[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A NOSZF 2. rész

szerző: Kiss László 2010-11-24

 

A NOSZF 2. rész

 

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF), mert így kellett hívnunk, majdnem megbukott a cár borán. De végül is Lenin úrrá lett a problémán, s mire október 25-én (európai időszámítás szerint november 7-én) a Szmolnijban összeült a II. szovjetkongresszus, a Téli Palota, a legfontosabb középületek, csomópontok a bolsevik fegyveresek kezén voltak.

A 670 képviselőből itt már 390 volt bolsevik. Tehát még "hazai pályán" is csekély volt a többségük, s tekintve, hogy a szovjet messze nem fedte le az orosz társadalmat, a sokat hangoztatott széles tömegbázisról egyáltalán nem beszélhetünk.
 

A mensevik és eszer képviselők fel voltak háborodva a puccs miatt, követelték, a bolsevikok azonnal szüntessék be a harcot az Ideiglenes Kormány ellen. A vörösök ezt megtagadták, erre a mensevik és eszer képviselők elhagyták a termet. A bolsevikok nem zavartatták magukat, igyekeztek a hatalomátvételt legalizálni, megszavazták a hatalomról szóló dekrétumot, miszerint Oroszországban az irányítást átveszi a szovjetkongresszus. Érdekes, hogy diktátorok, puccsisták milyen betegesen igyekeznek legitimációt szerezni. Igyekeznek a törvényesség látszatát kelteni, s tettüket a tömegek akaratával igazolni. Ez többnyire olyan gyermeteg, hogy a legegyszerűbb ember is átlát rajta, de valahogy őket megnyugtatja.

 

A dekrétum elfogadása után több eszer és mensevik képviselői csoport visszaszivárgott a kongresszusra. Miért is? A bolsevikok nem bolsevik, hanem szovjet hatalmat hirdettek. Abban pedig ők is benne vannak. Talán nem is olyan rossz fiúk ezek a vörösök? Nem is akarnak totális diktatúrát? A mensevikek és az eszerek talán hittek még a demokratikus lehetőség csírájában, talán nem akartak kimaradni a hatalomból. Talán mindkettő.
Másnap a kongresszus elfogadta a békéről és a földről szóló dekrétumokat. Hatásos volt. Az orosz társadalom többsége (a parasztság) e kettőre áhítozott hosszú idő óta. Ráadásul Lenin gyakorlatilag átvette az eszer párt földreformtervezetét, így a bolsevikok ellenzéke kezdte újra nyeregben érezni magát. Megjegyzendő, hogy a bolsevikok földosztási terve álságos volt, csak a parasztságot akarták megnyerni vele, hiszen a kommunisták programjában mindig is a termelőszövetkezetek alakítása volt a cél. Ez sem eredeti ötlet, a nyugati kapitalista mezőgazdaságtól vették át, csak éppen a valódi tulajdonjog kiiktatásával. A szövetkezeti gazdálkodáshoz a kommunisták a Szovjetunió fennállása alatt végig betegesen ragaszkodtak (kivéve Lenin rövid "NEP"-jét), aminek eredménye az lett, hogy sohasem tudtak kibékülni a parasztsággal. Következmény: minden irodalmi túlzás nélkül, több tízmillió áldozat.
 

Lenin úgy vette, a szovjetkongresszus törvényesítette a hatalomátvételt, így ő létrehozta a bolsevik kormányt, a Népbiztosok Tanácsát, melynek - természetesen - maga lett az elnöke. Ezt az eszerek és mensevikek nem fogadták el, megalakították a Hon- és Forradalommentő Bizottságot (beszédes elnevezés). Utóvédharcot kezdett a sántító demokrácia. Követelték, több, ekkor még működő társadalmi szervezettel együtt, hogy a kormányba vonják be az eszereket és mensevikeket is. Mi több, követelték azt is, hogy az így felálló új kormánynak ne Lenin legyen az elnöke. Egyes józanabb, demokratizmusra hajló bolsevik vezetők ezt még méltányosnak is tartották volna, de őket Lenin és hívei gyorsan elhallgattatták. A növekvő ellenállásra Vlagyimir Iljics gyorsan válaszolt, létrehozta az Oroszországi Rendkívüli Bizottságot, ismertebb nevén a Csekát. Igen, így született az időnként átkeresztelt (GPU, NKVD, KGB) sötét múltú szervezet, melynek kezéhez, ismét irodalmi túlzás nélkül, több évtizedes tevékenysége során több millió orosz ember vére tapadt. Már Lenin utasítása szerint is mindenkire le kellett csapniuk, aki "kezet emel a szovjethatalomra", azaz inkább a bolsevikok hatalmára.
 

A jól haladó megfélemlítés ellenére a bolsevikok egy váratlan problémával szenbesültek. A cár hatalmának megdöntése óta Oroszországban napirenden volt egy új alkotmány megalkotásának igénye. Ezt a társadalom egésze óhajtotta, az Ideiglenes Kormány is tett kisérletet megfogalmazására.  Lenin így ezt a kérdést nem merte levenni a napirendről, kénytelen volt kiírni a választásokat. 1918. január 18-án össze is ült az Alkotmányozó Gyűlés. Lenin terve az volt, hogy elfogadtatja a bolsevik hatalomátvételt a gyűléssel, éppúgy, mint a szovjetkongresszussal. 
 

A Gyűlést nagy várakozás előzte meg, s kiderült, Oroszországban a bolsevikoknak nincs túl nagy tömegbázisa, mindössze 25%-ot értek el. Az eszerek, mensevikek, s néhány őket támogató kisebb párt összesen 62%-ot. (A kadetok 13%-ot szereztek.) A demokratikus játékszabályok alapján ez azt jelentette, hogy a szovjethatalomnak álcázott bolsevik diktatúra megbukott. Figyelemre méltó, hogy a háborús szenvedések, áldozatok, az éhinség, a politikai tájékozatlanság ellenére az orosz nép nagy többsége éretten, felelősségteljesen szavazott, nem hatott rá a kommunista demagógia, a hangzatos jelszavak. Hogy mennyire tudatosan, mennyire nem, de a választási eredmények egy többpártrendszeren alapuló demokratikus rendszer alapjait teremtették meg. 

 

De a kommunizmusra semmi sem jellemző jobban, mint a játékszabályok áthágása. S azt se felejtsük el, hogy Oroszország más. Oroszország egyedi, különleges. Akkor is, és ma is. Oroszország nem Európa. 
Leninnek, s a Népbiztosok Tanácsának eszébe sem jutott lemondani. Ehelyett egy nyilatkozatot terjesztettek az Alkotmányozó Gyűlés elé, Lenin fogalmazásában, miszerint a Gyűlés rábólint, támogatja a szovjet - azaz bolsevik - hatalmat, és saját feladatát abban határozza meg, hogy kidolgozza a szocialista társadalom kiépítésére vonatkozó legfontosabb alapelveket. Lenin tehát egy egyszerű, a bolsevikokat támogató értekezletté akarta silányítani az Alkotmányozó Gyűlést. A képviselők ezen annyira felháborodtak, hogy még arra sem voltak hajlandók, hogy napirendre tűzzék Lenin javaslatát. 
 

Elkéstek. A megnyitó másnapján, 1918. január 19-én a bolsevik fegyveresek Lenin utasítására egyszerűen szétkergették az Alkotmányozó Gyűlést. Ez volt a tényleges puccs, így került hatalomra a kommunista eszme Oroszországban, s uralta azt több mint hetven évig. Így jött létre valójában a Szovjetunió, s nem a népek akaratából.    


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :