[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A RovásVoyage Velencében

szerző: Kovács Ágnes 2014-08-25

 

A RovásVoyage Velencében

 

A fő uticél tulajdonképpen Doberdó volt, a közeli San Michele hegyről már látszott a tenger. Erről itt írtunk: https://www.rovart.com/hu/a-rovasvoyage-doberdon_3103

 

 

A Nagy Háború helyszínétől mindössze másfél óra autóútra, pontosabban 132 kilométerre van Velence – így hát oda is elutaztunk. Egy külvárosi hotelben szálltunk meg – lévén, hogy a belvárosban már minden szállást lefoglaltak. Persze, az ár sem volt elhanyagolható szempont számunkra. A recepción az éppen megérkezésünkkor szolgálatot teljesítő lány magyarul szólalt meg, Budapestről való volt. Szinte már meg sem lepődtünk ezen. Utunk során első éjszaka Ausztriában, Badkleinkirchheim fölött lévő rekreációs helyen szálltunk meg a Nocki nevű vendégházban, amelyet egy Bicskéről odaköltözött magyar házaspár vezet. Hamisítatlan alpesi környezet, és 12 fok fogadott bennünket, amikor kiszálltunk a kisbuszunkból.

 

 

 

De vissza Velencébe, ahol minden a karneválról szól. A kirakatokban szebbnél szebb maszkok bámulnak vissza ránk. Szerencsénkre aznap és másnap sem nyüzsgött, tolongott annyi turista az utcákon, mert épp akkor hagyta el a kikötőt két óriáshajó több ezer turistával. Így tudtuk élvezni a zsúfolt utcák mellett a teljesen néptelen részeket is, és ahogy az Velencében illik, kissé el is keveredtünk. Persze, később kiderült az eltévedésünk oka. Közülünk ketten is két különböző okostelefonban lévő térkép szerint próbáltak eligazodni, csakhogy mindketten mást kerestek. Így nem csoda, ha egyszer erre, egyszer meg arra küldött bennünket a virtuális térkép útvonala. A pincérek az éttermek és kocsmák elé állva invitálták befelé a kószáló turistákat. Mi egy olyan hangulatos étterem hátsó, már nem éppen hangulatos helyiségében kaptunk helyet, amely nem volt túl bizalomkeltő sem. Idehaza talán harmadosztályú kocsmának felelt volna meg. De a pizzájuk isteni volt, s a személyzet pedig végtelenül közvetlen. Igaz, ismét csak az árak alapján próbáltunk eligazodni és számunkra megfizethető ebédet elkölteni. 

 

 

A sok gyaloglás mellett sokat vizibuszoztunk, vagy ahogy ezt a közlekedési eszközt ott nevezik, vaporettón utaztunk. Elég drága város Velence, a napi jegyet, amely ugyan mindenféle közlekedési eszközre érvényes, 20 euróért vásárolhattuk meg. De ha már ennyi pénzt kiadtunk érte, ki is használtuk a lehetőséget rendesen.  

 

A Lidóra mindenképpen ki akartunk vaporettózni. Amikor megérkeztünk, szerencsénkre az addig borongós, épphogy csak nem esős időjárás csodaszép napsütésesre változott. Így még élvezhettük a langyos tengervizet (megállapításunk szerint melegebb volt, mint a Balaton vize), kötelezően gyűjthettünk kagylókat és gyönyörködhettünk a lemenő nap fényeiben. 

 

 

Ha legközelebb ismét Velencében járunk, feltétlenül elvaporettózunk Murano és Burano szigeteire – amit jelen utunk során azért nem tettünk meg, mivel rossz vaporettóra szálltunk, és egészen máshol kötöttünk ki. Így már lekéstük az utolsó vizibuszt, amely oda szállíthatott volna bennünket – szerencsére, mert főhetett volna a fejünk, hogy mivel térjünk vissza. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :