[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Római Birodalom bukása

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-04-18

feszület, 1063A római mûvészetnek nagy és fontos szerepe volt a keresztény mûvészet kifejlõdésében, amely átvette formakincsének jelentékeny részét. És ha a középkorban, fõleg a gótika századaiban feledésbe merülnek is az antik hagyományok, a reneszánsz újra feléleszti azokat.


Galla Placidia sírja, V.sz

San Apollinare Nuovo, VI. sz

San Apollinare Nuovo

San Apollinare in Classe

San Marko, Velence, 1065

Haggia Sophia, Constantinopolis, Isztanbul, VI. sz

Haggia Sophia

Assisi, 1230

Assisi

Pisa, 12.sz

Pisa

Durham, 12. sz

Durham

Speyer

Arles

Csempeszkovács

Ják

Ják

Ják

Lébény

Zsámbék

Worms

A bizánci kereszténység hellenisztikus hagyományokkal keveredve indult fejlõdésnek, a római pedig – bár az antik szellemiséget sem hagyta el egészen – a nyugati birodalomrész területén letelepedõ „barbár” népek õsi kultúrájával keveredett.
Ezek közül is a legmérvadóbb a frank hatás, a német és a francia dominancia.
A többi népek általában e két domináns nép által közvetített kereszténységet ötvözték saját hagyományaikkal.

A BIRODALOM BUKÁSA

A Birodalom megalkudott önmagával, tehát pusztulásra volt ítélve. Saját lényegét hazudtolta meg, amivel a létezését vonta kétségbe.
Miután a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erõsebbet, egy kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Õt, Õ választotta a latinokat.
Együttmûködésük – mai szóhasználattal – sikertörténet:
Néhány évszázad alatt a kis városállam fokozatosan elfoglalta az Itáliai-félszigetet, majd a Földközi-tenger vezetõ hatalma lett, végül az akkori ismert világ korlátlan urává vált.
Fegyverrel kényszerítette az Antik Szellem békéjét az egész akkor ismert világra.
A szimbiózis az antik istenek elképzelései és az emberi világ gyakorlata között szinte tökéletesen mûködött.
Aztán következett a baj, amit a jólét, a gazdagság, a puhányság ... okozott, de fõleg a túlmûveltnek nevelt, a tiszteletre viszont már nem tanított felelõtlen és könnyelmû „békegeneráció” ...
... A békegeneráció – akik már nem születtek háborús idõszakban – kezdte meg a rombolást belülrõl. Róma elõször kirabolta a világot, majd miután már mérhetetlenül meggazdagodott, észrevette, hogy a pénz nem minden ... és felfedezte magának a humánumot.
Többnemzetû, nemzetiségû, etnikumú, vallású és felekezetû (és még mi minden járulhat hozzá a mássághoz...) világbirodalmat csakis rend és fegyelem, szigorú törvények, egységes akarat, élõ istenek tarthatnak egyben, csakis kozmosz és monarchia, mert a káosz és az anarchia apró részelemeire bontja az Egészet.
Jézus kereszthalálával és feltámadásával alapjaiban rengette meg a Római Világbirodalmat.
Hiába az akkori világ legjobban felszerelt és legütõképesebb hadserege, hiába a legjobban kiképzett katonák: a gondolat gyorsabb és pontosabb az acélhegyû nyílnál is, és nincs az a páncél, nincs az a pajzs, ami megvédene.


A KERESZTÉNY KÖZÉPKOR

A római birodalom megdõlése után kezd fokozatosan kialakulni az a szellemiség, az a fogalom, az az idea, amit ma Európának nevezünk.
Ez a fontos tényezõ nem puszta földrajzi meghatározás.
Róma bukásával csodálatos mozgás, forrongás indul meg a népek katlanában. Új meg új elemek, soha nem hallott nevek bukkannak fel a népek káoszából. Viszonylag hosszú ideig tart az elrendezõdés; állandó háborúskodások és torzsalkodások közepette próbál minden nép a másik rovására nagyobb darabot kiszakítani magának a megölt óriás testébõl. Összemérik erõiket, a gyengébb behódol az erõsebbnek, átengedi a jobb legelõt, jobb területet.
Gigászi küzdelmek, harcok eredményeként talpra áll a Birodalom örököse: Európa – az európai ember.
Az eredet, a múlt, a nyelv nagy eltérései ellenére, az érdekek és törekvések ellentétei ellenére is, a földrajzi helyzet adta különbözõ feltételek ellenére is: az érzésnek, a gondolatnak valami csodálatos közössége forrasztott egybe mindenkit.
800-ban Nagy Károlyt római császárrá koronázta a keresztény szellem földi helytartója, ezzel létre jött a sokak által második birodalomnak nevezett Német-római Császárság. A császár kötelezte magát a kereszténység szent ügye védelmére, ezzel lényegében kezdetét vette a pogányok üldözése és a nem keresztény népek tûzzel-vassal való megtérítése.
                                                                                                                                       A pengéjénél tartott felemelt kard keresztet szimbolizál. Aki földre borult elõtte, annak a megmaradás, az örök élet üdvössége, a feudalista fejlõdés és a béke reménye kínálkozott; aki nem hódolt be, az elpusztult.
Nagy Károly frank király és német-római császár a Birodalom jogos örököseként lépett fel, és megpróbálta a római császárok fényes udvarát újra feleleveníteni. Külpolitikájában támadó volt, mint Augustus császár, „a legjobb védekezés a támadás” elvén.
Aacheni udvarában a római mûveltséget próbálta újraéleszteni, ezért korának mûvészetét reneszánsznak, vagyis újjászületésnek is szokták nevezni.
A Karoling-reneszánsz megpróbálta Róma romjai alól elõkaparni azokat a kincseket, amikre – akár Pompeji romjaira a Vezuv hamuja – rákeményedett háromszáz év anarchiája és pusztító, destruktív zûrzavara.
Szerzetesei újramásolták a római antik szellem írott emlékeit, többnyire úgy, hogy õk maguk egyáltalán nem, vagy csak alig tudtak latinul.
Róma szellemisége olyan mély gyökereket eresztett, hogy hiába hordódott rá rétegekben az örökösként fellépõ népek hordaléka, minduntalan felbukkan az idõk mélyérõl és új hajtásokat terem.
Az Örök Város dicsõsége babonás glóriától övezve ragyog az évszázadok fölött. A halhatatlan emlékezés az európai kultúra egyik fõ jellemzõ vonása.
Az európai szellem mozgékonysága azonban kizárja a tradíciókhoz való merev ragaszkodást, ami állandóan újabb utakat nyit meg elõtte – ellentétben a keleti szellem múltban gyökerezõ vad fanatizmusával.

A román stílus

A középkor mûvészetét két stílusirányzat határozza meg – a román és a gótikus stílus.

