[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A RovásVoyage Rómában (1. rész)

szerző: Kovács Ágnes 2015-03-22

 

A RovásVoyage Rómában (1. rész)

 

     Róma, az Örök Város, mely ma az Európai Unió egyik leglátogatottabb helye. Nem csoda, hiszen központját az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. A RovásVoyage csapata is kíváncsi volt rá, ezért 2014 ősz elején három röpke napot töltöttünk Rómában.  

   

     E pár nap persze nem volt elég arra, hogy megismerjük Rómát, Olaszország fővárosát, a hajdani Római Birodalom központját, amelynek története több mint két és félezer évet ölel fel. Mint a Római Birodalom központja i.e. az 1. századtól i. sz. a 7. századig a Földközi-tenger menti országok hatalmi központja volt. 

 

     A város a Tiberis, mai nevén Tevere folyó hét dombjára épült, a központja 30 kilométerre van a tengerparttól. Legismertebb dombok a Palatinus és a Capitolinus, amelyeknek kövei között az ókor szelleme bolyong, s meg-megérinti a látogatót. Ott jártunkkor még tombolt a nyár, igaz, az olaszok számára – akik kánikulához vannak szokva – már csak enyhe nyárutó lehetett, nekünk viszont a pocsék nyarunk után igazi élményt nyújtott a szeptemberi, még mindig közel 30 fok. 

A Palatinus dombon létesült a hagyomány szerint a Romulus által alapított város. Az ősi település falainak maradványai ma is állnak. A köztársaság korában lett Róma városból világbirodalom, s politikai hatalma kiterjedésével maga a város is megnőtt. A Palatinus és a Capitolinus között nagyon sűrű lakosság élt; az első vízvezeték, az aqua Appia, e városrészt látta el vízzel. A köztársaság idejéből kevés építészeti emlék maradt, a köz- és magánépületek egyaránt megszenvedték a hosszas polgárháborúkat. A sok tűzvész, mely részint a köztársaság, részint a császárok korában pusztította a várost, felemésztette a köztársaság építkezéseit, s amit elemi csapás nem pusztított el, azt a császárok új építkezései alakították át vagy állítottak mást helyükbe.

 

     Augustus császár volt az, aki a város külső képét egészen megváltoztatta, nemcsak a szervezés új beosztásával, hanem új építkezésekkel is. Ő és utódai a város külső képét nemcsak fényes palotáikkal (a Palatinuson, ezért palatium = palota) és templomokkal, hanem főként óriási fürdők vízvezetékek, porticusok és forumok építésével egészen újjáalakították.

 

     A korábbi építkezések ellenére a város Augustusig rendetlen és dísztelen volt, házainak anyaga egyszerű tufa, csak nagy ritkán travertin-kő; a templomok alacsonyak, toscanai (etruszk) stílusban épültek. Augustus uralma korszakot alkot nem csupán épületanyag, hanem ízlés dolgában is. Való igaz, amit mondott, hogy téglavárost vett át és márványból épültet hagyott utódaira. Az anyag az ő korában túlnyomóan márvány, amely a fényes travertint mind jobban kiszorította, bár az utóbbi azért mellékesen mindvégig tartotta magát. Augustus császár reformokat vezetett be a városban közigazgatási tekintetben is. Kr. e. 7-ben Rómát 14 regióra osztotta. A Forum helyett immár a Palatinus domb lett a város központja. 

 

     I. sz. 54–68 között, Nero császár uralkodása idején a nagy dőzsölés, költekezés korszaka jött el. Ekkor történt a nagy római tűzvész, Róma felgyújtása, melyért a keresztényeket okolta a császár, s ennek lettek következményei a keresztényüldözések. Nero építteti be a Palatinus és az Esquilinus dombok közti területet, amely az alatta dühöngött tűzvész idején elpusztult. 

 

     Vespasianus császár idején elkezdték építeni a Colosseumot. 

Hadrianus császár uralkodása alatt a görög minták követése került előtérbe, egyik Augustust követő császár sem tett annyit Rómáért, mint ő, kinek kormányzata egyrészt újjáépítés, másrészt új épületek emelése által jóformán egészen új várost eredményezett. 

 

     410-ben a várost kirabolták és végigdúlták a vizigótok, akik azonban még mindig csak kincseket vittek el, az épületeket kímélték. Ezentúl azonban nem csupán barbárok raboltak, hanem azok is, akik az emlékek megőrzésére lettek volna hivatva (például Falvius Stilicho hadvezér és politikus ellopta a Capitolium bronzajtóit, vagy II. Constans a Circus Maximus diadalkapujának aranyos paripáit). A 9. században már eltűnt minden dísz és az 546. évi gót pusztítás után lassan magukra az épületekre is rákerült a sor. A birodalom széthullása, a barbár betörések után már nem volt erő az óriási középületek karbantartására, a bérházak rombadőltek.

Javításról, épségben tartásról szó sem volt, a düledező emlékek anyagát a keresztény templomokra fordították, a szobrok és márványemlékek könyörtelenül a mészégetőkbe vándoroltak.

IV. Leó pápa új falakat emeltetett 850 után az új keresztény városnegyedek köré, a régi Róma pedig legelővé vált, helyén kis falucskák keletkeztek. A 9. században a gazdagabb családok fogtak építkezésekbe, csak 17 000 ember lakott itt. A mélypontot mégis a pápák avignoni rabságának korszaka jelentette.

 

     A reneszánsz fordulatot hozott a város életében, újra virágzásnak indult Róma: a kereskedelem fejlődése, a pénzforgalom, a hatalom centralizálódása révén. Megszilárdult a pápaság hatalma, kiépült az adminisztráció. V. Miklós, II. Gyula és X. Leó  pápa a pápaság központjához méltó várost álmodtak meg. 1520 körül már 50 000 lakost számlált. A bíborosok és régi arisztokrata családok egymással versengtek az építkezések terén, így sorra paloták és templomok születtek. Az épületeken reneszánsz mesterek sora dolgozott: Michelangelo, Raffaello, Bramante, Cellini hagyta keze nyomát a műalkotásokon. Az itáliai háborúk során 1527-ben V. Károly német és spanyol zsoldosai elfoglalták és egy teljes hónapon át pusztították a várost, leölték lakosságának felét, elrabolták műkincseinek legnagyobb részét. 

 

 

     Mivel az ellenreformáció a világegyházat tűzte ki célul, Rómának a diadalmaskodó katolikus egyház példájává kellett válnia: a Szent Péter-bazilika megépítése, a Vatikán kiépítése ezen igény alapján keletkezett. V. Szixtusz pápa tervszerű városfejlesztést kezdeményezett, és Róma lakossága túlnőtte Velencéét. A dombok külső pereme kezdett kiépülni s két barokk tér is született, a Piazza Barberini és a Piazza di Spagna. Különösen két mesterhez fűződik Róma pompás épületeinek, tereinek, szökőkútjainak kiépítése: Borromini és Bernini életműve kapcsolódik szorosan a városhoz. (Folytatjuk)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :