[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A NÖK FELELÖSSÉGÉRÖL

szerkesztette: icsku, 2005-10-13

az óriás és a szegény ember legkisebb fiaSokszor és sokat beszélünk a hanyatlásról, családok széthullásának okait keressük, értetlenül állunk az erkölcs átértékelése és átértelmezése fölött, az etikával kapcsolatban pedig már teljesen tanácstalanok vagyunk...


természet

domboldalon

mezõ

õszi táj

réten

árnyékok és fények

töltés

csapás

dûlõ

toronyiránt

birkanyáj

bágyadt napsütés

alkony

- Mi történt itt? Mi lett velünk?
Megfogyatkozott a szervezõerõ, hiányos a koordináció, meggyengült az akarat... Esetleg átgondolt agymosásról lenne szó? Kultúránk szándékos leépítésérõl?

Úton-útfélen a gátlástalan szemfényvesztéssel, szélhámoskodással találkozunk, a harácsolásba botlunk, erõszak, durvaság mindenfelé; ízléstelenség, kicsinyesség, felelõtlen meggondolatlanság... A halál szimbólumai, mint díszítõ elemek tûnnek fel ruhákon, ékszereken, képeken, hangszereken, tetoválásokon, házak falain és diákok füzetein. Neveletlenség, szellemi nyomor. Hülye szülõk hülye gyerekei...

Az ember természeténél fogva szereznivágyó, harcias, hataloméhes, durva és erotikus... Mit tehetünk, hogyan vegyük rá, hogy másmilyen legyen? Álljon minden utcasarkon, minden kapualjban rendör gumibottal? Ez túlságosan bosszantó és durva dolog lenne... És biztosan visszaélne a rend õre is a helyzetével... Mivel hogy õ is csak emberböl van...

Szükségünk van tehát egy büntetõ és jutalmazó Legfõbb Lényre, aki nem avatkozik be közvetlenül a világi történésekbe, csak a földi élet utáni létezésben bíráskodik a cselekedetek, a gondolatok, a szavak helyessége és a mulasztások súlyossága felõl. Egy Legfelsõbb Létezõre, aki elõtt egyforma és egyenrangú minden létezõ, aki nem tesz különbséget ember és ember között, aki nincs tekintettel fajra, nemre, kasztra, sem hierarchiára. Szükségünk van tehát egy vallásra...

"Ha Isten nem lenne, ki kellene találni..."- állítja Voltaire, és milyen igaza van!
Nem lehet nagy az a nemzet, amely nem hisz Istenben! Nem egy kozmikus, távolságtartó elsõ mozgatóról van szó, viszont nem is mágneses erõrõl, hanem élõ lstenrõl - még akkor is, ha a kifejezésben az Ember vágyai, álmai, utópisztikus elképzelései, megválaszolatlan kérdései és hiánypótló magyarázatai fogalmazódnak meg... Még akkor is, ha a tökéletes, ideális ember fejezõdik ki benne... Az az elképzelés, amilyennek az embernek lennie kéne...

Szükség van a reményre, hogy egy másik életben kárpótolva leszünk, hogy végül mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését, hogy az ember végül révbe érhet... Hogy érdemes hõsnek, önfeláldozónak lenni - mert a halállal még nincs vége... Sõt, azzal kezdõdik minden! Mert születés és halál, tél és tavasz - együtt jár. Vonzás és taszítás, fény és árnyék...; nyugodt mélység és zajos felszín... Jin és Jang. A szeszélyesen tovarohanó édesvíz belecsókolja magát a mély, hatalmas óceánba. Feloldódik az örök körforgás végtelen szerelmében. A nõiesség nyugodt, kiszámítható, befogadó-elve és a férfiasság szeszélyes, kiszámíthatatlan, csapongó, teremtõ-elve...

Jaj!
Mi lett veled, Nõ?! Mondd, mi lett veled...?
Istennõ voltál és hová züllöttél?! Több voltál és kevesebb lettél... Szégyene önmagadnak!
Elhagytak, mert elhagytad magad, becsaptak, mert te magad is csaltál; olyan lettél, mint azok, akik bántanak, kihasználnak, megaláznak téged. Egyenrangú akartál lenni a férfiakkal, hát most te is dolgozol, alkoholizálsz, dohányzol, csúnyán beszélsz, durva vagy és agresszív, csélcsap és hazug, megbízhatatlan, felelõtlen és nincs benned egy csöpp finomság sem.
Mindenáron korszerû szerettél volna lenni - pedig inkább Istennek kellene engedelmeskedned, mintsem a korszellemnek... Egyedi akartál lenni, ezért lettél a divat rabszolgája... Pedig tudhatnád, nincs az a divatcikk, amibõl csak egy készült volna... Tucatemberré lettél így is! Mivel nem divat a mûveltség, félmûvelt vagy inkább, hogy egyedinek tûnj. Eszedbe nem jutna, hogy rosszul látod esetleg a dolgokat... Magabiztos vagy és határozott. Határozottan hülye. A TV-bõl lested el, hogyan kell hazudni, haragudni, szeretni, mozogni szeretkezés közben, pofákat vágni és jópofáskodni..., pedig csak jól pofán kellene vágni, hogy észrevedd magad!
Mivel divat lett úgy öltözködni, mint a prostituáltak, elkurvultál. Csak a testnek élsz, ápolod, gondozod - mert a reklámok azt szajkózzák, hogy megérdemli: nem törõdsz hát a lelkeddel. Arra már nincs idõd. Nagy árat fogsz majd mindezért fizetni - de megérdemled! Szexi akarsz lenni, pedig fel sem fogod, hogy mivel jár az. Szerelmi kalandokra vágysz és azt hiszed szabad vagy... Egy szart vagy szabad! Van, aki megver valakit és van, akit megvernek... - hát kábé így látom én a te szabadságodat!