Felületesen úgy is szokták rendszerezni a középkor mûvészetét, hogy elõbb volt a román és utána következett a gótikus, vagy más néven a csúcsíves stílus.
A kezdetek építészete – tény, hogy a római mintához ragaszkodik (innen a román megnevezés).
A Nyugat-római Birodalom területén letelepedõ népek szinte mindent elülrõl kezdtek. Korántsem voltak annyira körültekintõk, mint a történelem folyamán más népek elõttük. Eleinte csak romboltak és pusztítottak; Róma nagy vívmányait a Birodalom romjai maguk alá temették.
Bár úgy is felfogható, hogy javukra vált a késõbbiekben az, hogy nem vették át a meghódított nép kultúráját vagy, hogy szelektíve sem építették a sajátjukba.
Hiszen, ha más szemszögbõl vizsgáljuk az eseményeket, akkor nyilvánvaló, hogy sem az akkádok, sem Babilon nem tudta dominanciája alatt igazán lerázni a sumer kultúra hatását; csak kisebb átalakításokig, továbbfejlesztésekig jutottak, és lényegében a gyõzteseket gyõzte le a vesztes szellemisége.
Aztán a perzsák igázták le Mezopotámiát, és az itt talált kultúra káprázatával tértek vissza. A perzsa hódítókat is legyõzte a meghódított föld. Aztán itt a római példa – õk sem tudták soha sem igazán túltenni magukat a görög hatáson.
Miért utálta a középkori kereszténység az antikot annyira? Talán mert túl sokat átvett tõle.
Az adós a hitelezõjét rágalmazza és utálja, és általában: azt támadja leginkább az ember, akitõl a legtöbbet vett kölcsön.
A római birodalmat elpusztítók sem kezdtek mindent igazán az elején, mihelyst az elfoglalt területeken letelepedtek és létrehozták feudális államalakulataikat.
A római minta utánzása jellemzõ Napóleonra is, Hitler III. Birodalmára ...
Róma jogrendje minden demokratikus állam alkotmányába beépült ...
Építészetükre a római minták utánzása jellemzõ: félköríves boltozat, félköríves ablakok, az oszlopok viszont alacsonyak, fejezetük kevésbé díszes, a tetõszerkezet súlyát a falak viselik.
Igazi építészekrõl és szakemberekrõl a 8. századtól a 10. századig terjedõ idõszakban alig beszélhetünk.
Itália területén élnek ugyan nagy mesterek, akik folytatják a tradíciókat. Fõleg Közép- és Dél-Itáliában felfokozódott a bizánci hatás. Róma pusztulása után a 6. században Ravenna lett a központ Kelet és Nyugat között.
A Birodalom területére érkezõ népeket nem is annyira a római szellemiség gyõzte le, nem az antik, hanem az, ami Rómát is megdöntötte: a kereszténység.
A kereszténység felvétele saját õsi kultúrájuk feladására és megtagadására kényszerítette õket.
(Így viszont továbbfejtegetve elmondható, hogy az V. századot követõ többszázéves anarchia után konstruktív megoldásként létrejött és a mai napig létezik a Nyugatnak nevezett kulturális fogalom).
A templomépítkezés a középkor hajnalán – ugyanúgy, mint az ókorban – a legfontosabb feladat.
Az új vallás puritán külsõségei egészen más jellegû építmények létrehozását követelték.
Példaként a római vásárcsarnokok, a bazilikák szolgáltak. A bazilikák három- vagy öthajós épületek voltak – bevásárlóközpontok, vagy középületek, hivatalok.
Boltozatuk félköríves donga, vagy keresztboltozat, középütt, vagy az épület hátulsó részén kupolával. Az újdonság, amit újonnan tettek hozzá, a harangtorony volt. Elõfordult mint külön építmény a bazilika mellett, azonban gyakoribb a fõhajó fölé épített torony, vagy a mellékhajókra épített egy-egy torony.
Itália területén – ahol a római tradíció nem halt ki egészen – a templomok kecsesebbek, mívesebbek. Az északabbra, északkeletre fekvõ országok román stílusú templomai inkább hasonlítanak erõdítményekre, várkastélyokra. Ezen a területen a fõ jellemzõ, hogy a falak vastagok, felfelé keskenyedõek, az ablakkivágások lõrésszerûek.
Egyszerûen nem mertek nagyobb ablakokat vágni és vékonyabb falakat emelni, nem tudták a súlyt a pilléreken és a boltozaton elosztani – tartottak attól, hogy az épület összedõl. Az oszlopok szerepe is inkább csak dekoratív, tartófunkciójuk csak kevés területen van.
 

