2014 decemberének utolsó napján nyitottuk az év utolsó kiállítását, amelyet 2015. február 2-ig tekinthettek meg az érdeklődők.

Régi jó szokásunkhoz híven a Rovás még Szilveszter napján is dolgozott, bár ez a munka, amit elvégezni voltunk kénytelenek, számunkra éppoly kellemes, mint amilyen fontos és hasznos is volt. Hiszen olyan régi Rovás tagnak és barátunknak nyithattunk kiállítást, mint Borisza Borsó József, vagy ahogyan őt mindenki szólítja és ismeri, Borsónak. 

     Borsó azért, hogy a Rovás Akadémián több mint 30 festményét kiállíthassa, az utóbbi néhány hétben fáradhatatlanul és rengeteget dolgozott. Erre pedig csak az képes, akiben ott a művészet iránti elhivatottságérzés. Borsó méltán tagja a 2012-ben létrejött eNRÁnak, a Nemzetközi Rovás Alkotóközösségnek, amelynek tagjai olyan képzőművészek, akik az ihletettség és az elhivatottság mellett a magas szakmai tudást preferálják. Ha végignézzük Borsó alkotásait, semmi kétségünk nem támad afelől, hogy a szakmai tudásnak birtokában van – noha, nem végzett képzőművészeti egyetemet. Mi, akik régóta ismerjük őt, tudjuk róla azt is, hogy ifjú korában képregényeket rajzolt. Ha a Borsó képeit nézegetem, mindig a képregények jutnak eszembe, mert ezek a festmények is nagyon beszédesek, oly sok apró részletük van, hogy ha kinagyítanánk egyet-egyet közülük, önálló képként az is megállnák a helyüket.

     Nagy örömömünkre szolgált, hogy a megnyitón körünkben üdvözölhettük Szesztay Ádám főkonzul urat, valamint konzul kollégáját, Bitay Leventét, akik megtisztelték a 2015-ben 21-ik évébe lépő Rovás utolsó, 2014-es kulturális rendezvényét.

     Borisza Borsó József tárlatának megnyitójáról szóló beszámolót a Képzőművészet rovatban, vagy az alábbi linkre kattintva olvashatják: https://www.rovart.com/hu/borisza-borso-jozsef-kiallitasa_3178

Fotók: Koreň András

     Az új évben új sorozatot indítottunk “Amit Csehszlovákiában szerettünk – és amit nem” címmel. Első alkalommal “A boldog “JRD”-s élet” témáját jártuk körbe meghívott vendégünk, id. Gergely László segítségével, aki 40 éves tsz-es tapasztalatokkal és élményekkel rendelkezik. A beszélgetésre való ráhangolódásként Az én kis falum (Věsničko má středisková) című, 1985-ben Jiří Menzel rendezésében készült nagysikerű filmből vetítettünk.

Fotók: Tóth Tímea

     Az új évben folytatódnak a MaNDA Filmklub alkalmai. Ifj. Uher Ödön rendezésében készült el az első magyar Jókai-megfilmesítés, az 1916-os Mire megvénülünk. (Németországban már korábban feldolgozták A szegény gazdagokat.) A film mind a közönség, mind a kritikusok körében nagy sikert aratott. Eredetileg a 3000 méteres kópiának nagyjából a felét őrzi ma a Filmarchívum.

Ifjabb Uher Ödön magyar filmrendező, operatőr, feltaláló, vállalkozó. Németországban Edmund Uher néven ismert. Apja műtermében elsajátította a fényképészeti és filmszakmai alapismereteket. Kidolgozott egy eljárást a filmszalag előhívási folyamatának egyszerűsítésére. IV. Károly és Zita királyné koronázásáról készült film egyik operatőre volt. Célja volt, hogy a „cirkuszi bohóságoktól megcsömörlött” közönség számára a „szellemi igényeket kielégítőbb” alkotásokat hozzon létre. Igényesség  és tökéletességre való törekvés jellemezte munkáját. Filmakadémiát alapított, amelyben Uher géptechikát oktatott. Az 1920-as évek elején Svájcba, majd Németországba emigrált. 1930-ban szabadalmaztatta a világhírűvé vált Uhertype fényszedő gépet. A világháború éveiben Uher repülési vállalkozást indított. Később Uher Werke néven új céget alapított, amely már nem szedőgépeket, hanem elsősorban magnetofonokat gyártott. 

     A már megszokott programunk, az óvodáskort még el nem ért kisgyerekeknek és szüleiknek szóló Ringató továbbra is sikernek örvend, bár a vírusok és a bacilusok miatt szűkebb körben voltak kénytelenek tartani a foglalkozásokat. 

Fotók: Kovács Ágnes

     A Magyar Művészeti Akadémia rendezésében néhány hét múlva véget ér az Orbis pictus című kiállítás, amely az MMA-ba tartozó művészek színe javát sorakoztatta fel a Kelet-szlovákiai Múzeum kiállító terébe. A finisszázs megrendezésével az MMA és  a múzeum a Rovást bízta meg. Szinte már hagyománynak tekinthető, hogy az MMA művészei kassai kiküldetésük során tiszteletüket teszik a Rovás Akadémián is. Nem volt ez másként a kiállítás záró és az ehhez kapcsolódó katalógus bemutatása után sem, amikor Stefanovits Péter, Haris László, Prutkay Péter vagy Lóska Lajos mellett az MMA elnöke, Fekete György is körünkben lehetett a Rovás Akadémián.

Fotók: Koreň András

     A 2012 novemberében útjára indított Ropás! a kezdeti lelkesedés és kitartó munka után az elmúlt hónapokban egy kis hullámvölgyet volt kénytelen túlélni. Szerencsére a januári alkalomkor szép számmal összegyűltek, így ismét újult erővel és lelkesedéssel állt neki a tánctanításnak Richtarcsík Mihály és Richtarcsík Zsóka. A február 7-i Viseletes Bálra készülve mátyusföldi táncokat tanultunk. A Ropás! a tavalyihoz hasonlóan ismét egy 12 személyes asztalt foglaltatott a Viseletes Bálban. 

Fotók: Szabó Ottó

     A hónap utolsó csütörtökét egy felemelő előadással zártuk. “…bő Magyarországon párja nem vóut” címmel csodálatos népmesékkel ajándékozott meg bennünket Écsi Gyöngyi művésznő. A népmesékhez a parasztbibliából vette a témát és „abból a roppantott világból, ahol az égnek hegyin, a Hódnak hátán nyílik és zárul az ég”. Ízes, gyönyörködtető nyelven hangzottak el, magas szintű előadói készséggel társítva.  Az előadásban ötvöződött a népdalénekes-mesemondó szerep. A mesék egyes elemeiből kirajzolódtak az évezredes magyar lelkiséget meghatározó irányvonalak és képet festettek a keresztyén létformában máig életben maradó népi bölcsességről. Écsi Gyöngyi 2000-ben Győrben a legjobb bábszínésznői díját kapta, 2003-ban pedig Budapesten az elsőként kiosztott Michel Indali-díjjal jutalmazták. Kováts Marcell a népi hangszerek széles skáláját szólaltatta meg, a tekerőlanttól kezdve a furulyákon át a dudáig. Az előadás után – manapság szokatlan módon – mi, felnőttek is játszottunk Écsi Gyöngyi vezetésével, s valóban nagyon jól szórakoztunk.

Fotók: Tóth Tímea és Kovács Oszkár