Azt hiszed, ha felrúgsz minden kötöttséget, minden korlátot, önálló leszel és független... Egy irigylésre méltó, határozott egyéniség, akit csodálat illet. Aki nem köti le magát egy férfi mellett sem, akinek társa egy másik önálló és független, szintén határozott nõ lehet csak. Aki a férfiakat pusztán felhasználja erre-arra... Aki képes saját magának örömöt szerezni, aki úgy boldog, ahogy van... Aki megállja a helyét... - legalábbis úgy hiszi.
Aki már nem Istenben hisz, hanem ebben a megyõzõdésében...
Te, figyelj, ha a folyónak nem lennének korlátai, ha hirtelen nem lenne sem medre, sem partjai - akkor elérné a célját? Egy másik folyót vagy a tengert?
- Szétáradna a szárazföldön és megszûnne létezni. Eltûnne a homokban...

Ahogyan apám emlegeti nagyanyámat vagy ahogyan én gondolok anyámra... Vajon lehetlesz-e úgy gondolni rád is, szentként fogva fel nõiességedet?
A világ mindig olyan, amilyenné a nõk teszik.
A férfiak olyanok mindig, amilyeneknek a nõk õket látni szeretnék. Ezek a mai nyálas, elkényeztetett, tedd ide-tedd oda fiatalemberek hogy tetszhetnek neked? Hogy engedheted, hogy a fiad ilyen legyen?
- Hogy nem hallgat rád?!
- És azt meg hogy engedhetted?!
- Nem volt megintcsak idõd? De saját magadra, a karrieredre, a munkahelyedre, a fõnöködre, az orvosodra, a hétvégi továbbképzésekre, a sorozatokra... volt?!
- Hogy engedhetted, hogy az ellenséged a házadba költözzön? Egyáltalán, hogy történhetett, hogy a gyereked az ellenségeddé vált?! - Hogy nem az? Akkor miért beszél veled úgy, mint a kutyával?! Igaz, a kutyájával sokkal türelmesebb...
- És a férjed..., azzal mi a helyzet?!
- Urad vagy hódolód, esetleg egy csõdtömeg?
- Ne is beszéljünk róla? De akkor miért mentél hozzá? Megint kevés idõ állt rendelkezésedre ahhoz, hogy megismerd?!
Nem értelek... Nagyon-nagyon nem értelek...
Ha komolyabban belegondol az ember, a nõk hozzáállásán áll vagy bukik minden...

Ha úgy nézünk a történelmi fejlõdésre, mint kívülálló - mint egy földönkívüli, akit a földi társadalmak tanulmányozására küldtek, észre kell vennünk mindezt. Nem azt, hogy a férfiak mellett a nõk is labdába rúgtak, hanem hogy kifejezetten õk alakítják a történelmet. "Keresd a nõt..." - állítja a francia mondás, és mennyire igaz!

A férfiak mindig a Nõnek akartak imponálni. Úgy viselkedtek, úgy öltözködtek ahogyan a Nõnek tetszett; addig mentek el, ameddig a nõk engedték. Lehozták a csillagot is az égbõl, ha kérte; életüket áldozták szeszélyeiért; új világot építettek, ha nem érezte jól magát a régiben... Háborúztak, ha a harcosok tetszettek neki, mûvelték magukat, ha a finom tapintatosságot kedvelte. Flegmatikus, nemtörõdöm, senkiházi szépfiúkká válltak, ha a nyálas fafejekre bukott; nem borotválkoztak és csúnyán beszéltek, ha a macsókat szerette. Öltek, ha fejeket akart, építettek, ha lakni akart... Akartak, ha õ is akart, elhagyták magukat, ha mindegy volt neki... Ettek, ha fõzött, ittak, ha nem...
Rend volt, ha rendre vágyott és káosz, ha elzüllött...

Hanyatlik az egész társadalmunk, mert a nõ a férfira akar hasonlítani...
Ambivalens az egész világ, mert nem a nõiesség és a férfiasság egyenrangúsítására törekednek, hanem nõk végeznek férfimunkát..., és maguk is elvárják, hogy olyan bánásmódban részesüljenek, mint a férfiak... A párkapcsolatok meg tönkre mennek, mert a férfi férfit nem szerethet... A nõk agresszív szexualitása, férfias viselkedése inkább elriasztja az embert... - Engem például biztosan.

A világ akkor és úgy változik, amikor és amennyire a nõk akarják. Ha nyugodt életre vágyna, a férfi mindent megtenne nyugalma érdekében. Ha tudná, mit akar, meg is kapná azt... - Tõlem például egészen biztos...
Mivel viszont csak egy dologban biztos, hogy azt nem akarja, amit a férfi akar - csak az ellentét dagad...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: szerzõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2005-11-23
Mi van, eltalált, drága?
név: Vendég e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2005-10-17
A férfi ma már nem csak egy nõnek akar imponálni...
Nem fog várni, hisz van másik...
-Kekeckedsz? Ilyen tyúk vagy? Rohangál még elég az udvaron, akinek kellek...
Legalább olyan felületes, mint a feljebb "leirt" nõ....
Tisztelet a kivételnek. Az olyan kivételek mellett tud a nõ ismét az lenni, aki: istennõ, idál, erõs vár.