cél"-t a szememben, ahhoz nekem több kéne - mégis az motoszkált a fejemben, hogy ejha, nézzük csak meg a térképet, hogy van-e valahogy lehetõség, ha épp úgy esik, Fülekre menni... ki tudja, talán kapok még hideget vagy meleget a szlogen iránti idegenkedésemre is. De ezt a szemmel harapható lelkesedést látni kell.

...és akkor itt jön az, amihez semmi közöm: kialakult az alábbi vita.
Mivel unokatestvérem is mûvész és õ is csinál performanszokat - amiket megmondom õszintén általában én sem értek és nem érzek, csak némelyiknél az ötlet, vagy egy kis csavar az ami megtetszik, de nem tud olyan élményt adni, mint egy festmény mondjuk - ami eleve könnyebb helyzetben van, hiszen könnyebben vissza- és megfejthetõ... szerintem (vagy legalábbis lehet, hogy többen és jobban magyarázzák, mert az alkotó nyilván azért választja ezt vagy azt a kifejezési formát, mert valószínûleg ebben és nem szavakban tudja elmondani amit akar, ez viszont a befogadói oldalról nem mindig igaz) - szóval meg tudom érteni és alá tudom támasztani azt, amikor valaki nem érti meg a belefektetett munkát...
De gondoljunk bele, hogy a fotózás (nem véletlenül nem fényképezést írtam!) hasonló, de más szituációban jár. A hétköznapi halandó lenyûgözve érzi magát, amikor egy fénykép olyan nehézségeket visel a papírnyomatán, ami a téma u.mond különlegességérõl árulkodik. De máris kételkedni kezd az alkotásban, ha már ez nincs meg, hiszen manapság szinte mindenki megengedheti magának egy (valamilyen) eszköz birtoklását, de
és akkor rátérnék a lényegre:
ahogy a performansznál, a fényképezésnél sem látjuk át olyan könnyen az alkotás szellemiségét és mindkettõ kifejezni akar érzéseket, benyomásokat.
Az, hogy a végeredményen kialakított véleményeken vitatkozunk (foto - ami nem csupán emlék-megõrzõ - és performansz-produkció - ami nem csupán érthetetlen filozófia-megnyilvánulás), csupán a jéghegy csúcsa (mert ha már vitatkozunk rajta az azt jelenti, hogy nem látjuk a mélyét és azért nem tudjuk értékelni és megérteni). Azt hiszem jobban hasonlít egymáshoz a két mûfaj, mint azt elsõre gondolnánk. És mielõtt pénz-(avagy az abban kifejezett érték?)-rõl filozofálgatunk, azt hiszem elõbb önmagunkban is rendet kéne tenni...
A csúfolódásokról: ahogy természetesen semmilyen mûvésznek nem esik jól, hogy ha az alkotását negatívan ítélik meg, mégis valahol minden valódi alkotásban benne van ez is, hogy nem vagyunk iránta közömbösek. Nem tudok a fotók és a performansz alkotója nevében beszélni, nem is akarok. De van, amikor a mûvészet célja egy nagy, csattanós pofon (ami üthet visszafele pl.: az alkotó (név nem feltüntetése), vagy az alkotás megsemmisülésének gondolatában, vagy kifele: magában az alkotásban..).

   Most valahogy Örkény egyperceseire gondolok...
név: kérdés e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Mi történik,ha törlõdnek a fotók?
Akkor az emlékezet is töröl?
A pillanat úgyis megismételhetetlen.
Mit lehet tudni arról, ki mit érzett ott és akkor?
Végül is nem az a lényeg, hogy hogyan érezték magukat az emberek?!
Ha rosszul, hát arra emlékszik, ha jól akkor meg arra.
Régen nem volt se film se fotó,mégis tudtak az emberek emlékezni.
A dokumentátor feladata ledokumentálni az eseményt,nem kommentálni.
Ha nincs érte megfizet, az szomorú de ez már egy másik kérdés.
Miért nincs érte megfizetve, ha tényleg nincs???
név: katt e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
zõdi    !
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
... nem tudom miért csinál az ember olyat amit nem szeret...a kedvenc mondatom egy része:a merevlemezen 1525 kép olyan 4,84GB-ban. De csak addig, amíg még egyszer be nem szólsz, mert rögtön törlöm!Nyugodtan töröld és szerintem a fotózást is hagyd abba ha nem leled benne örömödet.Szomorú hogy egy f
otós? nincs tisztában a fénnyel ,fényhatásokkal,fénytöréssel hiszen ez a fotózás alapja,és a legszomorúbb hogy nem tiszteli a másik alkotót.Igen ami szar az szar ami gyagyi az gyagyi és azt ki is kell mondani.Viszont a Viktor nem egy bóvlit akart ránk sózni és minden tiszteletem az övé.
név: katt e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
Kedves Jákó, értékesnek tartom a komáromi munkádat, egy jó dokumentáció fontos része ilyen akciónak. Komolyan sokat melóztál vele, amit ezennel meg is koszonok. Csak azt sajnálom hogy ennyire szenvedtél . Viszont akkor sem adekvát dolog minosíteni számodra érthetetlen mondanivalójú munkákat.... Talán az is lehetséges, hogy a hiba a te készulékedben van, de ez nem ok arra hogy bárkit orultnek titulálj. Fura és szerintem lényegtelen irányban ment el ez a vita .
név: Zolti e-mail: szaszi.zoltan@slovanet.sk dátum: 2009-02-19
Kedves Jakó!
Látod, mindig minden mennyire személyfüggõ. Neked is lett volna jobb dolgod is, min tírod, ahelyett, hogy ott fagyoskodj a katona templomban. Nekünk is lettvolna jobb dolgunk is, de ez volt a lehetõ legjobb 2009 február 14-én. Nekem szintén van gyerekem, kettõm is, legyenek egészségesek, ahogy Jákob mondja, én sem velük voltam.
Hát így megy ez!
Oravec prof meg olyan amilyen. Azt szent, a hideget azt bírja...
Nem mindenkinek tetszett amit csinál s ezzel gondolom tisztában is van.
DE!
CSINÁLJA!
Valamit tesz.
ALKOT.
Van ki lelkesedik érte, van ki lefitymálja,van aki értelmezni próbálja.
Izének izét... Nagy hozzá való izét. Ahogy nálunk mondják: Köszönjük a hozzán való nagy izét.
De elgondolkodni minden beszóláson el kell. Nincs igaza! Ez biztos, de hátha csak provokálni akart.
A fórumozók már csak ilyenek.
Sokat kapok én is hideget, meleget.
De még mindig jobb , mint semmilyen langyos!
Szép napokat neked és egészséget, boldogságot családdal, barátokkal, szakmával egyetemben kíván Zolti
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
Kedves Jakó, ne sértõdj. Szerintünk egy nagyon jó buli volt, mi, akik résztvevõi voltunk, igazi ünnepnek tekintettük és folytatjuk is tovább, amíg csak el nem készül. Ezt az internetes újságot elég sokan látogatják, a világ (nem az ország) különbözõ részeirõl - és nem Szlovákia jelenti a legnagyobb százalékot, hanem Magyarország és Erdély. Sok cikkünk alatt kialakulnak késhegyre menõ viták, de mi ebbõl csak azt a következtetést vonjuk le, hogy érdekes a cikk. Akkor sem kellene megsértõdnöd, ha valakinek nem tetszenének a fotóid, hiszen a vélemények szubjektív hozzáálláson alapulnak. Nem kell bocsánatot kérned senkitõl, hogy idevetõdtél, "izé" is csak idevetõdött valahonnan. Lehet, hogy Izraelbõl... Mert onnan is kimutat a visszaellenõrzõ programunk látogatókat. Lehet, hogy Kanadából... Ha beszól, beszól. Oszt mi van akkor? Én viszont felajánlok egy bemutatkozási lehetõséget a Kreativitás rovatban. Mit szólsz hozzá?
név: Jakó e-mail: jako456@gmail.com dátum: 2009-02-18
Kedves \"izé\", bocs, hogy idevetõdtem, de hogy is hívnak téged? Másrészt ha már így nekem jöttél, tovább pingpongoznám a történetet: megkértek engem, hogy készítsek egy anyagot a szombati napról kb 2 órában. Ehhez képest az elsõ képem 14:29 kor készült és az utolsó 20:44kor. Étlen (6-8 szál sóspálcikával), szomjan (3 pohár teaszerû langyosvízzel) és feltételezhetõen ingyen (majd az isten megfizeti)... Elkészült egy szekvencia 15 másodpercenként 968 képbõl (amit rögzíti mi történt 2tõl 7ig a teremben, összefûzve ez egy 2-3 perces film lesz - lehet) 255 képbõl készült pár portré a mûvészekrõl, és 302 kép készült magáról a kiállítás momentumairól. Ez most jelenleg a merevlemezen 1525 kép olyan 4,84GB-ban. De csak addig, amíg még egyszer be nem szólsz, mert rögtön törlöm! Ugyanis ezt az idõt sokkal de sokkal jobban el tudtam volna tölteni a családommal, a 17 hónapos kislányommal, mint egy õrült, érthetetlen mondanivalójú performance-professzor-mûvésszel, aki 3 órás ebédszünetet engedett meg magának, hogy 15:15-kor letegye az elsõ papírlapot a talajra, majd méricskéljen, milliméterezzen 19:07-ig azaz közel 4 órán keresztül, és kibontakoztatva csodálatos és igazán mély mondanivalóját, ezt elõadva mezítláb, félig meztelenül az 5°C hidegben, illetve spermának öltözve, vonagolva a talajon még 29 percen keresztül egy átlátszó fólia alatt. Hmmm sokkal, de sokkal jobb szombatokat kívánok mindnyájunknak, de fõleg magamnak! Egyébként, kedves \"izé\", van egy helyem számodra: kicsi, sötét de meleg! Oda belebújhatsz, iziben!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Jákó jó fotókat készített a helyszínen. Az ÚJ SZÓ-ba is. Sajnálom, hogy megkeverõdött a helyzet. Remélem megoldódott.
név: izé e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
szerintem Jakót magán kívül nem érdekli semmi... Ha csupán az a gondja, hogy kié a fotó... Ilyesmit nem szokás a fórumban lerendezni, ezt rendezze azzal, akinek kölcsönadott fotót... Mert így úgy tûnik, neki csak magáról szólt az egész... Ha nem, akkor elnézést. De úgy tûnik...
név: szerkesztõség e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Rendben. Tiszta ügy.
név: Jakó e-mail: jako456@gmail.com dátum: 2009-02-18
Ha a bal elsõ kép az 1-es mellette jobbra a kettes, akkor a következõ képek az enyémek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 19. A méretük is más (2008x1334pixel) és talán élesebbek is . És ha benézel az exifbe, ott van ez: "UserComment - www.fotojako.sk+421905778899 KOMARNO"    A Drozd megkért, hogy adjak neki fotókat... Ennyi a történet.
név: szerkesztõség e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Csak hogy pontosak legyünk: a fenti fotókat Kovács Oszkár és Milan Drozd küldték. Fotóztál esetleg a gépeikkel? Tõled nincsenek fotóink. Farkas Veronika megígérte, de még nem küldte el. Kérlek, válaszolj, nem szeretnénk félreértéseket...
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Dehogynem, dehogynincs. Elnézést kérek. Tõled is, Milan Drozdtól és Kovács Oszkártól is - elfelejtettem. Rögtön helyrehozom. Kösz
név: Jakó e-mail: jako456@gmail.com dátum: 2009-02-18
Ottó, olyan (esetleg) nincs, hogy a fényképeket készítette: Jakó ?
Stefankovics József
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Shalom!!! Aznapi több mint 200 lépésemet még a Nagyfõnök is elnézte...