[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

héttorony

 

fociWHU

 

bojarcuk

 

mizsák

 

radzsasztán

 

szobrásztanfolyam

 

Géresi

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

Rákóczi

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A ROVÁS KIÁLLÍTÁSAI A ZEMPLÉNI FESZTIVÁLON

szerző: Kovács Ágnes 2019-08-14

 

A ROVÁS KIÁLLÍTÁSAI A ZEMPLÉNI FESZTIVÁLON

 

Az idei Zempléni Fesztiválon a Rovás biztosította a művészetek vizuális részét, a képzőművészetet. Öt helyszínen hat kiállítással voltunk jelen, Sárospatakon két helyszínen, Sátoraljaújhelyen, Tokajban, Tolcsván és Szerencsen. 

 

 

 

 

Diénes Attila és Szabó Ottó kiállítása

Sárospatak, Szent Erzsébet Ház

2019. augusztus 9. - szeptember 30.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Sok szeretettel köszöntöm én is önöket és nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetünk Kelet-Magyarország legnívósabb fesztiváljának, a Zempléni Fesztiválnak a részeseként. Még nagyszerűbb érzés, hogy ennek a fesztiválnak tevőlegesen is részesei lehettünk, hiszen nem csak e két művésznek a kiállítását hoztuk magunkkal Sárospatakra, Rákóczi és Árpádházi Szent Erzsébet városába, hanem összesen hat kiállítással vagyunk jelen itt, és további helyszíneken, úgy, mint Sátoraljaújhely, Tokaj, Tolcsva és Szerencs.  

Úgy fejeztem ki magam, hogy jelen vagyunk, és nem véletlenül. Tudnillik Kassán már két éve működtetjük a Magyar Jelenlét Házát, rövidítve a MaJelt, amelyet a Magyar Kormánytól, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságtól kapott az idén 25 éves Rovás művészeti társulás. Azért kaptuk, hogy Kassa történelmi központjában, párszáz méterre a Szent Erzsébet székesegyháztól, ahol a Nagyságos Fejedelem hamvai nyugodnak, legyen egy nívós, minden magyart befogadó és a magyar kultúrát Kassán is erőteljesen láttató központunk. 

Ha tehetik, látogassanak el hozzánk az Erzsébet utca 42. szám alatt lévő MaJel Rovás Központba. Ezt a központot az immár negyedszázada fennálló  művészeti szervezet tartja fenn, amely e két művészt is delegálta, Diénes Attila szobrászművészt és Szabó Ottó grafikus és festőművészt. Mellesleg, Szabó Ottó éppen a Rovás társulásnak az elnöke. A szervezetről viszont ma 17 órakor tudhatnak meg többet, ha az Újbástya Rendezvénycentrum Urbán György Kiállítótermébe is eljönnek, ahol e művészeti közösség csoportos kiállításának lehetnek részesei.

Szerencsés dolog olyan kiállítást berendezni, ahol a szobrokat a képek vagy a képeket a szobrok egészítik ki, hozzák egymással párbeszédbe, gazdagítják és erősítik a művészeti élményt. E két alkotó, ha teheti és erre alkalma van, mindig együtt állít ki, mert jóbarátok és lélekben nagyon közel állnak egymáshoz. Mindkettőjük lényében és alkotásaiban megtalálható a mély gondolatiság. 

Szabó Ottó 50. éves jubileumára kiadott emlékkönyvben Diénes Attila azt írta, hogy „Az egymás iránti tiszteletből és megbízhatóságból kezdődött a barátságunk”. Amikor Szabó Ottónak két nagyméretű szobrát kellett bronzba önteni, megtalálta Diénes Attila fiát, aki öntőmester. Attila pedig felfigyelt a két kiöntendő, nem mindennapi szoborra, amelyek egyébként a Kassához közel eső Restén felépült katolikus templomba készültek. Diénes Attila úgy fogalmaz ebben az előbb említett kiadványban, hogy „Az első közös vonás Oti és köztem, az embert próbáló kockázatvállalás. Eddig csak magamról tudtam, hogy képes vagyok olyan munkákba belevágni, amiről egyáltalán semmit, vagy csak keveset tudok. Jobban megismerve tovább szaporodtak a közös vonások, úgymint életszemlélet, mint vállalkozó, mint szervező, mint közösségi ember és barát. Így és itt kezdődött a barátságunk, az egymás iránti tiszteletből és megbízhatóságból.” 

Van itt még egy el nem hanyagolható közös pont is, mégpedig az, hogy mindketten a magyar nemzeti kisebbséghez tartoznak. Ottó a Kassához közeli Bódvavendégiben él, s bár Attila, aki Marosvásárhelyt született, 1988-tól már Magyarországon él, mégis azt hiszem, hogy ezt a terhes örökséget, a kisebbségi létet mindig magával hordozza, magában viseli az ebbe beleszületett ember. 

És a harmadik tényező, ami miatt ez a két ember egymásra talált, és egymásban barátra lelt, az maga a művészet. Mindkettőjükre jellemző a töretlen alkotókedv, a mindig új lehetőségek keresése. Mindkettőjük tud gondolkodni kisméretű alkotásokban, de akár monumentális és murális kompozíciókban is. Mindketten az élet sorsfordulóira reflektálnak. Mindkettőjük esetében lényegesen fontos a figura, ezen belül is a nagybetűs EMBER, de talán a még nagyobb betűvel írott NŐ. Ez utóbbi diszkrét erotikába öltöztetve. 

Ha tovább keressük a két művész közti kapcsolódási pontokat, arra jutunk, hogy mindkét művészre jellemző a vállalkozói kedv. Más területekre is szívesen átkirándulnak: Attila a szobrászaton kívül a festészettel, a restaurálással, a szőnyeg és bútorkészítéssel, a formatervezéssel is foglalkozott már, Ottó pedig szobrászattal, freskó, szekkó készítéssel, ólomsínes ablakok, templomi berendezések, sőt orgona tervezéssel is szembe került.

Míg Diénes Attilának szobrai részesei lesznek a térnek, megmozgatják azt, átalakítják, formálják a teret, addig Szabó Ottó festményei éppen hogy magába foglalják a teret, majd befelé kitágítják azt, hogy újabb és újabb világgal találkozzék a szemlélő. Mindketten a célokat elszánt következetességgel követő, sokoldalú művészek, mindkettőjükben ott az igényesség, és a kor modern technikai vívmányait felhasználni és a maguk hasznára fordítani tudó képesség.  

Nos, hosszasan lehetne sorolni az okokat, amelyek mind azt támasztják alá, miért szeret együtt kiállítani ez a két művész. Én azonban inkább azt javaslom, nézzük végig a kiállítást, hiszen a művészeti alkotásokról való beszéd olyan, mint a borkóstoló üres pohárral a kezünkben.       

Köszönöm, hogy meghallgattak! Ezennel a kiállítást megnyitottnak nyilvánítom.

Kovács Ágnes

 

 

 

 

 

 

A Rovás alkotóközösség kiállítása

Sárospatak, Újbástya Rendezvényközpont, Urbán György Kiállítóterme

2019. augusztus 9.  szeptember 30.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Sok szeretettel köszöntöm én is önöket és ma délután két órakor már egyszer elmondtam a Szent Erzsébet Házban, hogy milyen nagy örömmel jöttünk Kelet-Magyarország legnívósabb fesztiváljára, a Zempléni Fesztiválra, hogy tevőlegesen is a részei lehessünk. Hiszen öt helyszínen hat kiállítást van alkalmunk megnyitni Sárospatakon kívül még Sátoraljaújhelyen, Tokajban, Tolcsván és Szerencsen. 

Úgy is mondhatnám nagyképűen, hogy mi fedjük le a fesztivál összes kiállítási lehetőségét, de mondhatnám szerényen is, pusztán tényként, hogy tényleg mi biztosítottuk az összes kiállítást. 

Nos, de kik is vagyunk mi? A Szent Erzsébet Házban megígértem, hogy most itt fogok többet beszélni arról a szervezetről, amelynek a tagjai vagyunk. Ez pedig a Rovás, amely idén ünnepli fennállásának 25 éves évfordulóját. Az egész év ennek az évfordulónak a jegyében zajlik, tehát, ha úgy tetszik, itt is és most is ezt ünnepeljük.  

A Rovás nevét sokszor tévesen a rovásírással hozzák összefüggésbe. Ám csak annyiban van köze ehhez az írásmódhoz, hogy a szervezet neve is a valamire rárótt vagy valamibe belerótt vonalra utal, mint a vizuális művészet legelemibb összetevőjére. Másrészt arra utal, hogy valamit felrovunk, megmondunk, figyelmeztetünk arra, hogy sok van a rovásán. Mindennek a művészet terén akkor volt jelentősége, amikor 1989-ben megnyíltak a határok és itthon, az akkor még egyetemista képzőművészetis diákok – köztük a Rovás alapítói is – rájöttek, sok eredetit alkotó művésztanáruk bizony, külföldről – hogy így mondjam – importálta az ötletet. De ennek már 30 éve, és ma már a Rovás elsődleges feladata nem ez. 

Hanem: szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá web-dizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással foglalkozik, de van kiadói tevékenysége is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak.

Emellett 2004 óta egy internetes folyóiratot is működtetünk RovArt néven, és 2010 óta Kassán központunk is van, a Löffler-ház, amelyben kávézó, hatezres állományú könyvtár, festő, fotó és szobrászműterem, valamint művészeti rezidenciák várják a rövidebbhosszabb alkotói szabadságra érkező művészeket. 

Két évvel ezelőtt pedig a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságnak köszönhetően végre egy saját tulajdonú központunk is lett, amelyet MaJel Rovás Központnak neveztünk el. (A régit, a Löffler-házat továbbra is béreljük Kassa-Óvárosától, mert azt tartjuk, hogy a magyarságnak megszerzett állásokat, bástyákat nem adjuk fel). A MaJel egy rövidítés, amely a Magyar Jelenlét Házát jelenti. Azért kaptuk, hogy Kassa történelmi központjában, párszáz méterre a Szent Erzsébet székesegyháztól, ahol a Nagyságos Fejedelem hamvai nyugodnak, legyen egy nívós, minden magyart befogadó, és a magyar kultúrát Kassán is erőteljesen láttató központunk. 

A Rovásnak nagyon fontos pillérét képezik a nyári képzőművészeti táborok, amelyek helyszínei egy erdélyi, tihanyi és a kassai vagy egy kassavidéki helyszín.

És most kapcsolódik ide a jelen csoportos kiállítás. Tudnillik a fentebb említett táborok közösségének összetartozási igénye hívta életre 2012-ben a Rovás alkotócsoportot. Ezt egy több éve összejáró csapat ösztönözte, amely évről évre, minden nyáron – idén már tizedszer – együtt alkot, beszélget, nézetet, gondolatot cserél és közösséget vállal a többiekkel. A csoport ereje a sokszínűségében van, az egyéni és a különleges kiemelésében és hangsúlyozásában, a mesterség iránti tiszteletben és a művészi szabadságban. A csoport fenntarthatósága abban is megnyilvánul, hogy nem belterjes. Rendkívül befogadó, és a magját képező 910 állandó művész körül jönnekmennek az újak. Vannak köztük ismert és kevésbé ismert művészek, diákok is, pályakezdők. A csoport stílusában sokszínű, technikájában sokféle és tematikájában is rendkívül eltérő alkotásokkal jelentkezik, de a közös nevező az azonos hullámhossz és az összetartozás igénye.

Végezetül pedig szeretném elmondani azt a meghatározást, amelyből a csoport táplálkozik, amely mentén működik. A Rovás csoport a szabad művészetet és a független kreativitást preferálja, amelyet nem befolyásolhatnak az éppen divatos trendek vagy a szaktudás hiánya. Szabad művészet alatt a semmivel nem korlátozott, független alkotótevékenységet értjük, amely nem bújik el a „kortárs művészet“ kifejezés mögé, és nem keres magának alibit a szubjektivizmusban. 

Tisztelt hölgyeim és uraim! Ezennel a kiállítást megnyitottnak nyilvánítom. Köszönöm, hogy meghallgattak!

Kovács Ágnes

 

 

 

 

 

Balló Andrea és Ger Varga kiállítása

Sátoraljaújhely, PIM Kazinczy Ferenc Múzeuma

2019. augusztus 10. - szeptember 30.

 

"A művész feladata a misztérium elmélyítése" (F. Bacon)

A szegedi születésű Balló Andrea iskoláit Szegeden illetve Budapesten végezte.  
1985-ben angol nyelv- és irodalom szakos diplomát szerzett a JATE Bölcsészettudományi Karán. 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán rajz szakos tanárként diplomázott. 

Festészetével a szavakkal elmondhatatlant, az élményekből lerakódott belső világot próbálja megragadni. 

A finom mozdulatokkal vászonra vitt, széles felületű, egymással harmonizáló tónusok rétegződése emlékeink egymásra simulását juttatja eszünkbe. Az általában mélyebb tónusú, egymásra fodrozódó felületekből élénkebb színfoltokként jelennek meg az élet meghatározóbb eseményei. Az abszrtakt kifejezési mód lehetővé teszi a befogadó számára a szabad asszociációt. A festményeken eltolódott súlypontok a történet titkokat sejtető folytatását a kép keretein túlra helyezik. Az színek közti kontraszt olykor-olykor realisztikus látványt nyújt, és hol haragos égboltot tár elénk a kibukkanó napsugárral, hol pedig megnyugtató fényt egy alagút végén. Egy-egy finomabban kidolgozott részlet dominálja, máskor pedig kiegészíti, pontosítja a színekkel írt történetet.

Balló Andrea számos képzőművészeti díj tulajdonosa, és 1990 óta rendszeresen vesz részt csoportos kiállításokon és nemzetközi művésztelepeken.

 

Ger Varga holland-magyar festő, 1951-ben született. Apja a nyomor elől menekült Hollandiába az 1920-as években, s később ott nősült meg. Gesztusfestészettel, absztrakt expresszionizmussal foglalkozó alkotó, élénk színfoltokkal és széles gesztusokkal fejezi ki érzéseit és próbálja értelmezni a környezetét. 

Az eleinte realisztikus elemeket tartalmazó festményei a festés későbbi fázisában feloldódnak és teljesen új látványt tárnak elénk. A részleteiben felsejlő realizmus döbbenti rá a szemlélőt arra, hogy a dinamikus ecsetvonások és a lendületes gesztusfestés éppen egy idilli tanyavilágot jelenít meg. Az egyéni színhasználat kontraszthatásának köszönhetően egyes részletek szinte kilépnek a térbe, és életre kelnek. A különböző technikák alkalmazása teszi változatossá a festőművész munkáit.

A festőművész számára az alkotás életforma, mely elkerülhetetlen fájdalom és gyönyörűség is egyben. 

 

Gergely Papp Adrianna

 

 

 

Tasnády Szandra és Borisza Borsó József kiállítása

Szerencs, Zempléni Múzeum

2019. augusztus 11. - szeptember 30.

 

Kedves hölgyeim és uraim!

 

Mai kiállításunkon a Rovás két fiatal képzőművészt, Tasnády Szandrát és Borisza Józsefet szeretném bemutatni. 

 

Tasnády Szandi Pestszentlőrincről származik. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola befejése utan a Magyar Képzőművészeti Egyetem, Szobrászati szakán tanult, ahol 2017-ben diplomázott. Volt már több egyéni és csoportos kiállítása Magyarországon. Tagja a Rovásnak és a Kondenz művészeti csoportnak.  

 

Szandi egy nagyon tudatos, célratörő művész. Így vall a munkájáról:

“Különböző organikus formák találkozása és dinamikus együtt mozgása az, amelyekkel dolgozom. A forma úgy hasít a térbe, mint a vízbe a beléhajított kő. Megzavarja és újjá szervezi. A tér rezegni kezd, felbomlik és újra rendeződik a formák által, egyfajta feszültség jön létre. Egyik forma meghatározza a másik irányát, lendületét, egymásból születnek, így én csupán követem áramlásukat, és megmutatom a formájukat, energiáikat, különböző matériák segítségével. Az organikus világ, a lágyan hullámzó, egymásból születő formák számomra a kollektív tudattalannak egy dimenzióját jelképezik. Láthatóvá teszem, ami nem látható, formába öntöm, ami eddig anyagtalan volt. Sokkal inkább megfigyelőként, médiumként vagyok jelen, mint teremtőként.” 

 

Milyen szép gonolatok Szandi művészi vallomásában. De azért az utolsó mondatával, azzal, hogy “inkább megfigyelőként, médiumként vagyok jelen, mint teremtőként”, nem nagyon értek egyet. Már sokan megfogalmazták azt a gondolatot, hogy az anyag törekszik a formára, minden kőben benne van egy szobor. De ezt a szobrot, ezt a harmóniát nem elég meglátni, láttatni is kell és ehhez Szandi nagyon ért. A kifinomult formák, a tudatos ívek, a kidolgozott struktúrák, ezek mind Szandi művészi és szakmai tehetségét mutatják és igenis teremtője a szobrainak.

 

Szandihoz közel áll a magyar népművészet formavilága is. Művei gyakran ezen elemek ujraértelmezéséről szólnak. Szeret kísérletezni, anyaggá gyúrja olykor a felületeken mozgó árnyékokat, olykor a fényeket.

Amint a kiállított szobrokon láthatják, Szandi nagyon ért a hagyományos szobrászathoz is. Budapesten, az V. kerületben felállított Bud Spencer szobra európai hírűve tette. 

 

Szandi jelenleg Kassán él. Ötletei, kreativitása és kedvessége remélem, sokáig  fogja gazdagitani a Rovás baráti társaságát.

Fogadják szeretettel a kiállított munkákat.

 

 

Borisza József, Borsó, Kassán született. Ő azok közé a művészek közé tartozik, akik a képregények hatására kezdtek el rajzolni. Több képregényt is rajzolt, Szlovákiában nagyon népszerű volt a Nyolcadik utas a halál című képregénye, amelyet 10 000 példányban adtak ki. Borsó a kassai magyar gimnáziumban végzett, nem járt semmilyen művészeti iskolába, de a magyar művészvilág legjobbjaitól tanult-tanul a Rovás nyári táboraiban. Már a kezdetektől jár a Rovás táboraiba és többen tanúi voltunk annak, hogyan finomultak és vastagodtak a vonalai, hogyan alakult át a ceruza ecsetté, hogyan forrt ki egy igazi érzékeny művésszé.

 

Borsó szereti és ismeri a vonalakat.  Festményei sok grafikus elemet tartalmaznak.  Sokszor egyetlen képbe szeretné belesűríteni terjedelmes mondanivalóját olyannyira, hogy néhány képének egy-egy kisebb szelete önálló alkotásként is megállná a helyét. A munkáin mindig találunk valami meglepőt, valami újat. A háttérben gyakran felfedezhetünk meglepő új alakzatokat, formákat, többnyire női formákat, utalva a szerelemre a testiségre.  A Borsó munkái olyanok, mint a bora, amivel ellátja az egész baráti társaságunkat. Egyre zamatosabbak, kitisztultabbak és egyre lassúbb a lecsengésük. A munkái fölött meg kell állni, nézni kell őket és hagyni, hogy hassanak. Megéri.

 

Kedves hölgyeim és uraim!

Ez a kiállítás két fiatal művész különböző művészi látásmódját próbálja bemutatni. Amíg Borisza József a gondolati teljesség bemutatására törekszik, addig Tasnády Szandi a teremtő ujjlenyomatát, egy megfoghatatlan, sokszor láthatatlan detailt próbál meg megmutani a műveiben.  

Fogadják ezt a kiállítást szeretettel! 

 

Szabó Pál

 

 

Duncsák Attila és Katona György kiállítása

Tokaj, Paulay Ede Színház Galériája

2019. augusztus 11. - szeptember 30.

 

Kedves hölgyeim és uraim, kedves jelenlévők!

Engedjék meg, hogy a Rovás Polgári Társulás és a Zempléni Fesztivál szervezőinek a nevében üdvözöljem önöket a mai kiallítás megnyitónkon.  A 25 éves Rovás a Zempléni Fesztiválon 6 helyszínen, Zemplén 5 városában, egy nagy csoportos kiállítással és 5 párossal van jelen. 

 

Jelen lenni — ez a Rovás társaság alapfilozófiája, amelyet 25 évvel ezelőtt a társaságot megalapító fiatal képzőművészek megfogalmaztak. Akkor, fiatal egyetemistaként szerettünk volna jelen lenni a felvidéki magyar kultúrában, később kerestük a helyünket úgy a magyar, mint a szlovák kultúrában, mára pedig nyugodtan állíthatom, hogy a magyarajkú középeurópai térség egyik meghatározó kulturális szervezetévé nőttük ki magunkat. Mára már nemcsak képzőművészettel és művészeti táborok szervezésével foglalkozunk. A tevékenységünkre felfigyelt Kassa-Óvárosa és a Magyar Kormány is. Segítségükkel ma két központot is működtetünk Kassán. A Rovás ArtCampet a néhai Löffler-villában a Kmeť utcán és a MaJel Rovás Központot Kassa központjában, a Dómtól nem messze, az Erzsébet utcában.

Évente több mint 200 programot valósítunk meg úgy, hogy nincsenek főállású alkalmazottaink. Rendszeresen szervezünk kiállításokat a MaJel Rovás Központban, ami mára fontos része Kassa és az egész régio kulturális életének. Koncerteket, előadásokat, beszélgetéseket szervezünk, nemcsak a művészetekről, irodalomról, sok törtenelmi és tudományos jellegű rendezvényünk is van.  

A Rovás három nyári alkotó tábora, amelyet minden évben Erdélyben, Tihanyban és Kassán szervezünk, térségünk meghatározó képzőművészeti rendezvényévé nőtte ki magát. A Rovás Polgári Társulás képzőművészeti szekciójába építészek, szobrászok, grafikusok, festőművészek, iparművészek, kézművesek és teoretikusok tartoznak, magyarok, szlovákok, és más nemzetiségek vegyesen.

 

A Zempléni Fesztivál keretén belül bemutatkoznak a képzőművészeink:

  • egy csoportos kiállításon Sárospatakon, az Új Bástya Rendezvénycentrumban,    
  • Szabó Ottó (a Rovás elnöke, Szervátiusz-díjas festőművész) és Diénes Attila (Munkácsy-díjas szobrászművész) a Szent Erzsébet Házban allítanak ki Sárospatakon,
  • Sátoraljaújhelyen a Kazinczy Ferenc Múzeumban Balló Andrea és Ger Varga festőművészek mutakoznak be
  • Tolcsván, a Bormúzeum Galériájaban, Szurcsík József (Munkácsy-díjas festő) és Orosz István (Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikus) tárlatát tegnap nyitottuk meg
  • Ma délután, 17 órától Borisza Borsó József (festő) és Tasnády Szandra (szobrász) kiallítását nyitom meg a Zempléni Múzeumban Szerencsen. 

 

Aki megtekinti kiállításainkat, hamar rájön, hogy a Rovás képzőművészei olyan alkotók, akik a hagyományos értékeket képviselik. A szabad művészetet és a független kreativitást preferálják, amelyet nem befolyásolhatnak az éppen divatos trendek vagy a szaktudás hiánya. Olyan képzőművészek, akik az ihletettség és az elhivatottság mellett a magas szakmai tudás elengedhetetlen fontosságát vallják, akik a konceptuális és intermediális tendenciákat egy útnak ismerik el a sok közül, de ezek abszolut értékként való feltüntetését nem látják indokoltnak.

Kiállítónk többsége filozofikus beállítottságú képzőművész, akik nemcsak a természet és színek harmóniáját szeretnék bemutatni alkotásaikban, amelyre a gondolatiság jellemző.  

 

Mely gondolatokat közölnek velünk az itt kiállító művészek Duncsák Attila és Katona György is. Az ő alkotásaik teljesen máshonnan indultak, másból táplálkoznak, de a kiállítás mégis nagyon egységesnek tűnik. Talán a közös kommunista múlt és a  kisebbségi lét megélése az, ami kicsit hasonlóvá teszi a két művész formanyelvét.  

 

Duncsák Attila 1940-ben született Ungváron. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola festészet szakán érettségizett, majd a Szentpétervári Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1967-ben üveg és kerámia szakon. Tanulmányai után haza költözött és Ungváron alkotott. 

1982-ben telepedett át Kassára és azóta foglalkozik festészettel, főleg temperával dolgozik.  

Több egyéni és csoportos kiállítása volt Európa és Amerika számos nagyvárosában. 

 

Duncsák Attila képei egy nagyon egyéni, zárkózott világot tarnak elénk. Merész színeiből érezhetőek az orosz absztrakt művészet kezdeti meghatározó színharmóniái. Képeit messziről nézve előjönnek Goncsareva, Kandinskij és Chagall korai színkompozíciói. De Attilának nemcsak a színek játéka a célja. A színes felületek sok tartalmat, történést rejtenek és szinte mozaikként tárulnak elénk a művész megfestett gondolatai.

 

Az alkotások egy zárkózott embert mutatnak be, aki sokszor álarcok, esetleg álarcként szolgáló kulisszák mögé rejtőzik.  Képei színpadiak, de nem teátrálisak  egy nagy előadás részei, amelyben a lényeg nem mindig dominál a megfestett felületen. Sokszor a kulisszák mögött rejtőzködik, vagy éppen a kulisszák része.

 

Duncsák Attila munkáit figyelve úgy érezzük, egy illúziónak vagyunk a részesei, amely rámutat emberi mivoltunkra és létünk gyengeségére.  

Aki ismeri Kassa múltját és művészi életét, tudja, hogy Attila méltó folytatója a kassai művészet polgári hagyományainak, amiket  Márai annyiszor emlegetett a műveiben. Fogadják szeretettel a munkáit.  

 

 

Másik kiállítónk, Katona György szintén kisebbségiként született az erdélyi Sarmaságon.  Közép- és felsőfokú képzőművészeti tanulmányait Kolozsvárott végezte. A romániai forradalom évében, 1989-ben települt Magyarországra. Nagygyimóton, egy Pápa melletti faluban él és alkot. Számos csoportos és egyéni kiállítása volt Budapesten, és Magyarország vidéki városaiban, Erdélyben és Felvidéken, valamint Európa több nagyvárosában.

 

Nálam a nagy festők kategóriájába tartozik. Alkotásaira a sokféleség jellemző. És itt nemcsak a mondanivalóra, de a festmények technikai sokféleségére is gondolok. Legalább annyira ismeri a színeket, mint a vonalat. Sok munkájában kísérletezik és nagyon eredetien, vastag gipszes rétegekre alapozva a lapos felületen szinte térhatást képes elérni. Szakmai tudása és kreativitása lenyűgöző.

 

Tájképeinek színvilágára jellemzőek a nagybányai iskola színei. Ezekből a képekből sugárzik a festői könnyedség és az az egyedi látásmód, ahogyan láttatni akarja velünk a megfestett táj vagy objektum kisugárzását. A nappalim falán van egy Katona György festmény, amely a kassai dómot ábrázolja, éppen vihar előtt, de a dóm a borult ég ellenére a vásznon mégis ragyog, mert az a Kassai Dóm, amely mindig ragyogni fog, legalábbis nekünk, magyar embereknek.

 

Alkotásai erősen kötődnek keresztény hitéhez, igen sokszor bibliai témákat dolgoz fel. Képein a hitét kereső és megélő embert látjuk, utalva az életünkben állandóan jelen lévő Krisztusra. Sok munkájából azt érezzük, hogy közelebb akarja hozni a Bibliát, elmagyarázni és láttatni a bibliai jeleneteket szavak nélkül a képek erejével. Ezek a sajátos, egyéni megközelítések lenyűgöznek szuggesztív erejükkel, segítenek megélni a hitünket és a kereszténység üzenetét. 

Alkotásaiban gyakran használja a kultúránkban ismert keresztény szimbólumokat, mint a kereszt a hal és ezek misztikumát, erejét gyakran használja a képein.

 

Olyan embernek ismerem, aki nemcsak művész, hanem egy mélyen gondolkodó alkotó. A Rovás táborokban gyakran álltam mögötte, figyeltem, ahogy fest.  Beszélnünk sem kellett semmiről, mégis tudtam, mire gondol, éreztem, milyen mélyről jönnek az alkotásai, mennyire hiteles az az üzenet, amit közvetíteni szeretne nekünk.

 

Kedves hölgyeim és uraim, kedves jelenlévők, ez a mai kiállítás nemcsak a színekről és a világunkban fellelhető harmóniákról szól. Az itt kiállító alkotók tanítanak minket, üzennek nekünk. Munkáik üzenete segíthet nekünk feldolgozni XXI. századi magányunkat, kételkedéseinket és hitünk ma nagyon divatos relativizálását és gyakori újraértelmezését.

Fogadják szeretettel az alkotásokat. Ezennel a kiállítást megnyitottá nyilvánítom. 

 

Szabó Pál 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :