[kapcsolat]   husken

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A Nibelung gyûrûje

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-09-16

Tóth JózsefNéhány gondolat a Millenárisban - augusztus 29 és 31 között - egy akciófestészet keretében feldolgozott Wagner-eposz kapcsán. Felvázolnám az alábbiakban a saját elképzelésemet, amelyhez még hat szubjektív vélemény társult. A zenével hét. A fotóval együtt összesen kilenc...


Král Bea



Krúzs Judit



Gyenes Gábor



Václav Kinga



Szabó Ottó



Szászi Zoltán



- Miért csináltuk?
- Csak!

Wagnert kivonatosan ismertem már régen és nem jelentett nekem semmit, nem fûztek hozzá semmilyen emóciók, semmilyen indulatok, megrendültség vagy katarzis-élmény. Semmi. A komolyzenének nevezett mûfajt maradiságnak véltem és mindenkit sznob képmutatónak tartottam, aki azt mondta, hogy szereti. Szentül meg voltam gyõzõdve arról, hogy ezt mai viszonylatban nem lehet szeretni. Megjátszák magukat és különbnek akarnak tûnni a komolyzenei koncertekre járók, megvetettem öltözködésüket, viselkedésüket, zombinak tartottam õket és viszolyogtam tõlük. Ki nem állhattam, amikor egy operában felkacag az egyik szereplõ.

Wagner igazán akkor kezdett el érdekelni, amikor felfedeztem Nietzschét. Amikor a tudományos ateizmus tatárom (talán mégsem kellene ezeket az ökröket tanárnak nevezni) kiábrándultnak, nihilista õrültnek nevezte, akinek nem lett volna szabad megszületnie, elhatároztam, hogy utánanézek mûveinek. Persze, a nyolcvanas évek elején nem fordulhatott elõ, hogy könyvesboltokban árulták volna azt a néhány alkotását, amelyet úgy, a maguk általánosságában szalonképesnek lehetett volna nevezni. Tanulmányokat találtam fõleg, különbözõ tollforgatók elmélkedéseit, sok szemetet, amelyben antikrisztusnak nevezik, istentagadónak, veszélyes rebellisnek.
Amikor nyolcvannégyben Kassára kerültem, a Mûszaki Egyetemre, felfedeztem a dóm mögött, a Fõutcán egy antikváriumot. Most, hogy írok róla, rendesen felrémlett a régi könyvek illata. De sokat jártam oda, Istenem. Minden nap, szinte. No, ott találkoztam elõször Nietzschével. A rengeteg könyv között egyszer csak megvillant az egyik polcon és a szemembe nézett. Megszólított Zarathusztra. Kezembe vettem, emlékszem, hasonló érzés volt, mint amikor elõször került a kezembe egy meztelen nõk fotóival teli újság. Talán öt koronába került, de az is lehet, hogy elloptam. Mindenesetre a könyv máig megvan. Nem raktam ki a lakásom ékét képezõ, faltól-falig-plafontól-földig könyvesszekrényem egyik polcára sem, nemhogy valaki kölcsönkéri. Nehogymá.
Szóval, hogy szavamat ne feledjem, Nietzshénél találkoztam elõször Wagner dicsõítésével. Aztán a megvetésével is. Amikor aztán az "Apokalipszis most" címû filmben zenei aláfestésként feltûnt a wagneri muzsika, keveredve a géppuska kattogásával, a lehulló töltényhüvelyek csilingelésével és a helikopter-rotorok zajával, beleõrültem. A filmet teljes egészében talán kétszer néztem meg, de ezt a részt vagy százszor. Szóval sokszor.
Így jött az ötlet, amely talán egy évtizedig puszta ötlet maradt: akciófestészet Wagner zenéjére... Lendületes, átszellemült festés, szinte vívás, párbaj a színekkel - elsõ vérig.
Jópár év eltelt, mire sikerült megszereznem a négy önálló zenemûbõl álló Nibelung-gyûrût. Mint már azt említettem, kivonatosan ismertem csak, amolyan válogatás formájában, ahogy a legtöbb laikus. Az általánosan  legjobbnak ítélt részleteket. Az igazság viszont szubjektív. Egy objektív összeállítás, lehet a szerkesztõje bármilyen nagy név, már fondorlat. Már befolyásolás.
Sokáig csak úgy, a polcomon hányódott, képtelen voltam belehallgatni. Mindent a maga idejében - szokta volt mondogatni apám, hát kivártam. És vártam és vártam. Amikor aztán eljött az idõ, csak hallgattam behúnyt szemmel. Olyan sokmindent elõhívott a mélybõl, olyan õsi és vad ösztönök szakadtak fel a tudattalanból, hogy az már félelmetes volt. Indulatos és dühös lettem tõle, totál felhergelt. Rajzolni kezdtem, csak úgy, a térdemen, a kinyitott rajzfüzetbe. Oda sem néztem, csak firkáltam, lapoztam, firkáltam és megpróbáltam teljesen elvonatkoztatni a valóságtól. Befelé fordultam és megszûnt a külvilág, csak a zene volt, meg én. Wagner és én. Wagner, mint egy nyomás a koponyám falán. Nem a halántékomnál, hanem felül, a fejem tetején. Belülrõl. Mintha a porszemek kerültek volna a fogaskerek közé, úgy recsegtek a koponya-varratok. Nem elõször csináltam ilyet, elõzõ életem agresszív, fekete képei mind így születtek. Indulatból, szinte verekedve a szinekkel. Viszont most csináltam ilyet elõször józanul.
Korábban az alkohol tüzelte bennem az indulatot, volt, hogy rengeteg gyertya égett közben és nehéz, édes illatú füstölõktõl bódult az agy. Meg a Mari ölétõl és hónaljától...
Most nem bírtam sokáig. Felerõsödött a fejemben a csikorgás, kellemetlen lett, abbahagytam. A szememet kinyitva sem állt össze a valóság azonnal. De érdekes rajzok keletkeztek, amelyeket aztán az íróasztal mellett ülve fejeztem be.
Nagy harc volt. Kemény küzdelem.
Festés közben rengeteg gondolat kavarog az agyban. Azért festek, leginkább azt szeretem az egészben, hogy egyszerre lehet az ember két dimenzióban. Testi valójában és egy transzcendens, szavakkal alig kifejezhetõ közegben. Ha mégis meg akarnám fogalmazni, hasonlatok kellenek, amelyek nem biztos, hogy ugyanazt jelentik két embernek. Olyan..., mintha egy patakparton üldögélnél. A mederben a gondolataid futnak tova, látod õket, de nem vizsgálgatod. Néha merítesz belõle és megízleled. Kifolynak ujjaid között. A találomra kiragadott és felfogott gondolatok tudatosulnak, a többi a tudatalatti patakban tovacsörgedezik.
Íme!
Nem a wagneri muzsika dicsõítése volt a célom, hanem sokkalta inkább egyfajta kritikai megközelítés, amely a huszadik század elejének nagynemzeti sznobizmusát és a történelemhamisítást célozta meg és helyezte a mával egy összefüggésbe. A többségi komplexus agresszív felfokozását, az emberi értékek eltorzulását, a szentimentálisan csöpögõ nemzeti eposz-csalásokat és azok nyomorúságos következményeit... A hirtelen felfedezett dicsõ múltat, a barbár tisztaságot megtestesítõ hõs germánokat, a szellem óriásait, a sumerekkel rokon prehellén õsmagyarokat, a rómaiakat a francba vágó csibész gallokat, a kelta szlávokat vagy szláv keltákat vagy kiket; a dicsõ orosz népet... Minden, amitõl undorodom, az benne van ebben a Nibelung-énekben.
Miért csináltam akkor mégis? Elsõsorban, mert szólni kell. Másodsorban, mert Wagner csalt. Meghamisította az Edda éneket, saját kénye-kedve alapján megváltoztatva az isteneket, gyakran még a nevük helyett is kitalálva valami németesebben csengõt. Történelmet hamisított és így hozzájárult egy szerfölött káros illúzió kialakulásához. A németségben elõhívta a mûveltebb, okosabb, rátermettebb, erõsebb, keményebb nemzet kényszerképzetét. Akiket az igazságtalan Isten mellõz és kiválasztja inkább az esetlent, a csetlõ-botlót, a hétköznapit, a betegest, a gyengét ...
Ha belegondolunk, a csehek õsi nemzeti dokumentuma, a Dvùr Králové-i kézirat is hamisítvány, maga Tomá¹ Masaryk volt az élharcosa annak a tábornak, amelyik végül lerántotta a leplet Václav Hanka mûvérõl. A Nagymorva Birodalom és az Ószlovák Birodalom kapcsolata, meg Rózsa Sándor, akit hercegprímási rangra emeltek (vagy nem õ lett volna..., hirtelen nem is tudom). Birodalom, vagyis impérium. Egy nép, amely kiterjeszti fennhatóságát más népekre, területileg bekebelezve azokat. Ajaj.
Aztán itt vannak a dáko-románok és Traianus katonái, meg az angolok és a majmok (Darwin mondta, nem én)...
Ha mindezeket most egy angyalnak mesélném, egy másik dimenzió küldöttének, beleszõném kissé átdolgozva a kismalacról szóló viccet is, mint sima alkotóelemét a sztorinak. Az agresszív kismalac, a felfedezõ, aki az elsõ önálló kutatóútja alkalmával megkérdezte az öszvért, hogy õ kicsoda. Anyám szamár volt, apám meg egy ló - hangzott a válasz. Aha.
Apám dák volt, anyám meg román. A nagyfater római. Vagy róm, vagy mi...
Én pedig, és ez most komoly, apai ágon horvát vagyok, anyai ágon német. Így vagyok magyar.
Aha.
És a végén jön az a rész, amikor találkozik a lódarázzsal...

