[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A NOSZF 1. rész

szerző: Kiss László 2010-11-08

 

A NOSZF 1. rész

Mert mit is értünk forradalom alatt? Anélkül, hogy felütnénk bármilyen lexikont: olyan robbanásszerűen lezajzó társadalmi változást, mely megítélésünk szerint pozitív irányba viszi tovább a dolgokat, a többség egyetért vele, s magasabb szintű társadalmi-gazdasági formációt eredményez.
Jelen esetben a forradalom tagadását nem a későbbi gyakorlat s a szocializmus csődje indokolja. A hatalomátvétel módja nem nevezhető semmiképpen forradalomnak. Egy kisebbségben lévő csoport, a törvényességet felrúgva (bár a törvénynek a forradalmakban nem sok szerepe van), fegyveresen átveszi a hatalmat. Ez semmi több, csak egy puccs.
 

A történet 1917 februárjában kezdődött. A cári Oroszország a számára teljesen értelmetlen, pusztán dinasztikus célokat szolgáló első világháborúban összeomlott. A csőd teljes volt katonailag, gazdaságilag, társadalmi szempontból is. A problémákat jelezte már a japánoktól elszenvedett vereség s az 1905-ös forradalom is. De a cár nem tanult. A modernizáció elmaradt, Oroszország Európa legfejletlenebb országa volt. Persze minden relatív. A második világháború legendás marsallja, Zsukov, azt írja emlékirataiban, hogy nagyon szegény parasztcsaládban nőtt fel, de anyja néha hozott nekik cukrozott kalácsot és édességet. A Szovjetunió fennállása alatt mikor látott az orosz paraszt cukrozott kalácsot...? Úgy ötven-hatvan évig biztos nem...
   Az első világháború technikai követelményeivel a gyengécske orosz ipar nem tudott lépést tartani. A hátrányt igyekeztek pótolni a létszámmal. Érdekes, hogy még mindig vannak olyan tankönyvek, melyek 1 millió főre teszik az orosz veszteségeket. A komoly kutatók ma már 5 milliót emlegetnek. Tömegesen pusztultak a parasztok és a munkások a fronton, bár az orosz arisztokrácia színe-java is ott maradt.
  

1917 februárjában Oroszország "megadta magát". A katonaság a zendülés állapotában volt, a városokban sztrájkok, tüntetések, összecsapások zajlottak. A cár lemondott. Ideiglenes Kormány alakult, s polgári demokratikus államot szándékoztak felépíteni. Túl sok újat nem kellett kitalálni, ennek a 20. századra már nagyjából megvolt Európában a tematikája: össze kell hívni az alkotmányozó nemzetgyűlést, mely megalkotja az ország alaptörvényét, belefoglalják a választási rendszert, államformát, szólás-, sajtó-, vallásszabadságot, többpártrendszert. Mindez szép volt, s egy pillanatra, mikor az Ideiglenes Kormány nagykoalíciót tudott létrehozni, úgy tűnt, rendben is lesz minden. De Oroszország minden tekintetben a szélsőségek országa. A hatalmas tömegeknek, akikre hatottak a szocialista, kommunista eszmék, ez már kevés volt. Különösen az átalakítás üteme. A kormány, szövetségesi kötelezettségei miatt nem tudta befejezni a háborút, sőt, egy újabb katasztrofális hadműveletet rendelt el (Kerenszkil-offenzíva). Késett az igazi földosztás, melyre az orosz paraszt évszázadok óta várt. Az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása is tolódott. Így jobbról is és balról is támadták az Ideiglenes Kormányt. Tekintélye teljesen elolvadt. Kettős hatalom jött létre. A parasztságot képviselő eszerek, a szociáldemokrata mensevikek és a kommunista bolsevikok szövetséget kötöttek a kormánnyal szemben, tanácsokat (szovjet) hoztak létre. Már június 16-án megkezdték Petrográdon első kongresszusukat. A frontokról hazaözönlő és a helyben lévő katonasággal egyre inkább a szovjet rendelkezett. Oroszországban ekkor szinte mindenkinek volt fegyvere.
  

Lenin, az ismert kommunista vezető a cári rendszerben száműzetésben volt, éppen Svájcban tartózkodott. 1917 tavaszán német páncélvonat szállította a határra. A németek jól ismerték, hazavitték, hátha csinál otthon egy kis zűrzavart, s ők megszabadulnak egyik ellenségüktől. Zseniális húzás volt, így is lett. A németek meg is nyerték volna a háborút, ha az USA, hadikölcsöneit féltve, be nem avatkozik.
Lenin már az áprilisi téziseiben meghatározta a taktikát: "Semmi támogatást az Ideiglenes Kormánynak, minden támogatást a szovjetnek!" Így eltávolította a kormány munkájában kezdetben résztvevő eszereket és mensevikeket a hatalomból. De Lenin bolsevik (kommunista) gyűléseken, szűk körben elárulta, a kommunista hatalomátvétel, a proletárdiktatúra megteremtése a cél. Ezt két lépcsőben kell megvalósítani: elsőként megbuktatni a polgári, demokratikus kísérletet, tehát ehhez kell a szovjet, és amikor átvette a szovjet a hatalmat, leszámolni a korábbi szövetségesekkel, az eszerekkel és a mensevikekkel. Tehát Lenin a kezdet kezdetétől elvetett mindenféle koalíciót, szövetségeseit átverte.
  

A bolsevikok, bár nevük többséget jelent, sosem voltak többségben. Sőt, minden demagógia, a lakosság katasztrofális helyzete ellenére, csekély népszerűségük volt. Ez évtizedekig kimaradt a történelemkönyvekből. Az Ideiglenes Kormány még szeptemberben is tett egy kisérletet, hogy normalizálja a helyzetet. Összehívták az Oroszországi Demokratikus Tanácsot. Ide minden párt, szervezet delegálhatott, mégis a megjelent 1500 képviselőből csak 136 volt bolsevik.
Lenin az elvetélt júliusi felkelés után óvatosabb volt. Erősebben támaszkodott a szovjetre. Ugyanakkor titokban elfogadta a bolsevik párt a fegyveres felkelés tervét. A szovjet meghirdette november elejére második kongresszusát. Lenin terve az volt, hogy a bolsevikok puccsal átveszik a hatalmat a kongresszus összeülése előtti napon, s így a kongresszust kész helyzet elé állítják, mely majd, más lehetősége nem lévén, rábólint az egészre. A bolsevikok még a szovjetben is kisebbségben voltak, s miután tervük kitudódott, az eszerek, mensevikek november 2-ről 7-re halasztották a kongresszust, hogy a megérkezett, többségben lévő mensevik és eszer képviselők ellent tudjanak állni a bolsevikoknak. De Lenin nem ijedt meg. November 6-án este az általa irányított fegyveres erők a forgatókönyv szerint megkezdték a hatalomátvételt. 7-re (az orosz naptár szerint október 25.) elfoglalták a Téli Palotát, a kormány utolsó székhelyét. Az Ideiglenes Kormányt puccsal megdöntötték. De az igazi hatalomátvétel nem ez a puccs, lesz egy második is.
  

Érdekes epizód, hogy a Téli Palotánál Lenin forradalma majdnem megbukott. No nem a katonai ellenálláson, hiszen a palotát csak néhány kadét védte. De a vörösök a lövöldözés elültével felfedezték a pincében a cár legnagyobb borkészletét. Több tízezer palack különböző, kitűnő minőségű bor. A sokéves szenvedés után a katonák rávetették magukat, gyorsan haladt a lerészegedés. Lenin tudomására jutott a dolog, s egy megbízható alakulatot állított az ajtóba. De a helyzet nem javult. Kiderült, a "megbízható" őrség pénzért árulta a bort! Erre Lenin határozott döntést hozott, hogy megmentse forradalmát: a megbízható alakulattal a csatornába öntette, zudíttatta a kitűnő borokat...   
   


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :