[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A realizmus

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2007-03-11

CourbetA realizmus gyökerei nagyon mélyre nyúlnak a mûvészettörténetben, bár általában, mint stílusmeghatározás a XIX. század mûvészetére illik rá igazán. Pontosabban a XIX. század közepe táján éri el lényege igazi letisztultságát.


Courbet: Mûterem


Daumier: Mosónõ


Manet: Olympia


Manet: Reggeli a fûben


Millet: Az Úr angyala


Millet: Kalásszedõk

A barlangrajzoktól napjainkig a realisztikus ábrázolás egyfajta törekvés a világ jelenségeinek, történéseinek valósághû ábrázolására.
A század húszas éveiben Franciaországban hirdették meg, mint tudatos, mûvészeti programot: "õszinteséget a mûvészetbe" jelszóval. Már a XVII - XVIII. századi képzõmûvészet esetében beszélhetünk realizmusról, például Caravaggio, Velázquez, Vermeer van Delft kapcsán, valójában azonban a realizmus irányzatába a XIX. században Franciaországban megjelent áramlatot soroljuk. A realista látásmód hatása nagy volt, valóságos világképpé fejlõdött, követõket talált szerte Európában. Több helyütt jelentõsen keveredett a romantikus gondolkodásmóddal vagy a hisztorizmussal. (A hisztorizmus realista alapokon álló, nagy történelmi jelenetekkel foglalkozó XIX. századi irányzat, általában romantikus hevületû nemzeti értelmezésben).

A "barbizoni iskola" plain-air festészete (kint a természetben a valóságot torzításmentesen megragadni) és a pozitivizmus eszméi (a tudományok elõrehaladásában hinni) ihlették Gustave Courbet festészetét. Courbet a legjelentõsebb francia realista festõ, fõleg a mindennapi élet és a természet varázsa érdekelte. „Mûtermem belseje” címû képe „Igazi allegória” címen is ismert. A festõ a mûvet a realisták kiáltványának szánta. A kép közepén a festõ látható munka közben, mögötte áll a meztelen Valóság. A kép bal oldalán a nyomorúság, szegénység, gazdagság, kizsákmányolás allegorikus alakjai, valamint azok, akik a halálból élnek. A kép jobb oldalán Courbet baráti köre: Baudelaire, Prudhon és mások.

Jean-Francois Millet kiváló alkotásai a "Kalásszedõk" és "Az Úr Angyala" (vagy "Ima a mezõn"). A "Kalásszedõk" egyszerû asszonyalakjai  a földön elhullatott kalászokat kutatják, összeszedik azt, amit nem õk vetettek, de az aratók széthullattak... Isteni gondviselés az ég madarairól és a föld szegényeirõl...
"Az Úr Angyla" ima délidõben. A földmûvesek, hallva a déli harangszót, egy kis idõre megállnak, és fejet hajtva elmondják a déli imát. Mint két félig égett gyufaszál a férfi és a nõ alakja. A XX. század nagy szürrealistáját, Salvador Dalit ez akép annyira megihlette, hogy több variációt is készített e két alak feldolgozásával és továbbgondolásával. Sigmund Freud, az emberi lelket kutató filozófus és pszichiáter tanulmányt írt ezzel a képpel kapcsolatban, beillesztve azt örök emberi bûntudatról alkotott elképzeléseibe.
 
Honoré Daumier grafikáin és karikatúráin maró gúnnyal jellemezte a párizsiakat, papokat, bírákat, ügyvédeket és politikusokat. Emile Zola nyomán a képzõmûvészetben kibontakozott a realizmus árnyoldala, a naturalizmus, amelyet a nyomor, az ember testi szenvedései és biológiai funkcióinak riasztó közönyösséggel és aprólékos részletezéssel kidolgozott megjelenítése foglalkoztatott. Bemutatni a valóságot...
Bemutatni az igazságot...
De mi az igazság?! - Ezt a kérdést már sok esetben feltették a történelem során.
Daunier festészete a végsõkig leegyszerûsítette a realizmust, példa rá a "Mosónõ" címû képe. Nem a konkrét ember érdekli, az arcvonások is felismerhetetlenek. Általánosít, és a véleményét mondja el, ami nem biztos, hogy egészen fedi a valóságot.  Hiszen a mosõnõ sem mos állandóan. Van, amikoer fõz, van úgy, hogy takarít, vacsorát tálal... A szexualitásból sem lehet általánosítani, következtetni arra, hogy az ember mindig ezt csinálja. Huszonnégy órába sok minden belefér... Hát még egy emberéletbe...
Ha a mûvész tudományos hitelességgel akarja a valóságot ábrázolni, könnyen beleveszhet annak részleteibe, vagy a társadalmi élet árnyoldalainak túlzó ecsetelésébe.

A realizmust az útvesztõbõl Eduard Manet mûvészete vezette vissza a szabadságba. Manet realizmusa felkavaró erejû. "Reggeli a szabadban" címû képével Giorgione "Tavaszi hangverseny" néven ismert alkotását akarja újrakomponálni, berakva azt a modern életbe. Talán utalni akar arra, hogy csak a külsõségek változnak évszázadokon át, az ember természete marad változatlan.
A kép a konzervatív közönséget felháborította. Nimfákkal és faunokkal az efféle ábrázolás megszokott és elfogadott volt évszázadok óta. Ám itt konkrét és sokak által ismert személyek vannak bemutatva: a mûvész bátyja, egy szobrász és két ismert nõ. Hiába komponálta a csoportot egy mesteri háromszögbe, hiába a távlatok mesteri ábrázolása...
Vagy talán mégsem, hiszen a mû kiállta az idõ próbáját.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Máté e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-05-30
nem rossz de a képek alá jó lenne odaírni a képek alá ki festette eé mirõl szól a kép amúgy ténleg nem rossz