Szóval, hogy szavamat ne feledjem, ... hol is tartottunk?

Tehát, ha egy mûvész alkot, akkor az egész gondolatvilága, az egész szellemisége belekerül a mûbe, mert közben folyamatosan asszociál.
Legyen szó képzõmûvészetrõl, irodalomról vagy zenérõl.
Lehet az festmény, grafika vagy szobor, installáció vagy akciófestészet.

A fent leírtak mind bennem kavarogtak, amikor a zene hallgatása közben a vázlatokat rajzoltam.
Mindezeket megosztottam a többiekkel is, akik az akcióban részt vettek és akik saját magukat tették az elképzeléshez. Így történhetett, hogy kilenc ember szinte egyszerre mozdult és azonos hullámhosszon sugározva nagyszerût alkotott.


A fotókat Kovács Oszkár késztette, a zenei feldolgozást Viszlai Tibor. A festésben résztvevõ mûvészek: Gyenes Gábor egyetemi hallgató, Václav Kinga egyetemi hallgató, Krúzs Judit egyetemi hallgató, Král Bea éptész, Szászi Zoltán költõ, Tóth József festõmûvész, Szabó Ottó festõmûvész és jópár véletlenül arra járó gyerek és felnõtt...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-10-17
Január végétõl - 31-én lesz a vernisszázs - március 8-ig a komáromi Katonatemplomban, a Limes Galériában. Aztán majd meglátjuk
név: hihi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-10-17
hol lesz kiállítva ez az anyag???   
név: Szaylent e-mail: workingclassheroe@gmail.com dátum: 2008-09-21
     
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-18
Én ezt az írást vártam, igen. És nem mellesleg, még ha szegmentumok is, a képeket. Köszönet.