[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A pokol kapuja

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-09-21

indulni ketten Utazni jó! Hát persze. Utazni szabad akaratodból, általad megválasztott kirándulóhelyre, az nagyon jó! Kényelmesen, bármikor megállva, harapva, hörpintve valamit, ami éppen jólesik. Utazni valahová, oda, a pokol kapujába? Vállalni kell. Utazás. Északra, ragyogó fényben. S ha hazatérsz? Majd megtudod, mit érezhetsz...


akasztófa

ezek itt ablakok

itt mindig sár volt

a szállások helye

mi volt e falak megett

bitók alatt fúj  a szél

tájkép most

a pokol kapuja

itt kellett aludni

az emlékezés helye

hullakemencék helye

érkezési oldalon


lámpa vigyázott


a kapu


drótok


torony figyel


persze rendezett hely ez


nagyon rendezett


igen nagyon rendezett


tessék belépni


tessék vigyázni


a kivégzések fala


barakok


kilátás a toronyból

Ragyogóan süt a nap. Békés zöldû tájra gurulsz alá, ha leértél a dombokról. Nyárfák és nyírfák, szertefutó patakok, fényes ég, látszólagos nyugalom. Messze síkra ellátni, szinte vakítóan zöldek a zöldek, ringatóan kékek a kékek, akár békés kis pirostéglás gyártelepnek is tûnhetne az egész ha...

Ha nem tudnád, hogy ott a pokol kapuja. Ha nem lebegnének máig nyugtalan szellemek, ha nem hasítaná szét ezt a látszólagos nagy nyugalmat a sok sikoly, ami benne bujkál a levelek rezgésében. Ha hihetnéd, hogy ez nem lesz már soha többé valóság. Sokan nevetgélve sétálnak be. Mert a nevetés felszabadít... Mert a munka felszabadít???

Utcák sora, piros téglás épületek jól elosztott hálózatos rendszerben, köztük most gondosan nyírt gyep. Egykor nem gyep, hanem végtelen, ragadós, iszamos, a pusztulástól dagadó sár volt itt. Kényes, fényes, magasszárú csizmáknak kirakott járdákon nem járhatott a halálraítélt.

Ott pengnek a drótok a határokat, az életteret megkerítve. Ott állnak a falak, a golyókat felfogó felület, ott a tábla, vigyázz, stoj, achtung, de neked nem kell félned, te csak látogató vagy. Hazamehetsz. Nincs rajtad ilyen vagy olyan színû jel, nem tudják kommunista vagy-e, homoszexuális, jehovista, megbízhatatlan, cigány, orosz vagy csak zsidó. Nem kéri számon azt se senki, milyen kofferral érkeztél, hányas transzportból vagy. Nem fogad a nyegle véznacsontú halálmadár doktor, hogy kezének legyintésével ide vagy oda soroljon. Nem zötykölõdtél három-négy-öt-hat napig marhavagonban, amelyen nyolc ló vagy negyven ember felirat van. Olyan vagonban, ahol az ablaknál állók megfagytak, a középre zsúfoltak megfulladtak, ahol maguk alá voltak kénytelenek piszkítani az emberek, ahol csak esõvízzel lehetett szomjat oltani, ha esett véletlenül, és a gyors halál kegyes megoldásnak számított. Nem kell végignézned pucérra vetkõztetett gyerekek és öregasszonyok szégyenmenetét a zuhanyozóknak álcázott halálosztó betonketrecekig. Nem látod a szélben himbálódzó akasztottakat, nem hallod a golyók becsapódását a falba, nem érzed a fémes elektromosságot, ami a drótokban kereng s a nekicsapódó lepkét is megpörköli. Nem kell a furcsán harsogó tábori zenekar fals ütemére óránként felvonulni, sorbaállani, sorakozni és visszakozni, kényszertornázni, latrinalyuk felett kis- vagy nagydolgodat végezni gyorsan, nem zavarnak ki. Nem mocskos vízhez hasonló üres levest eszel ebédre, hozzá sárnak elég fekete, kenyérnek hazudott, meghatározhatatlan ragaccsal. Nem háromemeletes ágyakban alszol, melyekben egy helyen kettõnek kell feküdnie, mert fontos ám a helytakarékosság. Nem kell ilyen éjszaka után kimenned dolgozni, halálosan fáradtan, éhesen, agyonkínozva. Nem kell a sikolyokat hallanod, nem kell látni az újabb és újabb transzportokat, ahogy a vagonok kiokádják magukból az emberek megalázott seregét, akik riadtan, tévelyegve állnak, elvakulva a fénytõl, remegve a végtõl. Nem kell!

Te hazamehetsz Osviecimbõl. Hazafelé megállhatsz bármely vendéglõben, ehetsz kedved és ízlésed szerint, ihatsz kávét, rágyújthatsz esetleg. Hazamehetsz, hazaérhetsz, megnyugodhatsz. Nem kell arra gondolnod, hogy az ember kéjjel  öl, hogy sárral kevert vér szárad a költõ fülén, hogy figyelik a cudar ebként ugatók, nem ugrik-e fel, nem fut-e el valahová a végtelenségig elgyötört halálraítélt!

(szöveg Szászi Zoltán, fotók Szászi Szilveszter és Szászi Dániel)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-25
Az anziksz nem feltétlen "vidám képeslap". A szó jelentése egyszerûen csak képeslap.
Képeslap egy utazásról, egy kirándulásról... Bejárni való tereinkrõl.
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-25
bizony Laci, de ez is van...
név: laci e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-25
az anziksz egy vidám képeslap, egy boldog nyaralásról, üdvözlet egy szép kirándulásról... nem éppen Auschwitzból...