A román korszak építészetében három lényegesen nemzeti vonás mutatkozik: az itáliai, a francia és a német.
A fejlett itáliai román stílusú építészet legszebb emléke a pisai székesegyház, a keresztelõkápolna és a ferdetorony együttese, amelyet a 11. században kezdtek építeni.
A dóm öthajós, háromhajós keresztházzal, a hajók keresztezõdése felett elliptikus kupolával. Az épületegyüttes külsejére jellemzõ az alul vakárkádos, a többi szinten csipkeszerûnek tûnõ galériás megoldás, amely könnyedebbé teszi a nagy falsíkokat. A harangtornyot csak a 12. században kezdték építeni. Mivel építés közben elferdült, nem merték folytatni, csak a 19. században fejezték be.
Teljesen más jellegû, a stílusnak mégis megfelelõ a német wormsi székesegyház, amelyet szintén a 11. században kezdtek építeni.
Háromhajós, kétszentélyes bazilika, egy kereszthajóval, a templom négy sarkán hatalmas tornyokkal.
Német jellegzetesség az oromzatos toronysisakok alkalmazása.
Jellegzetes a román stílusú templomokra a félköríves ikerablakokon kívül a kör alakú rózsaablakok alkalmazása.

A román stílus idején a vezetõ képzõmûvészeti ág az építészet. A szobrászat és a festészet erõsen alárendelt szerepet tölt be, az építmény díszítését szolgálja.
A szobrászat fejlettsége eleinte azon múlik, hogy egy adott terület milyen messze esik Itáliától, és így milyen mértékben hat rá az antik mûvészet.
A leggazdagabb szobrászati díszítés a templomok bejárati oldalán, a kapu fölött és két oldalán találhatók: gazdagon faragott féloszlopok, ájtatos mozdulatú, merev arcú apostolok és szentek; bibliai jelenetek a kapu feletti falmezõben. Gyakran ábrázolják az utolsó ítéletet, mint borzalmas, végsõ elszámolást.
A festészet szerepe másodlagos. Jelszerû ábrázolásmód a jellemzõ: barna vonallal megrajzolt figurák, kifejezéstelen, merev arcok, sematizmus, lapos felületek; a dolgok tömegének kifejezésére, a domborúság ábrázolására nem törekedtek. E festmények szerepe az volt, hogy az olvasni nem tudó tömegek számára is hozzáférhetõvé tegyék a szent könyvek tartalmát.
A szegények bibliájának is szokták nevezni ezeket a román-kori templomi freskókat.
Nagyon érdekes abból a szempontból nézni a képeket, hogy nagy történelmi korok hajnalára hasonló törvényszerûségek jellemzõk, mint az õskor mûvészetére. A jelszerû ábrázolás, a világkép közvetítése és megmagyarázása – a mûvészi szabadság rovására.
Ahogyan a mágikus világkép összefoglalta és meghatározta az õskor emberének mindennapjait, úgy határozza meg a keresztény vallás által közvetített világkép a középkori ember egész életét.
Végülis minden történelmi korszakról elmondható, hogy a kultúra nem más, mint egy-egy vallás világképének leképzése a szellem valamennyi területén.
A 20. századra a tudomány mint filozófia, mint elmélet, mint minden magyarázat és válasz birtokosa lép fel olyan erõvel, amely hitet követel magának. Minden új kultúra születését egy-egy vallás születése elõzte meg, mintegy elõhívva egy-egy társadalom kialakulását.
A 19. és a 20. század fordulóján elõre jelezte Nietzsche kiábrándult elmélkedése, hogy „meghalt az Isten”. Az addig fontos értékek nevetségessé váltak, az ellentétes fogalmakat és erõket szétválasztó határok köddé lettek.
Egy új világ születése várható a közeljövõben, mivel az új Szellem már megszületett és egyre jobban kirajzolódni látszik egy újszerû világkép.
A román stílus egy másik sajátossága a kézzel írott kódexek miniatúra-festészete.
A kezdetben csupán a kezdõbetûk iniciáléit díszítették, majd a gótikában megjelennek az egész oldalas illusztrációk is.
 

 


 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: egyetemista e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-15
Nagyon tetszik az oldal. Tényleg. Beadványt kell készítenünk, a Google által kerestem a korai középkorról ezt-azt, így bukkantam rá erre az oldalra. Tetszik a stílus, az önálló vélemények, tetszik a téma megkízelítése.