[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A reformáció genfi emlékműve előtt

szerző: Veress Zsuzsa 2017-09-29

 

A reformáció genfi emlékműve előtt

 

„Ment-e a világ a könyvek által elébb?” Vörösmarty tette fel ezt a kérdést az MTA könyvtárának megnyitójára írt – mind terjedelmében, mind gondolati súlyában – hatalmas költeményében. Nem sokkal előbb ünnepelte egész Európa Gutenberg találmányának 400. évfordulóját. 

 

2017-ben, a reformáció 500. évében gondolkodjunk Illyés Gyulával a reformáció genfi emlékműve előtt. 

 

Genfben, Rousseau szülővárosában, különösen érdekes elgondolkodni mindezeken, hiszen ő volt az, aki elsőként leírta – a dijoni akadémia pályázatára – hogy a könyvek, egyáltalán nem vitték előre az emberiséget, amely ugyanolyan vérengző állat, mint az őskorban – legfeljebb az eszközei váltak fejlettebbé.

 

A párhuzam nem véletlen, hiszen Illyés Gyula egy hasonló horderejű kérdést tesz fel: hogy a reformáció által ment-e a világ elébb, hogy egyáltalán volt-e értelme a reformációnak?

 

Illyést katolikusnak keresztelték az édesapja után, de anyai részről mindenkije református volt. Puszták népe c. önéletrajzi irodalmi szociográfiájában leírta, hogy családjában állandóan dúlt a vallásháború, folyamatosan és kölcsönösen gyalázták egymás felekezetét. Ebből az ő számára gyerekkorában az szűrődött le, hogy egyformán visszataszító mind a két egyház. 

 

Nagyon fiatalon (17 évesen) bekapcsolódott az 1919-es kommunista mozgalmakba, materialista szemléletű emberré formálódott, később, nagy klasszikusként sem vált vallásossá.

 

A temetésén (1983-ban) Belon Gellért katolikus püspök bocsánatot kért tőle, a halott Illyéstől, hogy a katolikus egyház „magára hagyta” őt, nem volt elég ahhoz, hogy hitre juttassa a költőt.

 

Íme, itt az a látvány, melyről Illyés 1946-ban írt.

 

www.magyarulbabelben.net/works/hu/Illy%C3%A9s_Gyula-1902/A_reform%C3%A1ci%C3%B3_genfi_eml%C3%A9km%C5%B1ve_el%C5%91tt

 

A reformátorok fala puritán, mint maga a reformáció eszménye, s éppen dísztelenségével hat erősen.

 

A költő farkasszemet néz a reformátorokkal, nem a szobrokkal, hanem a hús-vér személyekkel, dialógusba száll velük, a történelem ítélőszéke előtt faggatja őket, „hírnök, ki megölt milliók végső tisztelgését hozza”. 

 

Idézi Luther szállóigévé vált mondatát – ”Itt állok, nem tehetek másképp” – és elkezdődik a nagy számonkérés. 

 

A vers indulatosan sorolja a Jézus nevében elkövetett és elszenvedett erőszak példáit.

Újra és újra felteszi a kérdést, hogy megérte-e? Hogy egyáltalán: mi volt a cél, a szándék?

 

Hiszen az idő „okosan, türelmesen s némi humorral” megoldani látszik a katolikus-protestáns felekezeti ellentétet: a plébános és a lelkész vasárnap délelőtt „ősimód dörögnek”, ám délután együtt kártyáznak és kedélyesen poharazgatnak. Ezt  – az ökumenizmusnak azért nem nevezhető – békülékenységet Illyés is helyesli. (Naná! Gondoljunk bele a gyerekkorába!) Megállapítja, hogy a reformáció győzött.

 

És itt következik a vers mélypontja: „...Maga a Sátán győzött veletek! Balekok voltatok... Megbuktatok”. Hogy lehetséges ilyet leírni? 

 

Nos, ismét a sok véráldozatra hivatkozik a költő, eredményként egy „buta betűt” említ – de hát ez is csak magyarul van így: lett a kettészakadt Európában keresztény és keresztyén.

 

Illyés Gyula ezen a ponton mintha Madáchot ismételné meg. Az ember tragédiája Konstantinápolyi színében Ádám háborodik fel azon, hogy egy betű miatt gyilkolják egymást a Krisztust követők. Tudniillik a homousiont, illetve a homoiusiont vallók. Hogy tehát Jézus Krisztus egylényegű-e, vagy csak hasonló lényegű-e az Atyával. Ez csupán látszólag egy betű miatti ostoba vita, valójában nagyon is fontos teológiai kérdés. A keresztény és a keresztyén között sem csak egy betű a különbség, ez is fontos teológiai különbségeket hordoz. Ezt Illyés is tudta, akkor is, ha nem vallásos emberként a teológiai eltéréseket nem tartotta fontosnak. 

 

De a valódi kérdés az, hogy bármely fontos hitbeli-vallásgyakorlatbeli különbözőség miatt lehet-e sok-sok embert meggyilkolni.

 

A mélypont után a vers hangulati íve elkezd emelkedni. A költő felteszi azt a történelmietlen kérdést, hogy merre tartott volna a világ, ha a „tiarás templom-kufár” vezeti tovább, ha nem történt volna meg a protestálás, a reformáció. Létre jött volna valamilyen béke?

 

A vers zárlatában a legfontosabb kérdés: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs Kálvin?”

 

Illyés itt végül leteszi a voksát a reformáció mellett, ha nem is vallási okokból, de történelmi-kulturális okokból mindenképpen.

 

Hagyománya van annak, hogy az igazi magyar vallás a kurucos, dacos kálvinizmus (szemben pl. a katolikus Habsburgokkal). 

 

A költemény csak utalást tesz arra, amit egyébként mindannyian tudunk, hogy a reformáció az anyanyelvi kultúra, a bibliafordítás, a magyar irodalom olyan mozgatórugója is volt, mely nélkül nemcsak Vörösmarty vagy Arany János és Ady életműve sem születhetett volna meg, hanem Illyésnek ez a verse sem.

 

A reformációt a költő végül is a történelmi haladás, a tudományos forradalmak eredőjének tartja. Ezért írja: ”Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!”

 

A „mit tettek?” kérdésre tehát megszületett a válasz. A „hogyan alakult?” kérdésre pedig „önvigasztalásképp” azzal fejezi be a verset Illyés Gyula, hogy „maga az Isten se tudhatta másképp”.

 

Ez az ő – töprengő-tépelődő – főhajtása a reformáció előtt. 

Én pedig egy olyan helyen vagyok a magyar nyelv és irodalom tanára, amely szintén a reformációnak köszönheti a létezését: Pápán 1531-ben alapították meg a Református Gimnáziumot.

 

A tanári kar 2017-ben megkoszorúzta a reformáció genfi emlékművét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :